Végre bent vagyok a fürdőben! Fogalmam sincs mit tudott ennyi ideig Brook elpancsolni idebent, de egy örökkévalóságnak hatott, amíg kijött. Persze én előre tudom, hogy ennél sokkal kevesebbet szándékozok itt eltölteni. Leveszem magamról a ruháim és biztos helyre rakom, védve őket a legtöbb víz ellen. Na, akkor most vagy soha!

Óvatosan megnyitom a csapot, hogy a lehető legforróbb víz zúduljon rám, majd belépek a zuhanykabinba. Egyszerre esett jól a hőmérséklet miatt, viszont egyértelműen kellemetlen volt maga a tudat is, hogy víz ér hozzám. Ez teljesen elálmosított. Természetesen ez az oka a gyors mosakodásnak. Ezután olyan gyorsan száguldottam ki a helyiségből, mintha üldöznének.

Egyértelmű, hogy mire kimentem a szobatársnőm már nem volt sehol, pedig még így is, ha mondhatom, gyorsan végeztem. Legalább tudok beszélni a családommal.

Észre sem véve az idő múlását, mikor letettük már éjjel 10 óra is elmúlt. Ez aztán tényleg hosszúra sikeredett, ezek után pedig Brook is visszatért. Őszintén nem igazán érdekelt, mit miért csinál olyan fáradt vagyok jelenleg és amint betakartam magam már a valóságtól messze jártam.

~Másnap reggel~

A csengő fülsértő hangjára riadtam meg. Mennyi lehet az idő? Erre a kérdésre ugyancsak hamar választ kaptam, mivel Tony Stark hangja szólalt meg a hangosbemondóból.
- Jó reggelt minden tanulónak! Reggel 6 óra van. Ideje felkelni és készülődni az első napra- szokatlanul vidám hangon szólt, így őszintén kétlem, hogy ez az igazi playboy, milliárdos, de ha már ilyen kedves ébresztőt kaptunk, miért aludjak vissza.

Lassan felültem az ágy szélére, ahol pár percig némán pislogtam magam elé, aztán a szekrényemhez megyek. Még tegnap este pakoltam ki és úgy látszik hasznos volt, mert sokkal könnyebben megtalálom a ruháim, azonban nem sokkal később egy álmos Brook is csatlakozott hozzám.
- Jó reggelt! – köszönt elsőként én pedig csak elmorogtam valami köszönés félét viszonzásként. Nem vagyok túl jó a korán kelésben és még nem sikerült átállnom az itteni időzónára. A 6 óra az mégis csak 6 óra.
- Nem tudod mi lesz a reggeli?

Tapsot kérek, jó? Hatalmasat! Meg tudtam szólalni egyszer végre úgy, hogy ne legyen minden egyes szavam csöpögő gúny vagy irónia.

- Őszintén? – kérdez vissza – Fogalmam sincs – válaszol még kicsit fáradt hangon, de már most is süt róla az életerő. De jó! Én majd meghalok. Nem érdekes, egyszer kiheverem.

Miután megtaláltam minden ruhadarabot magamra is veszem azokat, és elindulok reggelizni.

Leghamarabb Misaval találkozok, aki ugyanúgy kiszúr engem a folyosón, aztán pedig csatlakozott hozzám.
- Jó reggelt! – köszönök neki kedvesen, mire ő meghajol előttem. Ha jól tudom ez náluk a tisztelet jele, így én is viszonzom ezt.
- Hogy aludtál? – kérdezem tőle.
- Igazán jól. Jessica elég jó szobatárs. Neked milyen volt az első éjszaka?- kérdez vissza, s hallom a hangján az akcentust, ami nálam is jelen van.
- Ez remek, és nekem is jól telt. Brook nem sokat volt bent- vonok vállat.

Idő közben az ebédlőbe is megérkezünk, ahol a kártyákat használva meg is kapjuk a reggelinket. Nem vitték nagyon túlzásba, de az íze mindenért kárpótol, és őszintén szólva nem is gondoltam volna eddig, hogy az eperlekvár ennyire finom teavajjal, de boldog vagyok az új tudás miatt.

- Miket kell vinnünk a mai napra? – kérdezem Brooklyntól, mikor újra bent vagyok a szobában.
- Gondolom, nem kell még semmi, hisz felméréseket fogunk csinálni – jegyzi meg szinte indulásra készen. Bevallom én is erre számítottam, de biztos akartam lenni magamban.
- Igaz, át is kellene öltöznöm – mondom hitetlenül, aztán átveszem a kapott egyenruhát és a biztonság kedvéért megfogom az egyik még „szűz" füzetem.

- Szerintem indulhatunk – mondja izgatottan Brook és elindul kifelé én pedig szem forgatva követem őt a lépcsőkhöz, majd az osztálytermekhez megyünk az alattunk lévő szintre, de idő közben még megszólal a hangosbemondó, hogy mindenkit várnak az nagyteremben, így arra vesszük az irányt.

Igazából a legnagyobb semmiségért hívtak össze minket. Elosztották az osztályokat. Nem lehetett volna már tegnap szólni? Na, mindegy.
- Most már mindenki mehet az óráira! – ez Stark végszava, majd mindenki kiszállingózik a folyosóra és mivel nincs nálam más csak egy füzet, ezért kénytelen vagyok visszaszaladni a szobámba a többi cuccomért. Miközben megpróbálok visszasurranni az első szintre, egy kanyarnál véletlenül nekiütközök valakinek.

- Jó reggelt, Ms. Müller! – fordul felém a kapitány.

- 'Reggelt, Mr. Rogers! – köszönök vissza – Éppen órára sietek – magyarázom meg neki a látottakat, mert elég furcsán néz rám.
- Mivel én vagyok az osztályfőnököd, nekem jut a kivételes feladat, hogy körbevezetlek a termek között. Gyere velem! – kér kedvesen én pedig készségesen követem, hiszen még csak fél nyolc van.
- Mondd csak, Johanna – szólít meg, mire közbe vágok.
- Inkább csak Lisa, ha kérhetem. A nevem túl hosszú és mindig azt hiszem, hogy valami rosszat csináltam – mondom kicsit unottan.
- Rendben Lisa, mondd meg kérlek Németország melyik részéről jöttél – néz le rám.
- Nem hiszem, hogy hallott már róla. Elsendorf a város neve. Münchenhez képest jóval északabbra van, nagyjából 80 km-re – magyarázom.
- Igazad van. Tényleg nem hallottam még róla- mondja Steve elgondolkozva, majd feleszmél – Itt a termek folyosója. Minden órának van egy külön terme és persze plusz osztálytermek is vannak. A miénk a rajzterem – mutat közvetlenül a mellettünk lévő ajtóra.
- Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek az órák – mosolygok.
- Negyedik órában megtudod – kuncog.

Egészen nyolc óráig folytatjuk az utunkat, mikor is el kell mennem angolra. Mivel nem ez az anyanyelvem így kötelező, de elég jól megy, szóval én nem panaszkodom.

Mikor belépek a terembe Amane vigyorgó arcát látom meg a hátsó sorban, így elindulok felé, de ekkor egy lány fellök engem is hátulról, aztán egyenesen a koreai lányhoz megy.
- Mit keresel a helyemen? – kérdezi felháborodva. Ez most komoly? Ez a csaj mégis honnan jött?
- Nem látom bárhova is felírva a neved – mutat körbe Misa, miközben feláll.
- Ülj le, húzott szemű – mondja az ismeretlen lány és ezzel egy időben a fenékig érő haja megnyúlik, mint egy harmadik kéz, úgy nyomja vissza a barátnőmet a székre.
- Entschuldigung, du Hündin, wer bist du genau? (Elnézést, te szuka ki vagy pontosan?)– ragadom meg a vállát és magam felé fordítom.
- Nour D'Lambert – néz a szemembe, s nagyon erős francia akcentussal válaszol. Neki tényleg kellenek az angol órák.
- Jobb lenne, ha megválogatnád a szavaidat ezen a helyen – mondom komolyan.
- Már miért is kellene? – néz le rám nevetve. Jézus, de visító nevetése van. Nagyon idegesít.
- Mert ez nem az a hely, ahol játszanod kellene a fejed. És mellesleg gondolom, nem akarod, hogy a seggedig érő hajadat leégessem – emelem, fel az öklöm mire meggyullad.
- Jön a tanár! – hallunk meg egy hangot az ajtó felé, mire a körénk gyűlt diákok a helyükre mennek.
- Keress másik helyet ribikém – mosolyodok el győztesen.
- Ezzel még nincs vége! – sziszegi - Nem félek egy törpétől – nevet megint, majd leül és, mintegy végszóra belép Mr. Barton.
- Üdvözlök mindenkit! A nevem Clint Barton, én foglak titeket az angol nyelvre tanítani, mivel a legtöbbőtöknek nem ez az anyanyelve. Sajnálattal közlöm, hogy kénytelenek lesztek megtanulni, és használni is a miénket. Kérlek titeket, mindig hozzátok a könyveket és a füzetet – mondja, majd elkezdi az órát.

Valahogy sikerül végigszenvednem az órákat, aztán elérünk a rajzhoz. Végre kikapcsolódhatok.
- Köszöntöm a diákjaim a rajzóra keretein belül! – mosolyog Steve kedvesen - Nos, tudom, hogy nem túl érdekes ez az óra, de valahogyan ki kell kapcsolódni – néz végig rajtunk.
- Az első órán azt kérem tőletek, hogy rajzoljátok le magatokat, de nem portréként, hanem mondjuk fa, virág vagy bármilyen más formában. A lényeg, hogy legyetek kreatívak.
A hangja hallatára csak úgy elözönlik az agyamat a jobbnál jobb ötletek, s neki is látok a művemnek, de a 45 perc úgy száguld el, mint a másodperc tört része és azon kapom magam, hogy már a kémiai is letelt.

- Lisa – szalad utánam Misa – Szeretném megköszönni, amit tettél – áll meg előttem és megölel.
Teljesen lefagyok a hirtelen gesztusára, főleg mert nem igazán szeretnem hozzám érni az emberek. Úgy tűnik ez igaz Misara is, mivel úgy ugrik el tőlem, mint akit a 220 rázott meg.
- Igen bocsi – húzom el a szám.

Ezek után kikerülöm és tovább megyek az edzőterembe, ahol idő közben Brook mellém szegődik.

Ahogy belépünk a helyiségbe egy nagyon jól felszerelt terem tárul elénk, ahol tényleg mindenki a képességeinek megfelelően tud edzeni majd.
- Köszöntünk mindenkit a -4. szinten! – szólal meg ünnepélyes hangon Mr. Stark – Most kezdődik a felmérés, ami meghatározza ki hova fog kerülni. Hat csoportba vagy osztályba lesztek beosztva, ki hogyan szeretné hívni. Én, Rogers kapitány, Dr. Banner, Thor, Barton és Romanoff ügynök is kapni fog egy-egy csoportot az adatok alapján. Készüljetek fel! Hatan alkossatok egy csapatot, akivel szeretnétek és úgy fogunk egyesével figyelni titeket – magyarázza el s máris hangzavar keletkezik. Mindenki elkezdett már tárgyalni, hogy kit akar csapattársnak. Persze Misa és Jess hozzám jönnek, utánuk megérkezik Hamza is.
- Úgy látom, öten már megvagyunk – mondom körbe nézve, ám ekkor megjelenik egy másik fiú is.
- Sziasztok! Csatlakozhatok? – kérdezi egy kedves mosollyal az arcán, de sokat elárul, ahogy Brookra néz – A nevem Mark Stevens – teszi hozzá.
- Persze. Gyere nyugodtan – mondja Misa.
- Ezek szerint már hatan meg is vagyunk – javítom ki magam.
- Akkor meg is vagyunk – mondja Brook.

Muszáj volt körbe néznem a csapaton. Egy srác, aki irányítja a fémet, egy lány, aki pontosan tudja mindenkinek a halála időpontját, egy másik, akinek angyalszárnya van, Brook a vizet hajlítja én pedig a tüzet.
- Mark, neked mi is a képességed? – kérdezem tőle kíváncsian.
- Villámokat tudok szórni – mondja.
- Szóval te vagy Thor mini változata? – kérdezi nevetve Hamza.
- Mondhatni – nevet velünk együtt.

Mikor nagyjából mindenki elrendeződött Tony alaposan körbe néz.
- Ti hatan – mutat Brooklynra – Ti fogtok kezdeni. Gyertek közelebb! – utasít és készségesen megtesszük, amit kér tőlünk.
- A feladat adott- kezdi most a kapitány – Az erőtökre és egymásra támaszkodva kell legyőznötök a hat Vaskatonát. Ha szeretnétek használni fegyvert, azt is lehet. Kaptok pár percet, hogy megbeszéljetek egy stratégiát – villant ránk egy kedves mosolyt, majd hátrébb lépnek.

Hát rendben. Akkor kezdjünk neki!