-Szóval ennyi? - nézett körbe Tony - Hősiesen kivonul és ennyi? - kérdezte mire elindultam a halott felé - Brook én nem...

-Csak úgy megölte! - rogyott össze a lábam a test előtt így térdre estem - Halott! - törtem meg majd elkezdtem szipogni és a hátára fektettem meg a fiút. Hirtelen megragadtam a nyakam majd elkezdett fojtogatni.

-Brook! - ijedt meg Tony.

-Nem haltál meg! - krákogtam majd elkezdett a csuklóját szorítani.

-Mint mondtam! Nem érzek semmit!

-Az jó! Figyu! Szerintem nem gondoltad át a terved!

-Miért is nem? - furcsállodta mire felállt és tovább szorította a nyakam.

-Mert te a Föld legnagyobb hőseihez törtél be! És százas létszámú tanoncokhoz!

-Csak egyszer mondom el! - jelentette ki Rogers mire odanéztünk - Engedd el Brooklynt! - húzta fel a pajzsát.

-És ha nem, mi lesz? - kuncogott mire megkapaszkodva a karjában a lábamat rákulcsoltam a nyakára és lehúztam. A karja még a kezemben volt, így azt tartva ráléptem az arcára.

-Köszönöm szépen az elterelést! - vettem mély levegőt, mire a Bosszúállók furán néztek egymásra.

-Minek is tanítunk mi itt? - tette fel a kérdést Barton - Mindent tudnak! Küldetésekre járnak, megmentik a népet... Feleslegesek vagyunk mi itt! Adjuk oda nekik a diplomát és "Hasta la vista Baby!" - vont vállat.

-Ezt meg sem hallottam! - indult be Mr. Rogers mire a többiek követték.

-Most nincs igazam? - folytatta majd beléptek az épületbe.

-Valaki! - szóltam utánuk - Hahó! Itt hagytatok egyedül! Senki? Oké! - fújtam ki a levegőt majd egy burokba helyeztem a fiút és hagytam. A park felé fordultam és felemelve a kezem a fákat visszaállítottam a helyükre.

-Tudtommal te a vizet irányítod! - lépett mellém Mark.

-Minden élőlényben van folyadék!

-Muti a nyakat! - fordított felé majd felemelte a fejem, hogy megvizsgálja a testrészemet.

-Minden a legnagyobb rendben van! - nyugtattam.

-Kezdesz egy picit túlzásba menni a sok küldetéssel! A végén még baj lesz!

-A baj már megtörtént!

-Miért?

-Lisa egy Hydra által irányított gyilkoló gépezet! Azt hittem, hogy kezdünk jóban lenni, viszont megint távolodunk egymástól...

-És ennek ki az oka?

-Nem tudom!

-Biztos? - vonta fel a szemöldökét.

-Mire célzol?

-Sokan mondták, hogy most már nem mosolyogsz annyit! Hogy szomorkás vagy és furcsa!

-Jól vagyok! Nincs semmi bajom - mosolyodtam el.

-Akkor jó! - karolt át - Mivel kapcsolatban állunk egymással, ha te rosszul vagy akkor én is!

-Ha én rosszul vagyok akkor te... A kapcsolat a kulcs! - csillant fel a szemem.

-Mi? -értetlenkedett.

-A kapcsolat a kulcs! Senki se törte meg Collinst! Nem birtokoltuk a gyenge pontját!

-Azt mondod, hogy a testvére a gyengéje?

-Azt mondom, hogy lehet, hogy ez a srác nem érez semmit, de lehet, hogy mégis! Mark! Megvan a kulcs!

-Arra célzol, hogy!

-Imádlak! - pusziltam meg majd berohantam a koliba a vízburokkal együtt. Lefutottam a kihallgatóhoz majd megálltam. Vettem egy mély levegőt és felvettem a komoly arcomat - Collins! - léptem be.

-Már ennyire elhidegültünk Brook? Ugyan! Tegnap még Zach voltam!

-Hoztam neked egy ajándékot!

-És mi az? - figyelt fel.

-Inkább ki! - hajítottam be a testvérét majd a feje körül elszívtam a vizet, így felébredt.

-Michael! - látta meg őt - Testvérem!

-Zachary! Mit tettek veled? - ijedt meg mikor leültem velük szembe - Mit akarsz tőlünk? - kérdezte tőlem.

-Válaszokat! Információkat! Tényeket! Segítséget!

-Miért kell ez neked? És egyáltalán mihez?

-Apánk megölette a szüleit Hosokawaval... - válaszolt helyettem Zach - Bosszút akar állni!

-Viszont tudatlanul nem vagyok képes rá! - tettem hozzá - Itt jöttök ti a képbe!

-Nem segítünk neked! Kínozhatsz minket, de nem mondunk el semmit! Én bírom a fájdalmat míg Michael nem is érzi!

-Nem érzi a fizikai fájdalmat! - javítottam ki majd felálltam - Michael nem azért jött ide, hogy harcoljon Lisaval! Ugyan! Az túl nyilvánvaló lenne! Érted jött! Csak nem gondolta át a szuper béna ötletét, ami abból állt, hogy a testvérét ki fogja szabadítani a Föld legnagyobb hőseinek kezei közül! Teljesen logikus terv, éppen kérdezni is akartam, hogy hogyan vagy képes ekkora baromságot kieszelni? - ámultam.

-A Hydra végül úgyis győzni fog! Senki se tudja megállítani! - ellenkezett Michael, mire Zach mellé sétáltam.

-De a szeretet néha vakká tesz és elveszi az eszünket... Pont ez történt most is!

-Ez nem igaz! - jelentette ki Zachary, mire belenyúltam a mellkasába és Michael meg is lepődött.

-Van tíz másodperced, hogy elmond, hogy mit tervez az apátok! A tizedik másodpercnél elkezdem a testvéred szívét kifelé húzni a mellkasából! Gondolom megértetted... Nos? Egy, Kettő...

-Nem mondunk semmit!

-Négy, öt...

-Zachary! - szólalt meg a testvére mire felnéztem.

-Ugyan Mike! - fordult felé.

-Kilenc, tíz! - értem el a bűvös számhoz mire kezdtem kihúzni a kezem, és ezzel együtt Zach elkezdett kiabálni a fájdalomtól - Kezd szakadni az aorta! Ha az kiszakad, akkor már nincs kiút! Volt egy testvéred! - szorítottam meg a szervet.

-Elég! - kiabálta Mike - A Vízió-program és a kommandó mind a Hydra egysége!

-Michael! - szidta le a testvérét Zach mire gyengét megrántottam a szívét - Aaaaahhh!

-Apánk Zola algoritmusa által akarja kiiktatni a Hydra ellenfeleit!

-Kiket? - kérdeztem.

-A Bosszúállókat, Stephen Stranget, egy gimit Ohioban...

-Mikor?

-Nem tudjuk! - ellenkezett mire átmentem Zachary bordáira.

-Letörök egy darabot a bátyád bordájából, és kiszúrom vele a tüdejét!

-Nem hazudok! Apánk nem mondta el! De a Lemuria csillagáról irányítanák!

-Igazam volt! - kuncogtam - Nincs olyan élőlény, aki nem érezne semmit! Egyszerűen képtelenség! - vettem ki a kezem Zach mellkasából - Köszönöm az együttműködő munkát! - mosolyogtam rájuk majd elindultam kifelé.

-Szörnyeteg! - mormogta.

-Néztetek már az apátokkal tükörbe? - vágtam vissza majd elégedetten kimentem és a tanári felé vettem az irányt. Megálltam az ajtó előtt majd kopogtam.

-Kihallgattad a foglyot? - nyitott ajtót Barton.

-Igen és fejlemények is vannak! - újságoltam mire minden tanár felnézett rám.

-És mi az? - érdeklődött Romanoff.

-Öt percet tekerjenek vissza a felvételen! - ajánlottam mire Tony megtette és elkezdték azt nézni - Én mindent megtettem! Viszlát! - sétáltam a szobám felé. A lépcsőn mentem, de ahogy beléptem a oda Loki meg is jelent.

-Tetszett a stílusod! Ügyes voltál! Most már egyensúlyba kell tartanod a jó és a rossz énedet!

-Köszönöm! - biccentettem majd tovább mentem.

-Miért csak öt percre tekerjék vissza? - kérdezte mire megtorpantam.

-Az maradjon az én titkom! - kértem mire bólintott így a következő emeleten ki is léptem az aulába.

Mindenki felém pillantott, aki ott tartózkodott. Picit ijesztő volt, be kell, hogy valljam! Lassan végigmentem a helyiségen miközben a többiek rólam diskuráltak. Néhányan voltak bátrak és gratuláltak a teljesítményemhez. Kedvesen megköszöntem nekik majd folytattam utamat. Belépve a szobába Lisara pillantottam elsőként. A térdét masszírozgatta... Teremtettem egy jeges mezőt a testrészére mire felém fordult.

-Köszönöm! - mondta mire leültem mellé.

-Nem tudom, hogy mit csináltál azzal a fiúval, de nem ölted meg!

-De hiszen...

-Nem volt sikeres! Most éppen a drága testvérével van együtt a cellában!

-Wow! - esett le az álla.

-Pihentesd a térded! Polcold fel éjszakára és szólj ha melegszik a víz! Lehet, hogy nem fogok mindig figyelni, viszont ha szólsz akkor majd lehűtöm!

-Megint undorítóan kedves és optimista vagy! - vigyorgott - Nagyon örülök ennek!

-Hát még én! - helyeseltem.