Nevetve estünk be a karaoke-klub ajtaján. Josh kezébe kapaszkodtam, miközben egy-egy sanda pillantást próbáltam elkerülni. Furcsa, hogy az emberek mennyire gonoszok tudnak lenni idegenekkel, csak azért, mert irigyelnek valamit, ami birtokukban áll. Ruha, kocsi, Josh figyelme....

-Te most komolyan karaokezni hoztál? - néztem rá hitetlenkedve. A nagy, komoly, gyakorlatias Josh egy karaoke bárban, önszántából. Remélem készültek képek.  

Arany tincsei közül lepillantott rám, majd egy csábos vigyorral elintézte a válaszadást. Velem a karján a pulthoz sétált és kért két ásványvizet.

A színpad előtt helyezkedtünk el, és megrendülve figyeltük, ahogy egy bőven ötven éven felüli férfikórus a Single Ladies-t énekli, egy előre begyakorolt, és szemnek nem kedvező koreográfiával. A hangjuk, akár az elkárhozottak siratókórusa, és kinézetükkel is inkább egy másik helyen arattak volna sikert. A csapos egy kacsintással reagált, mikor Josh kitárt karokkal felé fordult, valami olyasmit tátogva, hogy "de miért?".

A szomszéd asztalnál ülő lányok gyakran felénk pillantgattak és esküdni mernék, hogy egy vakut is láttam villanni. Josh megjelenése az ő estéjüket is felbolygatta, bár csak közvetetten.

Az idősebb korosztály rendkívül jót szórakozott a férfiak előadásán és hatalmas füttykoncerttel jutalmazták őket. Nők és pasik egyaránt hatalmas mosollyal gratuláltak nekik, majd lesben állva várták a következő áldozatot, mint a hiénák. 

Josh velem szemben lassan kortyolgatta a vízét és néha a színpad felé pillantott. Egy-egy szörnyülködő pillantás után kitört belőlünk a nevetés, de különösebb témánk nem volt, hogy szavakra fecséreljük az időnket és hangunkat.

Néztük a letisztult falakat és berendezést, a minimális díszítést, a vendégeket. A hülye is látta, hogy semmi keresnivalónk nem volt ott, azon a helyen. Kitűntünk a szó legkomolyabb értelmében. Egyszer csak Josh felpattant az asztaltól és a ruganyos léptekkel a csaposhoz sétált. Meresztettem utána a szemeimet, de semmi megerősítést nem nyújtott, mikor csak egy elharapott nevetéssel jutalmazott, pár méternyi távolságból.

Mikor meghallottam John Newman Love Me Again-jének utolsó strófáját Josh még mindig nem jött közelebb hozzám. Amint a huszonéves lánycsapat vihogva lesétált a pódiumról, Josh laza léptekkel mellém ért, kortyolt egyet a vízéből, majd minden előjel és egyetlen szó nélkül felugrott a színpadra. Mondjuk miért is vártam, hogy esetleg a lépcsőt választja? 

Ismerős dallam csendült fel a hangszórókból, amitől szinte az egész bár megvadult. 

I got a little bit trashed last night, night - énekelte a szemembe nézve lenyűgözően magabiztosan. 

Elvesztem, már az első sor végén és csak néztem, ahogy uralja a teret. Belenevetett, megénekeltette a bárt, és amint elért a refrénhez, nem lehetett semmit se hallani.

I got a hangover, wo-oh! I've been drinking too much for sure - üvöltötte a bár összes vendége teli torokból. Josh vigyorogva szemlélte újdonsült rajongótáborát, majd kikapta a mikrofont az állványból és a tömeg közé vetette magát. 

Asztalról asztalra járt, megtáncoltatta a vendégeket, lepacsizott a Single Ladies-es arcokkal, legurított valamit a pultnál, majd végül odajött hozzám is. A kezében tartott vagy inkább az ujjai közt egyensúlyozott két poharat levágta elém az asztalra, majd elkezdte Flo Rida szövegét. 

I show up but I never throw up, so let the drinks go up, go up! -rappelte el az utolsó sort, mire én, ahogy kérte, felemeltem az egyik poharat és meghúztam. 

Nevetve ölelt magához, amint kitört az éljenzés és viccceskedve fejet hajtott a többieknek.  

Később, mikor már lenyugodott a vendégsereg, és újabb koncertre készült a Single Ladies-delegáció, megállt előttem és az asztalnak támasztotta hátát.

-Nem hittem volna, hogy egy énekes veszett el benned! - vigyorogtam rá. -Ki tudja, hogy milyen rejtett képességeid lehetnek még.

Josh felhúzta a szemöldökét és egy bizonyos, utánozhatatlan hanglejtéssel megjegyezte. 

-Ha szeretnéd megmutatom mindet. Mondjuk most rögtön....- közelebb hajolt hozzám és hozzátette - a hálószobámban. 

Nem tudom erre mi lett volna a normális reakció, de valószínűsíthető, hogy nem a koordinálatlanul kirobbanó röhögés, az biztos. 

Josh sértődött arckifejezéssel húzódott el tőlem, és ült az asztal legtávolabbi sarkára. Próbálkoztam moderálni magam, de elég volt egy pillantás az arcára és újra elkapott a röhögőgörcs. Pár rémesen hosszú perc után befejeztem, és azonnal átültem a hozzá legközelebbi székre. 

-Ne haragudj!- noszogattam. -Nem direkt nevettelek ki,csak hát.....

-Ne is folytasd! Értem én, Emma. Egy vicc vagyok neked. - vágta rá de a hangjában nem érződött semmi él. mintha csak viccelne, de ő maga sem tudná, hogy milyen következményekkel járhat a dolog. 

-Dehogy vagy vicc! - tiltakoztam. 

-Na azért! - enyhült meg azonnal. 

-Te mocsok! - értettem meg azonnal.- Csak eljátszottad, hogy megsértődsz. 

Rögtön felpattantam a helyemről és a korábbi helyemre indultam, igen nagy lendülettel. Ennek következménye lehet az is, hogy mikor Josh visszarántott magához egyenesen az ölében kötöttem ki, szorosan kapaszkodva a nyakába. 

-Ha tudtam volna, hogy így fog végződni, már hamarabb eljátszom. - jegyezte meg a helyzetünkre utalva. 

Természetesen a ruhám szinte a nyakamban volt, Josh pedig élvezte a helyzetet. Az asztal szerencsére takart, de mivel a fiúnak szándékában sem állt elengedni, eléggé megnehezítette, hogy lejjebb rángassam magamon a göncöt. Amint feladtam, inkább arra koncentráltam, hogy megtaláljam a legkényelmesebb helyzetet a továbbiakra.

-Egyébként, ez a szín elképesztően megy a szemedhez. Nem is tudnám megmondani, hogy pontosan milyen színű, mert minden háttérrel változik, de gyönyörű. -miközben beszélt kisimított egy tincset az arcomból, ezzel elérve, hogy ránézzek. 

Úgy éreztem megismétlődni készül az, ami a Black Ink-ben, de valójában nem volt ellenvetésem. Vágytam a csókjára, még úgy is, hogy tudtam, hatalmas hiba lenne. Nem terveztem Josh-sal kapcsolatban maradni a jövőben. Egy hosszúra nyúlt éjszaka, pár őrültség, és vége. Nem voltam biztos abban, hogy milyen hatással lenne rám, ha megcsókol, és mennyire bonyolítaná vele a terveimet. Afféle rózsaszín köd borította el agyamat és látásomat egyaránt mikor csökkenteni kezdte a távolságot közöttünk. Ösztönösen simultam hozzá, de az utolsó pillanatban elrántotta a fejét és puszit nyomott az arcomra. Az arcomra kiülő csalódottság és visszautasítottság könnyen észrevehető volt. 

-Társaságunk van. - tette hozzá csendesen. A szemében hasonló érzelmeket véltem látni, mint amik bennem dúltak szeszélyes vihart, de nem volt elég bátorságom és önbizalmam, hogy rákérdezzek. 

Úgy tűnt, a mi csókunknak a fentiek szerint se kellene megtörténnie. De akkor miért vonzott mégis annyira? 

Az asztalunknál álló két harmincas srác és barátnőik/feleségeik álltak. Úgy tűnt, hogy az ing-farmer kombó különösen népszerű azon a környéken, mert szinte ugyanúgy néztek ki. Párjaik mindketten szépek és elegánsak voltak ahhoz a helyhez. Szinte azonos magasságuk miatt eleinte nehéz volt megkülönböztetni őket, de gyorsan rájöttem, hogy egyik szőke a másik pedig fekete hajú. A fekete hajú haja egy picivel rövidebb is volt, de nem számottevő mennyiségben. 

-Leülhetünk skacok? -  kérdezte a szőke.

Josh tőlem várt megerősítést ezért én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, ,ert tudtam, hogy záros határidőn belül elhagyjuk a helyet. Így, hogy Josh ölében foglaltam helyet pont elfértünk az asztalnál. A két nő hálás mosolyt küldött felénk, még a pasik csak egy-egy biccentéssel fejezték ki köszönetüket. 

-Na és, honnan ismeritek egymást? - kérdezték szinte egyszerre. 

Bevallom, én nagyon furcsállottam a kérdést, mert mégiscsak idegenekről volt szó, de Josh probléma nélkül beszélni kezdett. 

-Tudjátok, már gimi óta együtt vagyunk. Ő pom-pom-lány én pedig focista voltam, egyértelmű, hogy rögtön kiszúrtam magamnak. Randizgattunk egy darabig, aztán összejöttünk. Nemrég költöztünk össze, és most eljöttünk bulizni, hogy kipihenjük a fáradalmakat. 

Elképedtem, hogy mennyi hazugságot hordott össze kisujjból, és közben úgy adta elő, hogy még én is elhittem. Valójában az egy lépés előre, kettő hátra stratégiát alkalmazta, amire rögtön rájöttem. Egy pici igazság, sok hazugság, és kiderül, hogy mi a másik szándéka. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon hozzám is így állt vagy nekem azért végig igazat mondott-e. 

-Ó! Ez de aranyos! - olvadtak el a társaság hölgytagjai azonnal. -Ezek ketten itt azt se tudják, mikor jöttünk össze. - néztek szemrehányóan a két pasira, akik csak egy kaján vigyorral válaszoltak. 

-Biztos tudják. - vettem őket védelembe azonnal. -Csak nem tartják fontosnak, mert inkább a jelent élik meg. 

Mindkét férfi figyelmét felkeltette, hogy védelmükre szálltam, és jóval barátságosabb pillantásokat kaptam tőlük, mint azelőtt. 

-Látod asszony, a kiscsaj megmondja a tutit. - jelentette ki a fekete hajú nő párja. 

-Igen, Stace-nek általában igaza van, de mennünk kell. - paskolta meg a combom Josh, jelezve, hogy tápászkodjak fel. Pedig épp kényelembe helyeztem magam. -Megbeszélt találkánk van a barátokkal, és nem akarunk elkésni. - magyarázta, miközben direkt úgy állt fel, hogy feltűnés nélkül meg tudjam igazítani a ruhám. 

A társaság mosolyogva bólogatott, minden jót kívánt és árgus szemmel figyelte,ahogy elhagytuk az épületet. 

-Na jó, ez nagyon para volt. - szólaltam meg elsőnek. 

-Szerintem is. Azért álltam neki hazugságokból hálót szőni. Jól jegyzed meg, ha valaki az életedről kérdez és még a nevedet se tudja, az nem teljesen tiszta szándékokkal közeledik. 

-Kösz az életbölcsességet, Yoda. - vágtam rá nevetve. 

Pár utcányi céltalan sétálgatás után megszólalt. 

-Azért kár, meghallgattam volna, ahogy te énekelsz. 

-Na látod, ez az egyetlen dolog, amiért nem kár. Rémesen énekelek. A barátnőim egyenesen megfenyegettek, hogy kinyírnak álmomban, ha a zuhanyon kívül énekelni próbálok. 

Josh elképedve nézett rám.  

-Neked vannak barátaid? Neeeee. -húzta el az e betűt. Természetesen tudtam, hogy viccel, de attól még roppant szórakoztatónak találtam, ahogy agonizál. 

-Képzeld vannak. Ugye, hogy meglepő? - nevettem rá. 

Összekulcsolta ujjainkat és halkan megjegyezte. 

-Veled kapcsolatban én már semmin nem lepődök meg. 

Sziasztok! :) 

Kivételesen megint hoztam egy részt, ami bár a rövidebbek egyike, talán nem olyan rossz.

Jó olvasást és kellemes húsvétot mindenkinek :)