Az előző részek tartalmából:

"-Mi történt vele? Megtámadták? - kérdezte aggódva.

-Nem tudjuk, az erdőben találtunk rá. - válaszolta Sam. "

"Senkinek sem hagyom hogy bántsa. - vágta rá határozottan Paul."

"Írisz? - kérdezte meglepődve Paul.

-Mért ne? Szerintem szép név és illik hozzá. Ártatlan és tiszta, valamint azt mondtátok hogy olyan az illata mint az írisznek."

"-Paul bevésődött a Kis Virágba. - közölte Jered vigyorogva."

" -Sikerült beszélned Carlisleal? - Sam.

-Igen azt mondta délután átmehetünk hozzájuk, ott nyugodtan  meg tudja vizsgálni. - Jacob. "

Alig pár óra múlva, miután Paul is elaludt kopogtattak az ajtón, először egy halkabb kopogás majd ezt felváltotta egy határozott kopogásnak csúfolt dörömbölés.

-Paul! - kiálltott be Jered. Ki más lenne az az idióta?

Írisz álmosan nyitotta ki hamuszürke szemeit, és felemelte a fejét Paul melkasáról. Paul egyik keze még mindig szorosan ölelte magához a lányt, míg a másikat a fején pihentette, még  hallatott egy fáradt sóhajt és elmorgott  egy mérges "idiotát" majd lassan felkelt, vele együtt Írisz is.

-Gyere mennünk kell, mielőtt az a vadbarom betöri itt nekem az ajtót. - intézte a szavait a lány felé aki csak mosolygott rá.

Paul nagy sebességgel elindult az ajtó felé miközben még mindig bosszankodva mormogott és elküldte melegebb éghajlatra az ajtó túloldalán lévő eszement idióta falkatársát.

-Mit akarsz? - nyitotta ki a nagy barna fa ajtót.

-Hé.. Nyugi, csak nem megzavartam valamit? - nézett rá perverz vigyorral szemöldökét húzogatva.

Paul már készült egy igazán erős simogatásra Jered arcára, de szerencsére Emily közbe lépett.

-Sam küldött minket hogy induljunk Cullenékhez. - próbált finoman fogalmazni, viszont az előbbi mondat után Paul nemhogy megnyugodott volna, még idegesebb és még feszült is lett.

Írisz is lesétált közben az emeletről, kíváncsian nézte a történéseket, valamint a körülötte lévők  arcán átfutó érzelmeket. A tekintete  legvégén Paulra szegeződött, látván a farkas hangulatát közelebb ment hozzá, hogy a fiú is észrevegye.

Ahogy Paul látószögébe Írisz betért a fiú figyelme rögtön rá irányult. Gyengéden megfogta a kezét, és próbált valamennyire megnyugodni, mert tudta, érezte, hogy fontos a lánynak, tudni szeretné hogy mi történt vele. Valamint bármennyire is fáj beismernie de Ő is tudni szeretné de sajnos ezen csak egy ember, vagyis hogy pontosítsak egy vámpír képes segíteni.

-Induljunk. - nézett a többiekre.

Samék háza elé mentek, ahol már állt két fekete jeep. A kocsik előtt pedig Quil, Sam, Embry, Seth és Jacob.

-Mindenki megy? - kérdezte Emily.

- Muszáj, nem bízhatunk teljesen a vámpírokban. - válaszolta Sam. Majd adott egy gyors csókot Emilynek és elmentek.

Az első kocsiban Sam vezetett, mellete Jacob ült hátul pedig Jered és Seth.
A második kocsiban pedig Quil vezetett mellette Embry ült hátul pedig Írisz és Paul.

Egy bő fél óra múlva oda is értek, ki szálltak a kocsiból egy nagy villa előtt ami az erdő közepén helyezkedett el kissé távol a várostól.

Paul egész végig Írisz kezét fogta és a lányt a lehető legközelebb próbálta tartani magához.

Írisznek is feltünk Paul magatartása de nem értette hogy miért, viszont erre választ is kapott amint egy szőke arany szemű 30 év körüli férfi lépett ki a nagy házból.

-Gyertek be, nyugottan. Megbeszéltem a családommal, senki nem fogja bántani.- mosolygott szívélyesen a lányra.

-Jered, Quil és Seth ti maradjatok kint. - mind a hárman bólintott és a körülöttük lévő erdőre fordították a figyelmüket.

Jacob, Sam, valamint Embry elindultak a házba, mögöttük ment Írisz és Paul.

Bent egy nagy nappali fogadta őket, valamint a család többi tagja. Emmet, Rosalie, Alice, Jasper, Bella és Edward, valamint mellettük egy nagyábol Írisszel egyidős lány.

-Ha megkérhetlek maradjatok itt még folyik a vizsgálat. - fordult az alfa felé Carlisle.

-Rendben! - törődött bele Sam.

-Sam! - szólt indulatosan Paul.

-Csak pár alap vizsgálat lesz, nem kell félni nem bántja senki. - próbálta jobb belátásra bírni a farkast Carlisle.

Paul még morgolodott de Sam a vállára tette a kezét. Finoman elengette a lány kezét, és végignézte ahogy a nappalival szemközti szobába vezeti be a lányt.

Az a 30 perc amit bent töltöttek maga volt a pokol Paul számára. Az agytekervényei csak úgy forogtak, egyre több kép villant az agyában arról miféle szörnyűséget tehet bevésödötjével, az a vámpír.
Másodpercenként rémlett fel a gondolat, hogy bemegyek kihozza onnan a lányt és elmennek vissza a házba és ki nem teszik onnan a lábukat. Már éppen azon volt hogy gondolatait valóra váltsa mikor egy halk kattanással amit nyikorgás követett kinyilt az ajtó.

A farkas szemével rögtön a lenyomatát kereste aki Carlisle mögött állt, a lány amint észrevette a fiút rögtön odalépett hozzá.

-Meg tudtál valamit? - kérdezte Sam.

-Igen, a fiatal hölgyel minden rendben van, az immunrendszerre kiválóan működik a rövid távú  memóriajával sincs semmi baj.

-Akkor miért nem beszél? - kérdezett ismét Sam.

-A beszédkességével sincs semmi gond, képes a beszédre, viszont a hosszú távú memóriája károsodott.

-Az mit jelent? - kérdezte Paul.

-Nem emlékszik, ki ő, honnan jött, mi történt vele. Az alap dolgokkal tisztában van. Tudja mit jelent a név vagy a lakcím, de azt nem tudja hogy az övé mi. - magyarázta Carlisle.

-És ez örökké így marad, vagy vissza fog térni? - kérdezte aggódva Paul.

-Ez változó, lehet visszatért de az is lehet hogy nem. Minden esetre  javulnak az esélyek ha ismerős helyen van. Egy-egy ismerős emlék, arc vagy hely láttán apránként de visszatérhetnek az emlékei.

-Renesmee nem segíthet, ő meg tudja nézni az emlékeit.?!- kérdezte meg reménykedve Jacob.

-Megprobálom! - mosolygott bíztatóan az említett.

Lassan odament a lányhoz, aki kíváncsian és kicsit félve nézte a felé közeledő vörösbarna hajú lányt.

Renesmee a kezét az arcára tette, minden szobában tartózkodó személy feszülten figyelte a jelenetet. Várták... Az a pár perc még Nessi az elveszett emlékeket kereste, most rendkívül hosszúnak tűnt.

Aztán hirtelen elvette a kezét, és meglepődve nézte a lányt aki, kíváncsian bámult rá.

-Mi történt? Láttál valamit? - kérdezett rá egyből Paul.

- Én... Nem is tudom... - kereste a szavakat a vámpírlány.

-Mond már! - szólt kicsit indulatosabban Paul, mire Jacobtól kapott egy mérges pillanatást.

-Egy hófehér tigrist.....

Ennyi lenne ez a rész! 😁🤗
Sajnálom, hogy ennyit kellet várni rá! 😭😋😉