-Na jó! - néztem Thorra - Most már leveheti róla a bűbájt, ami által fel tudtam emelni!

-Nincs rajta semmilyen bűbáj... - ámuldozott majd felállt - Brooklyn, te méltó vagy! - mondta mire elröhögtem magam. Senki se nevetett rajtam kívül így egyre kínosabbá vált a szituációm.

-Miért nem nevét senki? - pillantottam körbe - Ez egy trükk! Én nem lehetek méltó! Nem...

-Brook! - jött mellém Tony - Ez óriási! Tiéd Asgard!

- Ezt csak álmodom! - ellenkeztem mire elkezdett remegni a kezem - Nem! - esett ki a pörölyt a kezemből majd nagyot csattant a parkettás. Mindenki felpattantam és engem vizsgált.

-Brook! - aggódott Tony - Te bevetted a gyógyszered?

-Elfogyott... - vallottam be - Tegnap vettem be az utolsó adagot és azt hiszem pánikrohamom van - kezdtem el lihegve venni a levegőt - Nem lehetek méltó! Nem! Az lehetetlen! - rázta meg a fejem majd mivel valami sípoló hang hallatszott, a fülemhez kaptam.

-Méltók-szólalt meg egy mély hang mögülünk mire odanéztünk - Nem! - ellenkezett mire megláttunk egy selejtes robotot - Hogy lennétek méltók rá? - kérdezte mire arra fordultunk - Gyilkosok vagytok!

-Stark! - szólt neki Rogers.

-J.A.R.V.I.S! - szólt Tony a gépezethez.

-Sajnálom! - folytatta a robot - Elaludtam... Ahh... Inkább álmodtam!

-Rendszer újraindítása! Van egy hibás páncélunk!

-A szörnyűséges zaj! Belegabalyodtam... A zsinórokba! Meg kellett ölnöm a másikat! Pedig rendes volt!

-Megöltél valakit? - kérdeztem nagyot nyelve.

-Nem szívesen tettem! De a valóvilágban muszáj kemény döntéseket hozni...

-Ki küldött? - szólalt meg Thor.

-Pajzsot akarok emelni a világ köré - játszotta le Tony beszédét.

-Ultron! - jött rá Banner.

-Élőben! - fordult felé a robot - Vagyis nem! Még nem! Ez csak egy gumó... De készen állok... Vár a küldetésem!

-Küldetésed? - lepődött meg Natasha.

-Eljön a béke! - jelentette ki majd robotok törték át a falat.

Egyből lerántottam Lisat a földre majd egy darabig meghúzodtunk ott. Feltámaszkodtam és végignéztem a kezeimen. Még mindig remegtek, így ökölbe szorítottam őket. Felpattantam majd lerúgva a magassarkúmat felugrottam majd a tér közepén a levegőben megálltam és felemelve a kezeimet a robotokat megállítottam. Legyintettem egyet a kezemmel majd minden gép nekicsapódott a parkettára és széttört. A többiek lassan előbújtak majd én is leszálltam Lisa mellé. A kezeim még mindig remegtek...

-Na ez drámai volt! - jelentette ki Ultron - Sajnálom! Tudom, hogy jót akartok csak nem gondoltátok át! - mondta mire Rogers a gép felé lépett - Védenétek a világot, de ellenzitek a változást... Hogyan mentenétek meg az emberiséget, ha nem hagyjátok fejlődni? Ezekkel? - emelte fel a robot maradványát - Ezek játékok - dobta el - Csak egy út vezet a békéhez... A Bosszúállók kiiktatása! - jelentette ki majd Thor neki dobta a pörölyét így széttört az android teste - Zsinóron lógtam, de most már szabad vagyok! - mondta majd kikapcsolta a teste. Thor ezután csak úgy szó nélkül elment és legközelebb repülve láttuk az égen. Én leültem a kanapéra majd a kezembe temettem az arcom.

-Brook! - nyúlt felém Lisa mire elhajoltam az érintés elől - Nyugi! Csak én vagyok! - folytatta mire felpattantam és berohantam a szobámba.

Beléptem a fürdőbe majd leülve a kád szélére kitört belőlem a sírás. Nem tudtam leállni vele... Csak folytak patakokban a könnyeim. Egy idő után már a szőnyegre telepedtem le majd próbáltam lenyugodni. Szipogva vettem a levegőt amikor valaki kopogott az ajtó. Legelőször figyelmen kívül akartam hagyni az érdeklődést irántam, de egy idő után már idegesített a dörömbölés így felnéztem.

-Ki az? - szipogtam.

-Amikor utoljára láttalak még nem kellett gyógyszert szedned! - kezdte Lisa - Nem volt pánik rohamod! Nem vette át az irányítást az erőd! Mert az, amit az előbb műveltél, bevallom elképesztő volt, de az nem te voltál, hanem a benned szunnyadó erő! Brook, azt mondtad, hogy nem történt veled semmi... De így rájöttem, hogy hazudtál! Gyere ki és beszéljük meg! Ez nem te vagy!

-A tanárok... - kezdtem.

-Megbeszélést tartanak. Csak mi vagyunk ketten! - mondta mire felálltam és kinyitottam az ajtót - Elfolyt a sminked! Az a minimális is, ami rajtad van! Szörnyen festesz! De tényleg otromba módon! - jegyezte meg mire kuncogtam.

-Az idő nem csak veled nem volt kegyes...

-Hallgatlak!

-Lezártam a múltam... Ám emlékekben még zargat! Az új élet áldozatokkal jár, hát én elég nagy árat fizettem! - tudtam le ennyivel majd megfogtam egy zsepit és letöröltem az arcom - Pánik beteg lettem... És néha akkor jött rám a roham, amikor például tanultam... Banner adott gyógyszert. Sokat segített! Aztán jött a megmentésed napja. Fél adag gyógyszert vettem be, hogy józan legyek, amikor hazahozlak. Viszont ma már elfogyott a tabletta - meséltem majd újra rám tört a sírhatnék - És én még gondoltam, hogy jól leszek! Egészen jól bírtam! De ezzel a kis játékkal, hogy ki képes felemelni a mjölnirt, és ki nem... Nem gondoltam volna soha, hogy erre képes vagyok! És így keletkezett a rohamom. De most már jól vagyok! - dobtam ki a koszos zsebkendőt majd elindultam kifelé - Beszélek Dr. Bannerrel... Hátha tud még gyógyszert adni, vagy valami... - vontam vállat majd kimentem.

-Brook!

-Igen? - fordultam vissza.

-Őszintén! Elmondanád ha bármilyen bajod lenne?

-Természetesen! - helyeseltem majd becsuktam mögöttem az ajtót.

-Brook! - jött velem szembe Tony - Jobban vagy?

-Mi a terv? - vettem át a tabletjét majd megnyitottam az ikont.

-Kérdeztem valamit!

-Ahogy én is! - álltam meg.

-Az előbb volt egy rohamod! Aztán meg legyintésből levertél öt robotot! Soha se viselkedtél még így! Méltó is lettél! Ez nagyon sok dolog volt egyszerre!

-Mi a terv? - ismételtem meg kicsit ingerültebben.

-Ultron után kutatunk. Több kereső programot is telepíteni fogok a rendszerbe. J.A.R.V.I.S-nak annyi... Ez bánt talán a legjobban!

-Logikusabb lett volna ha magába olvasztja! - néztem meg az adatokat.

-Úgy döntöttünk a tanárokkal, hogy visszaviszünk téged és Lisat az akadémiára...

-Hogy mi? - lepődtem meg.

-Figyelj! Pihenned kell! Lehet, hogy a fáradtság miatt lett ez a roham, lehet hogy nem... Jobb lenne ha egy kicsit háttérbe szorulnál és vigyáznál Lisara.

-De...

-Aggódom miattad Brook! Ez már sokkal komolyabb, mint aminek hittük az elején! Nem segítenek a tabletták! Össze kell raknod magad fejben! Gyógyszer nélkül! És ha összejön, majd akkor visszajöhetsz! Pepper ott lesz veled a koliban! Minden rendben lesz!

-Rendben! - hajtottam le fejem.

-Ugyan már Brook! Méltó vagy az asgardi trónra! Nehogy meglássalak szomorú arccal! Ennek örülni kell! Ez szuper hír! Én még a port se bírtam lefújni róla!

-Felejtsük el, hogy felemeltem a pörölyt! Nem történt semmi! Azzal kell foglalkozni, hogy a Kapitány és Lisa megmozdították! Én hozzá sem értem ahhoz a fegyverhez! És ami a legfontosabb! Szörnyen aggaszt, hogy amint Lisa visszakerült az életemben a pánikrohamom előjött!

-Arra célzol...

-Lehet, hogy egy ideig el kéne kerülnöm őt... Tartom a szerepem, mint a szobatársa, de inkább meghúzódott hátul!

-Tedd azt! - helyeselt majd elindult a szobája felé én meg a másik irányba.

-Apa mindig ivott velem egy bögre makaó-kakaót amikor bajom volt... - hoztam fel mire megtorpant.

-Kakaó vagy fahéj a tejszínre? - fordult vissza majd átkarolva tovább mentünk a konyhához.

-Ő mindig fahéjjal itta...

-Az jó! Mert én is... - kuncogott majd megpuszilta az arcom és nekiállt megcsinálni az italunkat.