-Hogy mit? - kérdezte meglepődve Paul.

-Egy hófehér tigrist láttam, menekült valami elől, de megsérült.. Majd ott kötött ki.. A réten ahol megtaláltátok.... - mondta el látomását Nessi.

-Tehát a lány is egy alakváltó? Lehetséges ez Sam? - Jacob.

-Nem tudom. Nem hallotam még ilyenről. - válaszolta tanácstalanul az alfa.

-Megkérdezek még pár családtagot, lehet hogy ők tudnak majd valamit. - ajánlotta fel Carlisle.

-Köszönjük, srácok induljunk. - biccentett az alfa, és ezzel a csapat elindult kifelé.

Carlisle kikísérte őket, száltak volna már be a kocsikba mikor a farkasok felkaptak a fejük egy ismeretlen jelenlétére. Sam, Carlisle felé fordult.

-Vártok valakit? - kérdezett rá az alfa és mikor a válasz nemleges fejrázás volt intett Jacobnak és Jerednek majd hárman átváltoztak és rögtön az erdő felé vették az irányt.

Írisz meglepődve nézte az eseményeket, furcsa volt számara hogy hirtelen a két férfi emberből, két hatalmas farkas lett közel és távol fél perc alatt, mégis nem volt idegen számára és igazából ez volt ami gondolkodásra késztette.

Paul látván Írisz tekintetét közelebb lépett hozzá hogy jelenlétével nyugtassa a lányt.

- Paul ti mennyetek haza, ezt majd mi elintézzük. - szólt Sam majd a többiek is átváltoztak és az erdőbe mentek társaik után.

▫️▫️◽▫️▫️◽▫️▫️◽▫️▫️◽▫️▫️

Valahol máshol:

-Szoval nem tudjátok hol van?! - szelte át a szobát egy erőteljes, dühös hang.

-Nem uram. Követtük a nyomait de egyszer csak nyomát vesztettük. - válaszolta egy szőke hajú fiú.

-Távozz! - zengett ismét a hang.

-Apám... - szólalt meg mellete egy fiatal aggódó hang.

-Megkeresem én, tudom hogy életben van! - emelte meg a hangját, szavaiból sütött az elhatározás.

-Legyen, de vidd magaddal Romant is.

-De apám!-próbált tiltakozni az ifjabbik.

-Alexander, Roman a testvéred jövendőbelije joga van hozzá hogy megkeresse, erről nem nyitok vitát!

-Értettem, apám! - válaszolta majd távozott a házból. Viszont az ajtó mellet már várták.

-Ugye nem halt meg?!- kérdezte kétségbeesetten egy rendkívül vilagos szőke hajú, szomorúan csillogó kék szemű fiú.

-Ne aggódj Max! A testvérünk nem olyan gyenge, biztosan életben van.- ölelte át testvérét az idősebbik.

▪️▪️◾▪️▪️◾▪️▪️◾▪️▪️◾▪️▪️

Közben Paul és Írisz hazaértek, természetesen a fiúhoz mentek, és mivel késő volt már Paul megmutatta a lánynak a szobáját majd lement a konyhába hogy hasznosítsa az igen kevés főzési tudását és valami ehetővel álljon elő.

Írisz közben elővett egy rövid sötétkék melegítőt és egy fekete pólót pizsama gyanánt, majd a fürdőt célozta meg. Egy gyors zuhany után lement az emeletről, a farkast keresve ami nem volt nehéz, hiszen segítségére volt Paul hangja ami a konyhából szűrödött ki. Kedvenc farkasunk pedig nem máson ügyködött mint egy egyszerű Milánóin, már a tészta készen egy tálban pihent, csak a szósszal voltak kisebb gondjai, ugyanis lelkesen beszélt a gombához - amit jelen pillanatban fel akart vágni- hogy ne merjen megszökni mint társai akik a padlón végezték. A figyelmeztetése úgy néz ki sikerrel járt mivel leszámítva az első három szeletet a többi nem hajtott végre zuhanó akciókat, így mind sikeresen a szószban mártoztak.

Írisz mosolyogva figyelte a fiút a konyha ajtajából, valahogy boldogsággal töltőtte el a tudat hogy a fiú érte teszi, miatta főzőcskézik, egy mondhatjuk úgy hogy fárasztó de mindenképpen mozgalmas nap után.

Meglepődve vette észre hogy amíg ő elbambult a farkas már előtte áll és mosolyogva nézi őt, azzal a rendkívül szép, meleg barna szemeivel.

-Gyere együnk. - fogta meg a kezét és odavezette az asztalhoz, majd kihúzva neki a széket leültette.

Csendben megvacsoráztak majd Paul neki állt mosogatni Írisz pedig az asztalnál ülve megvárta míg végez, nem kellet túl sokat várni 10 perc alatt végzett megtörölte a kezeit majd elindultak fel az emeletre. Paul megvárta míg a lány bemegyek a szobába, becsukva az ajtót még jo éjszakát kívánt a lánynak majd ő is átment a mellete lévő szobába.

Nyugodt éjszaka volt mindaddig míg az óra a hajnalt el nem érte ugyanis korai órákban egy keserves sikoly rázta fel Pault, ami hallatán a farkas szíve rögtön megállt egy pillanatra hogy aztán elöntse az adrenalin és vámpírokat megszégyenítő sebességgel szaladt a védence szobájába.

Gyilkos tekintettel nézett végig a szobán keresve a támadót, de nem találta. Helyében ott feküdt az angyala zihálva, rémült tekintettel ami tele volt könnyekkel. A lány amint észrevette Pault a karjaiba vetette magát és remegve ölelte át a biztonságot nyújtó testet. Paul sóhajtott egyett hogy a lánynak nem esett baja, izmai is ellazultak majd minden figyelmét a lányra összpontosítva átölelte és a hajat simogatva próbálta megnyugtatni bevésődötjét.

-Semmi baj, csak rosszat álmodtál. Itt vagyok megvédelek, legyen az bárki vagy bármi nem hagyon hogy bántson. Hallod kincsem, itt vagyok, nyugodj meg! - suttogta a fülébe, szavai elérték a lányt ugyanis a görcsös szorítás megszünt de még mindig nem eresztette el a fiút.

-Gyere Írisz, pihenned kell. - gyengéden felemelte a lányt majd lefektette az ágyba de még akkor se engedte el.

-Ne aggódj nem megyek sehova itt maradok veled rendben?!- törődött bele Paul hogy bizony kénytelen lesz mellete aludni, na nem mintha annyira bánta volna.

Befeküdt mellé eleinte kicsit távol tőle viszont a távolság hamar megszünt ugyanis Írisz a fejét a farkas melkasára hajtva szorosan hozzábújva érzte magát biztonságban. Paul pedig boldogan ölelte át, élete egyetlen értelmét.

Sziasztok!
Véletlenül feltettem mikor még nem volt teljesen kész de így már elkészült ez a rész is! 😇🤗