{•-•} Midoriya szemszöge {•-•}

Nem értem mi történt hirtelen az előbb még békésen ölelkeztünk... Most meg mintha... Megint nem lennék ura önmagamnak. Vajon újra őrjöngeni kezdek megint? És ha újra bántóm Shotot? Nem hiszen All Might itt van hogy le állítson.

-Apu álmos vagyok. Aludhatok ma veletek?
Ismertem föl Kota hangját.

Minden olyan fura, és szokatlan. Mintha az életemet egy kívülálló emberként élném meg. Aztán hirtelen újra tudtam irányítani a gondolataimat. All Might, és Shoto biztos észre vette hogy valami baj van de egy kicsit megnyugtat az a tény hogy Kota ebből semmit nem vett észre.

-Hát persze kis csöppség. Gyere menyünk aludni és majd apuci is jön később,csak még had beszélgesen All Might bácsival oké.
Mondta Shoto majd kézen fogva Kotat föl vezete az emeletre hogy  a kis prucsok nyugodtan tudjon aludni.

-Midoriya fiam. Mi történt az előbb? Úgy néztél ki mint aki hallott de mégis tudatában van hogy mit mond, vagy cselekszik.
Mondta aggódóan All Might, majd le ültem mellé a kanapéra.

-Nem tudom mi van velem All Might. Olyan fura volt.... Mármint olyan volt mintha egy másik ember szemszögéből néztem volna hogy mit csinálok, de teljesen tudtam mit mondtam, vagy tettem de egyszerűen nem tudtam semmit sem tenni.
Meséltem el All Mightnak hogy mit éreztem ott és akkor mire ő csak egy aggódó pillantástásal díjazott.

-Meddig fog tartani ez az egész állapot?
Kérdezte Shoto miután le jött az emeletről biztosan mindent hallott.

-Sajnos  nem tudom Todoroki fiam. De reméljük hogy minél előbb el fog múlni mert ha nem akkor még az is bekövetkezhet hogy Midoriya lassan és fájdalmasan megőrül.
Mondta szomorúan All Might, majd egy könnycsepp még azért kiküszöt a szeméből.

-Nem!
Mondta határozottan Shoto egy idő múlva.

-Mi nem Shoto?
Kérdeztem értetlenül hiszen... Ezzel mire szeretne kilyukadni?

-Meg fogsz gyógyulni. És ha kell minden szenvedésedet, és fájdalmadat át vállalom.
Mondta Shoto egyre határozottabban, de csodás szemeiból a könny csak nem akart el fogyni, csak úgy folyt megállíthatatlanul.

-Shoto ugye tudod hogy ha lenne rá mód hogy át vállalj a gondjaimból úgyse engedném. És szeretlek de ezt akkor sem engedem meg neked. És amúgy is nincs is ilyen erő vagy bármilyen más mód hogy ezt véghez vigyük.
Mondtam Shotonak majd oda húztam magam mellé a kanapéra.

-Bocsánat szerelmesek... De Midoriya Todoroki fiamnak tényleg igaza van, van olyan képesség amivel ezt meglehet oldani de nagyon kockázatos. És szerintem nem lenne butaság megpróbálni hiszen így az esély is nagyon a gyógyulásodra.
Mondta All Might is igazat adva Shotonak. Egyszerűen nem képesek felfogni hogy nem hagyom hogy Shoto többet szenvedjen miattam? Ez miért olyan nehéz megérteni?

-Láttod Izuku All Might is meg mondta. Én csak segíteni szeretnék neked, hiszen hallottad így nagyobb esélyed van a gyógyulásra. És most a gyógyulásod, és Kota mindennél fontosabb.
Mondta Shoto majd megfogta mind a két kezem és mélyen a szemembe nézett.

-Sajnálom Shoto... De nem bírnám többet elviselni hogy miattam szenvedj. Hiszen kérlek néz bele a tükörbe mit tettem veled?
Mondtam lehajtott fejjel hiszen szégyenemben a föld alá sem kívántam magam.

-Mi a K*va életért nem tudsz egyszer ránk is gondolni? Nem látod hogy ez nem csak neked nehéz hanem mindenki másnak is? Mi csak segíteni akarunk neked de te nem engedett mert neked semmi sem jó. És ez nem engem, vagy téged visel meg a legjobban hanem Kotat! Nem veszed észre hogy már levegőt sem mer venni nehogy megint olyan történjen? Gondolj már bele Izuku ő mégcsak hét éves. Gondolj rá. Nem rám, vagy másra hanem a fiadra az istenit.
Ordította Shoto tiszta idegesen, még sose láttam ilyennek most Shoto sokkal idegesebb volt mint Bakugou vala.

-Nem Shot ez nem igaz. Szerinted nem láttom hogy mennyire szenved szegény? És tudod miért nem akarom hogy b*szorul segíts nekem? Mert nem akarlak téged is a halálba kergetni. Hiszen ha én nem leszek csak te maradsz Kotanak. Szerinted nekem nem nehéz? Nem tudom mikor borul el újra az agyam. Nem tudok nyugodt szívvel veletek lenni hiszen félek hogy mikor teszek kárt újra bennetek. Nem fogod fel hogy mindent csak miatatok csinálok? Szóval nem minden az én hibám én csak gondolni próbálok a jövőre!
Orditottam én is el magam idegeségemben majd újra úgy éreztem magam hogy nem tudok tisztán gondolkodni.

-Na most azonnal hagyjátok ezt abba. Van fogalmatok róla hány óra? És nem csak ez hanem a fiatok fönt alszik az emeleten úgyhogy ne üvöltözetek.
Mondta All Might nyugodtan mire mind a ketten vissza vetünk a hangunkból.

-Minek? Hiszen úgy láttom én feleslegesen beszélek itt. Hiszen Shoto megmondta és az úgy is lesz mert vele nem lehet veszekedni.
Miket mondok én? Hiszen... Én nem ezt akartam mondani. Miért nem azt csinálja a testem amit én akarok? Aztán hirtelen föl álltam és föl mentem az emeletre. Mit csinálok én? De valamiért... Nem tudok meg állni.

Aztán át öltöztem és be feküdtem Kota mellé majd végre azt csinálta a testem amit én szeretem volna.

-Ahj Shoto láttod erről beszéltem most is akaratlanul de megbántottalak pedig csak bocsánatot akartam kérni. De a testem magától mozdult. Annyira sajnálom remélem hamar elmúlik ez az egész nem élném túl ha ez miatt elveszítenélek titeket.
Mondtam hangosan de tudtam hogy Shoto úgyse bálja hiszen biztos haragszik rám és még lent maradt All Mightnal.

-Tudom Izuku, tudom hogy nem akartál bántani de kérlek mi csak segíteni szeretnénk neked. Enged kérlek.
Mondta hirtelen Shoto mire ugrottam egyet ijedtembe majd felé fordultam és úgy néztünk egymással farkasszemet.

-Szeretlek szóval... Megfogom engedni.
Egyeztem nehezen bele.

Majd Shoto nagyot mosolygott majd egy utolsó csók alvás előtt és már aludtam is. De azt még éreztem ahogy Shoto befekszik mellénk majd át ölel. És most valahogy az elmúlt pár nap után úgy éreztem hogy nyugodtan tudok aludni.

~Na sziasztok. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim. Gome hogy ilyen későn hozom a részt. De úgy gondoltam hogy holnap Valentin nap, és mert az Egyek vagyunk. Elérte a 3K megtekintést ezért választok hogy melyik könyvemből hozzak új részt és megpróbálok abból hozni pár részt!
Addig is míg nem lesz új rész legyen szép napotok. *-*