- Nem értem miért reménykednek abban, hogy meg tudnak minket állítani. Te és én legyőzhetetlenek lennénk. Mindenki rettegne tőlünk.
- Igen. Rettegnének, de abban nem lenne semmi jó. Akkor sosem fognak bízni benned vagy hinni neked.
- Ahogy neked sem. Ha már mindenki félni fog tőled, akkor semmi nem lesz, ami miatt nemet kellene mondanod.
- Sosem fogok igent mondani - sziszegem és ignorálom a hangját a fejemben.
- Itt vagyok - szólal meg Brook.
- Zárj vissza - mondom komolyan.
- Mi? Azt hittem kijössz végre onnan.
- Nem lehet. Nem bízok az elmémben - ülök vissza az ágyra.
- Loki segít.
- Az segítene, ha valaki megmondaná hogyan szedjem ki őt a fejemből.
- Logit vagy Hydra Kapitányt? - teszi keresztbe a karjait.
- Mindkettőt! - borítom fel dühömben az ágyat.
- Állj le vagy megint megütlek - emeli fel a poroltót.
- Azt hittem valami menőbb akciót hajtottál végre - kuncogok.
- Ezt találtam meg leghamarabb - von vállat- Gyere ki és Loki segít. Már mondtam, hogy én is ott leszek ha akarod.
- Inkább ne - rázom meg a fejem- Nem akarlak veszélybe sodorni.
- Veszélybe? - kérdez vissza mire egy "Ezt komolyan kérdezed" pillantással nézek rá- Jó... Talán, de csak talán.
- Rendben, akkor hívd be Lokit.
- Itt is vagyok - jelenik meg Brook mellett az említett személy.
- Utálom, mikor valaki ezt csinálja.
- Pedig szokj hozzá. Nem azért vagyok varázsló, hogy ne használjam az erőmet.
- Ez még nem jelenti, hogy halálra kell ijeszteni az embereket! - teszem keresztbe a karjaim.

-Csak te ijedtél meg...
- Attól még igaz.

-Brooklyn, ijesztő vagyok? - fordul a társamhoz.
- Lehetne, hogy inkább elkezdjük azt a..... Mi is pontosan?

-Loki mindent el fog neked mondani Logiról... És a családodról. Egy olyan önismereti órához hasonló. - válaszol Brook - És visszatérve, hozzá kell szokni, hogy Loki ezt csinálja...
- Rendben - veszek mély levegőt- Akkor kezdjük.... vagy mi - suttogom.

(...)

- LISA!- töri rám az ajtót Jessie- Találd ki milyen nap van ma - ugrik be az ágyamba.
- Nem tudom, de ha nem hagyod ezt most azonnal abba kétlem, hogy megélnéd a holnapi napot - motyogom álmosan és elfordulok.
- Neked is boldog Valentin napot - rántja le rólam a takarót.
- Utállak - morgom, majd nagy nehezen felülök.
- Édes vagy - ölel át.
- Ne ragaszd rám az undorítóan boldog viselkedésed, légyszi - próbálom meg nyavalyogva eltolni magamtól, de ekkor a szárnyaival is átölel- Jó, mindegy - adom meg magam.
- Na látod! Nem is vagy te olyan savanyú, mint gondoltam.
- Köszi, biztató vagy - forgatok szemet.
- Rendben. Most, hogy átvetted az ünnepi hangulatot itt a ruhád - tolja elém a rózsaszín pulcsit rajta egy fehér körvonalú szívecskével.
- Nem...
- De igen felveszed, mert ez az egyetlen nap, amikor nem néznek hülyének, ha közterületen sírok a szingli életem miatt! - hisztizik.
- Jó, felveszem- öltözök át gyorsan.
- Jól nézel ki - vigyorog aztán kirángat a szobából.

-Szép jó reggelt mindenkinek! - hallom meg Brooklyn hangját a távolból - Remélem mindenki jól érzi magát! - folytatja miközben valami matricát rányom az emberek karjára - Ne felejtsétek el megajándékozni a szerelmeteket! - sétál tovább majd megállt előttünk - De jó a ruhátok! - vigyorog és nekem is adni akar egy matricát, de rámorgok.
- Előbb ragasztok önként ötven rágót a saját hajamba, mint ezt az alkaromra - sziszegem.

-Önkontroll! - mosolyog majd mégis ráragasztja azt a szívecskés matricát a karomra.

-Ez nagyon oltári! - ujjong mellettem Jessie.

-Igaz?

-Én kaphatok kettőt?

-Persze! - teszi rá a két kezére a két matricát.
- Brook, úgy nézel, mint akit Cupido lehányt, de jól áll a piros - préselek ki magamból egy dicséretet.

-Ugye? Még tavaly vettem ezt a pólót, de kinőttem és most haspólónak használom a piros gatyát meg találtam a szekrénybe, de ez is egy picit rövid már... - húzza feljebb a melegítőjének a szárát - És persze ezt a piros Nike cipőt már csak a szettért vettem meg... - ecseteli, mikor hirtelen egy forgószél támad körülöttünk és utána egy lufival, egy doboz csokival és egy nálam is nagyobb macival maradok magamra.
- Én nem ünneplem a Valentin napot! - ejtem el az összes dolgot ami a kezemben van és a matricát leszedve elrohanok. Remélem, hogy ezek után békén hagynak ezzel az egésszel.

A nap folyamán minden szünetet a szobámban töltök és alig van kedvem elmenni a táncórára is.
- Lisa, de jó, hogy itt vagy- nyit be az ajtómon Pietro, miközben amúgy indulni készültem volna.
- Neked is szia - mondom halkan.
- Beszélni szeretnék veled.
- Nekem is lenne mondanivalóm, de kezdd te.
- Rendben, ha már ilyen kedvesen megengedted. Annyit akarok kérdezni, hogy mi a bajod a Valentin nappal?
- Tudtam, hogy ezt fogod kérdezni- motyogom- Nincs túl nagy története. A szüleim ezen a napon haltak meg- mutatok rá a fekete keretes képre az ágyam mellett- Ez az oka, hogy nem ünneplem a Valentin napot- vonok vállat.
- Így már értem -ölel át- Te mit akartál mondani?- kérdezi kedvesen.
- Arról, hogy belefáradtam ebbe az egészbe- szuszogom- Sok bajom van mostanában és érzem, hogy ez a kapcsolatunk rovására megy ez pedig nem állapot, ami közöttünk van. Tudom, igen az én hibám, amiért kerüllek, de most már nincs más megoldás. Szakítani akarok - mondom komolyan.
- Szakítani akarsz? - lepödik meg.
- Igen Pietro! Az, hogy hónapok óta nem beszélünk engem teljesen szétszed!
- Akkor mondjuk nem kellene kerülnöd engem!
- Bunkó voltál!
- Mi? Mikor?
- Egy teljesen komoly dolgot mondtam el neked te pedig E.T.-nek neveztél!- emelem fel a hangom és látom, hogy már emlékszik.
- Kicsim, én csak viccelődtem, mert azt hittem te is. Nem tudtam, hogy igaz.
- Te voltál az első akinek én mondtam el! Nem tudtad tiszteletben tartani, így nem akarok együtt lenni veled - mondom komolyan valamennyivel halkabban.
- Biztosan ezt akarod? - kérdezi csalódott hangon.
- Igen ezt. Október óta nem gondoltam meg magam- mondom szemeibe nézve, de közben közelebb jön.
- Akkor ennyi volt - suttogj és egy puszit ad a homlokomra- Remélem így egy gondtól megszabadultál- viharzik ki szóval én is mehetek a táncórámra, ahonnan megint kések, de sikeresen túlélem.

- Rendben mi is lesz ez az izé....- Először is kicsit megtanítalak, hogyan fékezd meg a dühödet. Ez a legkönnyebb útja annak, hogy Logi átvegye feletted az uralmat. Mondok neked néhány dolgot. Reagálj a lehető legjobban- néz a szemeimbe Loki.- Tégy próbára - mondom kedvtelenül.- Mindenki téved veled kapcsolatban! Nem vagy te itt a legerősebb! A leggyengébb vagy! A saját barátnőd erő nélkül egy poroltóval képes volt leállítani a benned szunnyadó legnagyobb erőt az egész kilenc birodalomban! Ha egy egyszerű halandó képes volt legyőzni a legerősebb oldalad, akkor mi vagy te? Nem vagy te senki! Egy puszta porszem vagy a hatalmas univerzumban, ami elveszett, törékeny és gyenge! Nem vagy méltó Logi birtoklására! - Nincs igazad! - csapok az asztalra.- De igen! Ugyanolyan jelentéktelen vagy, mint az anyád és az apád voltak! Élvezet volt megölni őket! - árulja el magát, mire reflexből kapom el a hosszúra hagyott haját és verem bele az asztalba a fejét olyan erővel, hogy széttörik a vastag falap.- Még mindig gyenge vagyok?- taposok a mellkasára, majd elviharzok. Kell egy kis séta, hogy lenyugodjak.