Még sohasem utaztam együtt a Hulkkal a szivárnyvány-hídon, de nem így képzeltem... az tuti! Percekig utaztunk keresztül az univerzumon míg végre beértünk a Föld légkörében. Egyből felismertem a várost, de a hirtelen becsapódástól így is meglepődtem. Persze a Hulk rám esett, ami nem esett túl jól, de mindegy is. Megjelent két ember a lyuk mellett majd furán ránk néztek.

-Thanos idetart! - mondta Bruce - Idetart... - ijedt meg amikor átváltozott emberré.

-Ki? - értetlenkedett az egyik pasas.

-Az univerzum legerősebb ellenfele - köhögtem majd fájdalmasan felnyögtem - Azt hittem, hogy sokkal könnyebb a Hulk! Nagyon fáj a térdem! - panaszkodtam mikor Bruce felhúzott - Várjunk! Le vagyok bénulva... Hogyan fájhat akkor a térdem?

-Azért, mert az idegrendszere normálisan működik... - szólalt meg megint a férfi majd ki varázsolt minket - Én Dr. Stephen Strange vagyok! Ő pedig Wong! - mutatott a társára.

-A világhírű idegsebész...

-Éppen elküldték nekem a leleteit amikor volt a balesetem...

-Ahha! Ezért nem tudott megműteni! Mindent értek! Meg egyszer csak úgy leszart, pedig kómába voltam és a drága társa jött el megmenteni engem! - hoztam fel.

-Az a beteg ön volt?

-Pontosan! - tett csípőre a kezem.

-Akkor miért van ez az asgardi ruha magán?

-Mert itt a vég! - vágott közbe Bruce - Thanos birtokol kettő végtelen követ! Meg kell állítanunk!

-Hogy kettőt? - akadt ki Wong.

-Igen, miért?

-Mert az hatalmas erőt jelent! Kihez fordulhatunk? - kérdezte mire Bruceszal összenéztünk.

-A nagybátyámhoz! - válaszoltam - Tony Starkhoz!

-Sima ügy! - nyitott meg egy portált majd Strange ki is ment rajta.

-Tony Stark! Én Dr. Stephen Strange vagyok! Kérem jöjjön velem! Ohh... Amúgy gratulálok az eljegyzéshez!

-Bocs! - szólalt meg Tony - Maga jegyet árul valamire?

-Szükségünk van önre! Nem túlzás azt mondta, hogy az univerzum sorsa forog most kockán!

-Kivel dolgozik?

-Helló Tony! - ment Ki Bruce.

-Bruce!

-Pepper!

-Szia! - köszönt a nénikém mire Bruce ijedten odamentem hozzájuk és megölelte őt.

-Hatalmas baj van Tony! - álltam meg Strange mellett.

-Brook! - rohant hozzám Pepper - Amióta elmentél nagyon aggódtunk érted! Jól vagy? Minden rendben Kicsim?

-Rendben? - ismételte Tony - Újra szőke lett! És hol a francba van a váz a lábadról? - dülledt ki a szeme.

-Később mindent elmesélek! De most fontosabb ügyünk is van! - öleltem meg Peppert.

-Persze! Én már megyek is! - helyeselt a nagynéném majd eltávolodott.

-Menj haza! - kérte tőle Tony majd vissza is mentünk a szentélybe - Na jó! Mit kell tudnunk? - kérdezte mikor leült. Wong középre állt majd elkezdett varázslattal imitálni.

-A világegyetem hajnalán nem volt semmi, majd bumm... Az ősrobbanás után hat elemi kristály szanaszét szóródott az univerzumban. Ezek a végtelen kövek a lét alap aspektusait irányítják.

-Tér, valóság, hatalom, lélek, elme, és idő! - sorolta fel Strange őket.

-Hogy is hívják az ürgét? - tért vissza Tony.

-Thanos! - válaszoltam.

-Ördögi teremtmény! Lerohanja a bolygókat, harácsolni kezd és kiírtja a fél lakosságot! - makogta Bruce.

-Ő küldte Lokit is! A támadás New York ellen... Az is ő volt! - meséltem tovább.

-Kezdődik... Hogy állunk idővel? - állt fel majd elkezdett nyújtani.

-Jó kérdés! Nála van a hatalom és a tér köve! Az univerzumban már így sincs nála erősebb lény! Ha ráteszi a kezét mind a hat végtelen köre, akkor....

-Akkor akkora pusztítást végezhet, ami ezidáig abszurdumnak tetszett! - fejezte be helyettem Strange.

-Tényleg azt mondta, hogy abszurdumnak tetszett? - eszmét fel Tony.

-Maga meg tényleg a kozmosz üstjén kezd nyújtani? - akadt ki majd a köpenye le is ütötte Tony kezét.

-Ezt most még elnézem! Ha Thanosnak mind a hat kő kell, akkor miért nem vágjuk ezt be a kukába?

-Az ki van csukva!

-Köt az eskünk, hogy az életünk árán is megvédjük a követ! - magyarázta Wong.

-Én meg megesküdtem, hogy nem eszek fagyit, de elneveztek rólam egy új ízt és... - hozta fel Tony.

-Igen, a Stark-parádé! - helyeselt Stephen.

-Nem rossz...

-Picit tömény!

-Nekünk a Hulkala vista Baby a kedvencünk! - vallotta be Wong.

-Van ilyen? - lepődött meg Bruce.

-Vizes álom is van, amit nekem készítettek! - szólaltam meg.

-A lényeg az, hogy minden változik! - mondta Tony.

-Az idő kőre tett eskünk nem változhat! A kővel lehet a legnagyobb esélyünk legyőzni Thanost! - erősködött Strange.

-Tehát azzal lehet a legtöbb esélye neki is legyőzni minket!

-Ha nem végezzük a munkánkat...

-Pontosan mit csinál amikor nem lufikat hajtogat?

-Védem a világát baromarcú!

-Jól van urak! - léptem közéjük - Elnapolhatnánk ezt a beszélgetést? A lényeg, hogy ez a kő nálunk van, tudjuk hogy hol! De Vízió bárhol császkálhat az elmekővel, úgyhogy meg kell találnunk most!

-Éppen ez a bibi! - hajtotta le fejét Tony.

-Ezért mondtam!

-Hogy érted? - kérdezte Banner.

-Vízió két hete kikapcsolta a jeladóját...

-Nem látjuk! - folytatta Tony.

-Mi? - akadt ki.

-Bizony!

-Megint elvesztettél egy szuper robotot?

-Nem elvesztettem, és nem robot, fejlődik!

-Ki tudná megtalálni?

-Esetleg Steve Rogers! - mormogtam mire Tony és Strange hitetlenkedett.

-Talán! De... - gondolkodott Tony.

-Hívd fel! - kérte a barátja.

-Ez bonyolult! Nem tudsz mindenről, ami történt, mi?

-Nem!

-A csapat feloszlott! Kész passz!

-Feloszlott? Mint egy zenekar? Mint a Beatles?

-Összebalhéztam a Kapitánnyal... Nem beszélünk egymással!

-Tony! Ide hallgass! Thor meghalt! És Thanos közeleg! Úgyhogy nem érdekes, hogy kivel nem állsz szóba! - jelentette ki mire Tony kinézetét a fejéből majd arrébb ment a társaságtól.

-Összecsukható teló... - mormogta amikor elővette és megnyitotta Steve ikonját. Hirtelen meghallottuk a szél süvítő hangját, így mindannyian felnéztünk - Doki, ugye most éppen nem mozgatja a haját?

-Nem! Most éppen nem mozgatom! - nézett a tincsére.

-Ohh, a francba! - jöttem rá majd kirohantam az épületből - Hölgyem! Jól van? - húztam fel a földről, de ő csak ijedten elrohant. Abban a pillanatban egy kocsi becsapódott előttem így már Tony is mellém jött.

-A sofőr! - mutatott az autóra - Wong, mintha élne! P.É.N.T.E.K. mi van itt?

-Nem tudom, de rajta vagyok!

-Hééé! Suvassza be az idő követ a farzsebébe Doki! - fordult hátra Tony majd a sarokra értünk.

-Nem! Még jól jöhet! - ellenkezett Strange majd kimentünk a hatalmas ködbe.

-P.É.N.T.E.K. mindenkit evakuálni kell a környékről! Értesítsd a hatóságokat! - kérte Tony majd Strange eltűntette a a zavaró tényezőt, így megláttuk a hatalmas űrhajót.

-Nem tűnik jónak! - elemeztem a helyzetet mire a két űrlény előttünk termett.

-Halljátok szavam és örvendjetek! - kezdte Áspis száj. Ohh már megint? Már végighallgattam ezt egyszer! - Thanos gyermekei hamarosan mindegyikőtökkel végeznek! Adjatok hálát, hogy haszontalan életetekkel hozzájárulhattok a...

-Bocsi, de Föld ma sajnos zárva tart!-szólt közbe Tony - Szedjétek a sátorfátokat és húzzatok innen!

-Kőhordozó! Ez a karatyoló állat a te nevedben beszél?

-Nem! - válaszolt Strange - A magam nevében beszélek! Nincs jogotok a városban és a bolygón lenni!

-Vagyis tipli van Tunyacsáp! - helyeselt a nagybátyám mire akaratlanul is, de felröhögtem erre a beszólásra.

-Egy cseréhez mit szóltok? A bolygó a kőért!

-Szó sincs róla! - jelentette ki Stephen.

-Kezdenek fárasztani... - mormogta Áspis száj - Hozd a követ! - parancsolta mire a melák elindult felénk.

-Banner, be szállsz? - kérdezte Tony mire a doktorra néztem.

-Hát nincs kedvem, de mikor érdekelt ez bárkit is? - szólt be Bruce.

-Na ugye!

-Oké!-próbálkozott Banner, de nem akart a Hulk előjönni.

-Ilyet már rég csináltunk! Örülök, hogy újra itt vagy!

-Jó! Shhh... Most had... Had koncentráljak egy kicsit! - kérte mire Tony is felé fordult - Mi lesz már? Mi lesz már? - sürgette magát mire Cull Obsidian közeledett - Basszus!

-Hol a melák?

-Nem tudom! Volt köztünk egy kis izé...

-Nagy izé! - javítottam ki.

-Nincs idő izékre! - veregette meg a vállát Tony.

-Igen, tudom! - helyeselt.

-Csak ez az izé számít! Gyerünk! Ne égess a varázslók előtt!

-Nekem ez most nem megy! Vagy ő nem akarja... Nem tudom...

-Semmi vész! - karolta át - Hé! Nyugi van! Vigyázz rá! - szólt nekem - Köszi! - bólintott majd meghúzta a pulcsija alját és megnyomta kétszer a mellkasán lévő reaktort így a páncél elkezdett kioldódni a testén.

-Mióta van neki ilyen páncélja? - hitetlenkedett Bruce amikor Tony kivédte a melák ütését és megverte. A hátából kijöttek lebegő reaktorok majd azokkal együtt ellőtte az óriást.

-Ezt meg hol rejtegetted? - akadt ki Bruce.

-Nanotechnológia, bejön? Egy... - mondta mire Áspis száj elrepítette és felénk dobott pár fát, de Wong kivétte.

-Doktor Banner! - fordult felénk a másik mágus - Ha a zöld barátja nem csatlakozik hozzánk, akkor... - kezdte mire teremtett egy átjárót, amint Bruce leesett - Itt az idő Brooklyn! - nézett végig rajtam.

-Hát persze... - vontam vállát majd visszafordultunk - Enyém a melák! - vettem elő a kardomat majd elfutottam Áspis mellett.

Vagyis csak terveztem elfutni... Felém hajított egy autót így gyorsan átcsúsztam alatt és megvágva a lábát elmentem mellőle. Felugrottam majd a melákra érkeztem így elterült. Felemeltem a kardomat, hogy a szívébe szúrjam, de ő megfogott és eldobott úgy pár utcával arrébb egy parkba.

-Megvagy? - futott hozzám Bruce.

-Most kaptam vissza a lábaimat, de ha így hajigálnak akkor megint lebénulok! - álltam fel - Esküszöm, hogy ledoblak a ház tetejéről, hogy átváltozz! - mormogtam amikor Tony kirepült az épületből. Banner oda is futott míg én csak sétáltam. Eközben Tony is a lábán volt már. Körbenéztem mivel hangokat hallottam. Nem is jót mivel újra valaki kitört az épületből, csak most Cull Obsidian eldobva a fegyverét.

-Vigyázat!-löktem el a fiúkat, de így elkapott ő és elhajított megint.

Csak most teljesen máshova... Ha jól néztem, a Central Parkba. Morogva káromkodtam egyet majd felpattantam és elindultam sprintbe. Hatalmas tömeg áramlott velem szembe így felugrottam az egyik kocsira majd onnantól kezdve azokon ugrálva jutottam el vissza a parkba, ahonnan éppen már nem volt senki mivel Áspis elvitte Stranget. Utánuk futottam majd felugrottam a beton darabra, amin a hős feküdt.

-Már megint te? - lepődött meg.

-Eddig nem volt esélyem megmutatni, hogy mire vagyok képes! - jelentettem ki mire elkezdett felém hajítani törmeléket.

Mind kivédtem, de az ájult férfi elkezdett alattam mozogni. Gyorsan ráléptem az emberre, vagyis a vasra, amivel körül volt kötözve, majd a köpenye elrepült. Egész végig védtem az új társamat, ami nem volt egy elég könnyű feladat. Újra használni az erőmet nehezebb, mint aminek tűnik.

-Mi a francot csinálsz Brook? - kérdezte Tony amikor elhaladtunk mellette.

-Aladdin varázsszőnyegén beutazom New Yorkot... Szerinted?

-Megy a kölyök segíteni!

-Hogy ki? - akadtam ki mire Áspis száj leütött Strangeről - Na jó! Kell Peter, mert kiestem!

-Gyere akkor és segíts nekem!

-Rohanok!

-Miről maradtam le? - kérdeztem amikor odaértem.

-Stranget beszippantotta a fánk valamilyen kölyökkel együtt és most Stark oda tart - vázolta a helyzetet Bruce.

-Szuper! Tehetünk valamit?

-Nézni?

-Kilépett az atmoszférából! - vizsgáltam a távolságot majd elindultam az utca felé, ahol találkoztunk az űrlényekkel - Csak nem lesz semmi bajuk... Tony is ott van szóval sima ügy, ugye? - fordultam Banner felé.

-Persze! - helyeselt amikor felvettem a kardomat majd a helyére téve Bruce mellé álltam. Wong nyitott egy átjárót majd át is ment rajta.

-Hova megy? - érdeklődtem.

-Elvitték az idő követ... - fordult felénk - Végtelen maradt a szentély! Maguk mihez kezdenek? - kérdezte mire Bruce felvette egy telefont a földről.

-Telefonálunk egyet... - mutatott a készülékre majd Wong el is tűnt.

-Kit hívunk? - néztem a doktorra mire nekem adta a mobilt. Ránéztem és Steve neve volt rajta - Hívjam én?

-Kérlek! Szerintem neked jobban hinne, mint egy most hirtelen feltűnő ismerősnek...

-Jól van! - vettem egy mély levegőt majd tárcsáztam a számát.

-Helló Stark! - vette fel.

-Steve!

-Brook! Azt hittem, hogy...

-Hogy a másik Stark, semmi baj! - magyaráztam mire Bruce mutatta, hogy a lényeget mondjam - Mindegy is! Vészhelyzet van! Két űrlény elment az elme kőért! A lehető leghamarabb biztonságba kell helyezni Víziót! Tudnál segíteni?

-Találkozzunk a bázison!

-Rendben! - nyomtam ki majd lehajtottam a fejem.

-Tudom, hogy ez nehéz neked...

-A legfontosabb, hogy legyőzzük Thanost! Lakolni fog amiatt, amit tett! - néztem fel majd beszálltam a legközelebbi ép kocsiba.

-Mit csinálsz?

-Valahogy el kell jutnunk a bázisra! Szállj be! - biccentettem majd megcsinálta, amit kértem.

-Megérkeztek... - láttam még az ablakból a quinjetet.

-Szóval erről maradtam le? - kérdezte Bruce.

-Jelenleg az a legrosszabb, hogy nem találkoztam a vőlegényemmel mivel túl zsúfolt napom volt... Még azt se tudja, hogy itthon vagyok! - néztem rá már könnyes szemmel - Beleremeg a lábam attól a gondolattól, hogy mi lehet Tonyval és Peterrel!

-Ismered mind a kettőjüket! Te tudod a legjobban, hogy mi lesz velük! Múltkor még sokkal optimistább voltál!

-Nekem mondod? - röhögtem el magam - Sok minden történt azóta! És szinte csak rossz! - tettem hozzá mire komoly lett - De hiszem, hogy nem halt meg se Thor, se Lisa, se Loki! Azt is hiszem, hogy Tony visszatér azzal az óriási fánk űrhajóval, a kölyökkel, Strange társaságában! - jelentettem ki majd leültem.

-Minden rendben? - jött mellém majd megsimogatta a vállamat.

-Szétcsúsztam... De teljesen! Amire azt hittem, hogy uralni tudom... Pályát tévesztettem...

-Hiszen most jegyeztek el...

-Félek... - vallottam - Félek, mert nagyon sokáig Noah mellett képzeltem el magam! Még akkor is amikor Mark volt a barátom... Szörnyű ember vagyok!

-Nem vagy az! Szereted Markot, nem?

-Mindennél jobban!

-Csak attól félsz, hogy baja lesz... Ahogy Carterrel is történt! Mármint ugye, most ahogy mesélted...

-Miattam halt meg!

-Tette a dolgát! Gyere! - húzott fel - Menjünk köszönni nekik!

-Bruce!

-Igen?

-Köszönöm! - öleltem meg.

-Mit?

-Hogy meghallgattál! Hogy tanácsot adtál... Egyszerűen mindent! - engedtem el majd átkarolva kimentünk a szobából. Megálltunk a sarokba majd hallgattuk Rhodeyt ahogy a miniszterelnökkel beszél. Lépteket hallottam így a folyosó felé néztem. Steveék voltak... A miniszter még beszélt pár sort Rogersszel majd Rhodey kikapcsolta a hologrammot.

-Vár a hadbíróság! - vont vállat Rhodes majd kuncogott - Jó látni Kapitány! - emelte a kezét majd kezet ráztak.

-Téged is Rhodey! - helyeselt Steve majd Natasha is lement hozzájuk.

-Szevasz! - ölelte meg Natet majd elengedte és végignézett a társaságon - Hát... Elég szarul néztek ki! Húzós volt az elmúlt pár év?

-Ja! - válaszolt Sam - Nem éppen öt csillagos szállodákban dekkoltunk.

-Szerintem jól néztek ki! - szólalt meg mellőlem Bruce majd előbújtunk a rejtekhelyünkből - Ööö... - akadozott amikor elindultunk feléjük - Hát vi... Visszatértünk! - jelentette ki mire Natasha elmosolyodott.

-Szia Bruce - köszönt neki Nat.

-Nat...-vett mély levegőt majd köztük is beállt a néma csend. Így van ez ha van múltatok és régóta nem láttátok a másikat.

-Hát ez kínos... - mormogta Sam majd végignézett rajtam - Visszatérve, hogy hogy visszatértünk? Brook el sem ment! És mi ez az állat felszerelés Brookon! És mi az a korona a fejeden? És miért szőke a hajad? Hogy állhatsz, ha le vagy bénulva? És még sorolhatnám...

-Meg kellett mentenem Asgardot... A részleteket meg majd elmesélem!

-És még többet! - tette hozzá Nat mire felvontam a szemöldököm - Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem.

-A lényeg az, hogy Asgard elpusztult... Vele együtt majdnem mi is... - mutattam Brucera meg magamra - De mindegy is! Helyrerakom Víziót! - mentem oda hozzá majd átkarolva bementünk a tárgyalóba.

-Valószínűleg visszajönnek, igaz? - tette fel a kérdést Rhodey.

-És képesek minket megtalálni - helyeselt Wanda.

-Mindenkire szükségünk lesz! - jelentette ki Bruce - Hol van Clint?

-Az egyezmény körüli zűr miatt Scott és ő vádalkut kötöttek, házi őrizetben vannak! - válaszolt Natasha mire leültem az íróasztalhoz, ahol Steve állt.

-Ki az a Scott?

-A Hangya - magyarázta Steve.

-Van hangyánk és pókunk is? - értetlenkedett - Na mindegy! Thanosnak van a legnagyobb hadserege az univerzumban! És fix, hogy nem fog leállni, amíg nincs nála Vízió köve!

-Akkor meg kell védenünk! - bólintott Nat.

-Nem! - ellenkezett Vízió - El kell pusztítanunk! Sokat töprengtem ezen az alkalmatosságon a fejemben. A természetéről valamint az összetételéről. Úgy vélem, hogy ha ki lenne téve egy megfelelően erős energiaforrásnak, amelynek hasonló a tulajdonságai, akkor elképzelhető, hogy felbomlana a molekuláris egysége...

-És te is odavesznél - nézett rá Wanda - Ebbe bele se menjünk, oké?

-Muszáj megsemmisítenünk a követ ha nem akarjuk, hogy Thanos megkaparintsa!

-Ez túl nagy áldozat lenne!

-Rajtad kívül - fogta meg a fejét - más nem tudja meghozni... - mondta majd Wanda elment mellőle - Thanos a fél univerzumot fenyegeti! Egy élet mit se számít, ha legyőzhetjük!

-Igen is számít! - szólalt meg Steve - Nem seftelünk életekkel!

-Kapitány, hetven évvel ezelőtt feláldoztad magad, hogy megments több millió embert... Ez most miért más?

-Sakk-matt! - mormogtam - De Stevenek igaza van! Nem áldozunk fel téged emiatt! Lehet, hogy pont ez lesz az előnyünk! Lenne választásod és nem úgy, mint Stevenek! Jó, neki is volt, de azt most hagyjuk! Neked több esélyed is van ugyanis az elméd szerkezete számtalan különböző rétegből áll! J.A.R.V.I.S., Ultron, Tony, Bruce, a kő... Mindezek keverednek és mindegyik tanul a többitől!

-Azt mondod nem csak a kőből áll? - figyelt fel Wanda mire én is felálltam és Bruce mellé mentem.

-Azt mondom, hogy ha kivesszük a követ egy csomó minden megmarad belőle, talán a legjobb részek! - mutattam az androidra.

-Meg tudjuk csinálni? - kérdezte Natasha.

-Mi nem, és itt nem!

-Hát, találjátok gyorsan valakit és egy megfelelő helyet! - parancsolta Rhodey - Ross nem adja vissza nektek a régi szobáitokat...

-Én tudok egy helyet... - nézett fel Steve.

-Irány Wakanda! - tettem keresztbe a kezem mire mindenki ledöbbent-Most mi van? Ne felejtsétek, hogy én szerveztem be őket és teljesen tudom, hogy milyen fejlettség van ott! - jegyeztem meg majd kiindultak a quinjethez. Megfogtam a fegyvereimet majd én is elindultam.

-Szép a gyűrűd! - jegyezte meg Steve.

-Köszönöm szépen!

-Le is maradtunk az esküvőről?

-Még nem... De egyenlőre most még kell vele gyorsan beszélnem! - mentem el mellette majd elővettem a telefonom - Mark! - szólaltam meg.

-Akkor nem csak képzelődtem! - szólalt meg valaki mögülem mire odafordultam - Már azt hittem, hogy bajod lett! - karolt át jó szorosan - Mi ez a ruha rajtad? Ez egy igazi korona? És újra szőke vagy? És váz nélkül állsz! - hadarta mire megcsókoltam.

-Mindent elmesélek később, de most mondanom kell valamit! - hajtottam le fejem.

-Mi ez a hirtelen komolyság?

-Hatalmas csata készülődik... És Tony Peterrel az űrben van!

-Hogy hol?

-Ott!

-Hogyan?

-Az mindegy! A lényeg az, hogy össze kell hívnod a végzősöket és az összes diákot Wakandába kell vinned! Ott találkozunk!

-De...

-Kérlek! Én ott várlak! Nem lesz semmi baj! Most együtt leszünk! Vigyázunk egymásra!

-Tudod, azt mondtam mielőtt elmentél, hogy a Ragnarök után elkezdjük szervezni az esküvőt...

-Ez lesz az utolsó! Megígérem! Utána már csak mi ketten számítunk!

-Ott találkozunk! - puszilt meg majd el is futott.

Szépen végig sétáltam a bázison majd felmentem a quinjetre. Megvártuk még Stevet majd egyből fel is szálltunk. Egész végig arra gondoltam, hogy hogyan tudjuk majd Thanosékat majd legyőzni, de akárhogy is számolgattam húzós volt. Végignéztem a csapaton majd felálltam. Benyomtam a hívást majd tárcsáztam az összes gépet és mindannyian kapcsolódtak is. Akkor több száz ember hallgat téged...

-Bosszúállók! Brook Stark beszél! A mai nap csakis egy dolog miatt kellett eljönnötök! Ideje, hogy tudjátok, hogy mire vállalkoztatok... Thanos kemény dió! - kezdtem - Szólnak róla egyes történeteket... Évek óta gyilkolja a civilizációk felét. Se többet se kevesebbet... A célja mindig is az volt, hogy a végtelen köveket megszerezhesse, és használhassa. Felkészült rá mentálisan és lelkileg is! Ha tényleg eljönnek az idő kőért, és ez száz százalékban teljesen biztos, akkor egy esélyünk van! Össze kell tartanunk! Optimistának kell lennünk! Nem veszíthetjük el a reményt! Mert amint megrezzenünk, vagy hibázunk, Thanos azt látni fogja... És biztosan ki fogja azt használni, ebben nem tévedek! Ha elveszítjük a reményünket, nem hiszünk magunkban eléggé, Thanos abban a pillanatban nyer! Amikor mi találkoztunk vele még csak kettő követ birtokolt. Azóta biztos többet is szerzett! Legrosszabb esetben már van neki öt! Lehetetlenségnek hangzik, hogy nyerjünk... Tudom! De ha szembeszállunk, ne miattunk tegyük meg azt, amit kell, hanem a szeretteinkért! A rokonainkért! A mellettünk lévő emberért! A bolygóért! Az univerzumért! Odin meghalt, ahogy az Ősmágus is! Asgard elpusztult! Nem véletlen, hogy most támad! Azt hiszi sebezhetők vagyunk... Hát mutassuk meg neki, hogy téved! Stark kilép!

-Ezt gyakoroltad, mi? - nézett rám Nat mire a társasághoz mentem.

-Hogy vagy Vízió? - guggoltam le elé.

-Hát... Voltam jobban is! De amint látom neked is nehéz napjaid voltak...

-Az arcomra van írva? - mosolyodtam el.

-Hogyan tudsz ilyenkor is mosolyogni? - kérdezte Wanda.

-Éltem meg rosszabbat! Viszont ami most jön, az nagyon kemény lesz! Kiélvezem ameddig boldog lehetek!

-Jó ötlet! Na most már mesélsz nekünk?

-Igazából az elmúlt pár nap volt fontos... A szülinapomkor Mark megkérte a kezem!

-Úristen! - csillant fel a szeme.

-De utána el kellett mennem Asgardba! A Ragnarök közeledett... Lisanak kellett a segítségem! Megállítottam őt és a nagyapját, viszont az erőmmel!

-Használtad a képességed? - emésztgette Steve.

-És olyan szinten, hogy kiszőkült a hajam és már nem vagyok béna... Sőt talán több is lettem, mint ami voltam...

-Kié az a korona? - biccentett a fejem felé Nat.

-Asgard királynéjának a tulajdona... Aki én vagyok, most, hogy Hela meghalt! Méltó vagyok a mjölnirre, méltó vagyok a trónra! Amikor feltettem a koronát, akkor jelent meg ez a gönc rajtam! - mutattam végig magamon - Aztán Asgard elpusztult, jött Thanos, Bruce és én idejöttünk míg Lisa, Thor és Loki meg ott maradtak! Ennyi a hatalmas történet!

-Eléggé szar pár napod volt! - kuncogott Vízió.

-Van ez így! - álltam fel - Bármi baj van a rendszereddel, szólj!

-Köszönöm Brook! - biccentett majd elmentem vissza a helyemre. Levettem a fegyvereket majd a köpenyt a hátamról. Előre sétáltam Samhez majd leültem mellé.

-Ne nézz rám így! - rázta meg a fejét.

-Mégis hogy?

-Ezzel az arccal.

-Ilyen az arcom! Nem vágok semmilyen fejét!

-Dehogynem! A "szomorú vagyok, segíts nekem Sam" arcot vágod! Ismerem! Sokszor láttalak így...

-Tudod, hogy mire jöttem rá?

-Na mire?

-Hogy én tartok hegyi beszédeket a reményről meg minden jó dologról, mikor mostanában pont én nem hiszek ezekben...

-Hittél! Csak régebben! Most látlak a lebénulásod óta igazán boldognak! Szerintem most kapod vissza a sok jó dolgot!

-Lehet! - vettem le az alkarjaimról a páncél különálló részét - Csak tudod, eléggé húzós hetem volt! Neked meg éveid...

-De én nem panaszkodom!

-Mert férfi vagy! - jegyeztem meg mire elröhögtük magunkat.

-Hiányoztál, ugye tudod?

-Igen!

-Mondd csak! Milyen az utódom?

-Nagyon rossz! Ne tudd meg! Borzasztó! Az összes...

-Senki se lehet olyan jó, mint én! - vont vállat majd vett egy mély levegőt - Olyan állat ez a páncél! - tért vissza ehhez mire kuncogtam.

-Nem tudok neked szerezni! Sajnálom!

-Francba! - tettette amikor megérkeztünk egy dombos vidékre. Lépteket hallottam így arra fordulva megláttam Stevet mellettem.

-Süllyedj kétezer hatszáz lábra irány nulla, három, nulla - mondta a koordinátát Rogers mire kinéztem az üvegre.

-Remélem tudod, mit beszélsz! Különben sokkal előbb érünk földet, mint akarnánk! - magyarázta Sam majd nekihajtott a fának, de egy védőburkot láttunk meg és beléptünk egy modern városba.

-Azt hittem, hogy ez nem lep meg!-nézett rám Steve.

-Minden alkalommal bámulatos! - magyaráztam majd elmentem a cuccaimért és megfogva azokat kinyitottam a hátsó ajtót. Steve ment az élen Nattel és Sammel együtt. Én Rhodey és Bruce közé álltam majd együtt mentünk le.

-Meg kell hajolni? - suttogta Bruce.

-Ja... - válaszolta Rhodey - Ő egy király... - mondta miközben én csak halkan kuncogtam.

-Úgy érzem folyton hálálkodom magának... - rázott a királlyal kezét Steve majd Bruce krákogott egyet és meghajolt.

-Álljál már le haver! - mormogtuk Rhodeyval.

-Ez itt nem szokás... - ellenkezett a király majd elindultunk befelé - Mekkora támadásra kell felkészülnünk?

-Szerintem készüljenek meglehetősen nagyra... - válaszoltam.

-És hogy állunk? - kérdezte Natasha.

-Megkapják a testőreimet, a határ törzset, a Dora Milajet, és még...

-Egy kissé labilis, száz éves fickót - fejezte be a Bucky majd Steve odament hozzá és megölelte.

-Hogy vagy Buck? - engedte el régi haverját.

-Hát, ahhoz képest, hogy vége a világnak... - mosolyodott el - Élveztem a nyugalmat!

-Nyugalom most már nincs! - mentem el mellettük.

-Ha már te így válaszolsz, akkor hiszek neked!

-Elnézést! - jött mellém a király.

-Igen felség? - néztem rá amikor megálltunk.

-Nem tudtam, nem megvizsgálni a pajzsodat és a fegyveredet! Ezek mind Asgardból valók!

-Így van!

-És a korona, amit viselsz! Olvastam róla! A királyi családé!

-Wow! Erről nem is tudtam, hogy ilyen érdeklődő Asgard iránt!

-Én meg nem tudtam, hogy egy vagy közülük! - biccentetett mire megláttam, hogy a többiek is figyelik kettőnk társalgását.

-Méltó vagyok! Ennyi a történetem! - mondtam mire a katonák meghajoltak - Kérem ezt ne! - temettem a kezembe az arcom - Csak egy ember vagyok! Mint ti! Most már menjünk! - mentem tovább, hogy elkerüljek még egy ilyen ciki helyzetet.

-Polimorf szerkezete van! - jött rá a Shuri.

-Igen! - helyeselt Bruce.

-Az idegsejteket nem szekvenciálisan csatlakoztattuk... - egészítettem ki.

-Nem értem, hogy miért nem programozták át a szinapszisokat, hogy együttműködjenek - mondta Shuri mire mindenki ránk nézett.

-Mert ez nem jutott eszünkbe... - védtem magunkat.

-Biztos igyekeztek! Egyeneseknek csak ennyi megy!

-Kinek is volt jobb bizonyítványa? - vágtam vissza.

-Sakk-matt Brook!

-Meg tudod csinálni? - szólt közbe Wanda.

-Igen, de több, mint két billió idegsejtje van! Áramköri hibák egész sorát válthatja ki ha elvétem! Úgyhogy időbe telik!

-Mennyibe? - kérdezte Steve.

-Amennyit adni tudnak! - válaszolt mire a tábornok karkötője megszólalt így megnézte azt.

-Valami belépett a légkörbe! - jelentette ki mire elkezdtem felhúzni a páncél leszedett részeit.

-Kapitány! Támadt egy kis probléma! - szólt a fülesbe Sam mire megremegett a föld.

-Már késő! - ült fel Vízió - Meg kell semmisítenünk a követ!

-Feküdj szépen vissza az asztalra! - parancsolta neki Natasha majd kirohant.

-Feltartjuk őket! - indult el a király is.

-Wanda! - fordult a mellettem álló felé - Ha a kő kikerül a fejéből, égesd porrá!

-Úgy lesz! - helyeselt.

-Ürítsük ki a várost! - mondta T'chala - Aktiváljuk a védelmet! Ő meg kapjon egy pajzsot! - mutatott Stevere és ki is ment.

-Új külső, új pajzs... - néztem Stevere - Jól csinálod! - kuncogtam amikor kiindultunk.

-A mai világban ez már ilyen...

-Mi a helyzet Bruce? - kérdezte Nat.

-Lassan kezdek ráérezni... - mondta amikor elugrott mellőlünk - Apám! Fantasztikus! Tökre olyan, mintha megint Hulk lennék csak éppen... - válaszolt mire megbotlott és elesett. Felröhögtem majd a számhoz kaptam, mivel Steve és a király állt mellettem. Viszont Steve velem együtt kuncogott a helyzeten - Megvagyok! Semmi vész!

-Két hőjelet érzékelek a fák között! - jelentette Rhodey majd megérkeztünk és leugrottunk a hajóról. Beálltunk a helyünkre, középre az első sorba majd néztük, hogy mi történik a védőburkon kívül. Az egyik törzs vezető éppen hergelte a katonáit, így azt hallgattam.

-És én még azt hittem, hogy Brook van kiöltözve - mormogta Nat.

-Beszóltál Romanoff? - fordultam felé.

-Nem mondtam semmit!

-Azért! - helyeseltem majd megláttam a Fekete Rend két tagját - Beszéljünk velük! - indultam el majd Steve, Nat és T'chala követett engem. Egészen odamentünk a burok széléhez majd megvártuk, amíg Proxima Midnight befejezi a pajzs tanulmányozását.

-Hol a másik haverod? - kérdezte Natasha.

-Az életetekkel fizettek az övéért! - mondta - Thanos nagyon számít a kőre!

-Ne álmodozzon! - jelentette ki Steve.

-Most már Wakandában vagytok - szólalt meg a király - Thanos itt csak vérrontásra számíthat! Másra nem!

-Minket a vérrontás nem riaszt meg! - jegyezte meg majd rám nézett - Már az űrhajón meg kellett volna, hogy öljelek!

-De nem tetted! - léptem előrébb - És tudod miért! - tettem csípőre a kezem - Azt hitted, hogy jó zsákmány lehetek! Érhetek még valamit! Most rá fogsz jönni, hogy mit! - fejeztem be majd felemelte a kardját így kinyíltak az űrhajók. Visszamentünk a hadsereghez majd beálltunk a helyükre.

-Feladják? - kérdezte Barnes.

-Hát nem éppen! - ellenkeztem mire kifutottak az erdőből a lények mire hangosan vettem egy levegőt - Chiturinak jobban örültem volna!

-Miért? - fordult felém Steve - Ezek rosszabbak?

-Sokkal rosszabbak!

-Mik ezek? - vizsgálta meg őket Barnes.

-Szimbiótok... Loki mesélt róluk!

-Kiakadt ránk a spiné! - szólalt meg Nat.

-Nem is kicsit...

-Megölik magukat! - nézte meg a lényeket a tábornok majd elkezdtek lőni az átjutottakra.

-Láttátok a fogukat? - akadt ki Sam.

-Vigyázz, meg ne perzseld a szárnyátad!-jelentette ki Rhodey majd végig bombázta a burok melletti területet.

-Ha ezek tesznek egy kört és a hátunkba kerülnek, semmi se védi majd Víziót! - mondta Bruce.

-Akkor tartsuk őket magunk előtt - vont vállat Steve.

-Mégis hogyan? - értetlenkedett a tábornok.

-Kinyitjuk a búrát! - nézett rá a király majd a füleshez kapott - Hogy ha jelzek, nyissátok ki a tizenhetes szakaszt!

-Erősítsd meg felség! Azt mondtad nyissuk ki a búrát?

-Hogyha jelzek!

-Ez Wakanda végét jelenti! - mormogta az egyik magas harcos mellőlünk.

-Akkor ez lesz a legnemesebb vég a történelemben! - helyeselt a tábornok majd kiléptünk a katonák közül.

-WAKANDA LÉGY ÁLDOTT! - kiabálta a király.

-WAKANDA LÉGY ÁLDOTT! - utánozta a hadsereg őt majd beálltak.

-Jól van! Öljünk űrlényeket! - kezdtem el sprintelni így mindenkit leelőztem.