{•-•} Midoriya szemszöge {•-•}

Nem is értem magam hogy miért viselkedtem úgy tegnap. Hiszen én tényleg nagyon szeretem Shotot, és Kotat mert ők a mindeneim.
-Hé apuci nem tudod hol van apu? Nem jött be felkelteni.
Nyitott be Kota az ajtón majd meg igazgata magán a kis pizsamáját.
-Nem tudom hol van picim de biztos csak el aludt.
Mondtam a kis tökmagnak majd magam mellé pillantottam és akkor vettem észre hogy Shoto még csak bese jött a szobába.
-Apuci biztos nem vesztetek össze? Hiszen eddig apu mindig a te párnádal aludt, de most biztos lent alszik a kanapén.
Mondta a csöppség majd be bújt mellém az ágyba.
-Nem vesztünk össze aranyom csak lehet apu nagyon fáradt volt és véletlen a kanapén aludt be.
Mondtam a leghihetöbb sztorit ami csak eszembe jutott hiszen tényleg nem tudom mi van most velünk.
-Remélem majd minden olyan lesz mint régen. Apuci hol voltál olyan sokáig? Nagyon hiányoztál ám nekünk.
Mondta Kota azt a mondatot amitől a legjobban féltem hogy megkérdez majd.
-Tudod kis herceg nagyon sok gonosz emberel kellett apucinak megküzdenie ezért nagyon elhúzódott így egy barátomnál aludtam.
Mondtam el Kotanak a fele igazságot hiszen mégsem mondhatom azt a fiamnak hogy "Bocsi de egy mégse olyan idegen férfi mellett ébredtem fel, miközben ölelkeztünk."
-Értem.
Mondta mosolyogva Kota majd futót is ki a szobából le a nappaliba.

-Hé apu képzeld apuci azt mondta hogy egy barátjánál aludt. Most már nem vagy szomorú?
Hallottam meg Kota hangját miközbe mentem le a lépcsőn.
-Jaj kincsem nem azért vagyok szomorú mert apuci nem volt otthon. Csak tudod Kirishima bácsi mondott egy szomorú dolgot a kutyusáról.
Mentegetőzött Shoto. Tudom hogy hazudik ismerem már annyira, de csak Kota kedvéért nem mutatja ki a fájdalmát.
-Szegény Kirishima bácsi remélem rendben lesz a kutyusa. Apu mikor jönnek hozzánk Eri, meg Tamaki bácsiék?
Kérdezte izgatottan Kota így nem akartam bele szólni a beszélgetésükbe így meg álltam a lépcső alján.
-Nem tudom kincsem de ha szeretnéd holnap elhivhatjuk Eri-chant játszani.
Mondta kedvesen Shoto majd föl állt a kanapéról és már csinálta is a reggelit.

-Szia Shoto.
Mentem oda hozzá majd meg öleltem.
-Ohm szia Izuku. Jól aludtál?
Kérdezte Shoto tőlem úgy hogy hátra sem fordult felém.
-Igen csak valaki hiányzott mellőlem.
Mondtam majd nyomtam egy kicsi puszit Shoto nyakára. De nem értem magam valahogy..... Nem érzem azt a tüzet mint régen.
-Akkor miért nem bújtál hozzá Kotahoz?
Kérdezte kíváncsian. Hát én valahogy nem erre a válaszra gondoltam.
-Tudod drágám te hiányoztál mellőlem este.
Mondtam nyájas hangon de valahogy... Nem éreztem semmi izgalmat mint régen.
-Izuku miért.
Mondta volna Shoto tovább de hirtelen megrezent a telefonom.
-Ne ved fel kérlek.
Kért szépen Shoto de mikor megláttam hogy ki hív az ujjam akaratlanul is a zöld ikonra nyomott.
-Sajnálom.
Mondtam majd ki mentem és bele szóltam.

-Igen?

-Mi az hogy igen? Te itt csak ne igenez nekem mi volt az reggel?

-Semmi mi lett volna? Nem értelek miért vagy ennyire kiakadva.

-Mondjuk azért mert neked férjed van? És nekem van egy csodálatos párom? És csak hogy tud Kirishima, és Todoroki mindenről tudni fog és te baszotul megszivod majd!

-Ha csak egy szót is szólsz nekik arról hogy meg csókoltalak akkor te halott ember vagy!

Mondtam majd rá nyomtam a telefont mégis mit képzel magáról?  Hogy csak úgy megfegyegethett ő engem? Ez még viccnek is nagyon szar. De ha köp majd neki lesz baja mert esküszöm tönkre teszem majd az életét.

-Apu ne legyél szomorú kérlek. Megint Kirishima bácsival beszéltél.
Halottam meg Kota hangját mikor vissza sétáltam a házba.
-Igen kincsem és tudod mit. Menyél öltözni mert Kirishima bácsi elhivott minket moziba, és képzeld még Iida bácsi is ott lesz. Úgyis rég találkoztunk már vele.
Mondta Shoto majd már csak annyit halok hogy valaki trapolva rohan föl az emeletre.
-Shoto.
Szóltam meg mikor be értem teljesen a házba.
-Igen?
Kérdezte félve.
-Azt akarom hogy ne menyetek sehova!
Jelentettem ki erélyesen.
-De miért?
Kérdezte meglepetten Shoto.
-Mert nem és kész. Itthon maradtok mind a ketten.
Mondtam egyre hangosabban.
-Nem érdekel nem zárhatsz minket a négy fal közé. Mi nem vagyunk az ellenséged, és tud meg az elmúlt egy hónapban nagyon agresszív lettél. És nem csak engem de a kicsit is el lököd magadtól. Tudod hányszor kérdezi meg tőlem hogy apa mikor jön haza? Te nem voltál vele mikor beteg volt, akkor sem voltál vele mikor félt. Mert tudod neki kell egy apa az életébe amit én nem tudok neki megadni. Szóval ne zsarnokoskoadj fölöttünk.
Mondta nekem Shoto üvöltöte és nem tudom miért de valami elborult az agyamba.
Így egy jókora nagy pofont adtam neki amitől vissza ült a kanapéra, nem tudom miért de valahogy.... Idegesít nagyon.
-Te mégis mit képzelsz magadról? Nem elég neked hogy el tartalak, etetlek, és még házat is adok allátok. Még te állsz följebb? Örüljél inkább hogy a férjed vagyok. És még egy ilyen feleselés és esküszöm hogy nagyobbat adok neked. Te nem vagy más csak egy ribanc érted az én ribancom szóval fogd be és szépen itthon fogtok maradni.
Üvöltötem Shotoval magamból kikelve.

-A.... Apu miért.... Veszekedtek?
Hallottam meg Kota sírós hangját magam mögött.
-Nincs semmi baj kincsem. Csak apu kicsit rosszul érzi magát. Gyere ide és induljunk el nehogy el késünk.
Szólalt meg Shoto könnyeivel küszködve aztán hirtelen föl pattant a kanapéról és mellettem kirohant az ajtón Kota kezét megfogva, aztán hirtelen le rántotta Kota kabátját és már futott is ki az utcára.
Én meg döbbenten néztem utánuk hiszen. Én most.... Meg ütöttem Shotot? És megint olyan sok hülyeséget hülyeséget vágtam hozzá. Most mindent el csesztem.

~Na sziasztok emberek. Tudod ez is tök béna rész meg minden. De remélem ez is sokatoknak tetszik majd nektek. Addig is míg nem lesz új rész legyen szép napotok. *-*~