Ezt a pillanatot választotta Jacob és belépett a szobába.

-Öhmm... Miről maradtam le? - kérdezte a tarkóját vakargatva.

-Paul bevésődött a Kis Virágba. - közölte Jered vigyorogva.

-Örülök neki, haver!-ment oda Jacob Paulhoz majd egy testvéri ölelésbe vonta.

-Kösz. - engedték el egymást majd Jacob a lány elé lépett.

-Még nem volt alkalmam bemutatkozni, Jacob vagyok. Nagyon örvendek. - nézett mosolyogva a lányra, aki csak visszamosolygott rá és bolintott egyett.

-Sikerült beszélned Carlisleal? - Sam.

-Igen azt mondta délután átmehetünk hozzájuk, ott nyugodtan  meg tudja vizsgálni. - Jacob.

A párbeszédet Paul neheztelve hallgata, egyszerűen minden porcikája tiltakozott az ellent hogy bevésődötjét egy vámpírokkal teli házba vigye még akkor is ha ott lesz ő is meg a falka. Észre sem vette hogy ökölbe szorította a kezét idegességében, viszont a lány észrevette kezét a fiú öklére téve próbálta, valószínűleg megnyugtatni.

Paul a lányra nézett, aki egy biztató mosolyt küldött felé. Mintha azt mondaná hogy minden rendben.

-Akkor mi lenne ha elmennénk vásárolni pár dolgot Írisznek? - vetette fel az ötletet Emily teljesen bezsongva.

-Tessék? - néztek rá meglepődve a férfi egyedek nagyja.

-Mivel nincs semmije ezért ugy gondoltam kéne nézni pár dolgot. Emellet délutánig úgyis van időnk. Sőt az is lehet hogy valaki felismeri őt. - érvelt  lelkesen a lány elérve a célját. Mosolyogva indult a kocsi kulcsért, majd lépett a meglepett páros elé.

-Te is jössz Paul? - kérdezte Emily.

Paul a lányra nézett aki érdeklődve, nézte őt. Sóhajtott egyet és bólintott, akkor már tudta hogy a halálos ítéletét írta meg magának, de nem akarta egyedül hagyni a lányt.

Ők ketten hátra ültek be míg Emily vezetett, persze ez nem zavarta őt folyamatosan csak csacsogot. Írisz pedig kíváncsian, érdeklődve hallgatta a különböző storykat, észrevételeket. Paul közben végig a lányt figyelte, rendkívül érdekelte hogy mi történhetett vele, hogy került az erdőbe, sok kérdés futott vegig az agyán, de tudta hogy csak egyetlen ember képes ezekre választ adni, az pedig a lány.

Egy bő fél óra alatt oda is értek, Emily kérésére - ami a másik kettő számára inkabb tűnt paracsnak- a ruhaboltot rohamozták meg elsőnek. Paul lemondoan csóválta a fejét és követte Emilyt.

A nő mosolyogva fordult meg és sunyi pillantást küldött a még mindig egymás kezét fogó pároshoz, ugyanis a kis újdonsült gerlepár az indulás óta el sem engedték egymás kezét, még az autóban sem. Emily felhalmozott egy csomó ruhát, ami legtöbbjük sötétebb színekben pompázott, volt sötétkék, smaragd zöld, burgundy, khaki, fekete és barna. Miután összeszedett mindent egy pillanat alatt karon ragadta Íriszt, és mielőt Paul tiltakozhatott volna a lánnyal együtt eltűnt a próbafülkében, de még onnand is lehetett hallani Paul nemtetsző morgását. Amin a lány jót mulatott.

Végül csekély 1,5 óra szenvedés után, sikeresen beszerezték  Írisznek a szükséges holmikat - és Paul szerint még sok más kacatot- még belültek egy kis, ámbár hangulatos étterembe, ahol megebédeltek, majd egy bő óra után elindultak immár haza. A felállás ugyan az volt mint induláskor, Emily vezetett, Paul és Írisz pedig hátul ültek természetesen egymás kezét fogva. 

Paul egész nap pattanásig feszült idegekkel védelmezte a lányt, főleg azoktól a kéjsóvár tekintetektől amik a lányt kísérték, viszont elég volt egy pillantást vetniük a mellete lévő farkasra aki gyilkolni készülő tekintettel, félelmetes aurát árasztva nem nyújtott valami bíztató látványt így a fiúk többségének a figyelme hamar átvándorolt a kirakatokra, vagy egyáltalán bármi másra ami nem az angyalka vagy az őt védő "fenevad" volt.

Mindezek ellenére Írisz kiváncsian nézett körbe, látszólagosan semmit sem észlelve minderről. Egyáltalán nem találta furcsánnak hogy Paul végig fogta a kezét, vagy hogy vele volt és védte még a legaprobb dolgoktól is ami jelen esetben mások tekintete volt.

Hazaérve kiszállátak a kocsiból Emily kinyitotta a csomagtartót, Paul pedig kivette a cuccokat. Emily is megfogott pár szatyrot hogy segítsen, már indult  volna be a házukba mikor Paul szólt neki.

-Hozzánk vigyük! - Paul.

-Ohh.. Rendben. - mosolyodott el Emily és vett egy jobb kanyart és elindult a jobb szélső házba.

Írisz pedig csendesen követte őket, Paul kinyitotta a bejárati ajtót és előre engedte a lányokat majd bement ő is.

Bent rögtön egy tágas nappali fogadta őket, szemben velük egy lépcsővel, mellete pedig egy konyhával ami egybe volt az étkezővel.  A csomagokat egyenlőre letették a kanapéra, majd valamilyen mondva csinált ürüggyel Emily lelépett. Ők pedig kettesben maradtak Paul hazában.

-Gyere, körbe vezetlek. - vakarta meg kínosan a tarkóját majd elindult a konyha és az étkező felé, aztán felmentek az emeletre, megmutatta neki a vendégszobát ahol a lány lakni fog valamint legutoljára a saját szobáját is.

-Ha bármire szükséged van nyugodtan gyere csak át, mint látod itt van melleted a szobám. - a lány erre bólintott majd a szoba közepére sétált és kíváncsian nézett körbe.

-Lemegyek felhozom a cuccokat, addig te nyugodtan néz körül. - hagyta egyedül a lányt Paul.

Az ujjonal szerzett holmikat külön válogatta, a ruhákat betette a szekrénybe a többi holmit pedig egy komódon hagyta ami az ággyal szemben volt.  Bő fél óra múlva elindul vissza Íriszhez, mikor belépett a szobába a lány már az egyik polccal szemben állt és valami nagyon érdekeset nézhetetett mert nem vette észre hogy a fiú visszatért.

-Minden rendben? - kérdezte Paul aggódva.

Meglepődve vette észre hogy a lány sír, hirtelen azt sem tudta hogy mit kezdjen, vagy hogy miért sír. Az agyában egymást követték a gondolatok hogy mégis mi történhetett az alatt a fél óra alatt míg nem volt a szobában.

Aztán a tekintete a lány kezében lévő képre esett, egy családi kép volt ahol Paul még csak 5 éves volt. Odalépett a lányhoz finoman kivette a kezéből a képet, és magához húzta majd az ölelésbe vonta. Írisz szinte elveszett a hatalmas karok között, mégis neki most erre volt szüksége, valakire aki ott van mellete és támogatja, egy biztos pont kellet neki, aki nem más mint a farkas.

Paul megnyugodva vette észre hogy Írisz nem lökte el a hirtelen jött közelségét hanem egy idő után ő is át ölelte, ami rendkívül boldoggá tette. Egyszer csak a szipogás abba maradt és halk szuszogás követte, Paul fogta a lányt könnyedén megemelte majd óvatosan az ágyra tette, már el akart hajolni viszont ezt megakadályozzta Írisz ugyanis még mindig a fiú pólóját szorította vasmarokkal. Paul halk sóhajt hallatott, majd lefeküdt a lány mellé aki ezt kihasználva a melkasára feküdt mint egy párnaként használva a farkasfiút, ámbár ezt ő nem bánta, egy csókot nyomott a homlokára majd megnyugodva hallgata a kis védence megnyugtató szuszogását.

-Aludj csak, itt vagyok. Vigyázzok rád, megígérem! - súgta, Írisz pedig halvany mosolyra húzta a száját.

Sziasztok! 😆❤️❤️
Egyenlőre ennyi, remélem tetszet, kommenteket örömmel fogadok, és persze a csillagokat is ha elnyerete a tetszéseteket!
Valamint köszönöm az eddigi nézőimnek és lelkes csillagozó olvasóimnak is a támogatás! ❤️❤️❤️