A hétvégén nem sok említésre méltó dolog történt. Anyával felfedeztük az egyik plázát, azon belül is a papírboltot, ahol a boltos nagy örömére a fél boltot felvásároltuk. Kellettek azok az új füzetek na... A plázába szinte annyira belezúgtam, mint a kosárpályába, és hát elég sokat fogok ide járni. Talán a legizgalmasabb dolog, ami a hétvégén történt az az, hogy a sulitól jött egy levelem. Ez áll benne:

Kedves Rebecca Baton!

Nagy örömünkre szolgál, hogy a Norton Gimnáziumban köszönthetünk téged. Iskolánk nagy hangsúlyt fektet a sportra és a tanulmányai eredményekre egyaránt, ezért reméljük, hogy te is hozzájárulsz majd iskolánk sikereihez. Mostantól a 11. B. osztály diákja vagy. A hétfői tanítási napon az osztályfőnöködtől, Thomas Morrison-tól tudod átvenni a testnevelés órához szükséges torna cuccot és az iskola egyenmelegítőjét. Az órarendedet a borítékban találod. A tanítás pontban fél 9-kor kezdődik, a késésért büntetés jár. Az iskola lehetőséget ad különböző foglalkozásokon való részvételre, kérünk szíveskedj egyet választani az alább felsorolt programok közül. A borítékba beletettünk egy naptárt, ebben megtalálod az iskolai események listáját. Sikeres iskolakezdést kívánok neked:

                                                                                         Beverly Murray, 

                                                                                                                 a Norton Gimnázium igazgatónője

A borítékban a naptárral annyira nem foglalkoztam, mivel az órarendem sokkal jobban érdekelt. A hétfői órarendem elég durva, törivel kezdek, majd fizika, tesi, rajz, irodalom, német és zárásként egy biosz. Ahogy az órarendemet nézegettem, 2 dologra lettem figyelmes: 1. heti 6 (!!) tesióránk van, szerdán duplatesi 2. van egy olyan óránk, hogy közösség építés. Mivel a levélben nem írtak róla, így hát úgy vagyok vele, hogy majd a suliban kiderül. Az osztályomról továbbra sem tudok semmit, de ez 2 órán belül kiderül. Igen, ugyanis fél 7 van , és én már felkeltem. Eléggé izgatott és ideges vagyok, szóval ma reggel még cappucinóra sincs szükségem, pedig más napokon anélkül nem élem túl a napot. Hát nem egy korán kelő típus vagyok az biztos. Most mégis felkeltem ilyen korán, szóval idegességemben csak annyit tudok csinálni, hogy leellenőrzöm kb. századszor az iskolatáskámat, hogy mindent betettem-e. Végül anyának sikerült leállítani, egy sima mondattal:

-Becca, ha nem fejezed be, nem suliba kerülsz, hanem diliházba-mondja ásítozva. Hupsz, ezek szerint felkeltettem.

-Na öltözz fel szépen, én addig csinálok valami reggelit-mondja, majd a gardróbom felé tol. Miután 3x átöltözök, sikerül kiválasztanom ezt a szettet, és végre készen állok az első napomra.

Letrappolok a lépcsőn, és egyenesen a konyhába megyek, ahonnan már íncsiklandó illatokat érzek. Anya elém tol egy tál sajtos rántottát, amit kb.5 perc alatt be is termelek. Rápillantok a telómra, és legnagyobb meglepetésemre már 8 órát mutat. Még a végén elkések! Gyorsan felrohanok az emeletemre a táskámért, berakom a táskámba a szendvicset, amit anya csomagolt nekem és már mennék ki az ajtón, amikor anya megállít.

-Sok sikert az első naphoz kicsim! Apád is ezt üzeni neked, de sajnos neki már el kellett mennie dolgozni. Ismerkedj meg az osztályoddal-mondja nekem anya, és egy puszit nyom az arcomra.

-Köszi anya! De most rohanok-mondom, és már vágtatok ki az ajtón. Próbálom felidézni, hogy Crissel merre indultunk el, és legnagyobb megkönnyebbülésemre odatalálok a sulihoz. Velem együtt sok diák sétál be a suliba, mindenki nagyban beszélget valakivel, csak én állok az épület előtt, mint egy rakás szerencsétlenség.

-Új vagy itt?-szólít meg váratlanul egy lány, aki szinte belém ütközik.

-Hát igen...ennyire látszik?-kérdezem mosolyogva.

-Egy kicsit. Gyere megmutatom, hogy hol kell regisztrálnod, hogy te is nortonos diák vagy-mondja a lány és egy kisebb szobába vezet.

-Amúgy én Tina vagyok. És te?-kérdezi.

-Rebecca. De mindenki csak Beccának hív (kivéve Chris)-mondom és végigmérem a szememmel a lányt. Szőkés barna haj, alacsony magasság, hihetetlenül vékony alak, és vakítóan kék szemek. Hihetetlenül aranyosan néz ki. És egész biztos, hogy fiatalabb, mint én.

-9-es vagyok-mondja, szinte a gondolataimban olvasva-,de ide jár a bátyám, aki 11.-es, így hát eléggé jól ismerem a sulit.

-Melyik osztályba jár a bátyád?-kérdezem tőle, mert a 11.-es szóra felfigyeltem.

-A B-be. Te hányadikos leszel?-kérdezi tőlem csillogó szemekkel.

-11.-es, a bátyád osztálytársa leszek-válaszolok. Kicsit elhúzza a száját, és halkan kuncogni kezd.

-Hát sok sikert. Nem semmi egy osztály-mondja nevetve.

-Hogyhogy??-kérdezem tőle eléggé meglepődve. Ám válaszra nem kerül sor, mivel a szobából (a titkárságból) egy nő lép ki, és behív.

-Majd még összefutunk-mondja Tina, és már el is tűnika folyosó végében. Még megköszönni se volt időm az útbaigazítást.

-Rebecca? Kérlek gyere be-mondja a nő, és kedvesen befele int a kezével. A szoba nagyon hangulatosan van berendezve, krémszínű falak, és öblös fotelek.

-Megkaptad már az osztályfőnöködtől az iskolai dolgokat?-kérdezi és int a kezével, hogy üljek le egy fotelbe.

-Nem, igazából azt sem tudom, hogy ki az osztályfőnököm.-válaszolok.

-Rendben, nos ez esetben felkísérlek az osztálytermedbe és a szünetben felküldöm Thomas tanár urat, hogy adja át neked a felszerelést. Most pedig kérlek írd ezt a papírt alá, utána pedig felmegyünk a termetekbe-mondja és egy lapot nyújt felém. Miközben aláírom a lapot, eszemve jut, hogy az ofőt Thomas úrnak nevezte. A régi sulinkban minden tanárt Mr. Xy-nak kellett hívni, és csak a vezetéknevét használtuk. Itt pedig a keresztnevén hívjuk a tanárokat. Őszintén, ez így sokkal jobban tetszik. A nő az épület első emeletére vezet, majd balra fordul, és benyit egy terem ajtaján. Nagy levegőt veszek, és én is belépek a terembe.