- Te komolyan azt mondtad Marknak, hogy szereted? Csajok, ezt meg kell ünnepelni - ujjong Shuri, amin felnevetek. Hihetetlen mennyi energia van ebben a lányban és az is mennyire okos. Elképesztő.
- Szerintem igaza van. Készüljünk el és ünnepeljük meg valahogy - mosolygok, majd Wandára nézek. Valami nagyon nem tetszhet neki, mert nagyon vizslat engem.
- Menjetek előre, én még beszélni akarok Lisával- mosolyog a Maximoff lány, mire Shuri és Brook gyorsan távoznak.
- Mit szeretnél Wanda? - kérdezem kedvesen.
- Tudod te, milyen nehéz őt kint tartani a fejedből? Derítsd ki mit akar és küldd el minél hamarabb!
- Mondd csak, hogy vagytok a bátyámmal? - kérdez vissza a Skarlát Boszi egy fintorral az arcán, amit mosolynak hívnak.
- Jól, szeretem Pietrot - mosolygok leginkább az arcán, mikor rájön, hogy nem tud bejutni.
- Ne húzd az időt, támadj vagy küldd el!
- Ha csak ennyiért jöttél akkor.....
- Korántsem ennyiért jöttem. A madarak azt csiripelik, hogy valaki más is tetszik?
- Miért hiszel a pletykáknak?
- Oh, szóval engem akarsz kihozni ebből rossznak?
- Ha mondjuk normálisan tudnánk beszélgetni és nem az erődhöz folyamodnál azonnal, akkor sokkal könnyebb lenne minden, nem?
- Így könnyebb megtudni az igazat - próbálkozik erősebben.
- Én nem feszegetném a határokat. Rég felgyújthattalak volna csak önvédelemből.
- Nem bírom tovább!
- Elég! - szisszenek fel hangosan.
- Igazat mondasz - kutakodik a fejemben.
- Én megmondtam - esek össze, mikor elenged.
- Javaslom, hogy kérj bocsánatot minél hamarabb Pietrotól- döngöl bele még egyszer a padlóba, ahogy megpróbálok felkelni és távozik.
- Utálom ezt a lányt....
- Én is - motyogom, majd írok Brooknak, hogy menjenek nyugodtan nélkülem, mert tanulni akarom a kimaradt törit, így a nap hátralévő részében a szobám magányában magolok.

Mikor elérkezik a vacsora ideje lemegyek a kantinba a kártyámmal és teljesen meglep az, amit látok, ugyanis a bent lévő társaság egyik fele szétszórtan, de Pietro körül ül, míg a másik fele Mark körül és engem néznek.
- Miért néz mindenki rám? - kérdezem halkan Jessie-től.
- Mindenki azt várja, hogy válassz a srácok közül. Hallották, hogy együtt táncoltál Markkal- vázolja fel- Ott vannak a Pietrosa, ott pedig a Marlisa kedvelők- mutat az asztalokra.
- És most nekem mit kéne tennem? - fordulok felé értetlenül.
- Választani egy srácot! Csak ülj oda, ahová szeretnél - mosolyog rám és gyorsan oda megy a Pietrot pártoló lányokhoz. Nagy segítség ez a lány. Rendben, akkor válasszunk.... Várjunk... Miért kell nekem választani? Én egyértelműen Pietrot szeretem, de kell egy kis idő, amíg helyre jön minden. Óvatosan körbe nézek még egyszer az ebédlőben teljesen üres asztalt keresve, amihez le is ülök egyedül, s így nagyon kínosan telik el az idő.

- Te teljesen megőrültél? Hogy hogy nem Pietro mellé ültél?
- Nem, nem, nem! Lisának Markkal kell lennie! - veszekszik Hamza Jessie-vel, aki pedig engem oktat ki.
- Pietrosa!
- Marlisa!
- Pietrosa!
- Marlisa! - kiabálják egymásra.
- Az én véleményem senkit nem érdekel? - szólok közbe.
- NEM!- ordítanak le mindketten egyszerre, mire felháborodva otthagyom őket, hogy egyék meg egymást és elmegyek sétálni az erdőbe.

- Mégis honnan vették, hogy bármi is lehet köztünk Markkal?- Mondjuk onnan, hogy lassan többet vagy vele, mint Pietroval?- Ez nem igaz- morgom.- Szívem, ne hidd azt, hogy nem érzel semmit iránta. Nagyon jó páros lennétek. Csak úgy forrna és szikrázna köztetek a levegő.- Sosem szikrázna köztünk a levegő - sziszegem, de közben nem figyelek az előttem lévő dolgokra, így sikeresen beleütközök valakibe.- Hova- hova szépség?- Már megint te?- Azt hittem hiányozni fogok - kacag.- Igen, hiányoztál mint disznónak a böllérkés- forgatok szemet.- Ez fájt- teszi a szívére a kezét Michael fájdalmas arckifejezéssel.- Neked semmi nem fáj - morgom.- Ez igaz - ragadja meg a karom, mire én is az övét.- Harcolni akarsz?- Aw, a régi szép idők - vihog, majd megkomolyodik- Szórakozzunk - húz be nekem egy hatalmasat és métereket repülök hátra.- Te tényleg ennyire puhány vagy?- Ha olyan sokkal erősebb vagy, mint én akkor segíts - morgom miközben felállok, de Michael a torkomnál fogva emel fel.- Hol van a kis vízimádó barátnőd? - kezd el fojtogani- Talán ő meg tudna engem ütni - veszi szorosabbra a fogását, mire hátrébb lököm magam tőle, hogy legyen lendületem és páros lábbal mellkason rúgom, amitől sikeresen elereszt.- Még mindig nem tudom, kivel állsz szemben - nézek rá, amíg a földön térdel aztán egy pörgőrúgással el is fektetem.- Jó, mégsem vagy olyan ártatlan kislány, mint hittem.- Takarodj el az iskolától! - emelem fel picit a hangom, de hirtelen kisöpri a lábaimat, aminek hála talajt fogok és felém tud mászni, így leredukálja a mozgási képességem a mocorgásra. Nagyon jó! Gyorsan felrántom a lábaim, megragadom Michael csuklóját, majd a lábaim és egy kis tűz segítségével csinálok egy hátrabukfencet és a srácot fektetem a hátára. Ezután felfutok egy fa törzsén, majd elrugaszkodok és zuhanás közben a könyökömet is készítem, így sikerül azzal eltalálnom a mellkasát, ami recsegve adja meg magát.- Remélem minden törött bordád beleáll a tüdődbe! - kezdem el ütni teljes erőmből. Egy lassabb ütésnél a srác megfogja az öklöm és a másik kezével a bordáimat veszi célba. - Nekem nem szükséges az oxigén - köpi ki a szájában lévő véres nyálat - De neked létfontosságú - ragadja meg a másik kezem, amivel megint ütést akarok rá mérni, majd a lábát lendítve a bordáimba talál a sípcsontjával, amitől kapkodni kezdem a levegőt, s térdre esek.- Akkor most én jövök! -hallok meg egy kacagást a fejemben, aztán, mintha csak egy harmadik személy lennék, úgy nézem, ahogy a lány átveszi fölöttem az uralmat, megfogja Michael lábát, amivel az arcomba akart taposni és kicsit megpörgetve az egyik fának dobja, ami ki is dől az erő hatására. Ezután odamegyek hozzá, amint visszakaptam a kontrollt, de nem találom sehol, így felveszek egy eltört ágat, hogy legyen fegyverem.- Az nem lesz elég ellenem! - fog át hátulról Mike.- Nem érdekel - sziszegem, ahogy a torkomat szorítja, majd átdöföm mindkettőnk testén a bot életlen, de hegyes végét aztán el is távolítom.- TE TELJESEN MEGŐRÜLTÉL?! HOGY TEHETTED EZT?- Kussolj már- motyogom, miközben a számből folyni kezd a vér- Inkább nézd - fordulok hátra, mert hallom az ellenfelem köhögését.- Ez meg mi a....- Megtört a varázslat! - ujjongok, mikor a tetoválásai kicsit fénylenek aztán eltűnnek a bőréről.- Attól még le kell győznöd- törli meg az arcát.- Így már nem lesz olyan nehéz -vonok vállat és újra nekitámadok, de szerencsére most már érzi a belső sérüléseit, szóval könnyebben tudom őt a földre juttatni.- Még.... Nem győztél le- lihegi.- Add fel, ez már a vég- térdelek a bicepszeire, majd a tenyereim közé véve a koponyáját hevíteni és nyomni kezdem, s ezeknek hatására egyszer csak kirobban az agyában felgyülemlett gőz beterítve engem is - Ő innen már nem mozdul - támaszkodok meg a testén, aztán az összes erőmet összeszedve vánszorgok vissza a suliba, de a főfolyosón a vérveszteség miatt ájultan esek össze egyedül várva, hogy majd reggel valaki megtaláljon.