Frissen és üdén ébredtem fel. Tegnap szinte SEMMIT nem csináltam, azt leszámítva, hogy tanultam picit, plusz a többiekkel elmentem a nagyihoz.

Az egész tegnapi nap egy nagy PIHENÉS volt tulajdonképpen, ami szerintem már rám is fért. Nem tudom miért, de mire péntek lesz, valahogy mindig egy KICSAVART FELMOSÓRONGYNAK érzem magamat.

Ezen persze nem javít az sem, hogy Gabi folyton azon mesterkedik, hogy töbnkretegye a napjaimat.

Komolyan, annak a csajnak ennyire NINCS ÉLETE, hogy folyton másokéban kell turkálnia..?

A legutóbbi ez a Liza-ügy volt, amibe majdnem én is beleavatkoztam. Persze örülök, hogy Máté megállított, na meg TALÁN én sem gondoltam TELJESEN komolyan, hogy most akkor odamegyek és felpofozom, de az a lány tényleg megérdemelne már valami büntetést.

Igazságtalan, hogy mint valami tini-gengszter, mindenkit "kínoz", aztán pedig nincsen semmi következménye. A tanárok valahogy nem veszik észre az ilyeneket. Pedig annyira szembetűnő!

Rendszeresen hazugságokat terjeszt azokról, akiket nem bír, de az sem áll távol tőle, hogy ilyen személyeknek mondjuk kidovja a táskáját.. Ilyen már volt! (Bár ezt csak elmesélésből tudom.)

Szeretném azt hinni, hogy egy nap majd belépek a terembe, meglátom Gabit, kedvesen köszönök neki, ő (szintén kedvesen) visszaköszön, és miután megdörzsölöm a szemem, és megbizonyosodok arról, hogy nem álmodok, és meglepetten, de boldogan leülök a helyemre.

Kár, hogy akármilyen szép is ez a gondolatmenet, nem valószínű, hogy ilyen tényleg meg fog történni.

Ez olyan, mint mikor kb 4.-es koromban le lett vágva a szép hosszú hajam vállig erőre, én pedig minden este azért imádkoztam, hogy holnapra nőjön meg olyan hosszúra, mint az Aranyhajé..

Aztán minden reggel szomorúan konstatáltam, hogy még nem olyan hosszú a hajam, mint azt kértem. Viszont valamiért soha nem tört le a lelkesedésem, és minden este ugyanúgy azzal a hittel feküdtem le, hogy a hajam holnapra már extrahosszú lesz.

Igaz ugyan, hogy egyik pillanatról a másikra nem lett überhosszú hajam, és még most sem akkor, mint "az Aranyhajé" 😂, de azért nem olyan rövid, mint akkor volt.

Így lesz ez szerintem ebben a Gabis esetben is.. Bem kell csodára számítanom, hogy majd egyik napról a másikra hirtelen megváltozik, de ahogy mondani szokás... "Lassú víz partot mos." illetve "Rómát sem egy nap alatt építették."

Tehát, ha szeretném, hogy Gabi megváltozzon, azért mindenképpen érdemes tennem, és mire eljutunk az érettségiig, ki tudja? Talán mar elviseljük egymást.. Azt nem merem állítani, hogy barátnők leszünk, mert az nagyon abszurd.. De már az is előrelépés, ha mint osztálytársat, szeretjük és elviseljük egymást.

A gondolatmenetemet Anya szakította félbe, amikor benyitott a szobámba, és mondta, hogy menjek reggelizni, mert már 3-szőr szólt nekem, ez bolt a negyedik, és nem szeretne 5-ödszörre is.

Kisétáltam a konyhába, és leültem az asztalhoz, a többiek mellé. Szeretem a közös étkezéseket. Ilyenkor lehet beszélgetni, kérdéseket feltenni, illetve tulajdonképpen fejben előkészíteni a napot.

Ja.. És persze az sem mellékes, hogy fini kajákat ehetünk! 😋

A mai napra tulajdonképpen nem terveztünk be így előre semmit, tehát még szabad volt, és reggel beszéltük meg, hogy mi hogy legyen.

Anya és Apa kora délelőtt elmentek bevásárolni. Nekem és Máténak meghagyták, hogy addig pakolásszunk a szobáinkban. Ezt tulajdonképpen kisebb nagyobb sikerrel végre is hajtottuk.

Amikor hazaértek, már nem volt sok idő délig, úgyhogy Anya nekiállt ebédet főzni. Bolonyait készített, amiért odavagyok!

Ebéd után közösen kiválasztottunk egy filmet, és megnéztük, majd mivel régen volt már ilyen, mind a négyen leültünk társasozni. Monopolit játszottunk, ami szerintem egy örök klasszikus. Bár néha nagyon vontatottnak találom, összességében elmondhatom, hogy szeretem.

A másik nagy kedvencünk a Catan telepesei, ezzel is játszottunk egy menetet. Ezt a játékot már egész kicsi korom óta ismerem, viszont ez talán nem olyan híres, mint a Monopoli.

A társasozás után apa felment dolgozni. (Programozó-vállalkozása van, tehát ő osztja be a munkaidejét.) Minpedig mind elvonultunk valamit ügyködni.

Én a Naplómat írtam, Máté talán játszott, Anya pedig porszívózott és felmosott. Szegény, amennyi koszt mi és Sissy csinálunk, örökösen takaríthat.

Volt ugyan egy időszak, amikor bejárónője volt, de szerinte sokkal jobb, ha ezeket ő csinálja meg, plusz amilyen takarékos, inkább megcsinálja ő, és másra költi a pénzt.

Nem mindig értem meg a dolgait, de így szeretem! NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON SZERETEM!

Ahoy NAPLÓ! ❤️