Laeriel öt teljes napja fekszik látszólag öntudatlanul a palota istápolyában. A szülei el sem akarnak mozdulni mellőle. Felváltva esznek, isznak és alszanak, hogy valaki mindig legyen mellette és várja, hátha felébred. Eragon is minden nap meglátogatja, de Saphira és a magával hozott Eldunarík tanácsára meg sem próbált segíteni a kislányon. A sárkányok szerint nem szabad megzavarniuk, mert most alakul ki közte és a jövőbeli sárkánya közti Indlvarn. Amikor megpróbáltak belépni az Ifjú Lovas elméjébe, nagy meglepetésükre egy igen erős, mágikus védelem állta el az útjukat. Erősebb, mint a most már Mester – mivel a kislány kiképzése az nagyrészt az ő és Saphira feladata lesz – Eragoné bármikor is volt. Természetesen a sárkányok segítsége nélkül. Az Eldunarík erejével egyetlen Lovas sem vetekedhet.

A hercegnő eszmélet vesztésének hatodik napjának végén érdekes dolog történik. Laeriel Dröttningu hajának néhány tincse kifehéredik, füle éppen olyan hegyes lesz, mint a tündéké, arca keskenyedik, valamint minden hiba eltűnik róla. Olyanná válik, mint egy tökéletesen kifaragott szobor. Sem a Shur'tugalnak, sem pedig a Skulblakaknak sincs fogalma arról, hogy vajon mi történik. Még sosem láttak ezelőtt még csak hasonlót sem. Hiszen Eragon eddig három sárkány kikeléséről tud. Ezek közül is csak egyet látott, azt, amit a saját bőrén tapasztalt. A maradék kettőnek tudomása szerint nem voltak ilyen mellékhatásai, hiszen Arya és Murtagh külseje nem változott meg attól, hogy kikelt a Fírnen és Tövis. Még egyszer megpróbálkoznak Laeriel elméjének feltárásával, de ezúttal is kudarcot vallanak benne. Ami még az embercsemete hajának elváltozásánál is érdekesebb, az az, hogy a már egyszer megrepedt tojás nem tört tovább. Nem kelt ki belőle a fióka és a sárkány tudatába sem tudnak behatolni. Olyan, mintha az emberlány és a tojásban megbúvó kissárkány valamiféle szimbiózisban élnének. Egymást támogatva és erősítve. Hiszen egy sárkány mágiája csakis akkor nyerheti el teljes hatalmasságát, ha megtalálja Lovasát. Már ha arra szánták, hogy Lovast válasszon magának és nem egy vadsárkánnyal van dolga az embernek. Az ilyenek semmilyen más hatalmat nem ismernek el, csak és kizárólag a sajátjukat.

A hetedik nap végre változás mutatkozik. A kislány először csak az ujjait kezdi mozgatni, majd szép lassan a csuklóját. Az esetet valószínűleg csak Eragonnak tűnik fel, mert a kis hercegnő azt a kezét mozgatja amit apja nem láthat. Már épp szólni akarna a királynak, hogy a lánya ébredezik, mikor a hercegnő szemei felpattannak, és olyan lendülettel ül fel, amit egy olyan ember is megirigyelne, aki nem egy héten át nyomta eszméletlenül az ágyat.

Mikor Laeriel magához tér, elsőként az orrát csapja meg a szokatlanul erős gyógynövény és éppen kifőtt tépések illata. Másodszor az tűnik fel neki, hogy sokkal élesebb a hallása, mint eddig. Hallja, ahogy a légy zümmög a folyosón, a szobában tartózkodó emberek légzésének hangját és az udvaron kiabáló szolgálók szavait is természetellenesen ki tudja venni. Mikor ez a tudatáig is eljut, hirtelen kipattannak a szemei. Egy meglepett kiáltást hall maga mellől, mire arrafelé fordul. Az édesapja gubbaszt éppen az ágya melletti széken, a kiáltás is tőle származott. A szoba sarkában pedig azt az idegent látja, akivel olyan sokáig beszélgettek és megmutatta neki a tojást. Tovább nem tudta tanulmányozni a sárkányos férfit, mert apja hirtelen megöleli és el sem akarja ereszteni.

Vajon meddig aludtam?

-Egy kerek hétig kicsi emberpalánta. – a hang minden kétséget kizáróan Saphirához tartozik. Körbenézett, hátha megpillantja a zafírszínű sárkányt, akit a csillogó pikkejei miatt nem nehéz megtalálni. Ennek ellenére sehol sem látta.

-Hol vagy, szép sárkány?

-Az udvaron, Pöttöm. Sajnos nem férek be az Istápolyotokba, így nem lehettem mellettetek.

-Hogy – hogy mellettünk? Nem inkább csak mellettem?

-Nem kicsi lány. Melletted és a sárkányod mellett.

-Sárkányom? Nekem nincs sárkányom.

-De van. Amikor megérintetted a tojást, amit Eragon feléd nyújtott, a fióka kiválasztott téged. Te leszel a Lovasa, amint kikel.

-De ha egy hete fekszem itt, miért nem kelt ki eddig?

-Ezt még mi sem tudjuk. Még sosem találkoztunk hasonlóval. És ha még furcsaságot szeretnél látni és tapasztalni, csak nézz bele egy tükörbe.

Ezek után kihúzódik a gyermek elméjéből, hogy az megemészthesse azokat az információkat, amiket az imént kapott. A gyermeket még mindig édesapja zárta karjaiba és úgy tűnik, soha többé nem akarja elengedni. A gyengélkedő ajtaja hirtelen kivágódik. A királyné viharzik be rajta. Szemei alatt sötétkék, már – már fekete karikák húzódnak, haja kócos, ruhája pedig gyűrött. Megjelenése valószínűleg részben a lelkiállapotát tükrözi, bár az arcán egy ragyogó mosoly játszik. Lánya betegágyához siet és ő is szorosan átöleli. Eragon, mivel a nő arca felé néz, látja, hogy néhány könnycsepp csíkozza szép arcát. Ezek az öröm és a megkönnyebbülés könnyei. Vállai nem rázkódnak, légzése is egyenletes. Ha valaki nem látja, hogy sír, észre sem veszi. Ennek ellenére a két szülő közötti gyermek így szól:

-Ne sírj anya. Már jobban vagyok.

A két szülő, sőt még Eragon is meglepődve kapja fel a fejét. Vajon honnan tudja a kislány hogy az anyja sír? Hiszen azarcát nem láthatja, egyébként pedig nem látszik rajta, hogy könnyeket hullajt.

-Most mért néztek ilyen értetlenül? Érzem a könnyeid sós illatát. – A Sárkánylovas meglepődve kezdi méregetni a lánykát. Tudatát kinyújtja, óvatosan tapogatódzni kezd vele, amíg meg nem találja Blöthrgram, a tündék és az Eldunarík tudatát. Összekapcsolódnak, majd a Lovas beszámol az előbb elhangzottakról. Végül Vrael sárkánya, Umaroth áll elő egy valószínű válasszal a kislány átalakulását illetően.

-Minden bizonnyal a sárkányok mágiájával áll kapcsolatba ez a szokatlan jelenség. Mint tudod, a sárkányok fokozatosan változtatják meg Lovasaik külsejét és tulajdonságait. Ez nálad hamarabb ment végbe az Agaethí Blödhrem, A Véreskü Ünnepe miatt. Ennek a kislánynak viszont nem kellettek évek arra, hogy átalakuljon, hiszen már akkor elkezdte, amikor megérintette a tojást. Van valami különleges ebben a kettőben, ami eddig senkiben sem volt meg. Valószínűleg ezért változott meg ilyen látványosan gyorsan.

-Ez egy kis részben ésszerű magyarázattal szolgál Umaroth Elda. Viszont további kérdéseket vet fel. Vajon miben különbözhet tőlünk?

-Sajnos nem tudom Eragon. De idővel minden bizonnyal rá fogunk jönni mindannyian.

Ezek után Eragon visszavonult saját tudatába.

-Naneth (anya), kérhetek egy tükröt? – a kérdést hallva Annis ijedten néz fel a sarokban álldogáló Lovasra, aki erre közelebb sétál, majd az ágy végénél megáll, és rátámaszkodik, hogy szeme kicsit alacsonyabban legyen és a kislánynak ne kelljen kitörnie a nyakát, ha rá akar nézni a nálánál sokkal magasabb férfira.

-Laeriel, valószínűleg észrevetted, hogy az érzékszerveid kiélesedtek. Jobban hallasz, látsz, érzékelsz és a szaglásod is felerősödött. Ezért valószínűleg a sárkányok mágiája felelős. Tudod nemrég még én is úgy néztem ki, mint egy ember, de a farthen dúri csatában, mielőtt megöltem volna Durzát súlyosan megsebezte a hátamat, ami egészen a tündék egyik legfontosabb ünnepéig kínzott. Az Agaethí Blödhremen viszont a sárkányok szelleme meggyógyított. A sárkányok egy évtizedekig tartó folyamat során változtatják meg Lovasaik külsejét. Ezt gyorsította meg az ünnepélyen a szellem. Ekkor lettem olyan gyors és erős, mint a tündék, élesedtek ki érzékszerveim és változott meg a külsőm. Ez a változás minden Lovasnál bekövetkezik az idő elteltével. Nem kell megijedned új képességeidtől, sem pedig külsődtől, mert ez teljesen normális. – mondandója befejeztével egy tükröt nyújt Laeriel felé.

-Le hannon. (Köszönöm.)

Laeriel kicsit tartott attól, amit a tükörben látni fog. Nem tudta mit alakított át rajta az, hogy Lovassá vált. Ennek ellenére elveszi a tükröt. Egyelőre, lefordítva tartja a kezében, vesz egy nagy levegőt, hirtelen megfordítja és szembenéz önnön másával, aki nem is hasonlít eddigi önmagára. A legfeltűnőbb változás a szurokfekete hajában rikító hófehér csíkok. Az arcának felépítése is változott. Formája keskenyebb, előkelőbb lett. Arccsontjai kerekített formát adtak neki. Szája kicsit teltebb, orra pisze. A szeme macskaszerű, kicsit húzott. Pupillája is hasonlít egy macskáéra, kicsit oválisabb, nem olyan kerek, mint az embereké, valamint íriszének színe is változott valamennyit. Már nem olyan szép citromsárga, mint ami szeretett népére jellemző. Vannak benne fehér és fekete foltok, örvények, amik úgy kavarognak, mint egy tornádó ősz idején. Meglepődött önnön szépségén.

-Gyönyörű – lehelte áhítattal bámulva sárkánya remekműjét. Erre az egy szóra a szobában taródzkodók megkönnyebbülve sóhajtottak. – Hol van a sárkányom? – Eragon a kis éjjeliszekrény felé mutat, amit eddig észre sem vett.

Azon egy piros bársonypárnán fekszik a csodálatosan szép, már megrepedt sárkánytojás. Laeriel megmozdul és a tojás félé kezd mászni. Ráfekteti a kezét mire az ékkőszerű, kemény héjú tojás ringani kezd jobbra – balra. Hangos gügyögés hangzik fel belőle, tovább reped. Egyre több hajszálrepedés hálózta be a héjat. A tetején háromszöget formálnak. Lassan billegni kezd, felemelkedik és előbújik a tojásból egy háromszög alakú fej. Egy kissárkány feje. Egy kis ideig még az orrán egyensúlyozza a kitört tojáshéj darabot, majd megrázza a fejét, a darabka pedig messzire repül. A lyukon kimászik, lépni akar, de eltűnik alóla a talaj és a földre esik. Ezután a kicsi lény felemeli háromszögletű fejét és körbe szaglászik. Ezalatt az emberek szemügyre veszik. Színe hófehér, pikkejei, több száz drágakőként, ragyognak. A délutáni nap sugarai visszaverődnek róluk, ezer meg ezer fényponttal szórva be a szoba falait. A végtagjai aránytalanul hosszúak a törzséhez képest, szárnyai áttetsző hártyák, kissé denevérszerűek, végei karomban végződnek. Feje kissé háromszögletű, tetején két szarv kezdemény. Szempárja igen érdekes. Pontosan ugyan olyan, mint Lovasáé, csak a pupillája keskenyebb. Ásít egy nagyot, közszemlére téve tűhegyes húsmarcangoló fogait. Testét a nyakától kezdve a farka végéig tüskék borítják, nyakhajlatánál viszont nagyobb helyet hagynak szabadon. Ide teszik a Lovasok nyergeiket. Karmai a legsötétebb feketét idézik és élesebbek, mint a legjobb szabja.

Laeriel egyik keze még mindig a tojáson nyugszik, miközben a sárkányát bámulja.

Hát nem csodálatos? Hát nem gyönyörű? És az én társam... az enyém!