-Hogy sikerült? - szólalt meg Steve amikor leszálltunk a gépről.

-Letagadom, hogy a rokonom! - rohantam le a lépcsőn majd bementem a bázisra.

-Nem is csodálom! - nézett végig az említett emberen majd követett engem.

-Undorító! És én még többször terveztem, hogy bemutatom neki Henryt!

-Nem tudhattad!

-Dehogynem! Tudhattam volna! Telepatikusan többször is beszéltünk... Akkor is már részeg volt. Tudom, hogy magát hibáztatja, de ez már förtelmes!

-Mi az a csomag a pólója alatt?

-A hája!

-A mije? - döbbent le.

-Dagadt lett! Amint látod, Asgard hőn szeretett királya, alkoholista létére elhízott!

-Nagyon rosszul lehetett!

-Akkor sem az alkohol a megoldás!

-De megérthetnéd!

-Ezen nincs mit megérteni! Szétcsúszott! Lehetne egy családja! Ott voltam neki! Barátai is voltak! Volt lehetősége kibeszélni a bájait! - vettem le a táskámat majd a többiekhez értünk.

-Ne legyél hozzá ennyire szigorú!

-Nekem is annyira nehéz volt, mint neki! Ugyanazt veszítettem el, mint ő! Ugyanazt! De én kihasználtam a segítséget!

-Beszélj vele! Megérdemli, hogy tisztázzátok ezt! - veregerre meg a vállam.

-Beszélhetnénk Brook? - állt meg mellettem Thor.

-Magatokra hagylak titeket! - ment el Steve majd Thorra együtt leültünk egy padra.

-Henrynek hívják, ugye?

-Igen - válaszoltam.

-Nagyon szép neve van! És csak te...

-Együtt neveljük őt Tonyval és Pepperrel. Én is segítek nekik, és ők is nekem.

-És hány éves?

-Öt.

-Van róla képed? - kérdezte mire elővettem a telefonomat és megnyitottam a galériát.

-Ez pont tegnap készült... - mutattam meg - Csináltam pitét és tiszta habos lett az arca!

-Cuki!

-Köszi!

-Nagyon helyes kisfiad van! - adta vissza a készüléket - Nagyon sajnálom!

-Én sajnálom! Kiakadtam! Alaptalanul...

-Nem! Volt hozzá okod! Nézz végig rajtam! Ideje volt, hogy valaki észhez térítsen!

-Gyere! Scott mindjárt ki próbálja az eszközt! - álltam fel majd odamentünk a többiekhez - Mi tart eddig? - kérdeztem.

-Még beállítanak dolgokat... - fordult felém Tony - Megnéznéd őket, légyszi?

-Már megyek is! - indultam el - Ez aztán az időutazós szerkó! - ámultam amikor beértem a szobába.

-Én is ezt mondtam az előbb, de nekem se válaszoltak! - állt mellém Rhodey miközben Bruce a Pym-részecskét próbálta berakni a helyére.

-Hé Hé Hé! - állította le őt Scott - Vigyázz! Vigyázz!

-Nagyon vigyázok! - nyugtatta őt a tudós.

-Persze, a bunfordi Hulk kezeddel!

-Óvatos vagyok!

-Ezek Pym-részecskék, oké? És mivel Hank Pym a csettintés óta már nem él, ennyink maradt! Ezzel kell beérnünk! Nem állítunk elő többet!

-Scott! - szóltam neki - Nyugi van!

-Bocsi! Majdnem mindenkinek jut belőle, de csak egy útra! Ennyi! Ennyi az összes! Plusz a két teszt út... - magyarázta majd el helyezte a részecskéket, de véletlenül ő nem volt óvatos és emiatt összezsugorodott majd vissza - Egy teszt út! - javította ki magát.

-Istenem! - mormogtam majd az ajtó felé fordultam, ahol Clint támaszkodott.

-Oké... Még nem állok készen rá! - jelentette ki mire Clint nyitotta a száját mire felcsillant a szemem.

-Én igen! - fordultam felé mire rám néztek mindannyian - Bevállalom!

-Brook, lehet, hogy az időugrás miatt egy kicsit kótyagos leszel, de ne törődj vele! - mondta Bruce.

-Álljunk meg! - kérte Rhodey - Tisztázzunk valamit! Ha képesek vagyunk arra, hogy visszamenjünk az időben, akkor akár a csecsemő Thanost is... - gondolkodott majd mutatta a végét, hogy mit csinálna vele.

-Először is ez borzalmas! - ellenkeztem - Anyaként mondom, hogy ez egy szörnyű tett lenne!

-Ő Thanos!

-Másodszor pedig! Az idő nem így működik! A múlt megváltoztatása nincs hatással a jövőre!

-Vissza megyünk aztán megszerezzük a köveket Thanos előtt! - szólalt meg Scott - Így nem kerülnek hozzá! - tette hozzá mire Rhodey vele értett egyet - Probléma megoldva!

-Bingo! - mormogta Clint.

-Ez nem így működik!

-Én úgy tudom igen!

-Honnan veszed? Ezt hol hallottad? - kérdezte Bruce.

-Star Trek, Terminátor, Időzsaru, Időről-időre, Időcsavar, Valahol valamikor...

-Vissza a jelenbe! - vágott közbe Scott.

-Vissza a jelenbe! Bill és Ted zseniális kalandja! Ezt mondják az összes filmben, amiben időutazás van!

-Die hard! Ja nem! Az nem olyan... - javította ki magát Scott.

-Ez ismert tény!

-Nem tudom, miért hiszi ezt mindenki, de ez kamu! - jelentette ki Hulk.

-Gondolj bele! - kértem - Ha visszautazol a múltba, akkor máris a múlt lesz a jövőd! A korábbi jelenet, pedig a múlt lesz! Amire nem lehet hatásos a kialakult jövőd!

-Pontosan! - értett velem egyet Nebula amikor befejezte a ruhám beprogramozását.

-A Vissza a jövőbe egy rakás baromság? - hitetlenkedett Scott.

-Mehetünk! - mutatott előre a mellettem álló nő majd kiindultunk.

-Hohoho! - látott meg minket Tony - Arról volt szó, hogy Lang megy!

-Változott a terv! - vontam vállat.

-Nem! Ezt nem! Nem engedem Brook! - állt elém.

-Mennem kell!

-Miért?

-Mert mindenki az én ötletem miatt van itt és nem kockáztathatom Langet! Az én tervem, én is próbálom ki!

-És Henry?

-Lesz egy fiad is ha nem sikerül!

-Brooklyn!

-Sikerülni fog! - toltam arrébb majd felmentem a gépezet tetejére.

-Jól van Brook! Készülj! - jelentette ki Bruce mire a sisak ráment a fejemre - Három, kettő, egy - kapcsolta be a gépet majd be is szívott a quantum kapu. Össze-vissza áramlott a testem míg végül minden világos lett és lezuhantam az erdőbe.

-Mi a franc! - masszíroztam meg a hátam majd levettem a sisakomat.

Kisétáltam a fák közül mire megpillantottam egy pokrócot kosárral meg mindennel. Egyből felismertem a helyet. Ez volt Markkal az utolsó randink helyszíne. És pont ebben a pillanatban meghallottam a kuncogást. Hát persze! Ilyenkor találtuk meg a közelben lévő kis tavacskát és fürödtünk benne. Megragadtam Mark pulcsiját majd megszagoltam. Hirtelen a fejemre ment a sisak és visszaszívott az gépezet. Pillanatokkal később lihegve estem térdre már a saját időnkben.

-Brook! - ijedt meg Tony majd mindannyian felfutottak hozzám.

-Hé! Hé! Hé - nyugtatta Nat - Nézz rám! - fordította felé a fejemet - Jól vagy? - kérdezte miközben felhúzott a földről

-Igen! - lihegtem - Működik! - szagoltam meg a pulcsit így újra éreztem Mark illatát - Működik!

-Ez az! - borult a nyakamban Tony - Hazahozzuk! - suttogta nekem.

-Mind a kettőjüket! - simogattam meg a hátát.

-Szóval a hogyan működik - elemezte Steve amikor a kövek megjelentek a panelen - Két kérdés maradt... A mikor és a hol! Itt szinte mindenkinek akadt már dolga legalább eggyel a végtelen kövek közül.

-Vagy fogalmazzunk úgy, hogy szinte mindenkit kinyírt egy, a végtelen kövek közül - helyesbített Tony.

-Engem nem! - ellenkezett Scott - De persze én azt sem tudom, hogy miről beszéltek!

-Akárhogy is, csak egyetlen egy útra elegendő Pym-részecskénk van! Brook és Pietro így sem tud jönni - jelentette ki Bruce - És a kövek rengeteg helyen megfordultak a történelem során!

-A mi dimenzióban - egészítettem ki - Úgyhogy nincs túl sok hely, ahová visszafordulhatunk!

-Meg kell válogatnunk a célpontokat! - folytatta Clint.

-Így van!

-Szóval! - tette zsebre a kezét Steve - Kezdjük az Aetherrel! Mit tudtok róla? - nézett rám és Thorra. Én felálltam, de Thor egy helyben ült.

-Bealudt? - kérdezte Nat.

-Dehogy! - ellenkeztem - Szerintem meghalt! - viccelődtem majd felálltam - Gyorsan elmondom, amíg nem eszmél! Legyetek vele türelmesek! Éppen most dehidratálódik... - mormogtam majd megjelent a mellettem lévő panelen a kő - Szóval! A valóság kő az Aetherben található... Az egy folyékony anyag, amit Asgardban rejtettek el és 2013-ban találták meg. Jane Foster volt...

-Mi van Janenel? - ébredt fel Thor.

-Mondd el amit tudsz az Aetherről! - veregettem meg a vállát mire levette a szemüvegét.

-Hol is kezdjem? Az Aether... Először is nem egy kő! Valaki az előbb kőnek nevezte! - mutatott Stevere mire furcsán rám nézett. Legyintettem neki majd Thorra néztünk - Inkább egy olyan halálos trutymó, vagy mi... - cseppentett a szemébe - Úgyhogy ezt valakinek majd helyre kell raknia! Ne mondjuk, hogy kő! De mesélek egy érdekes sztorit! Az Aetherről... A nagypapámnak sok-sok évvel ezelőtt el kellett rejtenie a sötét tündérek elől... Huhh! - játszadozott - Azok nagyon parák! Szóval Jane egyszer - mondta mire megjelent a képe a panelen - Ohh! Itt van! Na szóval, Jane egy... Öö... Régi szerelmem! Képzeljétek, egyszer beledugta a kezét egy sziklába és aztán az Aether bevette magát a testébe. Jane meg nagyon-nagyon beteg lett, úgyhogy muszáj volt Asgardba vinnem, vagyis a hazámba... Ott megpróbáltuk meggyógyítani... Akkoriban randizgattunk és otthon bemutattam Janet az anyámnak... Aki meghalt! És... Egyébként, Janenel már nem is járunk, úgyhogy... De leszarom! Van ilyen! Semmi se tart örökké! - folytatta mire mutattam neki, hogy hagyja abba, de nem vette a lapot - Ő az egyetlen, ami...

-Ülj le! - karoltam át.

-Még nem végeztem! Az egyetlen ami állandó az életben, az állandó változás!

-Szupi! - tapsolta meg Tony - Tojást ennél? - jött ő is mellé.

-Nem! Egy Bloody Maryt kérek! De alkohol nélkül! Látnom kell Pöttöm Brookot! - jelentette ki majd visszaült a helyére.

-Ugye tudja, hogy fiad van? - suttogta Tony nekem.

-Persze, hogy tudja! - fordultam felé.

-Akkor...

-Az alkohol elvonás ilyen hatással van az agyára! Hagyjad!

-Te rokonod! - tudta le ennyivel.

-Ha az én rokonom, akkor gyakorlatilag a tiéd is...

-Nem! Csak a tiéd... - tudta le ennyivel.

-Quill a hatalom kőről egy dolgot mondott... Morag - mesélte Mordály.

-Az egy ember? - kérdezte Bruce.

-Nem! - ellenkeztem - A Morag egy bolygó! Quill volt ember!

-Komoly? - értetlenkedett Lang - Egy bolygó... Mármint a világűrben?

-Ohh! Odanézzenek! - sétált oda Mordály - Olyan mint egy izgatott kutya kölyök! Érdekelne a világűr? Érdekel a világűr? Elviszlek én!

-Mordály! - szóltam le - Ő még új ebben!

-De most...

-Nem szívatjuk az újakat, ezt már megbeszéltük!

-Megölöd a mókát! - szidott le mire megdobtam egy pálcikával.

-Thanos a Vormiron találta meg a lélekkövet - mesélte Nebula.

-Az meg miféle hely? - kérdezte Natasha.

-A halál birodalma - válaszoltam Nebula helyett, mivel láttam, hogy fárasztják őt az emberek - A világmindenség központjában.

-Thanos ott ölte meg a testvérét! - tette hozzá Nebula mire mindenki ránézett.

-Passzolok! - mormogta Scott.

-Talán nem is baj! - motyogtam.

-Van az az idő köves pasi... - emlékezett Natasha.

-Igen, Doctor Strange! - helyeselt Bruce.

-Ő pontosan milyen doki volt?

-Egy sebészbe oltott utcai mutatványos - szólt be Tony.

-Idegsebész volt! - válaszoltam.

-Szép kérója volt New Yorkban! - jelentette ki Bruce.

-A Sullivan Streeten, ugye? - emlékezett vissza Tony.

-A Bleecker Streeten! - javítottam ki.

-Várjunk! - esett le Natnek - New Yorkban lakott?

-Igen, ezt mondom! Nem figyeltek rám? - akadt ki a nagybátyám.

-A Bleecker és a Sullivan sarkán - folytattam.

-Srácok! - ült fel Nat - Vissza tudunk úgy menni, hogy három kő is New Yorkba legyen!

-Na ne szívass már! - esett le Brucenak.

-Jól van! - fordult felénk Steve - Megvan a terv! Hat kő, három csapat! Egy dobás!

-Rhodey, Nat, Clint és Nebula mennek az űrbe! - folytattam - New Yorkba Steve, Tony, Bruce, és Scott megy! Thor és Mordály megy Asgardba! Lehetőleg ne szúrjuk el! És maradjunk életbe! - tettem hozzá mire Tony hálásan biccentett. Mindenki elkezdett készülődni.

-Beszélhetünk? - szólalt meg mögülem Pietro.

-Miről? - fordultam felé.

-Eltelt öt év és semmi mondanivalód?

-Öt éve nem nagyon van életem mivel a húgom és a fiam körül forog nálam minden. Semmi mondanivalóm nincs...

-Én...

-Gyilkoltál! Megállás nélkül!

-Tudtál róla? - hajtotta le a fejét.

-Minden este elolvastam az újabb és újabb aktákat az eseteidről! Ahogy Clintét is! Mintha összebeszéltetek volna! Te gyilkoltál Németországban míg Clint az egész világon!

-Mind bűnözők voltak gyilkos esetekkel!

-Attól még nem érdemelték ezt!

-Nem érdemelték ezt? Komoly Brook?

-Nem vagy isten, hogy te csak emberi életek felett dönthess! Bűncselekményt hajtottál végre minden héten öt éven keresztül!

-Oh, szóval én vagyok a bűnöző? Nem te voltál az, aki miatt több száz ember meghalt lassan kilenc éve?

-Az teljesen más eset volt!

-Háromszázhuszonkilenc ember... Ennyien haltak akkor meg! Én öt éven keresztül minden héten egy embert gyilkoltam... Azaz ötször ötvenkettő, mennyi is az?

-Kétszázhatvan!

-Szóval hatvankilenc emberrel még mindig te állsz az élen!

-Az más helyzet volt!

-Miért volt más helyzet Brook?

-Mert én azért öltem meg azokat, mert még akartak ölni milliárdokat a bolygón! Te csakis azért gyilkolsz, mert a hülye téveszméd azt mondja, hogy ezzel visszahozhatod Wandat és Lisat! Képzeld, nem vált be!

-Szóval most már én vagyok a rossz fiú?

-Igen Pietro Maximoff, nagyon is te vagy a rosszfiú! Mert gyilkolsz! Méghozzá élvezettel! - tettem hozzá mire kiakadt.

-Oh, nézzenek oda! Megszólalt a jóság mintaképe! Aki minden egyes dolgot csakis jól csinál és semmit se ront el! Elvesztettem a testvéremet és a szerelmemet! Szerinted mekkora trauma ért engem? - kérdezte már a dühtől pirosló fejjel.

-TÖBBET VESZTETTEM, MINT TE! - kiabáltam, hogy végre felfogja - MERT ELVESZTETTEM A NÉPEMET, A LEGJOBB BARÁTAIMAT, AKIKET SZINTE MÁR A NŐVÉREIMNEK TEKINTETTEM! ELVESZTETTEM AZT A GYEREKET, AKIBEN MEGLÁTTAM SAJÁT MAGAMAT ÉS ÉPPEN SEGÍTENI AKARTAM NEKI AZ ÉLET NEHÉZSÉGEIBEN! ELVESZTETTEM AZT AZ EMBERT, AKIRE APÁMKÉNT TEKINTETTEM! ÉS MEGHALT VŐLEGÉNYEM! A GYEREKEM APJA! SZERINTED MELYIKÜNK VESZTETT TÖBBET? - robbant ki belőlem az egész mire vettem egy mély levegőt - Volt lehetőséged feldolgozni segítséggel együtt! De te nem kértél belőle és inkább elmentél! Ezzel nekem okozva hatalmas fájdalmat! - vallottam be majd kimentem. Egészen végigmentem a bázison mire Steve kijött a szobájából előtt.

-Bocsánat! - nézett rám - Eltaláltalak az ajtóval?

-Jól áll a pajzs! Régi szép idők!

-Neked is jól áll a fehér! - nézett végig a szerelésemen.

-Többször kéne fehéret hordanunk! - biccentettem rá majd tovább mentünk a gép felé így szépen lassan mindenki mögénk csatlakozott.

-Mióta tartozik a vezetőkhöz Brook? - motyogta Clint mögülem.

-Mióta egy isten féleség! - válaszolta Nat.

-Egy isten féleség? - lepődött meg - Brooklyn? Mióta?

-Öt éve - válaszoltam neki háttal amikor felmentünk Stevevel a gépre. Megvártuk amíg mindenki felért majd Steve is felém fordult - Ja hogy nekem kell szöveget mondanom? - esett le mire Rogers bólintott - Akkor... Huhh! Öt évvel ezelőtt - kezdtem - Sok minden odaveszett! Barátok, rokonok, a lelkünk egy darabja... De most mindent vissza szerezhetünk! A csapatotok ismert, a feladat ismert! A kövekért mentek és a többiekért! Egyetlen oda-vissza út... Nem hibázhattok! Nincs második esély! A legtöbben olyan helyre mennek, amit ismernek! A rátok leselkedő veszélyeket viszont nem! Legyetek résen! Vigyázzatok egymásra! Ez életünk nagy harca! És győzni fogunk! Bármi lesz is! Sok sikert! - jelentettem ki majd mindenki beállt a csapatához.

-Jó beszédet rittyentett! - ámuldozott Mordály.

-Ugye? - helyeselt Scott.

-Jól van! Hallottátok! - szólalt meg Tony majd odajött hozzám - Minden rendben lesz!

-Vigyázz magadra! - öleltem meg majd lementem az irányító panelhez. Megnyomtam amiket kellett majd felnéztem - Jeladók aktiválva!

-Sok sikert! - jött mellém Pietro mire mindenki lenézett ránk.

-Legyetek óvatosak! - biccentettem én is.

-Akkor hamarosan! - köszönt el Natasha mosolyogva mire aktiválódott a rendszer majd rájuk ment a maszk és beszívta őket a gép.

-Nem úgy akartam... - kezdte Pietro.

-Senki sem így akarta!

-Beszélnünk kéne...

-Nem! Mindent megbeszéltünk! Traumád volt! Én hagytalak elmenni, mert azt hittem, hogy ez jó hatással lesz rád, de mégsem és miattam öltél embereket! Szóval nem hatvankilenc emberrel vezetek. Hanem ötszáznyolcvankilenccel!

-Ez nem igaz!

-Dehogynem! Pietro, ez az én hibám! Nyugi! Kibírom! Azt is kibírtam, hogy a fél univerzum meghalt miattam, mert nem teljesítettem be a sorsomat! Ez mind az én hibám! - vontam vállat.

-Milyen sorsról beszélsz?

-Hogy hősies halállal fogom legyőzni az univerzum legnagyobb gonoszát. De nem haltam meg! És emiatt vagyunk most itt! De mindegy is! Jönnek is már vissza az emberek! - jelentettem ki mire megjelentek a gépen.

-Mindenki megvan? - kérdezte Bruce.

-Ez most tényleg bejött? - mosolygott Rhodey mire Clint letérdelt.

-Clint! Hol van Nat? - nézett rá Banner mire Clint nem bírt megszólalni.

-Istenem! - esett le a szituáció majd a lábaim összeroskadtak alattam. Egyből kitört belőlem a sírás - Meghalt! - szipogtam.

-Volt családja? - kérdezte Tony.

-Igen... - válaszolt Steve.

-Mi! - tettem hozzá miközben Rogers átkarolta engem.

-Tessék? - akadt ki Thor.

-Hahh? - fordult felé Tony.

-Mit csinálsz?

-Feltettem egy kérdést!

-Úgy teszel mintha Nat halott lenne! Mégis miért? Nálunk vannak a kövek, igaz? És hogyha nálunk vannak vissza tudjuk őt hozni! Ne idegesítsetek már! Mi vagyunk a Bosszúállók!

-Ne idegesítsünk? - néztem rá - Ne idegesítsünk? - álltam fel - Az idegesít fel téged, hogy gyászoljuk az egyik társunkat? Tudod mi nem az alkoholt választottuk a rohadt társunknak a gyászban! - emeltem fel a hangom mire meglepődött - Nat volt a csapat lelke! Csak mi voltunk neki és most miattunk fel is áldozta magát! Nem tudod átérezni, mert soha se tettél ilyet! Inkább fogd be a rohadt szádat, amíg ki nem jött belőled az utolsó csepp alkohol is! - jelentettem ki mire Tony visszafogott nehogy megtámadjam őt.

-Nem fog menni! - helyeselt Clint - Nem lehet visszacsinálni! Nem lehet!

-Ne haragudj már! - kuncogott Thor Clint felé - Nem azért! Te nagyrészt földi lény vagy és most űrmágiáról van szó! A nem lehet végérvényesen hangzik, nem?

-Igen... Igen, tudom, hogy én ehhez kevés vagyok! De Nat akkor sincs itt!

-Nincs! - szállt be Tony - Épp ezt mondom...

-Ez az! Nem lehet visszacsinálni! Legalábbis ezt állította az a vörös lebegő fazon! Menj és beszélj vele te, oké? Fogjad a pörölyöd! Repülj oda és beszélj vele te! Helyettem halt meg! Feláldozta magát azért a rohadt kőért! Az életét adta! - mondta mire Bruce megragadta a padot és elhajította a tó felé.

-Soha nem jön vissza! - fordult felénk Bruce - Ne legyen hiába való a halála! Tegyünk róla!

-Teszünk! - állt fel Steve mad elindultak befele. Ott maradtam még Clinttel egy kicsit, hogy bíztassam. Átkaroltam majd a vállára döntöttem a fejem. Meg is fogta a kezem, hogy megköszönje gesztust, így fellélegeztem.

-Srácok! - szólalt meg Thor - Én...

-Sajnálod? - kérdeztem - Ezt akartad mondani?

-Igen!

-Jó! Mert te ehhez nem értesz semmit! Nem szeretted annyira Natet, mint én vagy Clint! Nekünk kell elmondani a gyerekeinknek, hogy a kedvenc nénikéjük nem él többé! Erre varrj gombot drága rokon! Űrmágiáról akarsz beszélni? Jó, rendben! Én értek is hozzá, jobban, mint te! Emlékszel, Loki volt a keresztapám! Ameddig én azt mondom, hogy lehetetlen, addig az úgy is van! - nyeltem egy nagyot majd átkarolva Clintet beindultunk.

-Hogy állunk? - mentem be a terembe.

-Jól van! Kész a kesztyű! - vizsgálta meg Tony és Mordály - Most már csak az a kérdés, hogy ki fog vele csettinteni...

-Majd én! - indult el Thor.

-Micsoda? - lepődött meg Tony.

-Semmi gond! Majd vállalom...

-Álljál le! - álltam be elé, hogy ne mehessen a kesztyűhöz.

-Thor! Várjunk! - nyugtatta Steve - Jó? Még nem döntöttük el, hogy ki vegye fel!

-Ohh, bocs! Ölbetett kézzel várunk a megfelelő pillanatra? - nézett rá és rám.

-Legalább dumáljuk meg! - ajánlotta fel Scott.

-Figyeljetek! Azzal, hogy csak bámuljuk ezt az izét, nem hozzuk vissza a többieket! Én vagyok a legerősebb Bosszúálló, úgyhogy ez az én feladatom! Még az én kötelességem...

-Igazad van haver! - sétált mellé Tony - De most nem ez a lényeg!

-Ne! Ne... Ne vágj közbe!

-Mi lenne ha...

-Hallgass! Légyszi! Hadd csináljam én! Hadd tegyek valami jót, ami helyes...

-Figyelj! A kesztyű energiája képes lenne elpusztítani egy egész kontinenst! Hidd el, neked ez most sok!

-Haver, mit gondolsz? Mi áramlik az ereimben jelenleg is?

-Whiskey? - kérdezte Rhodey.

-Legalább nem én mondtam ki! - mormogtam.

-Villámok! - helyesbített.

-Igen! - helyeselt Tony.

-Villámok!

-A villámokkal nem sokra mész! - szólalt meg Bruce - Én csinálom! Láttátok, hogy mit műveltek a kövek Thanosszal! Majdnem megölték... Egyikőtök sem élné túl!

-Jelen esetben Thornak meg nekem nagyobb túlélési esélyünk van - gondolkodtam - Hiszen istenek vagyunk... Én csettintek!

-Az ki van zárva! - fordult felém a bácsikám.

-Miért? Inkább hagynád, hogy Thor csinálja? Neki van utánam a legtöbb esélye a túléléshez! Vagy esetleg annyira biztos vagy benne, hogy Bruce túlélné?

-Nem tudjuk! De főleg gamma sugárzást bocsát ki... Mintha erre születtem volna! - fogta meg a kesztyűt Banner.

-Én csinálom! - vettem ki a kezéből.

-Add csak ide! - tépte ki a kezemből Tony - Nem fogod te csinálni, mivel otthon vár téged a fiad!

-Attól még nekem van több esélyem!

-Nekem ebből elegem van! - fogta meg Thor a kesztyűt.

-Meg se próbáld! - állítottam meg az erőm segítségével, így nem bírt mozdulni.

-Essünk túl rajta! - húzta fel Bruce a kesztyűt mire az erő kihatott az egész testére.

-P.É.N.T.E.K. légy oly szíves és aktiváló a lezárási protokollt! - kérte Tony.

-Igen, főnök! - engedelmeskedett mire mindenhol bezárultak a nyílások.

-Mindenki hazajön! - mormogta Bruce.

Mivel megérezte a hatalmas energiát, így összerogyott a fájdalom miatt. A kövek ereje szét égette a jobb karját és szegény Banner csak szenvedni tudott.

-Vedd le! - parancsolta Thor - Vedd le!

-Várj! - emeltem fel a kezem - Bruce! Jól vagy?

-Szólalj meg Banner! - kérte a mellettem álló Tony.

-Jól vagyok! - lihegte - Jól vagyok! - bólintott majd nagy nehezen felemelte a kezét és csettintett. Utána elernyedt mind a két karja majd eldőlve leesett róla a kesztyű.

-Bruce! - guggoltam le hozzá.

-Ne mozgásuk! - mondta Stark majd lejegeltem a karját.

-Bejött? - nézett rám miután megfogta a kezem.

-Még nem tudjuk, de semmi baj! - nyugtatta Thor.

-Jól vagy pajti? - kérdeztem.

-Egyre jobban!

-Hála istennek! - örvendeztem mire valami az égen árnyékot vetett ránk. Felnéztem és megláttam az űrhajót - A kurva életbe! - panaszkodtam mire szétbombázták a bázist.

A robbanástól elrepültem a többiektől majd lezuhantam a lyukon a padlón.

-Tony! - riadtam fel, de nem történt semmi - Auch! - kaptam a hátamhoz majd felálltam és elindultam kifelé. Vagyis próbáltam megtalálni a kifelé utat. Nyúltam a fülesemhez, de a gépezet nem volt benne a fülembe, így az utolsó esélyem is elbukott - Akkor csak felfelé! - tudtam le ennyivel majd az erőmet használva átrepültem a törmelékeken és kijutottam a levegőre. Leszálltam a földre majd körülnéztem - Istenem! - láttam meg a romokat - Tony! - térdeltem le hozzá,de eszméletlen volt.

-Annyi éven át hódítottam - kezdte Thanos - Pusztítottam... Gyilkoltam... De sose volt személyes ügy! Viszont most bevallom... Azt, amit tenni fogok a ti makacs, bosszantó bolygótokkal, élvezni fogom! Méghozzá piszkosul! - fejezte be mire megjelent mögötte a hadserege, a Fekete Renddel, a szimbiótokkal, és a chiturikkal együtt. Tonyt, Thort és Stevet egy vízburokba tettem, hogy gyorsan meggyógyuljanak, majd Thanos felé fordultam.

-Amíg egyetlen egy ember is kiáll ellened, nem győzhetsz! - jelentettem ki.

-Egy szimbiót is le tud győzni!

-2012-ben sem sikerült! És tizenegy év alatt azért sokat fejlődtem! - emeltem fel a kezem míg a bal kezemen tűz, a jobb kezemen víz jelent meg. Felemeltem mind a két karomat, így a mjölnirt és a vihartörő is hozzám repült. És persze végül lecsuktam a szemem és beszívva a rengeteg vizet óriásira megnőttem. Lenéztem Thanosra, aki nem hitt a szemének - Azt mondta a jövőbeli éned, hogy egy szörny lakozik bennem... Derítsük ki, hogy igaza van-e! - húztam mosolyra a számat.