-Esküszöm megfojtalak! - mordult fel Kayla a legjobb barátnőm a tükör előtt. - Mégis, hogy képzeled, hogy ebben mész megünnepelni a diplomádat?

Kaylát még elsőéves koromban ismertem meg. Ő lett a kolis szobatársam, aki eleinte megkeserítette az éltemet az állandó bulizásaival és kimaradozásaival. Számolni sem tudtam, hogy hányszor mentettem ki egy-egy szívós helyzetből és hány pasiját dobtam már ki, mind a lakásából, mind a lépcsőházból. Végülis egy ilyen eset után, szerinte hálából, szerintem szánalomból meghívott kávézni és kiderült, hogy nem is olyan üresfejű liba ő, mint amilyennek gondoltam. Társadalomtudományt tanult, és meglepően jó véleménnyel volt az általam is kedvelt témákról, így párszor megismételtük a kávézást. Később pedig arra eszméltünk fel, hogy már mindent együtt csinálunk és nem is bánjuk. Még az erősen konzervatív személyiségemmel is megbarátkozott, bár voltak olyan dolgok, amik továbbra is szúrták a szemét. Például a divathoz viszonyuló nulla érzékem.

Most őszintén, nem értettem, hogy mi baja volt a szerelésemmel. Farmer és póló, véleményem szerint tökéletes egy bulihoz.

Szólásra nyitottam a számat, de ő megelőzött.

-Meg se próbáld nekem bemagyarázni, hogy ez a normális viselet. Vagyis, de ez az. A hétköznapokra. Na húzzál átöltözni! - utasított. Mikor látta, hogy eszem ágában sincs tenni, amit mond, a kezemnél fogva megragadott és maga után rángatott.

-Héj, Kay! Ez fáj, engedj el. - morogtam.

-Emma, az isten szerelmére, huszonöt leszel egy hónap múlva. Tanulj már meg úgy öltözni, és ne úgy, mint egy alsós kislány.

Csípős visszavágásán felhördültem.

-Kikérem magamnak! Igenis vannak a koromhoz illő ruháim.

-Tudom, elzárva a pincében, egy dobozban, amikben a tőlem kapott ajándékokat tartod.

Ez történetesen igaz volt, de soha semmi pénzért nem vallottam volna be neki is. Fogalmam sem volt, hogy vajon honnan jött rá.

Időnyerésként végigmértem az ő ruháját. Nem is igazán ruha volt az, talán egy hosszabb póló. Kayla tökéletesen gömbölyded alakjára, mintegy második bőrként tapadó vörös anyag, minden tekintetben sokat mutatott. Mély dekoltázsa tökéletes belátást biztosított a fiúknak, és szinte biztos voltam benne, hogy még lehajolnia sem kellene, ha azt akarná, hogy minden kilátszódjon. A két oldalon szimmetrikusan húzódó, arany flittercsík megvillantott egy darabot a napbarnított bőréből. Fekete hajzuhataga lágy hullámokban omlott a vállára. A ruha színéhez passzoló magassarkú teljessé tette a szettjét.

Hát igen, mellette úgy nézek ki, mint egy óvodás. A szőke hajam, mint szénaboglya terült el fejemen. Egyszerű farmeron és a kedvenc egyszínű pólóm nem keltettek olyan hatást, amit egy korombéli, fiatal lánytól elvár az ember.

Gyors fejszámolást végeztem és végül bólintottam.

-Csinálj velem, amit akarsz. Egyszer élünk.

Kayla hangos sikítása még a felső szomszédhoz is felhallatszódott, mert a felettem lakó idős hölgy a bevett módszerrel kezdte ütlegelni a padlót. Lassan vennem kéne neki egy seprűnyelet.

-Úristen, ez annyira jó lesz. - ugrált körbe Kay. - Add a pince kulcsát, te meg menj zuhanyozni, míg keresek neked valami szexit.

Kezébe dobtam a kulcscsomómat és elindultam teljesíteni a kérését.

Másfél óra múlva nem is ismertem magamra.

Kayla az egyik legmerészebb ruhadarabot aggatta rám, amit csak találni lehetett az óriási kupacban. Fekete, - természetesen - extra rövid és testhezálló darab, aminek a hátán a fenekemig húzódó kivágás díszelgett. Elöl szív alakú kivágása sem bízott sokat a képzelőerőre, és bár hiába viszolyogtam a viselésétől, Kayla nem engedett. Fekete magassarkút nyomott a kezembe, amitől már akkor tériszonyom támadt, mikor ránéztem. Ötletem sem volt, hogy hogyan fogom viselni. Hajamat szögegyenesre vasalta és arcomra nem éppen visszafogott sminket mázolt. Ajkaimat tűzvörös rúzzsal tette hangsúlyosabbá, szemeimet füstössé varázsolta. Semmi kétség, Kayla egy varázsló.

-Gyönyörű vagy. - jelentette ki mikor a kezembe nyomott egy borítéktáskát a legfontosabb irataimnak. - Többször kéne hagynod, hogy kezelésbe vegyelek.

Nem osztottam meg vele a véleményemet mind az öltözékemet, mind az állítását illetően. Az még hagyján, hogy alapvető kétségeim voltak, a ruhát illetően, de úgy is éreztem magam, mint akinek a felmenői az ősi mesterséget űzik. Egyszóval, ribancként.

A ruha túl sokat mutat és túl keveset takar. Megriadtam a tükörből visszabámuló arctól. Ez nem én vagyok.- gondoltam magamban.

-Kay nekem ez túl sok. - mondtam ki hangosan.

A lány megérezte a riadalmat a hangomban és nyomban felém fordult.

-Nézz rám! Hidd el, hogy jó nézel ki. Ma elmegyünk bulizni, elfelejtjük a sulival járó aggodalmakat, felszedsz valakit, aki elhiteti veled, hogy mennyire jól nézel ki, ha már nekem nem hiszel. Egyezzünk meg, ma kipróbálsz új dolgokat. Csak egy éjszaka. Nem több, rendben?Miközben Kayla elővette a meggyőző hangját és megragadta a kezem, valamelyest csökkent a félelmem.

-De mit fognak gondolni a többiek? És az emberek?

-Azt, hogy hű itt egy gyönyörű lány. Ne félj mindig a mások által alkotott véleménytől. Fogadni mernék, hogy amint elengeded magad, nem fog érdekelni a ruha. Sőt, még jól is fogod magad érezni benne.

-De mi van, ha nem?

-Akkor hazajövök veled. Megígérem. - mosolygott rám melegen.

Az ilyen pillanatokban éreztem azt, hogy ő inkább az anyukám, mint barátnőm. Bár az esetek többségében én játszottam ezt a szerepet, néha, krízishelyzetekben, mint például most is, ő vette át tőlem ezt a szerepkört.

Habozásomat másképp értelmezte, mint ahogy azt én értettem.

-Szegtem már meg valaha az ígéretemet? - nézett rám komolyan. - Francba veled te lány, higgy bennem, jó lesz.

-Tudod mi? Induljunk, mielőtt megváltoztatom a véleményem.

Kayla ezt a kijelentésemet hallva a nyakamba borult és megölelt.

-Cserébe a bátorságodért, kapsz egy dzsekit is a rucihoz. - suttogta a fülembe, mielőtt elrohant a doboz felé, amiből az átkozott ruhát is kikukázta.

Egy motoros dzsekivel tért vissza, amit én mindig is túl merésznek véltem hétköznapi viseletnek, de abban egyet kellett értenem Kay-jel, hogy a mostani ruhámhoz tökéletesen passzolt. Olyannyira, hogy egy őszintének tűnő mosollyal vettem el a dzsekit és bújtam bele.

Amint kibukdácsoltam az ajtón és nagynehezen bezártam azt, Kay belém karolt, és elindultam vele egy bizonytalan mozdulattal.

-Akkor vegyük be a várost! - kiáltott fel a barátnőm, mikor elért minket a csípős éjszakai szél.

A taxi a kapu előtt várt minket, és a sofőr egy elismerő pillantással nézett rajtunk végig.

-Hova lesz, lányok?

-A Bang-be, kérem. - válaszolt Kay, és behúzta maga után az ajtót, miközben az én legnagyobb problémám az volt, hogy lejjebb szuszakoljam magamon a ruhát.

A Bang felirat már három utcával arrább is kivehető volt. A kék neoncsövek kivilágították a környező épületeket és megfestették a reklámtáblákat. A bejáratnál kígyózó sor íve ritmusosan mozgott minden egyes belépő után.

Kifizettük a taxist és beálltunk a sorba. Az utcán az emberek arcukba húzott kapucnival közlekedtek, ami óriási ellentétet képzett a klubba való bejutásra várók és az utca másik oldalán közlekedők között. Kay sorbanállás közben megigazította a rúzsát, majd közel hajolt hozzám.

-Ne fordulj hátra, nincs semmi baj, de egy tízből tízes srác téged néz. Ha bejutunk megállsz a pultnál, és megmutatom. - suttogta, majd mintha valami vicceset mondtam volna felnevetett.

-Azt tudod, hogy egy ilyenért akár kórházba is küldhetnélek, ugye? Röhögsz a semmin.

Időközben közelebb jutottunk a jegyszedőhöz, akik két pecsétet nyomott a kezünkre, majd intett, hogy lépjünk be.

A Bang világ életemben nagy dobásnak számított, de minden alkalommal elcsodálkoztam a hatalmas nyitott tánctéren, ami a belépéskor fogad. A villodzó fények és dübörgő zene egyvelege megtöltötte a tüdőmet. Legszívesebben rögtön a táncolók közé vetettem volna magam, de Kay egy figyelmeztető pillantást vetett rám.

A ritmus a mellkasomban lüktetett miközben a pulthoz sétáltunk. Felmutattuk a pecsétünket és a pultos srác rendkívül kétségesen elénk tett egy alkoholos italokat (is) tartalmazó itallapot. Kay bele sem pillantott, csak mondott valamit a srácnak, aki egy bólintással válaszolt.

Mialatt az italunkra vártunk az ajtón két újabb jövevény lépett be. Az egyik fiú magas és szikár testalkata elveszett a mellette álló mellett. Bár hasonló magasságuk volt, a kettejük közti különbség szemet szúrt. Ha egy képen kellett volna őket ábrázolni, akkor egyikőjük, a szikár, egyértelműen elhomályosítva került volna a képre.

A másik fiú göndör tincsei látványos keretbe foglalták arcát. Szemei minden pillanatban más fényben játszottak. A fehér ing egyszerűen feszült testén, és a farmer is meglepően jól állt rajta, bár szinte biztos voltam benne, hogy ő inkább öltönyt szokott hordani. Nem tudtam volna megmagyarázni, sőt még ma sem tudom, de annyira vérlázító higgadtságot árasztott magából, hogy nem tudtam róla levenni a szemem.

Vele ellentétben barátja egészen átlagosnak tűnt. Kaján vigyorral pásztázta a tömeget, laza mozdulatokkal vetette bele magát az emberek rengetegébe.

-Látom magadtól is megtaláltad a srácot. - szakított ki révületemből Kay, két pohár itallal a kezében. -Idd meg!

Lévén az ital Fantára hasonlító színének, nyugodtan kortyoltam bele.

-Ne olyan gyorsan, mert beüt. -figyelmeztetett mielőtt egy hajtásra megitta a poharában lévő ismeretlen italt.

-Egyébként mi ez?

-Tökmindegy, csak idd meg. - vágta rá. - Megyek egy kört, hátha megtalálom a többieket. Egy óra múlva, itt? - üvöltötte.

Mosolyogva bólintottam. Amint látótávolságon kívülre került próbáltam lejjebb rángatni a ruhám, kisebb-nagyobb sikerrel. Miután rájöttem, hogy ez hiábavaló, inkább levettem a dzsekit és a derekamra kötöttem. Tudtam, hogy ha Kay meglát így, kibelez, de abban a pillanatban fontosabbnak éreztem, hogy ne látszódjon ki a fenekem.

Még alig érkeztem és máris úgy viselkedek, mint egy idegen. - gondoltam magamban. -Irtózatosan rövid a ruhám, ittam, és még nincs is miatta túl nagy bűntudatom.

Gyanítottam, hogy az utolsó kettő összefügg, de az agyalás helyett arra koncentráltam, hogy betartsam, amibe beleegyeztem. Meg kell próbálnom jól érezni magam.

Ezt mantrázva vetettem magam a tömegbe. A zene ütemére ringattam a testem, és nagyon sok rossz helyen járó kezet sepertem le magamról. néha elmentem egy italért, párszor kiszúrtam Kayla hosszú hajzuhatagát, mindig más pasival, de az először megfigyelt titokzatos srácot teljesen elvesztettem szem elöl.

Pár óráknak tűnő, hosszú perccel később, meguntam a hozzám dörgölődző forró testek érzését, és a hátsó terasz irányába vetettem magam. Amint kiértem a friss levegőre, megkönnyebbültem. A ruhámat lefelé rángatva támaszkodtam fél kézzel a korlátnak.

Egy érces hang nevetése csapta meg a fülem. Kíváncsiságomnak kedvezve hátrafordultam és leesett állal figyeltem, ahogy a bejáratnál vizsgálgatott srác kiröhög egy lányt, akinek tűhegyes műkörmei a bőrébe vájnak.

-Bocs, de én nem vagyok erre vevő. Jobban tennéd, ha lelépnél. - közölte higgadtan, szemében bujkáló nevetéssel.

Én eközben tovább ráncigáltam a ruhámat, és közelebb botladoztam egy székhez.

Magassarkúmból kilépve egy hosszas sóhaj hagyta el a számat. A teraszra nyíló ajtó egy dühös nyögés kíséretében becsapódott, de én továbbra is csak a lábamat vizsgálgattam.

-Soha többé magassarkú. - motyogtam halkan.

-Azt én is épp javasolni akartam. - csapta meg egy hűvös lehelet a nyakam, mire összerezzentem. Egy ismerős nevetés hangzott fel az éjszakai közlekedési zajok között, amely meglepően jó harmóniaként hatott megfáradt és becsípett énemnek.

-Jaj, te, nem hittem volna, hogy ennyire ijedős vagy. - foglalt helyet mellettem és a kezét nyújtotta. - Josh vagyok.

-Emma. - ráztam meg a kezét. - Nem lennék ijedős, ha mihaszna idegenek nem lihegnének a nyakamba.

Újra előbújtak a szeme sarkában azok a bizonyos nevető ráncok, amiket később annyira megszerettem.

-Elnézést, talán nem kellett volna. -ismerte be, miközben a zsebébe nyúlt. Egy doboz cigarettát vett elő és a tetejét felpöccintve felém tartotta azt. Egy fejrázással jeleztem, hogy nem kérek.

-Te tudod. - mondta és a szájába vett egy szálat.

Cigi helyett a nyelvem kéne a szájába. - gondoltam.

-Ha elfogadnám még több szabályt megszegnék. És holnap reggel, félek, nem tudnék vele megbirkózni.

Elgondolkodva nézett rám.

-Nem pont arról szól az élet, hogy szabályokat szegjünk?

-Nekem nem. - vágtam rá kissé élesen. -Nézz rám! Azon nevettél, hogy mit össze nem szerencsétlenkedek ebben a göncben és cipőben. Ez nem én vagyok. Aztán ott van még, hogy ittam. Most egy idegen sráccal beszélgetek, és ha őszinte akarok lenni, megfordult a fejemben, hogy elfogadom a cigit. Ezen felül más is veled kapcsolatban, ami máskor semmiképp sem. Na és itt a szófosás is. -hadartam.

Josh közelebb hajolt hozzám, két vállamnál fogva gyengéden megragadott és a szemembe nézve halkan beszélni kezdett.

-Nem fogok hazudni, mert az nem én lennék. Tényleg nem illessz ide, de én pont emiatt szúrtalak ki. Mióta kitetted a csinos kis seggedet a kocsiból, látszott rajtad, hogy kényelmetlenül érzed magad. De segíteni akarok, hogy ne legyél ennyire visszafogott.

-Miért tennéd? -kérdeztem halkan.

-Ha rájövök szólni fogok, hidd el. - elhallgatott, majd hozzátette -De érdekelne, hogy mire gondoltál, mikor azt mondtad, hogy valami megfordult a fejedben.

-Semmire. - motyogtam és éreztem, ahogy az arcom színe egyre vörösebbé válik.

-Amennyiben valami korhatáros, előre leszögezném, hogy élvezném. - kacsintott rám Josh.

-Nem mondom ki. -jelentettem ki még az előbbi szavainak hatása alatt. - Ez is egy szabály.

-Fenébe a szabályokkal, ma este megszegjük mindet, rendben?

Válaszra sem várva felrántott a székből, és magához húzott. Közelről vizsgálva szemeit, rájöttem, hogy kékek, de apró sárga pöttyök is vannak benne. Szorosan a testéhez préselődve, és eléggé ittas állapotomban átértékeltem magamban a szabályaimat. A szabad kezemmel elvettem tőle a cigit. A párkányon elnyomtam, majd újra rá tereltem a tekintetemet.

-Arra gondoltam, hogy cigi helyett más kéne a szádba. - suttogtam.

-Bírom, hogy mersz merész lenni. Tudtam, hogy bele fogsz egyezni. És egyébként, hidd el, erre én is gondoltam Em.

Sziasztok gyerekek! Hosszú kihagyás után újra jelentkeztem, most először gépről publikálok, úgyhogy nézzétek el nekem, a formai hibákat. Jó olvasást! :)
Ui.: Írjátok meg véleményeteket kommentben vagy jelezzétek egy vote-tal, hogy tetszett-e a sztori és szeretnétek-e folytatást. :)