-Gyerünk Tony! - toltam elé a mobilt.

-Nem!

-Szépen megdicséred, hogy milyen ügyes volt Washingtonba! Megmentette az osztálytársai életét!

-De...

-Velem is ezt tetted! Legyél jó apuka és hívd fel!

-Nem vagyok az apja!

-De olyasmi féle vagy számára! Felnéz rád, és ez jó!

-Ne már Brook! Te leromboltad a Hydra főhadiszállását és nem egy emlékműn mentettél életeket!

-Ő még csak egy kölyök!

-Miért nem te hívod fel?

-Mert téged többre tart, mint engem! Kicsit nehezen fogadom ezt el, de ez van! Te vagy a példaképe és ez a dolgod!

-Ne már!

-Anthony Edward Stark!

-Jól van na! - kapta fel a telefont majd tárcsázta - Ennyire azért nem kéne agresszívnak lenni!

-Hangosítsd ki!

-Rendben! - tette közénk a készüléket majd hallgattuk a csörgést - Mr. Parker, van egy perce?

-Nem igazán! Suliba vagyok!

-Ügyes voltál Washingtonban!

-Ööö... Oké!

-Az apám nem sokszor dicsért meg és úgy érzem ez nagy hiba volt a részéről...

-Éppen fontos dolgom van!

-Ne vágj a szavamba miközben épp dicsérlek!

-Tony! Kedvesen!

-Szia Brook!

-Helló Peter!

-Na szóval! - folytatta Tony - Remek híreim vannak! - újságolta mire valamilyen duda megszólalt - Mi volt ez?

-Zenekari próbán vagyok...

-Hát ez furcsa! Happy azt mondta hát hete kiléptél a bandából. Most akkor...

-Le kell tennem! Hívás vége!

-Hééé! - akadt ki mikor szétkapcsolt a vonal - Ezt nem hiszem el! Láttad, hogy mit tett?

-Láttam Tony! De te szépen csináltad! Tini... El kell ezt fogadnod!

-Te nem voltál ilyen...

-Ennyi idősen éppen küldetésen voltam Washingtonban és alig beszéltünk!

-Ez nem mentség erre!

-Kamaszodik! Hagyjad! Ez a normális!

-Baj van az egyik komppal! - vetítette ki P.É.N.T.E.K.

-Szóval az nem a banda volt hanem a komp! - jöttem rá.

-Vedd fel a ruhádat! - parancsolta majd mind a ketten gyorsan kirohantunk.

Gyorsan le is ugrottunk az utolsó szintről, de a páncélunk a levegőben elkapott minket, így már repültünk is a célunk felé. Az öbölben a komp rendesen süllyedt mire odaértünk. Szegény Péter egyedül próbálta megtartani a kettétört hajót. Megsajnáltam egy kicsit... Tony és én két oldalról megnyomtuk a hajót, mire a segítségünkre jött pár apró meghajtó.

-Mi a franc? - vette észre Parker a változást - Mi a franc?

-Helló Pókember! - köszönt neki Tony - Jó kis zenekari próba!

-Tony!

-Nem szóltam be neki!

-A hangsúlyod mást mond! - jegyeztem meg mire újra egyben volt a komp így elindultunk meghegeszteni. Peter egész végig követett minket. Még fel is mászott a kapitányi kabin fölött lévő póznára.

-Hé, Mr. Stark! Hogy segítsek? Mondja meg, hogy mit csináljak! - kérte.

-Inkább ne csinálj már semmit! - álltam meg előtte majd visszamentünk a hajó végéhez és elkezdtük azt kitolni - Túlságosan csöndben vagy! - jegyeztem meg mire megjelent Tony képe előttem.

-Ez baj lenne?

-Utoljára két hónapja voltál ilyen! Mind a ketten tudjuk, hogy mi lett annak a vége!

-Túl jószívű vagy Parkerhez!

-Mert vele olyannak kell lenni!

-Nem! Meg kell neki mondani, hogy mi a helyes és mi nem! Hát ez az! - csillant fel a szeme - P.É.N.T.E.K. vezess a kölyökhöz! - engedte el majd elindult.

-Tony, ez nem jó ötlet! - követtem.

-Az Egyezményre is ezt mondtad!

-És mind a ketten megbántuk! - emlékeztettem mikor már megláttuk Petert.. Ránk is nézett a maga kis szomorkás arcával.

-A Maxiszaxi-show előző részéből! Mondtam, hogy ne csináld, erre a hátam mögött meghackeltél egy több milliárd dolláros ruhát, hogy pontosan azt csináld, amire megkértelek, hogy ne csináld!

-Mindenki jól van? - kérdezte mire én tovább lebegtem, de a sisak lejött a fejemről.

-Igen! - mosolyogtam.

-De nem miattad! - fejezte be Tony.

-Nem miattam? - akadt ki majd leszállt a párkányról - Kint vannak az utcán azok a fegyverek! Én próbáltam elmondani, de nem figyelt rám! Ez az egész nem történt volna meg ha komolyan vett volna! - jegyezte meg miközben a páncél elé ment - Ha ez egy kicsikét is érdekelné, most itt lenne!

-Hiszen itt van! - mormogtam mire Tony ki is szállt a páncélból.

-Komolyan vettelek! - mondta - Szerinted ki hívta az FBI-t? Hmm? Tudtad, hogy én voltam az egyetlen, aki hitt benned? Mindenki egy komplett őrültnek tartott, hogy felvettem egy tizennégy éves gyereket!

-Tizenöt vagyok! - javította ki.

-Nem! Most nincs duma! - emelte fel a hangját - Érted? A felnőtt beszél! És ha meghalt volna valaki? Más lenne a helyzet, mi? Az a te felelősséged! És ha te meghalsz, azaz én felelősségem! És ezt nem akarom bevállalni...

-Igen, megértem! Bocsánat, bocsánat...

-Jó!

-Megérdemeltem!

-De most már késő!

-Csak... Csak olyan akartam lenni, mint maga!

-Inkább légy jobb nálam! Mint például Brook! Neki sikerült! - mutatott rám mire mind a ketten Peterrel lesütöttük a szemünket - Szóval ez nem jött össze! Kérem vissza a szerkót!

-Mennyi időre?

-Örökre!

-Ne! Ne, ne, ne!

-Igen! Ez így megy!

-Kérem!

-Add vissza!

-Kérem, értse meg! Ez a mindenem! Enélkül nem érem semmit!

-Ha komolyan így gondolod, akkor pláne add vissza! Érted? Úgy beszélek, mint az apám...

-De nincs alatta semmi...

-Nem baj! Brook mindjárt hoz neked! Megoldjuk! - biccentett mire én felnéztem.

-Jobb lenne ha te hoznál neki! - szólaltam meg mire furán rám nézett - Kérlek!

-Rendben! Most az egyszer! - egyezett bele majd visszament a páncélba és elment.

-Leszúrtam! - mondta Peter.

-Nem szeretek hazudni, azért nem mondom azt, hogy nincs igazad! De minden hősnek van mélypontja! Lásd! Amerika Kapitány bűnöző... - hoztam fel mire a szemembe pillantott - Én is hiszek benned Peter, nem csak Tony! Többre vagy hivatott, mint gondolod! Ezért kérek egy kis időt! Megpróbálok beszélni Tonyval! Addig csináld, amit kell... Tudom, hogy nem nagyon akarod, hogy a nénikéd megtudja, hogy te vagy Pókember, de az Akadémia nem lenne hülyeség számodra nézve! Csak gondold át! Kérlek!

-Köszönöm! - bólintott majd Tony vissza is jött.

-Itt a ruha, kérem a szerkót! - adta oda neki mire rám nézett a kölyök.

-Oh, hát persze! - fordultam el.

(...)

-Akkor minden megvan? - tettem csípőre a kezem.

-Elvileg.

-Akkor mehet! - nyomtam meg a gombot, majd a gép felszállt - A kemény munka gyümölcse...

-Munkám! - javított ki.

-Már megbocsáss! - röhögtem el magam - Én is dolgoztam!

-Fele annyit, mint én!

-Mert nekem kötelességeim is vannak az Akadémián!

-Ohh, szóval így játszunk? - ült le az asztalhoz.

-Én csak az igazat mondom!

-Régen voltunk kettesben Brook!

-Igen...

-Mark óta hanyagolsz!

-Úristen Happy!

-Ez fáj! Előtte velem lógtál! De most még vele!

-Féltékeny vagy?

-Ugyan!

-Úgy tűnik! - mosolyogtam mire Happy is követte a példámat, de hirtelen le is hervadt valamiért a mosolya - Mi az?

-A gép! - mutatott mögém mire gyorsan oda is fordultam.

-Ott találkozunk! - indultam el a leszállópálya felé - P.É.N.T.E.K. egy páncélt most! - parancsolta mire kiértem a levegőre.

-Melyiket?

-Az istenért! Csak adj egyet! - akadtam ki mire már leugrottam és zuhantam lefelé.

Mielőtt földet értem volna, a páncélom el is kapott és rám illeszkedett. Egyenesen a repülő felé mentem. Szlalomozva az épületek között, egy idő után kiértem a tengerpartra. Tűz volt mindenhol... Belefutottam és kerestem embereket. Lehet, hogy nem voltak a parton, de fő a biztonság. Egy idő után egy helyben össze voltak pakolva a ládák és az egyikhez hozzá volt kötve egy ember. Rosszallóan rám nézett így megnéztem a mellette lévő papírt. Megvan a Keselyű! Pókember. Ui.: Bocsi a repülőgép miatt!

-Szóval maga az... - jöttem rá.

-Nem beszélek Starkokkal!

-Nem beszélek bűnözőkkel! - utánoztam majd felkaptam a páncélomat és hőjeleket kerestem. Találtam egyet a hullámvasút tetején így odamentem.

-Ügyes voltál Peter! - ültem le mellé.

-Azt mondod?

-El kaptad a rosszfiút! A saját erőddel és nem holmiféle Stark-szerkóval! Ez nagy dolog! Én már csak tudom! Képesség nélkül győztem le a Hydrát egy pajzzsal...

-Képesség?

-Mindegy is! - vontam vállat - Ellátom a sebed! Gyere... - nyújtottam a kezem.

-Nem kell, köszi! Elintézem!

-Oké Peter! Tudod mit?

-Mit?

-Happy új száma az enyém! Hívj bármikor és üzenj nyugodtan! Te is elküldöd az órarended és én is az enyémet! Utána lóghatunk együtt!

-Köszönöm!

-Vigyázz magadra! - repültem vissza a már ügynököktől hemzsegő partra.

-Hol voltál? - aggódott Happy.

-Sehol! - ellenkeztem mosolyogva - Sehol...

-Helló Brook! - nézett rám furán Peter - Hogy kerülsz ide?

-Jövünk neked Happyvel eggyel! És pont emiatt vagyok itt... - hoztam fel mire lehúzták a vécét. A fiú ki is jött majd gyorsan kezét mosott és csodálkozva ment ki.

-Szóval mióta vagy itt?

-Olyan régóta, hogy már ciki... Bár lányként bent lenni egy férfi mosdóba alapból ciki, ne is firtassuk! A főnök hivat téged! - tértem a lényegre.

-Ő is itt van? - suttogta.

-A retyón? Nem! Vidéken van! - indultam ki.

-Mármint vidéken vidéken?

-Igen! Menjünk! - karoltam át majd kimentünk.

-Neked van kocsid?

-Miért ne lenne?

-Mert mindig Happy furikázott...

-A legelső kocsimat szétrombolta a legjobb barátnőm! De aztán kaptam még egyet - meséltem majd megálltunk az iskola előtt és a kocsi szépen odagurult elénk.

-Ez állat!

-Tony egy kicsit felturbózta...

-Mennyire?

-Nyit! - mondtam mire az ajtók kitáródtak maguktól.

-Azta! - ült be izgatottan.

-Csakhogy tisztázzuk! - huppantam be mellé majd elindultunk.

-Mit?

-Ez a vidék... Gyakorlatilag az új Bosszúálló Akadémia és Főhadiszállás és a Stark Industries egyben!

-És?

-Rengeteg diák és tanár...

-Nem ti vagytok a tanárok?

-De... Mi is azok voltunk! Az Egyezmény előtt még jól elvoltunk! De túl kevesen lettünk azután!

-Értem! Egyébként hogyan vezethetsz ha le vagy bénulva?

-Hogy vezethetek? - kuncogtam - Csak nézd! - léptem a gázra mire ujjongott hangosan.

-Ezt nézd meg! - mutatta az épületre - Pofás házikó, mi? Teljesen felújították az objektumot! Az ott a kollégium! Mellette az akadémia... Az a cég szárnya és ez... - mutattam körénk miután leparkoltam a belső udvaron - Ez a konferencia szárny. Itt vannak a sajtókonferencia, interjú meg minden...

-Megérkeztetek? - állt meg előttünk Happy.

-Nem kell idegenvezető! Itt lakom!

-De attól még el szoktál veszni!

-Az is igaz!

-Mióta néma a gyerek? - mutatott Péterre.

-Amióta megláttam a bázist! Gyere Parker! - karoltam át majd beindultunk - Ne csak kívülről lásd ezt! - nyitottam ki az ajtót így besétáltunk.

-Sziasztok! - köszönt nekünk Mark majd megállt előttünk - Kicsim! - puszilt meg majd Parker felé fordult - Biztos te vagy Peter! Brook kedvenc diákja... Mark Stevens vagyok! Az akadémia történelem tanára! - nyújtotta a kezét mire Peter félénken megrázta.

-Kedvenc diákja? - értelmezte Parker a szavakat, de hirtelen elvont az a figyelme, hogy felszállt a Quinjet és hirtelen elrepült.

-Ez elég menő, mi? - kérdeztem.

-Ahh, itt is vannak! - szólalt meg Tony mire felé pillantottunk - Jól utaztatok?

-Igen! - bólintottam.

-Hadd beszéljek Brookkal és a Kölyökkel!

-Ez komoly? - akadt ki Happy.

-Igen! Vele akarok beszélni!

-Ne hagyj kettesbe vele! - suttogta majd Markra mutatott.

-Ő a vejem! Jófej! Majd te is rájössz!

-A közelbe leszek!

-Kukkolj messzebbről! Oké? Kicsit lazulj! - kérte majd átkarolta Petert és elindultunk az egyes számú konferencia teremhez - Bocs, hogy elvettem a szerkót! Amúgy megérdemelted... Egyébként a legjobbkor történt ez a kis büntetés, mert ez adott inspirációt, igaz? Jól mondom? Igazam van?

-Igen! - makogta Parker.

-Szóval hatásos volt!

-Mr. Stark, én...

-Ez volt aztán a Maxiszaxi! De durva! Végül megoldottad a feladatot! A Maxiszaxiból mini lett! Sőt, el is tetted a szaxofont... Na jó! Ez nem a legjobb hasonlat! Belátom, hogy tévedtem! Bár rád fér egy kis gyakorlás, itt a helyed a csapatban!

-A csapatban? - emésztgette.

-Igen! Na figyelj! Úgy ötven újságíró vár odakinn! Komoly arcok, nem bloggerek! Ha készen állsz, próbáld fel ezt! - nyomta meg az óráját majd az új Pókember ruha megjelent - És akkor bemutatom a világnak a Bosszúállók legújabb tagját, Pókembert!

-Én... - ámult.

-Ugye, hogy pöpec? Brook csinálta csak is neked!

-Köztünk van a helyed Peter! - fogtam meg a vállát - Kiérdemelted!

-A sajtótájékoztató után Happy megmutatja a szobádat... A lakrészedet! Hol is van pontosan? Talán Vízió mellett?

-Vízió nem csípi az ajtókat! - tájékoztatta őt Happy -Jópofa!

-Se a falakat!

-Nem fogsz kilógni!

-Köszönöm Mr. Stark és Brook, de... De kihagynám!

-Kihagynád? - álltam Tony mellé - Ezt hogy érted?

-Hát úgy érzem, hogy kicsiben csinálnám... Egyenlőre! Én vagyok a barátságos, közkedvelt Pókember! Kisebb balhékhoz is kell valaki!

-Nemet mondasz nekem? - vette le a szemüvegét Tony - Azért jól gondold meg! Látod ezt? - mutatott a páncél rá mire Peter oda is nézett - Nézz rám! Akkor most igen, vagy nem?

-Nem!

-Jól van! Nekem tetszik, hogy bevállalod a melósok rocksztár imidzset! Happy máris hazavisz! Ugye? - fordult a férfi felé.

-Igen! Bármi csak Stevens nélkül! Még árnál a kocsiba? - kérdezte Parkertől - Adj egy percet...

-Köszönöm Mr. Stark!

-Nincs mit Mr. Parker! Minden jót! - rázott vele kezet.

-Majd találkozunk!

-Oké! - biccentett majd a gyerek el is indult boldogan.

-Ez egy teszt volt, ugye? Nincs is itt senki?

-Nincs! Átmentél! Szevasz! Húzd el a csíkot! Kiscsikó!

-Köszönöm szépen!

-Nem! Én köszönöm!

-Mondtam, hogy jó gyerek! - tettem csípőre a kezem, de abban a pillanatban Pepper jött ki a teremből.

-Hol van a srác? - érdeklődött.

-Elment!

-Mindenki őt várja!

-Az az igazság, hogy felnőtt döntést hozott, csak piszkosul meglepett minket!

-Szóval elszúrtátok, mi?

-Ő mondta, hogy várjon a kocsiba! - mártott be Tony a barátját.

-Happy, ez valami vicc? Rengetegen vannak itt és várnak a nagy bejelentésre! Mit mondjak nekik?

-Találj ki valamit! Mondjuk... Happy, megvan még a gyűrű?

-Hogy mi? - lepődött meg.

-Az eljegyzési gyűrű!

-Hülyéskedsz? 2008 óta mindig nálam van! - vette elő mire mindenki lefagyott.

-Hoppá!

-Azért ennél lenne jobb ötletem is! - mondta Pepper.

-Nyugi, csak egy kis időhúzás! De minek húznánk az időd? - hozta fel mire a nénikém megcsókolta.

-Hihetetlen, hogy végig a zsebedben volt! - indult vissza Pep.

-Kinyissam az ajtót Baby?

-Nem kell! - ment be majd Tony megállt az ajtó előtt. Happy felé is dobta az ékszert majd mosolyogva bement.

-Végre! - ujjongtam - Végre! Ennyi! Csak egy nyamvadt elcseszett terv kellett ehhez, én meg végtelen számú romantikus randit terveztem emiatt! Istenem! - kuncogtam mire jött egy üzenetem. Itt az órarendem azért! Alig várom, hogy együtt lógjunk! Megnéztem a csatolt képet és mosolyra húztam a szám. Minden nap előtte végzek.

-Mi az? - szólt Happy.

-Semmi! - tettem el a telefont - Semmi...