El sem hiszed mi történt. Itt vagyok 2014-ben, most szereztem vissza a naplómat. El sem hiszem mi történt, hogy ki voltam. Sok minden változott azóta, ne is beszéljünk az idő múlásáról. Nem is tudtam idáig, hogy 74 éves vagyok. Sokszor voltam lefagyasztva az évek során. Ahogy olvastam a naplóm elejét még mindig ugyanúgy nézek ki, mint 20 évesen.

Rábeszéltem a főnökömet, hogy ne törölje többet az agyamat.Megteszek neki bármit csak ne kelljen. Azóta megbízik bennem. Teljes csapatot kaptam akikkel a küldetésekre járok.

Az év elején elküldtek beépülni a SHIELD-hez. Már voltak ott embereink szóval csak új ügynökként jelentem meg. Amerika Kapitány csapatába kerültem. Majdnem mindannyian beépülve voltunk. Rajtunk kívül csak Natasha Romanoff, a Fekete Özvegy volt a Kapitány csapatában. Egy repülőből kellett kiugranunk egy ellopott hadihajóra. Amint földet értem kiütöttem pár katonát és Romanoff után eredtem. Csak megfigyelnem kellett és segítenem. Lényegébe csak követtem, mert boldogult egyedül is. Rumlow elparancsolt onnan, így segítettem a túszoknak és leléptünk a hajóról.

Majd kiadták parancsba, hogy öljük meg Nick Fury-t, az egyik nagyfőnököt. Az autósüldözés nem nagyon vált be nála, így este megfigyeltük. Többen más házakból figyeltük meg fegyverekkel. Valaki lőtt és kergetni kezdte a Kapitány. PróbáltuK messziről lelőni, de túl gyors volt. Sikerült meglépnie, így mi is inkább ott hagytuk a helyszínt.

Ezek után Rumlow visszahívott a terepről. Pár napig csak a központba voltam bezárva, de később elhívtak elkapni a Kapitányt. A SHIELD ügynökeként küldtek, de megláttam egy ismerős alakot aki a mi oldalunkon harcolt. Vállig érő haja volt, maszk takarta az arcát és a bal karja acélból volt. Tökéletesen használta a fegyvereket, mint még a szuperkatona projekbeliek. Lehet, hogy maradtak még rajtam kívül? Ezek szerint még többen is lehetnek.

A hídról próbáltuk lelőni őket, de az egyikük meglőtte a kezem és lebuktam. De leesett az idegen maszkja. Bucky? Azt sem tudtam honnan jön ez a név, de rájöttem, hogy a naplómban olvastam. Addig bámultam, hogy mit csinálnak, hogy már elkapták őket és le kellett lépnem.

Megint sok időre bezártak. Nem tudom mennyi telhetett el, mert megint jégre raktak, de valaki kiolvasztott.

-Что он хочет? (Mit akar?)-segített ki a jégkabinból.

-Tudsz nekem segiteni. És fogsz is. Желание, Ржавый... (Vágy, Rozsdás...)

-Kérem ne! Segítek így is.-úgy látszott ennyivel sikerült meggyőznöm, mert adott egy fegyvert a kezembe és beállított az egyik fal mögé.

-Ha egymásnak támadnak szálljon be es ölje meg őket!-csak bólintottam és elbújtam.

Nem sokkal később három alak tört be a terembe. A Kapitány, Bucky-nak hitt idegen és a hírhedt Vasember. Beszélgettek az egyénnel és megmutatott nekik egy felvételt. Ezek meg egymásnak estek. Ekkor szálltam be. Lőni kezdtem őket, de a hosszú hajú szép fiú megszólalt.

-Quinn?-hagytam abba a lövöldözést.

-Sajnálom.-folytattam. Majd valaki tarkón vágott és padlóra kerültem.

-Mit fogunk vele csinálni?-hallottam meg a Kapitány hangját.

-Steve, ismerem őt. És felismert. Rajta is segíthetnénk.

-Annak ellenére is megtámadott. És egyáltalan ki ez?

-Quinn-nek hívnak.-keltem fel.-A HYDRA katonája vagyok. Vagy legalábbis voltam. Beépültem hogy megölhessünk. De megláttam Bucky-t harcolni Washington-ban. Többet nem küldtek terepre.

-Mikor születtél?-vágta nekem a kérdést.

-1940. Nem ismertem a szüleim és az anyámról csak annyit tudok, hogy oda adott a szervezetnek. Ott neveltek és 15 voltam amikor Bucky elkezdett kiképezni.

-És mi lett a szökéseddel?-ült mellém Bucky.

-Egy hónap után elkaptak.

-Miért támadtál ránk?-mérgelődött Steve.

-Az a pasi hozott ki engem a fagyasztóból, át akart kapcsolni, de megígértem neki, hogy bármit megteszek neki csak ne tegye. Én nem akartam. Sajnálom.

-Majd itt marad velem. És kiszedik belőlünk a programot.

-T'Challa megengedné?

-Meg akar szabadulni a szuperkatonáktól. Szóval vagy ez vagy megöli. De azt én nem fogom hagyni.

Ezek után átvittek minket egy vizsgálóba es leszíjazva betettek egy fogyasztóba. Még Bucky ott maradt velem, hogy elköszönjön.

-Hiányoztál.-mosolygott rám.

-Te sokkal jobban.

-Hamarosan találkozunk, promise. (Ígérem.)

-Promise. (Ígérem.)-bólintottunk és becsukta az ajtót.

Most csak annyiról tudok írni, hogy egy szép hosszú álom volt. Főleg az történt benne hogy Bucky-val edzettem, mert azok voltak régről a legjobb emlékeim.Majd egy kis kunyhóban tértem magamhoz nem tudom mennyi idő után. Senki nem volt ott velem, felálltam az ágyból és kinéztem. Több kis kunyhó állt egymás mellett, csak az egyikből hallottam meg egy női hangot. Kántált vagy mi a faszt. Kopogtattam és elhúztam a takarót. Bucky feküdt bent az ágyba és a nő körülötte járkált.

-Mit csinál vele?-akadtam ki.

-Nyugi Quinn! Ő csak segíteni akar.-állított  le.

-Mi?-álltam ott értetlenül.

-Várjon, beszélek vele.-szólt a nőcinek. Megfogta a kezem és kivitt onnan.

-James. Nekem ez nem megy.

-Micsoda?

-Nem tudom. Ez az egész. Születésemtől kezdve ölésre neveltek, de én ezt nem akarom. Normális élet?-kezdtem el sírni.

-Quinn! Quinn! Quinn!-fogta meg a vállam.-Tudom, hogy neked nem volt meg az esélyed. De majd ők segítenek újrakezdeni.-ölelt meg azzal az egy kezével.

-Késő lenne megkeresnem az apám? Vagy az anyám?-szorítottam magamhoz.

-Sose lesz késő semmihez.

-Szeretlek.-néztem a szemébe és lecsordult egy könnycsepp az arcomon.

-Quinn, ezt már megbeszéltük réges régen.

-Bucky! Csak mondd, hogy szeretsz vagy nem! Nem az érdekel, hogy milyen szabályt akarsz betartani. Csak veled akarok.....-csókolt meg. Magamhoz szorítottam és még jobban akartam.

-Quinn.-engedett el.-Vissza kell mennem. És érted is mindjárt küldenek valakit.

-Csak mondd ki.

-Szeretlek.-mosolyodtam el.

-Menj.-simítottam meg az arcát és elengedtem. Ő visszament a nőhöz én pedig a kunyhóba ahol felébredtem. Körbenéztem, járkálgattam míg egy hasonló kopasz nő be nem jött hozzám.

-Feküdjön le!-mutatott az ágyra. Mindent megtettem amit kért és hallgattam ahogy kántál. Emlékeket hozott fel. Megmutatta miket tettem amíg át voltam kapcsolva. Rengeteg embert öltem meg, kegyetlenül. Már majdnem zokogtam a végén.-Délután ugyanitt.-lépett le. Megtöröltem a szemem és felkötöttem a hajam.

-Ilyen durva volt?-lépett be Bucky.

-Te mióta?

-Pár hete. Mindennap kétszer. Próbálják kitörölni ezzel a HYDRA programját. Majd később jobb lesz.-ült le mellém.

-Hogy bírtad ki az elején?

-Bementem hozzád megnézni hogy vagy. Mindig mosolyogtál álmodba.

-Mert veled voltam. Edzettünk. Felváltva kerültünk a földre, de sose hagytuk abba.-dőltem a vállára.

-Sose akarnál leállni. Makacs vagy.

-Amúgy kérdezhetek egy lehetséges bunkóságot.

-Bármikor.

-Mi lett a karoddal? Az igazival.

-A második világháborúban harcoltam Steve-el. Egy vonaton küzdöttünk épen amikor kirobbant az oldala és ott lógtam. Nem tudott visszahúzni. Leestem egyenesen egy szakadékba. Épp hogy túléltem és a HYDRA mentett meg és adta azt a kart.

-Tényleg jó öreg vagy.-nevettem.

-Nem igaz. Csak 23 év van közöttünk. Mit akarsz?!-nevetett.

-Nekem így vagy tökéletes.-pusziltam meg az arcát.

-Bemutatlak majd a királynak.

-Van itt király? Hol vagyunk?

-Wakanda-ban. Egy afrikai kis ország. Elrejtve a világ elől.

-Ezért vagyunk itt? Mert nem találnak meg?-emeltem fel a fejem.

-Azért is. De itt segítenek.-simogatta meg a karom.-Akkor mehetünk?

-Szóval most? Rögtön?

-Miért ne? Itt leszünk még jó pár évig amíg letöltöm a büntetésem és te is szóval úgy is találkoznod kell a fogvatartóddal.

-Veled ez nem lesz büntetés.-vigyorogtam rá.

Kimentünk a kis kunyhóból és egy hatalmas palota felé vettük az irányt. A szuperkatona létben az is jó, hogy gyorsabbak, erősebbek vagyunk. És sokkal jobban bírjuk, mint az átlagemberek. Egészen odáig futottunk. Versenyezgettünk, de hagytam nyerni, mert szegénykémnek így is csak egy karja van. Sajnálom azt ami történt vele, de akkor is vicces.

-Üdv Felség!-köszöntötte a fekete köntösös alakot.

-Barnes.

-Még nem tudtam bemutatni Quinn-t. Quinn, T'Challa király.-fogtam vele kezet.

-Örülök.-mosolyogtam rá.

-Én kevésbé. Hat a módszer?-fordult el tőlem.

-Délután lesz a próba. De szerintem hatásos.

-Menjenek vissza a kunyhókhoz. Hamarosan érkezik az ebédük. Kell fuvar?

-Majd megoldjuk, köszönjük.-megfogta a karom és elvitt a teremből egyenesen a kunyhók felé.

-Ez nagyon fura volt.-jegyeztem meg amint eltávolódtunk.

-Számomra sajnos nem. Még mindig mérges rám a történtek miatt. Pedig nem is én tehettem róla.

-A HYDRA program?

-Nem. Az a pasi akivel még találkoztál Moszkvában rám kente, hogy megöltem Wakanda királyát. Sokan meg akartak ölni ezért, de a Kapitány segített tisztázni. De megoldottunk mindent szóval nem kell félnem. És neked se.

Lassan visszaértünk a kunyhókhoz és folytatták a kezelést. Nagyon sokáig tartott, de Bucky-val boldog voltam ott. Telt-múlt az idő, kint éltünk a mezőn és segítettünk a mezőgazdaságban. Egy nap, pont bent voltam a kunyhóban amikor a király és a kísérete tért be hozzánk. Harcra hívtak minket. Kaptunk fegyvereket és egy nagyon meő szettet. Pár órára rá már a palotában voltunk és egy repülő érkezett. Leszállt róla Steve, Natasha, Bruce Banner, Wanda Maximoff, Sam Wilson és Vízió. Igaz távol voltunk a világtól, de azért kaptunk híreket.

Steve boldogan köszöntötte régi barátját, én meg csak egy csúnya pillantást kaptam mire Bucky megfogta a derekam. Erre mindenki felfigyelt és nem is tudtak hozzászólni. Ők felmentek a laborba mi meg Okoye-vel összeszedtük a csapatokat.

Nem sokkal később kivonultak a többiek is. Majd kisebb bombák estek a védőbúra mellé. James-re néztem, ő csak nyelt egyet és bámulta a búrát. A Kapitányék odamentek tárgyalni, de nem sokra rá nekiiramodtunk. Sorra gyilkolásztuk az űrlényeket. Majd szépen lassan lejjebb ült a csata és bementünk a fák közé a nagy szörnyek után.

-Jól vagy?-nézett rám aggodalmasan.

-Igen, csak vége lehetne már.

-Ha ennek vége, soha többé nem fogok harcolni. Neked se kell majd.

-Ha ennek vége, megkeresem az apámat.

-Én meg segítek neked. Kiváncsi lennék kinek lehetek hálás.-mosolygott rám.

-Köszi.

-Várj!-ütött le egy űrlénykutya szerűséget ami éppen rám akart ugrani.

-Köszi szépen.-nevettem.

-Te is érzel valamit? Valami furcsát.-álltunk meg.

-Nem, mire gondolsz?

-Úgy érzem ez most kell.-megfogta az arcom és magához húzva megcsókolt.-Szeretlek és sajnálom.-rám mososlygott utoljára és elrohant. Túl későn nyitottam ki a szemem és nem tudtam merre ment. Csak elindultam valamerre, de nem találtam senkit. Hirtelen egy furcsa érzés tört rám. Ez volt az amit érzett? De nem, ez csak hiányérzet volt.

Nézegettem még egy darabig merre lehet, majd újra elindultam. Csak Steve-et, Natashát és Vízió holttestét. Csak ránéztem a Kapitányra mire megrázta a fejét.

Rögtön könnybelábadt a szemem. Lerogytam a földre és bömbölni kezdtem, mint egy kisgyerek akinek elvették a játékát. (Szar példa, de találó.) Natasha felszedett onnan és egy repülőre vitt. Összeszedték azokat akik megmaradtak és elvittek minket a Bosszúállók bázisára. Mikor bementünk mindenki szétszéledt. Én nem tudtam hova menni, csak leültem a megbeszélő asztalhoz és néztem a kezeimet hogyan szabdalják szét egymást.

Leült mellém az asztalhoz Romanoff és Rogers.

-Mi történt velük?-bámultam a kezem.

-Thanos megszerezte a köveket. Eltűntette az élőlények felét, vagyis ezt mondta. Majd még kiderül hányan tűntek el.-magyarázta Steve.

-Kikről tudunk eddig?

-Bucky, Wanda, T'Challa, rengeteg Wakanda-i katona, Groot és csak ennyien voltunk ott.-fogta a fejét Nat.

-Van egy üres szoba a negyediken. Menj! Aludj egyet. Holnap még tárgyalunk.

Többet hozzájuk se szóltam aznap. Csak összeszedtem a darabjaimat és felcipeltem a negyedikre. Forróvizet engedtem a kádba és belefeküdtem. Egy darabig csak a plafont bámultam, de lebuktam a víz alá. Felidéztem az összes emlékem Bucky-ról, az első beszélgetéstől az utolsó csókig. A közös bevetések, csaták, harcok és gyilkosságok.

Annyira el voltam foglalva az emlékekkel, hogy nem is éreztem, hogy fogy a levegőm. Tudom, béna öngyilkossági kísérlet, de ez tényleg nem direkt volt. Mintha valaki felrántott volna, újra oxigénhez jutottam és fellélegeztem.

Nem értettem mit műveltem, így gyorsan befejeztem a fürdést és kiszálltam a kádból. Magamra vettem egy köntöst a szekrényből és befeküdtem az ágyba. Nem aludtam egész éjjel. Azzal mulattam az időt, hogy körbe néztem a szobában.

Szeretem Bucky-t, mindig szerettem és visszafogom hozni.

Ezt határoztam el aznap este. A többit majd még később.

Folytatása következik...