🍕2🍕
~ Hétfő ~
Reggel 5:30 körül keltem, hogy legyen időm elkészülni és berakni a kimaradt cuccokat mint pl. a fogkefe, fésű ... A fehér melegítőmet felvettem, a tartalékot meg beraktam a sporttáskámba.
A sulihoz anyu eldobott kocsival, de ő egyből ment tovább vásárolni, azzal a mondattal, hogy "reggel több minden van a boltban". 6:24 körül értünk oda, nem volt még ott senki. Ezért leültem, és vártam. 6: 30-ra már mindannyian ott álltunk a suli előtt. Vagyis mégsem. Lakatos még sehol, és a busz sincs sehol. 6: 35-kor Lakatos tépte fel a suli ajtaját és rohant hozzánk.
-Jó reggelt, gyerekek! -üdvözölt minket. Mi is visszaköszöntünk egy "jó reggelt" -tel, és beszélgettünk tovább.
Pár perccel később, váratlan vendég érkezett. Kovács Lilla tanárnő. Lilla tanárnő rajztanár, és egy teljesen átlagos 25 éves lány / nő. Igen, részben ezért szereti mindenki, mert miért csaknem egykorúak vagyunk (ő 25, mi meg 11.-et jártuk ki. Mármint akik a csapattársaim), olyan nekünk (lányoknak), mintha a barátnők lennénk.
-Mit keres itt Lilla tanárnő? -kérdeztem az igazgatótól.
-Ő a kísérőtanárotok. Ő megy veletek a versenyre, felügyelőként.
-Legalább lesz kivel beszélgetnem -motyogtam magamban.
Lilla tanárnő köszönt, és összekapcsolódott s beszélgetésbe. Igazából a versenyről beszéltünk. Aztán nemsokára megjött értünk a kisbusz. Leparkolt elénk, és a sofőr kiszállt.
-Jó reggelt. Fehér csapat? -jött oda hozzánk.
-Igen, mi vagyunk -válaszolta Tomi.
-Akkor tessék -nyújtott át egy fehér borítékot. -Ez a tiétek.
Átvettem és kezdtem felolvasni ami benne áll.
- "Kedves Kovács Pál Baptista sportgimnázium! - kezdtem felolvasni. - Üdvözlünk titeket az Iskolák Országos Versenyén. Ettől a pillanattól kezdve részesei vagytok az idei megmérettetésnek, a verseny kezdődésének! Pakoljatok be, és szállítók fel a buszra, ami pontosan 7: 00-kor Jó utat kívánunk, és ne feledjétek, mostantól kezdve bárhol, bármikor várhat rátok egy feladatot! Az egyik ülés alatt megtalálható a helyszínre vonatkozó üzenet!
-Mi bepakoljuk a cuccaitokat. Ti addig keressétek meg az ülés alatt lévő üzenetet! -sürgetett Lakatos.
Én és Roli bepattantunk a kisbuszba, és keresni kezdtük azt az üzenetet. Roli a hátsó-, én a középső sorban kerestem. De szinte semmit nem láttam, ezért elővettem a telefonomat, és bevilágítottam az ülések alá. Így nemsokára meg is pillantottam. Egy volt a baj:
-Megvan! De hátra van csúszva. Nem érem el -magyaráztam Rolinak, aki közben hátul kereste.
-Előrébb tolom, hátha úgy éri -és tolta előke, de ő sem érte el annyira. Kicsit beljebbnyúltam, de valami kiálló felsértette a kezemet, nem törődtem vele, hogy fáj, inkább kihalásztam a képeslapot. Kiszálltunk és kezdtem volna felolvasni, amikor az igazgató megszólalt.
-Betti. Vérzik a kezed -mutatott rá a sebre.
-Ja, igen, valami megvágta az ülés alatt. Lefertőtleníthetem? -kérdeztem, és mentem is a csomagtartóhoz a cuccomért. Gyorsan letöröltem egy zsepivel a vért, lefújtam sebfertőtlenítővel, és fáslival bekötöttem a kezemet. Visszatettem a tatyómat, és mentem vissza a többiekhez.
-Na! Mi van rajta? -kérdeztem.
- Üdvözlet Tiszafüredről! Hátul meg a tábor pontos címe -mondta Lilla tanárnő.
-Lefotózhatom a címet? A szüleim tudni akarják hol leszünk -kérdeztem a sofőrtől. Ő bólintott, én meg elővettem a telefonom, lefotóztam és elküldtem a szüleimnek az üzenetet:
"Itt lesz a verseny! (FOTÓ)"
-Szálljatok be, indulunk -indult meg egy kisbusz egy sofőr felé.
-Egy perc Csoportkép. Álljatok egymás mellé, Lilla tanárnő meg közétek, hogy 2-2 legyen mind két oldalon -beálltunk ahogy Lakatos mondta.
Lefotózott, és beszálltunk a kisbuszba. Hátul én és Roli ültünk, a középső sorban Tomi és Feri, az anyósülésen meg Lilla tanárnő. Feri elhozta a laptop-ját, és azon nézett Minecraft videókat. Mellette Tomi chipset evett, és közben telefonált. Hátul Roli kerékpár versenyeket nézett. Én meg mellette zenét halgattam, és bámultam ki az ablakon. A táj nagyon szép volt, de az álom mégis elnyomott. Budapest - Tiszafüred kb. másfél óra. Mi is enyyi idő alatt értünk oda.
-------------------------------------------------- -----------
Csoki!
Itt a 2. rész
Pussz!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro