-Hát ti? - nézett végig rajtunk Pepper amikor kiszállt a kocsiból.

-Kijöttünk eléd! - mosolyogtam - Hogy meglepjünk!

-Nincs szülinapom!

-Csak úgy nem is lephetünk meg? - kérdezte Tony.

-Ez nem a ti stílusotok!

-Csak kimutatjuk, hogy mennyire szeretünk!

-Na jó! - állt meg előttünk - Mit titkoltok?

-Semmit!

-Brook! - fordult felém - Te nem vagy képes nekem hazudni!

-Honnan veszed, hogy hazudunk? - színleltem.

-Nem mondtok el valamit!

-Jelen esetben, ha azt csinálnánk, amit te mondasz, bár nem igaz, az titkolózás lenne és nem hazugság! Ha hazudnánk akkor teljesen mást mondanánk, míg ha titkolunk valamit, akkor tereljük a témát!

-Lebuktatod saját magad! - suttogta Tony.

-Megmondtam! - mutatott Tony-ra Pepper mire én is ránéztem.

-Tartottam volna a számat, ha nem szólsz közbe! - mormogtam.

-Éppen megtört téged!

-Ura voltam a helyzetnek!

-Már folyt rólad a víz, annyira nem bírtál hazudni!

-Elmondanátok, hogy mi folyik itt? - kérte szépen Pepper.

-Te törtél meg! Én próbáltam megmenteni a szitut! - folytattam.

-Azt mondod, hogy én szúrtam el?

-Megjött Pepper és egyből fura arcot vágtál!

-MI A FÉSZKES FENE FOLYIK? - emelte fel Pepper a hangját mire meglepődtünk.

-Jesszus, Pepper! Nem kell kiabálni!

-Hallgatlak titeket! - tette csipőre a kezét mire Tony-val egymásra néztünk.

-Te kezded!

-Nem! Te! - ellenkezett.

-Nekem nem fog hinni! Gyerek vagyok, azt hiszi, hogy kitaláltam!

-Egy próbát megér!

-Te vagy a felnőtt!

-ELÉG! - tapsolt Pepper - Tony! - fordult felé - Te vagy a felnőtt, neked illik elmondani a dolgot és nem rásózni az unokahúgodra, hogy csak úgy intézze el! És Brook! - folytatta velem - Tudod, hogy milyen a bácsikád! Szólj be neki nyugodtan és térítsd észhez, hogy ő a felnőtt!

-Ez nem fair! - panaszkodott Tony.

-Most szépen felváltva elmondjátok mondatonként, hogy mit titkoltok! - jelentette ki mire mind a ketten csöndben néztünk ki a fejünkből - Tony!

-Nick Fury felhívott! - kezdte.

-Azt kérte, hogy Tony és én menjünk el a Triskelionba, Washingtonba - folytattam.

-Direkt megvártunk, hogy elmondhassuk neked, hogy aztán elinduljunk.

-És mivel már tudod, így mennénk is! További szép napot! - fejeztem be majd elindultunk a tisztás felé.

-Álljatok csak meg! - parancsolta mire megtorpantunk - Visszafordul! - mondta mire megtettük - Miért? Hogyan? És mikor? Válaszokat akarok! MOST!

-Nick Fury régóta figyeli Brook-ot és megtetszett neki, ezért felvenné ügynöknek, mert lát benne fantáziát! Ma délelőtt hívott!

-Menjetek!

-Hogy mi? - dülledt ki a szemem.

-Csak menjetek mielőtt meggondolom magam! - tudta le ennyivel majd bement az épületbe.

-Van egy olyan érzésem, hogy mi ketten egy tökéletes duónak vagyunk a tagjai...

-Miért gondolod ezt? - kérdeztem.

-Ketten együtt képesek voltunk legyőzni a hatalmas Pepper Potts-ot!

-Királyok vagyunk! - ámultam.

-Azok vagyunk!

-Kéne mennünk, nem?

-Élvezzük még egy kicsit a pillanatot!

-Te is érzed ezt?

-Brook! Ez a győzelem édes íze!

-Tetszik! - mondtam mire beálltunk szuperhős-pozícióba.

-Na, most már mennünk kell! - vett egy mély levegőt.

-Ja... Igazad van! - indultam a mező felé mire Tony követett - Tudnom kell valamit Fury-ról?

-Mindent elér ha akarja!

-Szóval makacs.

-Nagyon is... - helyeselt mire a páncélunk megjelentek előttünk.

-Verseny Washingtonig? - ajánlottam fel mikor beszálltam a képbe.

-Legyen! - repült el.

-Ez csalás! - kapcsoltam be a rakétákat majd maximum sebességre váltottam.

Hát igen! Rokon lelkek egymásra találnak... Egész úton egymás mellett haladtunk. Néha ki kellett kerülnünk egy-két repülőt, de alapból akadálymentes volt az utunk. Játszadozva belerepültünk a felhőkbe, vagy a nagy városoknál a felhőkarcolók között szlalomoztunk. Maximum negyed óra alatt oda is értünk a célunkhoz. Az adott városban lelasítottunk és az épület felé repültünk. Leszálltunk az épület előtti leszállópályán majd kiléptünk a páncélból. Bementünk az épületbe... Nagyon irodásnak tűnt! Nem néztem volna ki, hogy itt kommandósok és mesterlövészek dolgoznak. A liftbe belépve nekidőltünk a falnak majd nyugodtan felmentünk a legfelső szintre. A folyosóra kilépve végigmentünk a helyiségen és megtorpantunk az utolsó ajtón.

-Arra számítottam, hogy berontanak... - nyitotta ki Fury az ajtót.

-Az udvariatlan és barbár mód lenne! - jegyezte meg Tony mire Fury fura arcott vágott - Mivel az unokahúgom példát kell neki mutatnom - biccentett felém mire mindent megértett.

-Jöjjenek be! - engedett be minket mire bementünk - Foglaljanak helyet! - kért mire leültünk - Tudom, hogy nehéz neked Brooklyn, de...

-Erre vállalkoztam, uram! Viselnem kell a következményeket! - vágtam a szavába - És bocsánat amiért magába fojtottam a szót!

-Látszik, hogy Ms. Potts rokona vagy!

-Ez sértés vagy dicséret?

-Rád nézve dicséret, viszont Stark-ra nézve sértés!

-Szokása oltogatni engem... - magyarázta Tony mire bólintottam.

-Megjöttek a DNS tesztek a gyárból, uram! - jött be egy ember akinek felismertem a hangját. Nem mertem hátranézni, mert nem jó emléket hozott fel. Viszont lépteket hallottam, ezért a szívem egyre hevesebben vert - Ohh, sajnálom! Nem tudtam, hogy látogatói vannak!

-Nem baj Rumlow! Jöjjön csak be! Úgy is be kell mutatnom az új segítőpartnert!

-Mr. Stark beszáll a nyomozásba? - kuncogott majd megállt Fury mellett így észrevett engem is.

-Oh, nem! Brooklyn fog magának segíteni! - mondta mire felálltam és nyújtottam a kezem.

-Brock Rumlow! - mutatkozott be.

-Brooklyn Smith! - ráztam vele kezet.

-Szóval maga állította meg a hydrásokat! - tettette.

-Igen, én voltam!

-Örömmel várom a közös munkát!

-Én is!

-Ha megengedik, akkor megmutatnám Brooklyn-nak a teszt eredményeit!

-Csak nyugodtan! - válaszolt Stark mire Rumlow kiindult.

-Tony, én... - fordultam felé.

-Semmi baj! Mondtam, hogy melletted leszek! Nyugi! Nem lesz semmi baj! Beszélek egy kicsit Fury-val, utána jövök! Megbeszéltük?

-De...

-Brook! Titkos mentőakcióra mész és titkolsz mindenki elől mindent, de nem mersz egyedül elmenni megnézni egy tesztet?

-Megyek is! - sétáltam ki a szobából.

-Szóval Brooklyn! - mormogta Rumlow miután becsuktam az ajtót - Vagy inkább hívjalak Angelina-nak?

-A Brooklyn megteszik! - nyomtam meg a liftet hívó gombot majd be is szálltunk.

-Szép város! Barátságos környezet! Jó sulik! A művészeti sulik tudtommal nagyon jó! Ahogy a küzdősportot tanító intézmények is! A Franklin sugárút tök jó hely! - mesélte mire kidülledt a szemem.

-Maga utánam nézett ameddig én még bent voltam?

-Vannak embereim!

-Maga kettős ügynök? - kérdeztem mire megállt a lift és beszálltak páran.

-Úgymond az vagyok, igen...

-Elismerés!

-Köszönöm! Pontosan miért is?

-Nem könnyű mindenkinek hazudni... Főleg nem azoknak, akik minden egyes nap körülvesznek minket! Elkezdesz megbánást érezni és azon gondolkodsz, hogy kinek mondhatod el és melyik pillanatban... Ez a legnehezebb feladat, amit az ember kívánhat! Azt hisszük, hogy egyszerű, de aztán rájövünk, hogy az igazság szétszed minket.

-Talán ennyire nehéz eltitkolni azt, hogy Stark a rokonod?

-Mit akar?

-Én nem akarok semmit! Én csak parancsot teljesítek! - jelentette ki mire megállította a liftet és mindenki egyszerre fordult felém, de én egy falat teremtettem körém - Ügyes! Kár, hogy ezzel csak a gyávaságodat bizonyítod! Nem vagy más, mint egy kisgyerek!

-J.A.R.V.I.S. kérem a páncélt! - mondtam majd a vízzel nekinyomtam az embereket a falnak.

-Gyáva vagy! Semmi több!

-Provokál?

-Egy tanonc... Vedd el a képességet és mi marad?

-Egy lány, aki puszta kézzel is képes megölni!

-Oh! Azt látom! Várjunk! Hallasz egyáltalán a vízen keresztül?

-Provokálni akar, hogy harcoljak! Nem fogom megtenni! Engem nem irányítanak úgy, mint Lisa-t!

-Ez még semmi, amit vele csináltunk!

-Mit terveznek?

-Azt hiszed le fogom buktatni a tervet egy tinédzser előtt? Engem nagyágyúk képeztek ki! - mormogta mire középre értem.

-J.A.R.V.I.S. miért nem követte a parancsot?

-Mert le lett blokkolva! Az épület lezárta a külső mesterséges intelligenciát. Addig nincs kommunikáció, ameddig itt vagy az épületbe! Csapdába estél! - kuncogott mire beszívtam az összes vizet és elkezdtem harcolni.

Amíg nem kaptak észhez, felváltva rúgtam és vertem mindenkit. Az első, aki képes volt lefogni az Rumlow volt. Hát igen... Nem őt kellett volna utoljára hagynom! Kifordította a kezem ezért hangosan felnyögtem. A többiek is közeledtek felém, így Rumlow-ba kapaszkodva felugrottam és elrúgtam őket. Na jó! Már csak Rumlow a baj! A lábaimat rákulcsoltam a nyakára és lehúztam. A két lábammal le is fogtam egy darabig, de mivel kezdett felülmúlni az erőnléten, a nyakánál átkaroltam és elkezdtem folytogatni. Pillanatokkal később elernyedt a keze így fellélegeztem. Felálltam és aztán mindegyik férfit elhelyeztem egy vízburokba. Megnyomtam az indító gombot mire kinyílt az ajtó.

-Ne mozduljon! - parancsolta valaki mire odanéztem és megláttam egy egész osztagot fegyverrel felszerelkezve és csőre töltve engem célozva - Adja meg magát!

-Nyugi! - emeltem fel a kezemet - Feladom!

-Lépjen ki a liftből! - mondta mire megtettem és a hozzám legközelebb lévő ügynök lefogott és térdre kényszerített majd hátratéve a kezem, lebilincselt - Gratulálok Smith! Sikeresen felbosszantotta a Hydrát!