Bementünk velük az FBI-hoz és végignézhettük a kihallgatást. Igazam volt. Sharon és Walker élete végéig ott fognak csücsülni, de Yelena megúszta 5 évvel. Nem tudom hogyan, de kibeszélte magát a helyzetből. Amint vége lett az ügynek visszamentünk Lousiana-ba.

-Szia Kicsim!-rohantam Karli-hoz.

-Anya!-adott egy puszit.-Jól vagy?-célzott az arcomon lévő sebekre.

-Persze.-öleltem magamhoz.-Hol a kisöcséd?

-Bent van Sarah Nénivel. Apa!-ugrott az apja nyakába.

-Mizu nagylány? Jössz a nyakamba?

-Aham.-felemlte és Karli megkapaszkodott a fejébe.-Nem vagy már öreg ehhez?

-Én soha. Én örökké fiatal maradok.-mentünk be együtt a házba.

-Anthony!-futott hozzám.

-Anya!-emeltem fel.

-Hogy ment?-üdvözölt minket Sarah és megölelte a testvérét.

-Három rács mögött, egy elmenekült.

-Úgy is néztek ki. Jól szétvertek titeket.

-Amint hazamegyünk kérek egy masszázst.-néztem Bucky-ra.-Nem értem miért jó hozzávágni valakit a falnak, egy ládának vagy a földnek.

-Melyik volt?-nézett csúnyán a férjem.

-A seggfej Sharon.

-Miért utálod annyira? Állítólag nem a mostoha unokatestvéred?

-Valahogy úgy. De kavart apával és elárult minket. Ez nekem épp elég.-nevettem.

-Már ma indultok vagy csak holnap reggel?-pakolászott Sarah.

-Holnap iskola van és Karli nem fog lógni többet. Szerintem még ma hazamegyünk. Bucky, segítesz összepakolni Karli-nak? Intézem Anthony-t.

-Oké.-adott egy szájrapuszit.

-Nagyon szépen köszönjük a felvigyázást. Sokat segítettél. Ha bármi kéne bármikor számíthatsz ránk.

-Köszi. Segítsek valamiben? Pakolni?

-Nem. Megoldjuk.-mosolyogtam és elmentem Tony cuccaiért. Összepakoltam minden is játékát, jelmezét és levittem a táskáit.

-Minden megvan? Ha itt marad valami akkor én nem tudom utánatok vinni.-mosolygott.

-Ha itt marad akkor nem is volt annyira fontos. Köszönünk mindent. Majd még látjuk egymást.-öleltem meg.-Hiányozni fogsz. Gyerekek köszönjetek el.

-Jó volt itt lenni. Király vagy Sarah Néni.-ölelte át Karli.

-Szeretlek.-ölelte át a is Anthony is.

-Szia Sarah!-puszilkodtak Bucky-val és mentünk a gépre. 

-Köszi Sam, hogy hazaviszel.-álltunk mellé.

-Igazából csak vissza kell vinnem a gépet Stark-hoz. Nem hagyom nálatok.-nevetett.

-Azért köszi.-adtam egy puszit az arcára.

Pár óra alatt hazaértünk, elköszöntünk Sam-től és visszaköltöztünk a házba végre. Kipakoltunk a gyerekeknek, kimostam a ruhákat és végre beborultunk az ágyba.

-Emlékszel a hátmasszázsra amiről beszéltél?-jött a nyakamhoz és simogatta a karomat.

-Nagyon vártam már erre.-nyúltam a tarkójához.

-Én bezárom addig az ajtót.-adott puszit és elintézte a nyílászárót. Levettem a felsőmet, a melltartómat és elfeküdtem az ágyon.-Olyan régen volt ilyenre időnk.-jött fölém és gyűrkészte a hátamat.-Jó így?

-Ne hagyd abba.-fogtam az ágyneműt.

-Anya?-kopogtattak.

-Ssh...-keltem fel gyorsan az ágyból és az ajtóhoz hajoltam.-Igen Kicsim?

-Anthony éhes. Engem nyaggat.

-Kérlek Kicsim adj neki egy banánt a konyhából. Azt megeheti. Te fejezd be a leckéidet, mert holnap már mész a suliba.

-Oké.-hagyta el az ajtó területét.

-Mint amikor a szüleim akartam rám nyitni.-nevetett az ágyról.

-Maradj csöndben!-másztam vissza és megcsókoltam.

-Azt hittem szereted, ha....-hallgattattam el.

-Nehéz idő volt. Ránk fér.....a kényesztetés.-pusziltam végig a mellkasát.

-Úgy érzem te kezded. Ahh.....

...

-Megyek a gyerekekért. Te pihenj csak.-puszilta meg a vállam.

-Ellenőrizd Karli háziját.-motyogtam a párnába.

-Persze Szivem.-adott még egy puszit a fejemre és lelépett. Egy darabig csak fetrengtem egyedül az ágyban, majd a köntösömbe bújtam és kimentem a konyhába.-Mit szeretnél?-ölelt meg hátulról és beleborult a nyakamba.

-Kávéhoz már késő, nem?

-Ott pattognál egész éjjel. Igyunk egy kakaót.

-Csináljunk a gyerekeknek is. Feküdjünk be a tévé elé és aludjunk be együtt.

-Imádom.-adott egy puszit és lefőztük a kakaót, rá tejszínhab és csokireszelék.

-Karli! Anthony! Gyertek! Pizsiben vagytok már?

-Igen!-hallottuk kórusban.

-Irány a kanapé! Figyelj, vidd oda az italokat. Felveszek valamit ez alá.-mosolyogtam és eltűntem a hálószobában. Felkaptam a pizsamámat és kimentem hozzájuk. Befeküdtem Bucy mellé és a gyerekek ránk feküdtek. Benyomtunk valamit amit Tony akart és megtárgyaltuk a mese minden egyes részleteit. Nevettünk, sírtunk amikor a kishalacska meghalt és odavoltunk amikor a kismajmok összejöttek. Este 9-kor már ágyban volt mind a kettejük és miénk maradt a kanapé. 

-Holnap elviszem Karli-t. Utána beugrok a boltba. Írd össze addig mi kell.-ölelt magához.

-Oké. Képzeld, ma rájöttem valamire.

-Na, mire?-fésülte az ujjaival a hajam.

-Anthony hasonlít Peter-re. Igaz még kisgyerek, de a kialakuló személyiségében látom a tudásvágyat, mint régen Peter szemében.

-Milyen Peter?-nézett rám furán.

-Tudod, a kisgyerek Peter. Akkor még az volt. Hány éves is lehet, 34?-mosolyogtam.-Még mindig nem vágod.-néztem a kérdő fejére.-Peter Parker? Együtt laktunk Thanos után.

-Nem rémlik. De csak May Parker. 

-Az ő unokaöccse. Együtt laktunk négyesben. 

-Még mindig nem. Mutass róla egy képet.-elővettem gyorsan a telefonomat és bementem a galériába.

-Nézd, itt vagyunk amikor segítettünk nekik elköltözni.-mutattam az arca elé a képernyőt.

-Nem még így se.

-Nem rémlik neked a legfiatalabb szuperhős? A nagy Pókember? Szerintem még mindig védi New York-ot.

-Pókember. Pókember rémlik de az a kölyök nem. 

-Ez nagyon fura. Majd Karácsonykor ellátogathatnánk vissza New York-ba. Megszállunk egy hotelban, odavitetünk egy fát és ott ajándékozunk. Megmutatjuk a gyerekeknek a várost, túristáskodunk, megnézzük azt a színdarabot amit már vagy 20 éve adnak elő. És meglátogatjuk Peter-t és May-t. Beülünk egy kávéra hozzájuk, bemutatjuk a gyerekeket és elmehetünk Pepper-ékhez is. Morgan is már biztos egyetemre jár.

-Hiányoznak neked az emberek?-nézett rám aggódóan.

-Csak most Sam miatt eszembe jutott, hogy sok embert hátrahagytunk. 

-Elbúcsúztunk tőlük. Azt mondtuk, hogy itt leéljük az életünket.

-Oh, bocsi. Azt hittem, hogy te is visszamennél.-másztam le a kanapéról.

-De visszamehetünk. Nem azért mondtam. Bárki is ez a Peter visszamehetünk érte.

-Nem, nem ráncigállak el. Elmegyek majd egyedül. A jövő hónapban. És elviszem Karli-t. Ő még nem látott mást nagyon és New York csodás hely. Majd egy hétvégén. Elhozom suliból és már indulunk is. 

-Akkor pasi hétvége itthon, csajos hétvége az ország másik felében.-tette szét megint a karjait.

-Oké.-bújtam hozzá.

-Azért szögezzük le, hogy nem fogtok shoppingolni.-mosolygott.

-Az New York, muszáj vásárolni. Plusz az az én pénzem. 

-Nem, én is kapom a fizut a Bosszúállók után. A sztripper pénzed már benne van a házban és a gyerekekben. 

-Ha már a sztripperkedésről van szó....-felálltam a kanapéról, megfogtam a kezét és bevontam a hálószobába.-Csak helyezd magad kényelembe.-ültettem le az ágy szélére. Becsuktam az ajtót és bebújtam a szekrényajtó mögé. Levettem a köntösömet és kimutattam majd leejtettem a földre.-Ezt tudod hogy hívták nálunk?

-Hogyan?

-A spanyol függöny.-dobtam ki a pizsama felsőmet is.

-Muszáj kínoznod? A csákók a bárban nem kaphattak meg téged, de te az enyém vagy már.-dobtam ki a melltartómat.

-Igen. Muszáj. Így tovább tarthat.-dobtam ki a rövidnadrágomat.

-Gyere!-állt fel az ágyról.

-Nem!-tettem ki a kezem.-Vissza. Elősegítheted a dolgot ha készen létbe vagy.-küldtem vissza. Megvártam amíg leül és kiraktam utána a bugyim.-1....-tettem ki az egyik lábam.-2.....-tettem ki a kezemet.-3.....-a másik kezem.-4.-bújtam elő.

-Gyere már!-rántott magához és megcsókolt. Bemásztam az ölébe és ledöntöttem az ágyra.-Olyan kiborító tudsz lenni.-húzott közelebb magához.

-Vigyázz, jéghideg a kezed.-csaptam rá bal kezére.

-Bocs, az nem veszi át a testhőm.-mosolygott és újra befogta a számat az övével.

...

Tekerjünk előre a New York-i utazáshoz:

Már megvettem a jegyeket, bepakoltam magamnak és Karli-nak. Készen állt minden. Elmentünk érte az iskolába és Bucky elvitt minket a repülőre. Pusziszkodtunk még egyet és már a repülőn is ültünk. Elaludt a vállamon, zenét hallgattunk vagy néztük a filmet az előttünk lévő ülésről. Pár óra múlva leszálltunk, béreltem autót, becsekkoltunk a szállodába, lepakoltunk és indult is a körút. 

Elvittem őt a régi lakásunkhoz és a legtöbb látnivalóhoz. Majd meg akartam keresni Peter-t. Elmentem ahhoz az épülethez ahová költöztek még régen, de azóta új lakók éltek ott. Keresgéltem a városban, de arra jutottam, hogy felkeresem Pepper-t. 

Fel se tűnt mennyire repült az idő, mert már egy nagyon őszes hajú, alacsonyabb hölgy nyitott rám ajtót.

-Quinn?!-csodálkozott rám.

-Szia Pepper! Szeretném bemutatni a lányomat, Karli-t.

-Jó napot!-köszönt rá kedvesen.

-Sziasztok. Gyertek be.-invitált be és leültünk a kanapéra.-Kértek valamit? Van rengeteg teám.

-Nem, köszönjük. 

- El is felejtettem, hogy nem öregedtek annyira. 30-nak se nézel ki még mindig. És te mennyi idős vagy, Karli?

-13. 

-Hamarosan már 14 lesz. Erről jut eszembe hány éves is Morgan? 20?

-21. Képzeld, átvette a Stark Industries-t és már csak néha jár ide.-dicsekedett.

-Gratulálok a legfiatalabb igazgatónak. Lenne egy kérdésem. Tartod még a kapcsolatot Peter-rel?

-Quill-el? Ő már 8 éve nem jött vissza az űrből.

-Nem, Peter Parker-el. 

-Ki?

-Peter Parker, a Pókember. Tudod. Tony-nak volt a nagy "barátja".

-Pókember még ma is védi a várost, de eddig azt se tudtam ki ő.

-Várj, mindjárt jövök.-felálltam és kimentem a konyhába. Kivettem egy képet a tányérok mögül.-Itt van.-mentem vissza hozzájuk.-Tony és Peter. Ekkor vettétek fel a céghez.-mutattam a képet.

-Azt hittem csak az egyik gyakornoka volt Tony-nak.

-Nem. Vele harcolt annak idején. Majd velem élt May Parker-el együtt.

-Oh, Happy nagyon le volt lombozva annak idején. Szegény May. Pedig összejártunk teázni.-nosztalgiázott.

-Mi? Ezt hogy érted? Mi történt May-el?

-Bocs, nem hallhatad kint a szigeten. 15 éve volt egy ilyen multiverzumos összecsapás és az egyik odadobott egy bombát. Belsővérzése volt. Bele is halt még a helyszínen. Pár másodperc volt csupán.

-Oh, akkor Peter-t is eléggé lesújthatta. Tudom, hogy nem emlékszel rá, Bucky se emlékezett, de utána néznél merre lakik most? Biztos van egy nyílvántartás amiben szerepel.

-Persze.-mosolygott.

-Amúgy van egy kisfiúnk is. Anthony Grant a neve. Tony és Steve után. Ő most 3 éves.-mutattam egy képet a mobilomon.

-Egy az egybe az apja. Nagyon aranyos.-mosolygott kedvesen.

-Tudsz valamit a többiekről? Mondjuk Wanda vagy Clint vagy esetleg Scott?

-Wanda már egy ideje Dallas-ban él. Clint a családjával él New York szélén. Scott is a családjával van. 

-Az jó. Én nem tudom meddig fognak növekedni, mert a DNS-ükben ott van a szérum. Én 20 voltam amikor beadták. Bucky 28. Majd náluk is megáll valószínű a növés és nekik is hosszú életük lesz. Oh, bocs, nem úgy értettem.-fogtam meg a kezét mikor lesütötte a szemét.-Szerintem így is eléggé elrontottam a kedved. Megyünk is.

-Majd utánanézek ennek a Peter-nek. Mi is a teljes neve?-álltunk fel az ülőalkalmatosságról.

-Peter Benjamin Parker. 2001. augusztus 10.-én született Queens-ben. Régen az MIT-re akart jelentkezni. May unokaöccse volt. Remélem ennyi infó elég lesz hozzá. Örültem, hogy láthattalak. Üdvözlöm a többieket.-mosolyogtam.

-Én is örültem nektek.-nyitotta ki nekünk az ajtót.-Üdvözlöm a fiúkat.-tessékelt ki minket és hamar leléptünk. Sooo weird.

-Ki volt ez a nő?-szólalt meg a kocsiba.

-Pepper Stark-Potts. Tony Stark felesége volt. Tudod aki után Anthony kapta a nevét.

-Oh. Mi történt vele?

-Tudod volt az a csata amiben harcoltunk apukáddal. Tony Stark zárta le azt azzal, hogy feláldozta magát az emberiségért.

-Hiányzik neked?

-Igen, de nem csak őt veszítettük el aznap. Holnap elmegyünk egy musical-re. Ott szerepel egy részük. Ezzel a darabbal emlékeznek meg arról mi történt New York-ban 2012-ben. 

-Te itt voltál akkor?

-Nem. Én Oroszországban voltam. Egészen 2016-ig. Utána két évig Afrikában voltam. Majd itt New York-ban egészen 2023-ig. 

-Sok fele jártál. Majd mi is Anthony-val elmegyünk ezekre a helyekre?

-Remélem ti túristáskodni mentek majd és nem dolgozni. Vagy menekülni a világ elől.

-Merre jártál még? Körbejártad a világot?

-Még nem teljesen. Éltem régen Magyarországon egy évig majd megint Oroszország, utána jött Afrika, azon bellül Wakanda-ban éltem apukáddal 2 évig. Utána történt egy csata amiben elvesztettem egy időre apukádat és akkor költöztem egyedül ide. Majd visszatért és együtt éltünk itt. Majd Lousiana-ban segítettünk Sam Bácsinak, elmentünk utána Párizsba, Londonba és visszaköltöztünk kicsit Budapestre. Már nem is tudom mennyi időt töltöttünk ott. Aztán költöztünk el Hawaii-ra. Majd jöttetek ti.

-Izgalmas életed volt eddig.

-Neked is az lesz. De kérlek jobb munkát válassz, mint mi apukáddal. Vagy mondjuk jobbat, mint amit én vállaltam amikor itt éltem.

-Miért? Mit dolgoztál?

-Táncoltam, férfiaknak. De ennél többet nem is fogsz megtudni róla minimum 16 éves korodig.

-Akkor még egy kérdésem lenne.

-Persze Kicsim. Most kivallathatsz.

-Mi történt a nagyapával? Mindig mesélted, hogy ő is harcolt veletek, de konrétan nem árultad el.

-A nagyapád volt apu legjobb barátja. Együtt jártak iskolába. Majd harcoltak a háborúba. A nagyapád jégre került 70 évre. Majd visszajött New York-ba és ügynök lett belőle. Utána különféle csatákban vett részt. 2019-ben megtudtuk, hogy ő az apám és akkor nem beszéltem vele vagy 4 évig. Akkor jött az úgymond végső csata, a végjáték. Megnyertük és a nagyapa is túlélte az ütközetet. Majd volt egy kis időutazós balhé amit egyedül intézett. Visszament abba az időbe amikor alapból élt volna és összejött az én mostohaanyukámmal, Peggy Nagyival. Azon az idővonalon együtt voltunk mindannyian. Bár akkor nem voltam együtt apukáddal. 

-Azon az idővonalon mi nem léteztünk?

-Azon az idővonalon még fiatalon vége volt az életemnek. Számomra az apukád nem igazán volt.....vagyis nem tekintettem úgy rá, mint a szerelmemre. Nekem ő csak az apukám vicces haverja volt. Bucky Bácsinak hívtam. Ezt ne meséld tovább, mert ez nekünk is kicsit undorítóan hangzik. Főleg visszagondolva.

-Ha minden úgy történt volna eredetileg, mint azon az idővonalon, mi történt volna?

-Akkor sose állok be harcolni, nem találok rá a szerelemre, még csak komoly munkám se lett volna és az egy régi kor. Csak vonalas telefon volt és háborúk dúltak akkoriba. Ha te akkor éltél volna, nagyon unatkoztál volna.

-Meglehet.

-Ha visszaérünk a szállodába akkor csak pizsamába bújunk, felvitetünk egy csomó csokit és egy sorozat közben felzabáljuk az egészet. Hogy tetszik?

-Gondolatolvasó is vagy?

-Persze.-nevettem.

Visszafurikáztunk és ahogy felvázoltam már az ágyban is feküdtünk. Bekapcsoltuk az ősrégi sorozatok egyikét és lefoglaltuk az agyunkat a tinidrámákkal.

-Anya, ti hány évesek is vagytok apával? Sose beszéltük ezt meg és a szülinapotokat se ünnepeljük.

-Miről beszélsz? Szoktunk szülinapot ünnepelni. Csak kettesben. Nem szoktunk titeket felébreszteni emiatt. És ez most hogy jött ide?

-Nem is tudom. Csak eszembe jutott arról, hogy egy tinédzser sorozatot nézünk, aztán rád néztem és te pont beleillenél a sztoriba. Fiatalnak nézel ki és legtöbbször úgy viselkedsz, mint én. Mármint fiatalos vagy.....-próbálta valahogy helyrehozni a dolgot.

-Oké. Elmondom ha lemegyünk a wellness részlegbe.-mosolyogtam rá.

Folytatása következik....