Zack:

A képeket szuggeráltam a falon, amin a bűnözők adatai szerepeltek, és igyekeztem minden arcot, nevet memorizálni. Nemrég zajlott le az utolsó megbeszélés a ma esti bevetés után. Azt akartam, hogy minden a lehető legjobban zajlódjon le, de ehhez nagyon precíz tervezésre volt szükség... ezt nem szúrhatom el, mert lehet soha nem lesz még egy ilyen tökéletes alkalmam arra, hogy elkapjam Őt!

Egy hosszú szőke hajú nő képét figyeltem, akit épp motoros ruhában sikerült lencsevégre kapni egy túlzsúfolt utcán. Amikor először találkoztam vele még nem így nézett ki... eredeti sötétbarna haja a vállait söpörte csupán, és gonosz mosoly helyett önfeledt kacaj hagyta el ajkait. Felhorkantottam.. hát igen, az se most volt.. 

Akkoriban naiv kiscsikóként hittem benne és a képességeiben, mára már tudom, hogy csak egy szemfényvesztés volt csupán a létezése. 

- Hé, Zack! - társam lépett be a tárgyalóba, én pedig kíváncsian fordultam felé. - A főnök hívat... megint akadékoskodik... - forgatta meg a szemeit. - Nem értem mi baja ezzel a rajtaütéssel! Soha ennyire jó fülest nem kaptunk még!

- Az a baja, hogy a drágalátos lánya kárára kaptuk.. - gúnyosan elhúztam a számat. Érdekes, hogy addig, míg a gyermeke az FBI köteléke alatt volt, addig nem zavartatta magát vele, amióta azonban a bűnözők életét éli, azóta úgy viselkedik, mintha szent lenne...

- De ez most nem csak róla szól! Az összes Garcia fivért lecsukhatjuk! - tárta szét a kezeit Kyle, mire csak vállat rántottam. Felesleges megérteni Mr. Dylon gondolkodását... hiszen a tények előtt neki is meg kell hajolnia. Már pedig ha a lánya a környék,  vagy inkább az állam egyik legveszélyesebb és legbefolyásosabb drogkartell-ével nyomul, akkor számolnia kell a következményekkel...

Queen:

Szerettem motorral közlekedni. Persze az átlag társadalom nem tekintette biztonságos járműnek, ám számomra nagyon praktikus kis jószág volt. Egy sisak mögé bújhattam, miközben úgy szlalomozhattam a kocsik között, ahogy nekem tetszett...

Egy ideje már délután volt amikor megérkeztem a célomhoz. Megálltam egy pillanatra, végignéztem az üres parkolókon. Nem sokáig lesz üres, hisz pár óra múlva ez teljesen megfog telni... Szemem a hatalmas hangárra emeltem, amin a Kaptár felirat virított. Igazán passzolt hozzám, Queen Bee-hez azaz a Méhkirálynőhöz...

Annak idején az örökségemet fektettem bele ebbe a helybe. Egy régi, elhagyott raktárépület volt, amit én újraálmodtam és egy patinás szórakozóhellyé emeltem. Mára már szinte minden napunk teltházas, de a hétvégékre már csak előjegyzésre tudunk helyet biztosítani. Rengeteg embernek biztosít munkahelyet... olyan embereknek is akikre nem gondolnának... 

Valójában azért csináltam, hogy egy jó fedősztorim legyen, amivel magamhoz tudom vonzani a kétes alakokat. A célom volt, hogy az alvilág királynője legyek, de ehhez először meg kellett szereznem a megfelelő presztízst. Azt hiszem ez sikerült...

Lassan a hátsó bejárat mellett lévő magán garázsomhoz hajtottam. Egy gombnyomásra felnyitódott az ajtaja én pedig begurultam. Letettem a mocimat, majd levedlettem a motorosszerkómat. Amikor levettem a sisakom és belenézve a tükörbe megláttam a szőke tincseim, elfintorodtam. Utáltam. Az eredeti sötétbarna tincseim után áhítoztam azóta, hogy kiszőkítettem... a hosszát se szerettem, a rövidebb praktikus elven, általában alig ért a vállamig. Viszont Queen Bee-ként nem csak belsőleg, külsőleg is egy másik alteregót vettem fel... így könnyebb volt azt hinnem, hogy a cselekedeteim valójában nem is tőlem származnak. 

Kiléptem a személyzeti folyosóra és lassan végigmentem minden részlegen. 

- Mindenki itt van? - álltam meg egy nagydarab fickó előtt. A biztonságiak vezetője volt. 

- Igen, az eligazításkor mindenki jelen volt... ugyan nincs mindenkinek kellő ruházata, de...

- Nem kaptak? - kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét, jelezve, hogy nem ezzel van a probléma. Intettem neki, amiből tudta, hogy akkor elvárom, hogy meglegyen mindenki ruházata. Szerettem, ha minden rendezetten folyik... 

Ahogy megindultam a takarító osztály felé, megtorpantam. Egy ismerős lányra lettem figyelmes, aki éppen egy felmosóval küzdött. Az éppen felém igyekvő Adam felfigyelt mit nézek és enyhén elpirult. 

- Ma reggel fogadtam fel... gondoltam úgyis kell valaki Linda helyett... - zavarban volt. Ez egyáltalán nem volt megszokott tőle. Némán emeltem magasba a szemöldököm. Valóban csak ennyi oka volt rá? - Talán rosszul tettem? - kérdezett idegesen, mire ha lett volna lazább énem biztos felnevetek. De én nem tehettem ilyesmit, ezért csak a fejemet ráztam... 

- Hol találtad? - rögtön a lényegre tértem. Ismertem azt a lányt, és mikor legutóbb találkoztunk egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki ilyen munkára kényszerül valaha is... 

- A főtéren próbált éppen kizsebelni... - túrt bele a hajába, de erre már nem tudtam visszafogni, hogy megránduljon az ajkam. Ismerős helyzet... annak idején én is így találkoztam az előttem lévő fiatallal. Akkor még egy utcai suhanc volt, most meg konkrétan a jobb kezem.

- Rendben. - csupán ennyit mondtam, de ahogy elhaladtam mellette egy büszke mosoly terült el az arcomon. Az utóbbi öt évben ez a fiú és a testvérei voltak az egyetlenek, akik közel kerültek hozzám. Úgy éreztem, ha már csak annyi értelme volt ennek az egésznek, hogy segíthettem nekik kitörni a szegénységből, akkor már megért minden szenvedést ez a helyzet. 

Besétáltam a küzdőtérbe és körbenéztem. Középen volt felállítva a DJ pult, a négy sarkán pedig bárpultokban biztosítottuk a szomjazni vágyók igényeiket. Mindegyik részlegen végigmentem és a felelőst kikérdeztem az alkalmazottakról és a készletről. Szerettem mindent leellenőrizni mielőtt megérkezik az éjszakai nagy roham...

Igazán ártalmatlan egy hely volt... részben legalábbis. Ám most következett a szíve a helynek. Mocskos szív, de ez adta bele a valódi életet. Az emeletre mentem ahol a VIP rész  és az irodám volt. Itt esténként hemzsegtek az alvilági alakok, akik számára tökéletes helyet biztosítottam a zavartalan üzletelgetésnek. Természetesen ezt a rend biztos őrei is észrevették és egyre többször jelentek meg egy váratlan ellenőrzésre, vagy éppen fedett ügynökök mérték fel a terepet.

 Én azonban mindig tudtam róluk... mint ahogy a ma estéről is tudok. 

Nemsokára megérkeznek egykori kollégáim abban a reményben, hogy letartóztatnak. Már előre sajnálom Zack-et... azt hiszem csalódást kell neki okoznom...

Sziasztok!

Megérkezett a folytatás... nagyon az elején vagyunk a sztorinak, de ígérem nemsokára izgalmassá válik!
Ha érdekelnek a következő fejezetek, akkor kérlek jelezzétek felém valamilyen formában!

Búcsú a hétvégének:
Blacky

_________________