Három farkas szelte át a tavaszi hatalmas erdőt ügyesen kerülve a magas zöld fákat. Ám ezek a farkasok nem olyanok mint amit megszoktunk vagy 2m magasak és körüllengi őket valami természetfeletti, mégis ugyan úgy beleillenek az erdőbe mint más élőlények hisz onnan származnak ők is. Kora reggel volt az erdő még csak most ébred, ahogy a fák között halványan már bevilágít a nap meleg, életet adó fénye.

Egyszer csak a farkasok megáltak, észrevettek valamit és irányt váltottak. Nem kellet sokat menniük, egy tisztásra értek ami tele volt virágokkal. A farkasok meglepődve szimatoltak körbe, aztán meglátták.
Ott feküdt a mező közepén az íriszek között egy lány, szinte észre sem lehetett venni, beleolvadt az illatozó virágok közé. A farkasok egymásra néztek majd a fekete farkas odament és megnézte hogy a lány életbe van e még, minnél közelebb ért annál jobban látta a lányt. Már csak pár lépésre voltak mikor a lány kinyitotta a szemeit amik szürkén csillogtak. A lány felált és így jobban szemügyre lehetett venni, hófehér haja a derekát surolta, törékeny alkat, porcelánfehér bőr. Mintha nem is evilági lenne, a lány a szemét leszámítva szintelen volt, vakító fehér és tökéletes mint egy baba. Ki akarták deríteni ki ez a lány, hogy került ide és hogy mért meztelen. De mire bármit is tehettek volna a lány összecsuklott és a földre esett.

"Mi legyen vele Sam? Nem hagyhatjuk itt!" kérdezte Jacob az alfát.

"Nem hagyjuk itt, elvisszük hozzánk ha felébred majd kiderítjük hogy ki Ő."

Quily és Jacob összenéztek majd Quily visszaváltozott és ő vitte a lányt a házakig.

Mikor hazaértek Jacob és Sam is átváltozott, majd bementek a házba ahol Emily fogadta őket.

Meglepődve vette észre hogy a fiúkon kívül valaki más is jött, utánna persze rögtön átvette arcát az aggódás, kérdőn Sam felé fordult.

-Mi történt vele? Megtámadták? - kérdezte aggódva.

-Nem tudjuk, az erdőben találtunk rá. - válaszolta Sam.

-Gyere Quily, vidd fel légyszíves a vendég szobába, addig én keresek neki valami ruhát. Quily csak bolintott és elindult a lánnyal az emeletre. Jacob és Sam pedig leültek az asztalhoz és a lányon gondolkodtak.

-Sam, te is érzed?- kérdezte tanácstalanul Jacob.

-Igen. - bolintott az alfa.

-Mégis mi ő? - nézett fel az emeletre.

Nemsokkal késöbb lejött az emeletről Quily is, és mint a másik kettő ő is a lányon gondolkozott.

-Jacob, Quily hívjátok ide a többieket!- szólalt meg egy idő után Sam.

A másik kettő el is ment, bő 2 óra múlva az egész falka ott volt a nappaliban és várták az alfát hogy megtudják az okát, a hirtelen jött falkagyülésnek. Jered és Quil szokás szerint bosszantották egymást, Leah morgolod, Seth pedig kiváncsian várta a fejleményeket. Jacob pedig csendben ült és gondolataiba merülve várta az alfát. Aztán belépett Sam, és mindenki elcsendesedett és az vezetőjükre néztek.

-Nos... Gondolom értesültetek a ma hajnalban történttekről.

-Mégis ki ő? És mit keresett az erdőben? - kérdezte izgatottan Seth.

-Nem mindegy ki ő? Egy egyszerű lány, biztos megerőszakolta valaki és ott hagyták. - fejetette ki a véleményét Leah, semmi kedve nem volt ehhez az egészhez.

-Attól tartok tévedsz Leah. Biztos te is érzed, a lányt körül lengi valami furcsa, az illatáról nem is beszélve. - Sam

-Lehet hogy nem is ember. - mondta ki az első gondolatát Quil.

-Még semmit sem tudunk, jobb lenne ha nem találgatnánk. Amint felébred választ fogunk kapni a kérdéseinkre. - nyugtatott meg nagyábol mindenkit Jacob.

-Hol van most a kis virág? - kérdezte meg Jered.

-A vendég szobában, még nem tért magához. - Sam

-Mellesleg hol van Paul? - nézett körül Seth.

-Dolga volt, így azt mondta késni fog. De szerintem mindjárt itt lesz. - Jacob

Ebben a pillanatban kinyilt az ajtó, viszont nem a bejárati, hanem a vendég szobából nyíló. Az egész nappalit pár másodperc alatt belepte az írisz kellemes, ártatlan illata. Az ajtóból lassan kilépett a lány, egy póló és egy rövidebb nadrágot viselve. Kiváncsian, mégis félve nézett körül majd meglátva a sok idegen embert rémülten csillantak fel higanyszürke szemei.

A farkasok csak bámulták, némelyik kíváncsian, ellenségesen, de volt köztük barátságos valamint sajnálat is. Viszont a fiúk szerencséjére, Emily lépett be a képbe és a hatalmas mosollyal, lassan kinyitotta az ajtót amit a lány amolyan védőpajzsként használt és megfogta a kezét és megölelgette.

-Szia, Emily vagyok. Téged hogy hívnak? - engedte el az ölelésből, és kíváncsian nézte a lányt.

Még Emilyhez képest is kicsi volt, bár ő se volt túl magas mégis a lányhoz képest igen magasnak tűnt. Emily alig volt 175 cm a lány meg talán volt 165 cm, mellesleg elég vékonyka is. Nem nézett ki többnek 17 évesnél, viszont kinézete közel sem volt átlagos, nem csak a szokatlan haj- és szemszíne miatt, hanem egyszerűen a kisugárzása, volt benne vali bájos, egyszerűen elbűvölő. Nem lehetett megmondani, de már az első pillantásától kezdve szimpatikusnak, és törékenynek tűnt.

Emily türelmesen várta míg a lány válaszol ám 10 perc után sem történt meg. A lány csak nézett rá értetlenül.

-Érted amit mondok? Tudsz beszélni?- kérdezte meg Emily és szemében bánat és sajnálat ült.

Viszont a lány továbra se válaszolt, Emily segítségkérően nézett Samre de Ő is csak meglepődve figyelte a történéseket.

-Lehet hogy a hírtelen jött sokk miatt van az egész. Jobb lenne ha kivizsgálnák, be kellene vinnünk a kórházba. - Sam

-De mi van ha természetfeletti? Az ember orvosok nem sok mindent tudnak akkor tenni, sőt még veszélyt is hozhat. - Quil

-És ha Carlisehoz vinnénk? Ő meg tudja vizsgálni, és ha tényleg természetfeletti akkor ő talán tudja hogy mi. - Jacob

-Nem örülök túlságosan annak hogy a vámpírok segítségére kell támaszkodni de nincs más választásunk. Legyen. Jacob beszélj vele. - adta ki a parancsot Sam.

-Rendben.- majd elindult, az ajtóban viszont összefutott Paulal aki épp akkor érkezett meg.

-Hová olyan sietősen? - kérdezett rá Paul miközben lekezeltek.

-Sam majd bent elmond mindent, most viszont sietek. - majd el is ment a motorral.

-Sziasztok! Na mi történt? - lépett be a nappaliba Paul és kíváncsian nézett körbe.

-Találtunk egy néma lányt az erdőben. - válaszolt lelkesen Seth.

-Mi? Egy néma lányt? - kérdezte meglepődve Paul.

-Jaa.. És még pucér is volt. - valaszolt nevetve Jered.

-Jered! - szólt rá megróvó pillantással Sam.

Ekkor kijöttek a lányok a konyhából ahova Emily vitte a lányt hogy adjon neki egy bögre finom meleg teát.

-Na végre hogy te is ideértél Paul. - köszönt vidáman Emily.

Viszont Paul nem válaszolt, dermetten nézte az új jövevényt, szemét le se vette róla csak a hamuszürke szemekbe bámult, amik kíváncsian néztek vissza rá. Pault elkapta valami furcsa érzés, és tudta meg kell védenie ezt a lány, bárkitől vagy bármitől. Tudta hogy már nem létezik más számára csak Ő. Minden ami valaha ia fontos volt számára most háttérbe szorult és csak Ő. A lány akinek a nevét se tudja csakis Ő létezett.

Sziasztok! 🤗❤️😇
Úgy döntöttem hogy elkezdek egy Twilightos fanfiction írni, ahogy láttam sajnos nincs belőle túl sok. Amit szomorúan vettem tudomásul mert imádom, főleg a farkasos fanfictionokat. Így most egy ilyen storyval indítok. Remélem tetszeni fog! ❤️❤️