Mivel tegnap viszonylag korán (9-fél 10 körül) lefeküdtem, ma TELJESEN KIPIHENTEN keltem fel.

A keddi esetből tanulva gyorsan megnéztem az időt, de szerencsére MOST IDŐBEN keltem fel.. Méghozzá az ébresztőm előtt 2 perccel, 6:28-kor.

Kimentem a konyhába, és igyekeztem minél csendesebben előkészíteni a reggelimet. (Apa és Máté csak 7-kor szoktak kelni, és nem szerettem volna felébreszteni őket.)

Közben Anya is bejött a konyhába, köszönt, és ő is megreggelizett. Az evés ideje alatt mindenféléről beszélgettünk (ami belefért abba a kis időbe). Például szóba került az is, hogy Anya ma fog cukrászdába menni Panna anyukájával.

Olyan jó, hogy Anyu segít. Panna anyukája már most hajlik a kibékülésre.. Ha kibékülnének, nem kellene elválniuk.. Ha nem válnának el, Pannának végre újra normális élete lenne.. És én visszakapjam a régi barátnőmet!

Annyira jó lenne vele mindent töviről-hegyire átbeszélni. Például itt van ez a Hugó-Máté ügy.. Őszintén, nem tudom, hogy mit kezdjek vele, velük. Ha az egyikkel kedves vagyok, azzal megsértem a másikat, és fordítva.

Igazság szerint semmi kedvem nincs választani kettőjük közül, és nem is szeretnék olyan "komoly" kapcsolatot egyikükkel sem. Egyszerűen csak aranyosnak tartom őket, és jól esik, hogy mellém állnak, amikor például Gabi piszkál.

És igen.. Nem sokat írok ezekről a naplóba, de nála tulajdonképpen már napi rutin, hogy beszóljon nekem valamit... Persze én sem maradok az adósa, de azért egy békés együttélésre törekszem, hiszen ha tetszik, ha nem, érettségiig még 2 év van hátra, és addig nap mint nap találkozni fogunk. Nekünk is jobb, ha nem utáljuk egymást.

Ez a gondolat viszont az ő fejében SAJNOS még nem született meg. Komolyan az a lány olyan undok! Ráadásul szörnyen beképzelt is.. Erről csak annyit, ha leugrana az egójáról az IQ-jára, akkor tuti SZÖRNYET HALNA.

Ezen és hasonlókon gondolkoztam miközben az iskola felé sétáltam.

Az első óránk ma Tesi volt, és nem történt semmi érdekes, pont úgy mint az azt követő Irodalmon, Angolon, Kémián és Bioszon.

Német előtt viszont annál inkább.. Hugó és Máté (a már tőlük oly megszokott módon) CSINÁLTA A FESZTIVÁLT.

Egész nap próbáltam kerülni őket, de mivel Németen olyan kevesen vagyunk, így konkrétan LEHETETLEN!

Komolyan, úgy viselkednek, mint valami kiskutyák, akik nem tudják elviselni, ha a gazdijuk egy pillanatra is mással foglalkozik.

Hatalmas felfrissülésnek éltem meg, amikor végre megérkezett a tanár, és elkezdhettük az órát.

Az óra végeztével szinte KISPRINTELTEM a teremből, mert SEMMI KEDVEM nem volt most őket hallgatni.

Az utolsó óránk Matek volt, ami viszont a szokásosnál EZERSZER JOBB volt, hiszen helyettesítő tanár jött hozzánk (talán valami Péterné, vagy mi), akinek nagyon bírtam a stílusát. Vicces volt, és valahogy sokkal gyorsabban elment vele az óra, mint amúgy szokott!

Most otthon ülök, és igyekszem minél hamarabb befejezni a naplóírást, ugyanis Anyu megkért, hogy süssek muffint. Szerinte nem csinálok semmit, csak egy köteg papír fölött görnyedek a szobámban, és jó lenne, ha kicsit aktívabb lennék.

NA KÖSZI ANYA! Vicces, hogy pár napja MÉG Ő MONDTA, hogy milyen jó dolog a NAPLÓÍRÁS...

Na mindegy is, ma letudom ennyivel..

Jó éjt NAPLÓ! ❤️