Május 28. , Kedd

-Anya, apa, elmentem a kávézóba, majd este jövök. - felkaptam a táskám és kiszaladtam az ajtón - Késésben vagyok! - intettem vissza nekik

-Szia Sophie. - kiabáltak nekem de már csak messziről hallottam

Felszálltam a szokásos buszomra. Amíg utazok, mesélek egy kicsit magamról. Jelenleg magántanuló vagyok, mellette kávézóban dolgozom, a bátyám egy gyárban. Muszáj keresnünk pénzt a családunknak, 2 éve leégett a házunk, nemrég fejeztünk be az új berendezését. Nyilván a biztosító alig fizetett valamit. Mivel elköltöztünk, a szüleink munkanélküliek lettek, jelenleg is keresik a nekik való munkát, ahová fel is veszik őket, már elég sok helyről vissza lettek utasítva. A költözés miatt a barátommal is szakítanom kellett, ő ott maradt a világ másik felén, és az anyagi helyzetünket elnézve, nem fogok tudni hozzá eljutni, de nagyon hálás lennék ha láthatnám őt újra. Meg is érkeztem a kávézóba, köszöntem a kollégáknak és lepakoltam a cuccom.

-Bocs hogy késtem Adam, elaludtam. Kérlek ne rúgj ki. - könyörögtem a főnökömnek

-Kislány, semmi baj. - mosolygott rám kedvesen

Gyorsan hátraszaladtam, felvettem az egyenruhám és kezdődhetett a munka.

-Tudjátok ki hívott el ma randizni? - kezdte el a mai napi pletykálást Rose, amúgy hárman voltunk lányok, és a főnök, Adam - Az a kosaras...

-Na és neked mikor lesz új  barátod? - fordult végül hozzám

-Nekem, soha. -nevettem miközben kezembe vettem a rongyot és az egyik asztalt törölgettem

-Olyan nincs. -nevetett Angie

-Hát, majd most meglátjuk. - mosolyodtam el

Már egy ideje tartott a munka, míg Adam megszólalt. - Ideje az ebédszünetnek, megfordítanád a táblát az ajtón Sophie?

-Persze. - elindultam arra, ám az üvegajtón keresztül megláttam egy barna kabátban levő fiút

Hátra volt fordulva, így az arcát nem láttam. Óvatosan kidugtam a fejem az ajtón.

-Szia. Be szeretnél jönni?

-Igen, de láttam az appon hogy most van ebédszünetetek. - mire megfordult

-B...bocsi most be kell mennem, h..hideg vaan... - rácsuktam az ajtót

-Te jó ég, nem ilyen nincs.. LÁNYOK! CAMERON BOYCE ITT ÁLL AZ AJTÓNK ELŐTT!

-Ismersz? - bejött végül - Tényleg hideg van. - rám mosolygott

Atyaég de aranyos ilyenkor...

-Igen hogyne ismernélek. - beálltam a pult mögé - Mit adhatok neked?

-Sophie ebédszünetünk van. - mondta Rose

- Te csak menj enni, én itt maradok vele!

-Szóval...

-Ömm, csak egy kávét meg egy sütit, ma van a születésnapom és szeretném magam meglepni egy kis aprósággal.

-Boldog szülinapoot! Úristen ne viccelj bármit kapsz. - mosolyogtam zavartan

-Zavarban vagy? Elmenjek?

- Ne ne nee. Adom máris. Ülj csak le ahová szeretnél

Hátramentem a lányokhoz és Adamhez.

-Adam, Cameron Boyce van itt, ha nem haragszotok, vége a szünetnek.

-Sophie, ha minden egyes hírességnél ezt csinálnánk amit most te, már csődbe mentünk volna...Los Angeles utcáin mászkál belőlük egypár.-nézett rám Adam - De gyertek, vége a szünetnek.

-Ez gyors volt. - tette le a kajáját Angie

-Kislány, mi az, szerelmes vagy? Nem azt mondtad hogy neked soha nem lesz..-piszkált Rose

-Fogd be. - nevettem - Viszem amit kért.

Odavittem neki és letettem elé.

-Ajándék. A szülinapodra. - mosolyodtam el

-Köszönöm. Szeretnél leülni? Nincsenek sokan most ahogy látom.

-Így van. -ránéztem Adamre és vissza Cameronra - Elboldogulnak. - mosolyodtam el és leültem elé - 20 éves vagy ma ugye?

-Igen. Elárulod a neved?

-Persze, Sophie Char vagyok, 17 éves, nagyon örülök hogy találkoztam veled. - mosolyogtam

-Szép ahogy mosolyogsz.

-Köszönöm. - azt hiszem elpirultam mert Cam is elmosolyodott

FOLYTATJUK...

Remélem tetszik nektek az első rész, remélem minél hamarabb tudom hozni a folytatást.❤️ 🤗

Ash✌️