{•-•} Todoroki szemszöge {•-•}

Azután a csodás este után eltelt két nap Izuku azalatt a két nap alatt maximum egy órát volt itthon.
-Apu apuci mikor jön haza?
Kérdezte Kota majd be ült az ölembe nemrég értünk haza az oviból de ezalatt a két nap alatt vagy harmincszor kérdezte ugyan ezt.
-Nem tudom kincsem, de biztos nemsokára itthon lesz.
Mondtam gondterhelten a kis csöppségnek majd hirtelen valaki csöngetet.
-Lehet apuci az!
Visitota Kota mosolyogva majd rohant is az ajtóhoz hogy kinyisa, aztán mentem én is utána de ő már ki is nyitotta az ajtót és nem az volt ott akire számítottunk.
-Csak Kirishima bácsi, és Yaoyorozu néni.
Mondta csalódottan Kota majd vissza ment nézni a tévét.
-Hé mégis mi az hogy csak mi?
Kérdezte Kirishima tettetett felháborodottsággal.
-Csak azt hitte Izu jött haza.
Mondtam majd beljebb tessékeltem a többieket a házba.
-Midoriya még mindig nem jött haza?
Kérdezte Yaoyorozu miután be értünk a nappaliba.
-Mi az hogy még? Nem úgy volt hogy veletek van?
Néztem rájuk értetlenül hiszen már semmit sem értek.
-Amióta hivatásos hősök lettünk azóta ugye te csak ritkán jársz ki hősködni ezért nem tudod hogy Midoriya mennyi randi meghívást kap és hát tegnap is kapott egyet miután el intézztünk egy kisebb bűnöző csapatot és azóta nem láttuk.
Mesélte Kirishima lehajtott fejjel. Nekem először else jutott az agyamig amit Kirishima és Yaoyorozu mondott még hogy Izuku megcsalna.... Nem ő nem olyan.

-Mit beszéltek? Hiszen Izuku nem olyan. Ő nem..... Csalna meg engem. 
Habogtam össze vissza hiszen Izuku nem olyan ő nem!
-Sajnálom Todoroki-kun de mi csak azt mondjuk amit látunk és tapasztalunk.
Mondta szomorkásan Yaoyorozu, majd megsimogatta a vállam.
-Nem nincs igazatók, Izuku teljes szívéből szeret engem, és Kotat!
Mondtam egyre hangosabban és kétségbeesetten. Hiszen... Izuku nem csalna meg.
-Apu mi a baj? Miért kiabálsz?
Jött le Kota a lépcsőn mert pár perce felment a szobájába.
-Jaj semmi baj nagy fiú csak apu megijedt egy póktól.
Talált ki gyorsan valamit Kirishima.
-Nem félj apu majd én megvédlek míg apuci nem jön haza.
Mosolygott rám Kota majd bele ült az ölembe így megtudtam simogatni a kis buksiját.
-Hát persze kis csöppség majd te megvédesz.
Mondtam boldogan aztán hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Izuku.

-Juhu végre apuci is megjött.
Mondta boldogan a kis herceg majd már futott is Izukuhoz hogy megölelje.
-Szia kis tökmag na jól viselkedtél? Hiányoztál picur.
Mondta boldogan Izuku majd fölkapta Kotat és magasra emelte persze ő meg csak nagyokat kacagot rajta.
Nem is értem Kirishimat, és Yaoyorozut Izuku tényleg nem csalna meg de akkor mégis hol volt olyan sokáig?
-Akkor mi most mennénk is.
Mondta mosolyogva Kirishima majd egy-egy ölelés után már itt sem voltak.
-Szia Shoto. Miért nem hívtál hogy Kirishima-kun és Yaoyorozu is itt van?
Jött oda hozzám Shoto majd le ült mellém a kanapéra.
-Nem rég jöttek, és csak köszöni jöttek be. Hogy telt a napod?
Kérdeztem Izukutol majd felé fordultam hogy végre két nap után megcsókoljam de Izuku csak gyorsan föl állt és ki ment a konyhába. Vajon Yaoyorozu, és Kirishima igazat mondott? Nem biztosan csak fáradt, igen fáradt.
-Egész jól.
Hallottam meg Izu hangját a konyhából.
-Apuci képzeld ameddig nem voltál itthon apuval elmentünk sok-sok helyre nagyon jó volt csak az rossz volt hogy te nem voltál velünk. És tudod még mi történt mielőtt haza jöttél volna apu megijedt egy póktól és én megfogom védeni aput ameddig te nem vagy velünk.
Ecsettelte boldogan Kota az elmúlt két napját, majd kirohant Izuku után a konyhába.
Örülök hogy ő még nem nagyon érti hogy egyes szavaknak milyen erejük van, bár boldog vagyok hogy ő még teljesen boldog.
-Azta te kis tökmag ezek nagyon jó dolgok.
Jöttek vissza a konyhából majd Izuku vissza ült mellém Kota meg befészkelte magát az ölembe.
-Apu össze vesztetek apucival?
Nézett ránk kíváncsian Kota majd elfeküdt az ölembe.
-Nem kincsem miért vesztünk volna össze?
Kérdeztem vissza, remélem nem hallotta meg miről beszélgetünk Yaoyorozu, és Kirishimaval mielőtt megjött volna Izuku.
-Hát hogy még apuci nem szeretgettet meg. És mindig az a második dolog mikor hazajön.
Mesélte nekünk Kota, bár ha jobban belegondolunk igaza van nekünk ez minden naposnak számított és neki is mert akkor Kota mindig tudott mit fújolni.
-Tudod kincsem most apuci biztos fáradt így én mondtam neki hogy most nem kell meg szeretgettnie.
Mondtam Kotanak majd simogatni kezdtem a haját, és hátát.
-Tökmag nem szeretnél már lefeküdni?
Kérdezte meg Izuku pár perc csönd után.
-De, de most ugye te fektetsz le apuci? Tudod apu is jól tud mesét mondani de attól még hiányzott nekem hogy együtt olvassatok.
Ült fel Kota majd már rohant is fel az emeletre.
-Kota kicsim várj. Ma szerintem csak apuci olvas neked mesét jó.
Kérdeztem Kotatol aki csak bólintott és jött is puszit adni.

Izuku már rég lefektette Kotat. De én még mindig képtelen vagyok bemenni a közös hálószobánkba egyszerűen mikor rá veszem magam hogy el induljak le feküdni eszembe jutt amit Kirishima, és Yaoyorozu mondott nekem meg amit a kis gyöngyszemem is mondott. És még az is fokozta hogy Izuku még csak rám sem nézett semmilyen értelemben sem. Félek hogy Izuku tényleg megcsal.
Így úgy döntöttem hogy a ma a kanapén fogok aludni, úgyhogy el is helyezkedtem és le tettem a fejem a párnára és már rögtön aludtam is.

~Na sziasztok növényeim gome hogy ilyen sokáig nem volt rész semmiből de beteg lettem. Na de nem ez a lényeg remélem ez a rész is tetszett nektek. Addig is míg nem lesz új rész legyen szép napotok. *-*~