- Vă mulțumim pentru ajutor! (Köszönöm a segítséget)- állok fel kedvesen mosolyogva az ügyintéző felé, majd az újdonsült hitelkárytámmal távozok a bankból.
- Ezek szerint most már mindent megvehetünk?- kérdezi Logi, mire szemet forgatok.
- Nem, ez nem így működik - sóhajtom- A hitelkártya annyit jelent, hogy a bank ad neked kölcsönt, amit majd vissza kell fizetnem, szóval nem akarok túl sokat vásárolni- mondom halkan.

- Értem, szóval okosan a pénzzel. Akkor gondolom van terved is.
- Persze, hogy van. Semmit nem fogok feleslegesen elkölteni és készpénzben fogom kérni a fizetésem, ha találok munkát. Viszont először egy házat kellene találnom - fordulok be egy utcába.
- Nem hiszem, hogy ide be kellett volna jönnünk- mondja Logi, így inkább megfordulok, de neki ütközök egy izmos, széles mellkasnak.
- Wow, olyan, mintha a Kapitány mellkasának ütköztem volna- motyogom.
- Ce ai spus? (Mit mondtál?)- kérdez vissza közben pedig a hátam mögé is érkeznek.
- Nu am spus nimic (Nem mondtam semmit)- rázom meg a fejem, de ekkor valaki hátulról belemarkol a fenekembe- Lasă-mă în pace! (Hagyj békén!)- fordulok meg, de az akinek nekimentem lefog.
- Stai calm, scumpo. (Maradj nyugton drágám.)- suttogja a fülembe és felemel, mire kapok a lehetőségen és mellkason rúgom a két férfit, majd a harmadikat oldalba könyöklöm, így át tudom dobni a fejem fölött- Esti slab! (Gyengék vagytok!) - megyek ki a kis mellékutcából és elbújok egy kuka mögé, hogy ne lássanak meg.
- Akkor most mit is fogunk csinálni?
- Elbújunk.
- Kik elől?
- Nem hiszem el, hogy ennyire nem figyelsz semmire!- morgom- Megvertem három férfit.
- Jó, most már értem. Miért nem hívtál engem?
- Mert nem kell szénné égetni csak megmutatni, hogy nem szabad velünk packázni - motyogom és elindulok a másik irányba, mint amerre a támadóim elindultak.
- Mi a következő lépés?- érdeklődik Logi.
- Nem tudom, talán veszek egy eldobható telefont és felhívok valakit. Unalmas csak veled beszélni.
- Ezt sértésnek veszem!- morogja.
- Akkor annak veszed, de igazam van. Egyébként milyen munkát vállaljak?
- Azt mondtad unalmas velem beszélni- duzzog a tűzóriás énem.
- Jó! Bocsánat- forgatok szemet- Így jobb?

- Sokkal!

- Lehetetlen vagy- forgatok szemet.
- Igen, jobb és nem tudom.
- Mit?
- Figyelsz te magadra? Azt kérdezted milyen munkát vállalj.
- Oh, tényleg- szuszogom.

- Nézd, csapost keresnek!- mondja nekem Logi és az mellettünk lévő épület ajtajáról olvasta el a kiírást.

- Wow, jó hogy észrevetted. Menjünk be- nyitom ki az ajtót és átlépem a küszöböt.

Az épület belsejébe érve megcsapott az izzadság, az olcsó alkohol és a pacsuli parfümök szaga.

-Biztos itt akarunk dolgozni?- kérdezem egy fintorral az arcomon.

- Ha pénzt akarsz szerezni, akkor igen.

- De legalább nem állítanak be utcalánynak- sóhajtom és odamegyek a pulthoz, ahol csak egy kiszolgáló van.

- Ce faci aici? (Mit csinálsz itt?)- kérdezi egy ismeretlen hang.

- Caut un loc de muncă. (Munkát keresek.)- mondom egyszerűen, mire bólint a fickó.

- Eu sunt Mihai, al meu este locul. (Mihai vagyok, az enyém a hely)- mutatkozik be és kezet rázunk.

- Eu sunt Lisa. (Lisa vagyok)- mondom, majd Mihai a pult mögé küld, így el is kezdhetem a munkám. Nem valami fényűző a hely, de a nap végen megkaptam az első fizetésem, amiből veszek egy telefont az egyik éjjel-nappali boltban.

- Most hová megyünk? Már éjfél is elmúlt és fáradt vagyok!- nyavalyog megint Logi.

- Nem hittem volna, hogy ennyire gyerekes is tudsz lenni.

- Kikérem magamnak!

- Keressünk egy lakást- nézek fel az előttem lévő panelházra.

- Te most betörsz valahová?- hitetlenkedik a szörnyem- El sem hiszed mennyire büszke vagyok rád!- mondja, mire szemet forgatok.

- Mindenek Atyja, mibe kevertél engem?- temetem az arcomat a kezembe, majd bemegyek a magas épületbe.

A tizedik emeletet régen elhagyva állok meg és a három ajtó közül a bal kezem felé eső zárját kezdem el megbűvölni, hogy kinyíljon és 5 perc alatt sikerül is kinyitni. Szerencsére én vagyok az az őrült, aki ennyi lépcsőt megmászik egy lakás miatt.

-Hát, ez nem túl fényes- szólal meg Logi.

- Nem baj, de legalább üres- mondom halkan és körbe nézek a biztonság kedvéért.

- Akkor ideje aludni- fordítja a fejem az ágy felé, amire le is fekszem.

- Jó éjszakát!- mondom halkan, de erre már nem kapok választ, így lehunyom a szemeim és átadom magam az álmok világának.

Másnap reggel, mikor felkelek már kilenc óra is elmúlt, így lemegyek a boltba egy kis reggeliért.- Miért nem hívsz fel valakit?- Brook azt mondta ne vegyem fel senkivel a kapcsolatot és szeretném magam nem leleplezni! - mondom határozottan, de halkan, hogy azért ne mindenki nézzen hülyének. - Ugyan már! Csak megérdemel a szerelmed annyit, hogy fehívd.- A szerelmemnek azt mondtad, hogy nem szeretem miután felrobbantottad a sulimat - morgom.- Ez már részletkérdés! Na, te is hallani akarod a hangját és ez csak egy egyszerű eldobható telefon. Nem tudják lenyomozni.- Jó, de csak mert hiányzik - adom meg magam, miközben a legszükségesebb dolgaim a boltos nénike elé teszem.- Va fi de 55 de lei. (55 lej lesz)- mosolyog kedvesen, ami rám is rám ragad egy kicsit, de ekkor meglátom a tévét felrakva a falra, amiben a híradó megy.- Bosszúállók vádirat? A világ válasza az erőszakra - olvasom el a szalagcímet.- Hah! És még engem neveztek veszélyesnek. A hőseid rombolják le a világodat nem én!- kacag Logi.- Iată-l! (Itt van!)- adok a nő kezébe a 60 lejt amikor eszembe jut hol is vagyok, aki az 5 lejt apróban, azaz baniban adja vissza.- La revedere! (Viszlát!)- köszön el a néni kedvesen.- La revedere! - köszönök el én is és távozok a helyiségből.- Na mostmár egy telefonfülkéből is felhívhatod, Pietrot.- Igen, tényleg fel tudom hívni - mondom halkan és útközben meg is állok egy ilyennél, majd bedobok néhány érmét végül pedig beütöm a jól ismert telefonszámot.- Igen tessék? Pietro Maximoff vagyok- szólal meg a szerelmem, amitől könnyezni kezdek és elszáll a bátorságom a beszédtől- Halló! Van ott valaki?- Szélvész - suttogom- Annyira hiány...hiányzol- csuklik el a hangom a sírástól.- Li....- Ne.... Nem szabad senkinek megtudnia kivel beszélsz - törlöm le a könnyeim- Egyedül vagy?- kérdezem.- Most már igen. Mit akarsz mondani?- komolyodik el a hangja.- Bocsánatot kérek, azért, amit tettem és mondtam. Nem voltam önmagam.- Most őszinte vagy, vagy megint Logi beszél belőled?- Nem, ez most én vagyok. Szeretlek Szélvész és sosem hagynálak el!- Akkor mondd el, hogy mi történt akkor. Kérlek. Nem mondom el senkinek - kérlel, aminek nem tudok ellenállni.- Jó! A vizsga előtti este Logi kínzott és azt akarta, hogy engedjem ki, amit egyébként nem tettem volna meg, de ekkor jött az a francia lány, aki bezárt a kazánházba és felolvasta nekem a szavakat, amitől megint beindult a Hydra program és parancsra engedtem ki Logit. Nem én akartam.- Meghalt miattad Magni és Noah is! A Bosszúállók keresnek téged az egész világon és most Wanda is bajban van! Nekem ez túl sok- kezd el ő is könnyezni.- Kicsim, figyelj a hangom és csináld, amit mondok - mondom olyan hangon, mintha egy gyereket kellene nyugtatnom- Hunyd le a szemed, csukd be a szád és szívd be a levegőt az orrodon! - utasítom határozottan, miközben négyig számolok- Jó, most tartsd bent - számolok el hétig- És most fújd ki! - folytatom az elejétől kezdve nyolcig és ezt párszor megismételtetem vele- Remélem, így már jobb - mondom kedvesen.- Sokkal jobb. Köszönöm!- Nincs mit, de most mennem kell. Ne feledd, ne szólj senkinek arról, hogy mit mondtam. Szeretlek- teszem le gyorsan, hogy ne legyen ideje válaszolni és visszamegyek a panelházba.