- Várjunk csak, Logi a legerősebb? - esik le az állam - Akkor, hogy vagyok képes visszatartani? - kérdezem remegő hangon.
- Ha hallod a fejedben, már pedig tudom, hogy hallod akkor nincs sok idő a kitöréséig.
- Mi van, ha nem sikerül megállítani? Nem akarok elpusztítani egy egész világot! - mondom remegő hangon és elrohanok a szobámba, ahol a térdreimre hullok
- Szóval.... Végre tisztában vagy mindennel. Kiengednél még mielőtt a hisztis barátnőd újra használni nem kezdi az erejét? Akkor már visszamehetünk a világunkba és amint a Mindenek Atyja örök álomra hajtja a fejét elhozhatjuk a Ragnarököt!
- Sosem fogsz kijutni onnan - mutatok a fejemre morogva.
- Egyszer úgyis el kell pusztulnia Asgardnak.
- De nem olyan hamar, mint ahogy akarod - állok fel és elmegyek fürdeni meleg vízzel, hogy automatikusan elálmosítson, ami sikerül is.

A hétvége nagyon gyorsan elment. Persze a kis hang a fejemben próbált rávenni, hogy engedjem ki, de teljes mértékben ignoráltam őt.
- Lisa! - rohan oda hozzám a folyosón Misa.
- Mondd, apró, mosolygós barátnőm - nézek rá nevetve, mire ő is kuncogni kezd.
- Brook beleegyezett a koncertbe! - kezd el ugrálni én pedig vele együtt- Menjünk együtt - ragadja meg a karom és elkezd rángatni egyenesen az aulába, ahol egy kisebb tömeg már összegyűlt.
- Figyelmet kérek! - áll fel a szervezőnk az asztalra, hogy figyeljünk rá- Amint a közelebb állók látják újabb papírt raktam ki a faliújságra. A lapra a fellépőket kérem a kiválasztott dallal. Kérem jelezni azt is, hogy táncos produkció lesz vagy nem. Holnapra mindenki döntse el. További szép napot! - száll le az asztalról, majd félre áll és ezután mindenki megrohamozza a lapokat.
- Te fel fogsz lépni? - kérdezem Misától.
- Még nem tudom. Lehet beállok díszlettervezőnek- von vállat.

- Akkor tudnál nekem segíteni a dalommal?- csillan fel a szemem.

- Lisa, én nem tudok angolul....

- Nem is az angol miatt kell- szakítom félbe- Egy koreai dalt akarok elénekelni és nem hiszem, hogy helyes a kiejtésem. Ezért kérem a segítséged- mosolygok.

- Rendben, megtanítalak- kuncog és átölel.

- Köszönöm- mosolygok.

- Nincs mit. Melyik dal lenne az?

- Burnin' up....

- Bangtan Boys?- szakít félbe.

- Igen- kuncogok.

- Rendben. Kinyomtatom a szöveget és kezdhetjük is.

- Uhm... még valami.

- Igen, Lisa?

- A táncot is meg akarom tanulni- mosolygok.

- Az már kicsivel nehezebb tészta- húzza el a szájat.

- Nem baj. Tudom, hogy meg tudod tanítani- ölelem át.

- Rendben, nekem viszont mennem kell- húzódik el óvatosan és elsiet.

Miután a nagy tömeg végre eloszlott én is oda tudtam menni a laphoz és felírtam mindent ami szükséges.

-BTS - Burnin up? Nem nehéz az neked egy kicsit? - hallok meg magam mögött egy hangot.

- Nem, miért lenne az Brook?

- Koreai szöveg, gyors tánc... Még nekem is gondot okozna a koreo...De persze sok gyakorlással és kitartással menni fog!

- Hidd el, sikerülni fog- mosolygok magabiztosan.

-Ohh, én nem aggódom amiatt, hogy nem fog sikerülni!

- Akkor nem értem az akadékoskodó hangnemedet- teszek keresztbe a karjaim.

-Lesznek rajtad kívül még a színpadon... Nem leszel egyedül! Amikor fellépsz a színpadra a táncosok eggyé válnak az énekessel. Megszűnik a hierarchikus beosztottság! Egy csapatot alkottok... Ha egy bukik, az összes bukik! Emiatt vagyok "akadékoskodó".

- Én bízok magamban, bízok az ösztöneimben és az emberekben is. Ha bukunk, együtt bukunk, ha nyerünk, együtt nyerünk.... Jesszus, ez olyan volt, mintha a Kapitány mondta volna!

-Szokj hozzá! Egy fedél alatt élsz vele... Ellopod a szövegeit egy idő után! Csak egy számmal lépsz fel?

- Igen, csak eggyel. Nem akarom túl vállalni magam.

-Kár! Pedig te vagy az a tipikus lány, aki annyira tehetséges, hogy minimum négy dalt sorsolnak ki számára és csuklóból előadja azokat...

- Ne túlozzunk. Lusta vagyok és ez az, ami hatalmas hátrányt jelent az életemben- sóhajtom- Veled mi van? Te miért nem lépsz fel? Mert tipikusan te vagy az, aki elé bármennyi feladatot állítunk, megcsinálja a határidő előtt.

-Én vagyok a tanárotok... Nekem abban nyilvánul majd meg a munkám, hogy felkészítelek titeket! És egyébként köszönöm szépen a bókot, ezt pozitívumként fogadom!

- Mivel annak is szántam. Viszont nekem mennem kell tanulni....mindent- túrok a hajamba, mikor rájövök mire is vállalkoztam.

-Jó tanulást Lisa! Sok sikert... - halkul el a hangja a végére.

(...)

-Köszönöm- veszem át Misától a szöveg lapjait.

- Ajánlom, hogy nézd a táncos videójukat, hogy felkészítsd magad. Ha ügyes vagy egy két könnyebb lépést megtudsz tanulni onnan is- mosolyog rám, majd a szobájába megy. Most volt az első óránk és meg kell hogy mondjam, hogy nem egyszerű a kiejtésük. Miután én is összeszedem a cuccom elindulok a szobámba vezető úton.

-Nem könnyű téged megtalálni! - lép ki a falból Loki, mire ugrok egyet ijedtemben.

- Mr. Laufeyson, kérem ne csinálja ezt- kapok a szívemhez szorosan összezárt szemekkel.

-De a sima követésben mi a mókás?

- Mi lenne, ha mondjuk nem követne, hanem elém jönne és szólna?

-Nem értem, hogy abban mi a jó? Mindegy is! A lényegre térek! Beszélnünk kéne Logiról...

- Nem tudom mit kellene még megbeszélni. Tudok mindent- mosolygok.

-Nem az a lényeg, hogy tudsz-e mindent, hanem az, hogy képes vagy-e őt kordában tartani?

- Eddig is képes voltam rá. Ezután miért ne lennék? Figyeljen... tudom, hogy veszélyes, de amíg én irányítok, addig nem baj. Tudom kezelni Logi kirohanásait a fejemben.

-Akármennyire is nem veszed észre Logi erősödik. Mindegy egyes nappal erősebb és erősebb lesz! Nem veszed észre mert csakis a lekezelésén jár az eszed! Akaratod ellenére egy nap Logi át fogja venni az irányítás úgy, hogy nem is gondoltad volna! Kell a segítségem! Ameddig Brooklyn nem hajlandó az erejét használni, addig konkrétan egyedül maradtál... Fel kell készülnöd!

- Készen állok! A nagynéném is segített a nyáron. Rengeteget! Azt mondta tudni fogom mikor jön el az idő csak várnom kell. Ezt is fogom tenni! Köszönöm, de nincs szükségem más segítségére, ᛃᛟᛏᛏᚢᚾ! (jöttün!)

- Akkor ha te nem, akkor Brooklyn az egyetlen további esélyünk! - mondja duzzogva, majd el is tűnik mellőlem, így végre nyugodtan haladhatok tovább. A folyosó végére érve észreveszem Noaht, az egyik haverjával beszélgetni.

- Carter! -szaladok oda hozzá- Ne haragudjatok a zavarásért, de muszáj vagyok megkérdezni, hogy miért nem akar Brook fellépni a koncerten- nézek rájuk.

-Majd később beszélünk Nate! - köszön el a társától majd pacsizás után a haverja el is megy - Müller! Mit is mondtál?

- Mi lenne, ha egyszer az életedben vennéd a fáradtságot és figyelnél valaki másra is magadon kívül?! Egyébként azt kérdeztem, hogy Brooklyn miért nem akar fellépni. Tehetséges és tudom, hogy jól érezné magát.

-Nem is csodálom, hogy nem akar fellépni! Neki nem is szabadna! Alapból táncot se oktathatna úgy, ahogy csinálja... Addig örülj, hogy ezt legalább megteszi!

- Táncot sem oktathatna? Mi van? Miért nem?- halmozom el azonnal a kérdéseimmel.

-Brook és én ugye művészeti suliba jártunk... Sokáig is jártunk versenyekre. De... - akad meg a mesélés közben.

- De? Mi történt aztán? Azon kívül, hogy otthagytad Brookot?

-Az utolsó versenyen, amikor még együtt voltunk, akkor Brook az előadása közben elesett és lesérült. A jobb lábában többszöri szalagszakadás miatt meg is műtötték és az orvosok eltiltották a tánctól. Azután Brook csak zongoraversenyekre ment...

- Akkor miért tartja meg a tanórákat? Akármikor kiújulhatnak a fájdalmai. Vagyis gondolom- mondom aggódva.

-Ez persze már jó pár éve volt... Akkor még nem is volt meg az ereje!

- Az erejét miattam kapta- mondom halkan- Vagyis elvileg- teszem hozzá.

-Szóval, lehet, hogy mivel a víz által újra tud regenerálódni a szervezete, ezért lehet, hogy már nincs is baja a bokájával! Várjunk! Azt mondtad, hogy miattad kapta az erejét?

- Igen azt!

-Ez elképesztő! Akkor ti konkrétan egymástól függtök?

- Én függök tőle- vallom be halkan- Engem kell kordában tartania.

-Wow! És mi van most, hogy Brook nem használja az erejét?

- Az enyém elszabadul és el fogok pusztítani egy világot- vonok vállat, mintha természetes lenne.

-Azt hiszem ezt inkább elfelejtem...

- Jobban is teszed. Visszatérve Brooklynra.... Hogy tudnám rávenni arra hogy lépjen fel?

-Hogy segítesz nekem!

- Segíteni? Hogyan?

-Csak hívd Stevens-t, a többieket és Brookot az ebédlőbe!

- Rendben, megcsinálom, de mi lesz a lényege?

-Rávesszük a drága tanárnőnket, hogy fellépjen!

- Szóval a részleteket nem akarod....- akadok meg egy szörnyű fejfájás miatt.

-Jól vagy? - vonja fel kérdőn a jobb szemöldökét.

- Szerinted jól vagyok?- sziszegem ki nagy nehezen- Áhh!- kapok a fejemhez.

-Tudod, mit? Te menj és pihenj le! Én leszervezem az egészet és ráveszem Brooklynt!

- Köszönöm, jövök neked eggyel, Carter- sietek a szobámba végre és hangosan becsapom az ajtót.