- Kellemesebb, mint amire számítottam – mondom elismerő hangon,végigmérve a szoba berendezését. Ahogy belépek az ajtón kettő darab kétajtós ruhásszekrény fogad jobb kéz felől, szemben velük van egy ajtó, ami a zuhanyt és a vécét rejti. Bentebb sétálva van a szoba jelentősebb része. Jobbra két egyszemélyes ágy van a falhoz tolva, közülük egy az ablaknál, ami már most az enyém. A két ágy között egy íróasztal áll előtte két székkel, felette pedig két oldalt egy-egy lámpa, gondolom, ha este akarnánk tanulni. A másik oldalon, a falon van egy hosszú polc, ami ugyanúgy ketté van osztva a két oldalán, viszont két parafa tábla lóg. Érdekes. Lehet, ki lehet díszíteni azt a részt, bár nem vagyok benne biztos.

Nagy levegőt véve felfedezem a szoba legmélyét, de pár lépés múlva megérzem a padló változását, ugyanis eddig csattogó hangok hirtelen megszűnik és az újonnan lakkozott parkettát puha szőnyeg váltja fel. Eddig igazán tetszik ez a hely. Remélem, egyedül leszek a szobában.

Miután teljesen körbenéztem, az ablakhoz közelebbi ágyra teszem le a táskám s el is dőlök a leendő kuckómon. Nagyon kényelmes és rendkívül magas. Úgy látszik itt is mindent az átlagos magasságú embereknek terveztek, nem nekem a sajátos 156 cm magasságommal. Na mindegy!

Nem tudom, mennyi idő múlva arra ébredek, hogy nyílik az ajtó. Ennyit az egyedüllétről. Odakapom a fejem a szoba bejáratára, ahol egy szőke, vállig érő hajú lány áll. Talán megleptem egy kicsit, de nem tehetek róla. Hamar kellett indulnom a géphez, ami Moszkvából indult és így is fél napot repültem. Ahogy bejön a szobába hallom a köszönését, de én jobban el vagyok foglalva a magas lány tanulmányozásával. Már most valami taszít benne, de nem tudom megfogalmazni, pontosan mi is az.

- Um, szia – köszönök, miközben felállok az ágyamról – Úgy látszik nem maradunk magunkra – sóhajtom, és még mindig nem hagyom szóhoz jutni – A nevem Lisa Johanna Müller– mutatkozok be neki, de nem nyújtom a kezem kézfogásra.

- Én Brook Smith vagyok – mutatkozik ő is be. Látom rajta, hogy kezet akar fogni, de én inkább csak hátrébb lépek egyet, jelezve az idegenkedést felé.

Ennyiben ki is merült az ismerkedésünk, egy rövid időre, mert én a telefonomba merülve csekkolom mik történtek a világban, amíg nem voltam elérhető. Ezzel töltöm el a maradék fél órámat, majd Brook és én együtt indulunk el a kantinba. Út közben rengeteg tanulóval találkozunk, akikkel beszélgetni kezdek. Elképesztő milyen helyekről jöttek ide a fiatalok. Akikkel eddig beszéltem közülük vannak páran Dubaiból, Londonból, Kínából és Afrikából. Nagyon érdekes lesz az év. Az étkezőbe érve mindenki keres magának egy helyet. Én az egyik legelső asztalhoz ülök s mellém ül még két lány. Az egyik szőke a másik barnás hajú. Igazán jól nézhetek ki közöttük a vörös, rövid hajammal. Mikor mindenki megtalálja a helyét és leült lassan megérkeznek a Bosszúállók és néhány társuk is.

Az első, aki megszólal a csapatból az természetesen Tony Stark.

- Üdvözlök mindenkit! – kezdi hangosan, mire mindenki elcsendesedik és rá figyel- Nos, most, hogy mindenki figyel kezdem is. Az első és a legfontosabb dolog az épület szintjei. Az első rész alattunk van, ott vannak a tantermek, olyan, akár egy normális gimnázium. Ez két szintből áll. A laboratóriumok a -3. szinten találhatóak műhelyekkel együtt, ugyanis a veszélyes kísérleteket ott könnyebb elvégezni. Végezetül a -4. szinten találhatók az edzőtermek a legmodernebb felszereléssel. Mindenki adatait betápláljuk, majd a rendszerbe és személyre szabott edzéstervet fogtok kapni, amit be kell tartanotok.

Az órarendet holnap első órában megkapjátok az osztályfőnöktől. Délutáni foglalkozást és szakkört kell választanotok. A foglalkozás lehet bármi, amiben az örömötöket lelitek. Sport, színészet, művészet, bármi. A lényeg, hogy legyetek benne jók.

A házirendet mindenki meg fogja kapni. Olvassátok el figyelmesen. Itt is vonatkozik mindenkire, hogy a szabályok nem ismerése nem ment fel titeket a következmények alól. Köszönöm a figyelmet! - lép hátrébb s Steve áll a helyére, hogy folytatni tudja a beszédet.

-Köszöntök mindenkit a Bosszúállók Akadémián! Gondolom mindenki kíváncsi, hogy hogyan fog zajlani a tanév. Ez igazán egyszerű. Nem sokban fogunk eltérni a gimnáziumoktól, a tananyagot kivéve. Az első pár hétben az erőnléti, aztán a szellemi képességeiteket fogjuk felmérni. A hasonló eredményeket birtokló diákok fognak egy csoportba tartozni. Mivel ti mindannyian most kezdtek így az osztályokba szétszórtan fogtok elhelyezkedni, azaz azonos csoportba tartozó tanulók nem biztos, hogy ugyanabba az osztályba kerülnek. Remélem ez érthető.

A szakkörökről és a délutáni foglalkozásról is kaptok papírt, amin be kell jelölnötök mire szeretnétek jelentkezni- ezzel be is fejezi a mondandóját és visszaadja a milliárdosnak a szót.

-Még valami, amit tudnotok kell, hogy a kimenő idő este 9-ig van, délután négy órától kezdődnek a szilenciumok, a nevelőtanárok által meghatározott időpontban csoportfoglalkozás illetve az ébresztő minden nap hat órakor van. Ehhez mérten vannak az étkezések is. Reggeli 6-tól 7-ig, ebéd 12-től fél 1-ig, vacsora pedig este 6-tól 7-ig.

A szilenciumokról még annyit, hogy átlagtól függő kinek mennyit kell majd végigülnie. Lesznek szabad szilenciumot kapó diákok, akik a szobájukban tanulnak és olyanok, akik mind a három órán ott fognak ülni. Valaki akar még valamit mondani? - fordul hátra és a társaira néz, de ők csak megrázzák a fejüket. Holnap úgyis találkozni fogunk velük.

-Ebben az esetben, szép délutánt mindenkinek. Fedezzétek fel a kollégium épületét, a parkot, a pihenőt. Ma este már kaptok vacsorát. Annyit kell csinálnotok, hogy a kapott tagsági kártyát elhúzzátok egy olvasó előtt, ami így kijelzi, ha valaki már volt vacsorázni. Ugyanez van a reggelinél és ebédnél. Holnap találkozunk- köszön el Stark, mire máris elkezdődik a sugdolózás, majd pedig Sólyom szólal meg.

- Van bárkinek bármilyen kérdése? - néz körbe, mire én felteszem a kezem és fel is szólít.- Mondd a teljes neved és, hogy mi a kérdésed- néz a szemembe.

- A nevem Lisa Johanna Müller- mondom végig a teljes nevem- Az lenne a kérdésem, hogy ti fogtok minket tanítani, vagy esetleg mást fogtok fizetni ezért? - bököm ki, ami a leginkább furdalja az oldalam.

- Majd holnap meglátjátok - mosolyodik el Sam- Egyéb kérdés? - teszi hozzá újfent végigvezetve a tekintetét a társaságon. Ezúttal egy sötét bőrű srác jelentkezik.

- A nevem Hamza ibn Hussein. Hogyan fogtok szót érteni minden diákkal? - tesz fel egy teljesen jogos kérdést.

- Ebben J.A.R.V.I.S. fog nekünk segíteni. Mindenki kap egy fülhallgatót és szemüveget az órákon, amin a saját nyelvén lát és hall mindent. Ha ez nem elég az anyagot és az órai magyarázatot megkapja a saját nyelvén és így abból is felelhet. De természetesen törekszünk, hogy mindenki megtanulja az angol nyelvet is- mosolyog Tony. Még jópár kérdés elhangzik a nevekkel együtt, majd visszaengednek minket a szobánkba, ahol elkezdek kipakolni.

- Hosszú volt ez a nap, nemde? – kérdezi kicsit frusztrált hangon Brooklyn.
- De eléggé – mondom komolyan, s a ruháim, ahogy vannak, bedobálom a szekrénybe.
- Nem lenne könnyebb, ha inkább összehajtva raknád a szekrénybe? – kérdezi, mire érzem, hogy jobban járok az ablak kinyitásával mielőtt még képen törölném őt a lángoló öklömmel, így ki is tárom a jobb szárnyat teljesen és magamba szívom a kellemes levegőt. Számomra igazi felfrissülés, ha tiszta levegőt szívhatok, mert táplálja a bennem élő tüzet. Szó szerint.
- Akarsz először zuhanyozni? – kérdezem a magamra erőltetett barátságos hangnem kíséretében, de a vigyorom még így is csak egy vicsornak hat.

- Igen, megyek majd – mondja. Óh, tényleg! Még vacsoráznunk is kell. Majdnem el is felejtettem.

Fogalmam sincs hogyan telik el az a pár óra a vacsoráig, ugyanis nagyrészt lószart se csinálok. Egyes egyedül fekszem az ágyon és zenét hallgatok, miközben hol meggyújtom az ujjaim, hol pedig eloltom a felcsapó lángnyalábokat.

Lényeg a lényeg, hogy valahogy túlélem a poklot és a kártyámmal a kezemben indulok el a kantinba, ahol tálcán kapjuk meg az ételt miután lehúztuk a kártyát. Szerencsére két menüből lehet választani. Az egyik gyümölcsleves és spagetti naranccsal a másik pedig húsleves, rizseshússal és erdei gyümölcsös müzliszelettel. Nos én az elsőt választom. Az sokkal finomabb.

Éppen elkezdenék enni, mikor leül balra mellém Jessica Lange (a korábbi barna hajú lány), szembe velem Hamza és végül a jobb oldalamra Amane Misa egy hosszú fekete hajú, barna szemű koreai lány. Őket már a folyosón megismertem. – Mi a helyzet srácok? – nyelem le az első falatot.
-Tetszik a hajad- szólal meg legelőször Misa – Hogyan szoktad beállítani? – kérdezi, mire büszkén elmosolyodok.
- Hajlakk és vax. Ennyi. Jól kell tudni kezelni őket- kacagok.
- Ebből elég volt Amane- mordul fel Hamza – Milyen képességed van? – támad le a fiú.
- Az, hogy egyesével eltöröm minden egyes csontod, miközben felsorolom a latin nevüket- mondom halálos komolysággal, s öröm látni, ahogy mindenkiben megfagy a szar is.
- Csak viccelek- kuncogok- Az az erőm, hogy képes vagyok irányítani a tüzet- mondom mosolyogva- Nektek? – kérdezek vissza.
- Angyal szárnyak- ereszti ki tollait Jessica- Mágneses erőteret tudok létrehozni- emeli fel a kanalat Hamza úgy, hogy hozzá se ér- Látom az emberek életkorát és halálának időpontját- mondja elégedettek Misa mellettem.
- Ezek elképesztőek- mondom elismerően, s egész vacsora alatt nagyon jól elbeszélgetek velük, aztán pedig a 111-es szobába megyek, ahol Brook és én vagyunk.

Belépve a szobába hallom, hogy a fürdőben csobog a víz, így inkább nem zavarom meg a szobatársam, hanem én is előkészülök a fürdéshez.