{•-•} Todoroki szemszöge {•-•}

-Hé apu kelj fel ma megyünk hazaaa!
Halottam meg az én kis gyönyörűségem hangját.
-Jólvan kis herceg kellek már. Apuci hol van prucsok?
Kérdeztem kíváncsian majd ki kelltem az ágyból és Kotat fölkapva léptem ki a konyhába.
-Apuci levitte a csomagokat.
Mosolygott egy nagyot Kota majd már futott is a hűtő felé.
-Gyorsan csinálok reggelit föl öltözünk és már megyünk is haza.
Mondtam a tervet Kotanak aki ennek nagyon örült így gyorsan meg ette a regelijét aztán már rohant is öltözni.
-Hé apu látod már kész is vagyok.
Jött ki felöltözve a szobából.
-Ügyes vagy kincsem de mostmár menyünk gyorsan le apucihoz.
Mondtam Kotanak majd kézenfogva mentünk le Izukuhoz, aki egy kocsi előtt állt pont olyan mint amilyenel jöttünk.
-Na gyertek édeseim menyünk haza.
Mosolygott ránk Izuku majd pár másodperc múlva már úton is voltunk a reptér felé.
-Apuci annyira izgulok én még sohasem utaztam repülőn.
Mondta félősen Kota.
-Figyelj nem lesz baj hiszen apu és én is itt leszünk veled. Hamar otthon leszünk ígérem.
Mondta Izuku majd megsimogatta a mi kis csöppségünk fejét.
-Jólvan.
Lett újra boldog Kota majd egész úton csak beszélt míg oda nem értünk a reptérre.
De aztán Kota megijedt így nem szeretett volna fölszállni.
-Figyelj tökmag csak így tudunk haza menni de biz bennünk nem lesz baj.
Mosolyogtam Kotara majd ő csak belém kapaszkodót így ültünk fel a repülő.
-Ahoz képest mennyire félt hamar el aludt.
Mondta Izu majd ő is leült mellém és onnan nézte a kis csöppséget hogy alszik a másik széken.
-Igen. Apuc... Mármint Izu szóltál a többieknek hogy ma megyünk haza?
Kérdeztem vörös fejjel hiszen az előbb majdnem le apuciztam és ez olyan kínos. Jaj te kis tökmag miket nem tanitasz nekem.
-De szóltam Urarakanak ő pedig azt mondta hogy szól a többieknek és ki jönnek elénk a reptérre.
Nézett egyenesen rám Izuku azokal a gyönyörű szemeivel.
-Szerinted hogy fogják fogadni hogy örökbe fogadtuk Kotat?
Néztem Izukura majd jó szorosan hozzá bújtam. Már nagyon hiányzott ez az érzés.
-Először biztos fura lesz nekik de utána majd megbékélnek majd vele. Annyira hiányoztál Shoto.
Bújt Izu is egyre közelebb hozzám míg meg nem csókolt szenvedélyesen.
-Piheny kincsem úgyis nemsokára oda érünk.
Simogata meg Izuku a hajam így a mellkasára hajtottam a fejem és úgy bobiskoltam el.

-Hé apu mindgyárt le szállunk.
Keltett fel hirtelen Kota.
-Jólvan ügyes vagy kincsem hogy szóltál kösd be magad jól.
Szóltam rá majd én is be kötöttem magam, aztán olyan öt perc múlva már földet is értünk.

-Végre itt vagytok már ti pancserek. Tudjátok hány óra?
Hallottunk meg egy üvöltő hangot.
-Nyugi Kacchan nem mi tehetünk arról hogy így jön a gép.
Védekezett Izuku.
-Fogd be idióta szaros Deku. Attól még mert elmentél csak úgy nyaralgatni attól még ugyan úgy béna maradsz!
Üvöltőte egyre hangosabban Bakugou mire Kota meg ijedt és mögém bújt.
-Hé Bakugou ne üvöltöz már mint egy bolond.
Szóltam rá.
-Ezt te mégis hogy képzelted?
Üvöltőte már vörös fejjel az idegesség miatt de én nem tudtam vele nagyon foglalkozni.
-Jól vagy kincsem?
Gugoltam le Kotahoz.
-Uhum.
Humogott.
-Jaj ki ez a kis szépség itt veletek?
Kérdezte Mina mikor meglátta a karjaim közt a kis Kotat.
-Én Midoriya Kota vagyok!  Apuval és apucival élek. És képzeljétek mikor találkoztam apucival véletlen tökön ütöttem.
Mesélte el kedvesen a többieknek a történetet, bár mindenki röhögött rajta csak Izuku nem.
-Ezt látnom kellett volna.
Vihogja hangosan Bakugou.
-Haha nagyon vicces.
Gyunyolodott Izuku rajtunk.
-Nyugi már szívem inkább menyünk haza.
Mondtam majd el indultam a kijárat felé a kis hercegemel a kezembe.
-És Todoroki mégis mióta van veletek ez a kis fiúcska?
Kérdezte kedvesen Kirishima.
-Pár napja de nagyon a szívemhez nőtt.
-Látszik. Nagyon aranyosak vagytok így hárman mint egy igazi tökéletes család.
Mondta kedvesen Yaoyorozu.
-Igen mert én nagyon zeretem apuékat és ők is engem. Tegnap még el is mentünk egy fesztiválra nagyon tetszett.
Mesélte boldogan Kota.
Úgy érzem így már teljesen boldog vagyok. Van egy tökéletes férjem szerető barátaim és egy csodás kisfiam is. Nekem ennél nem kell több! Mert mi így egyek vagyunk!

Az első évad vége!

>-<-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<->-<-<->-<-

ÁT VAN ÍRVA! Ez a rész
Még egyszer arigato mindenkinek aki ezt a förtelmes könyvet választotta!
Viszlát!
A 2. évadban! *-*
❤❤>\\\<❤❤
🐲🐳🐉