5.fejezet
-Szia! Gondolom te lennél Rebecca-mondja nekem a görög félisten, miközben közelebb jön hozzám.
-Igen, én vagyok-mondom, és próbálom leplezni irtó nagy zavaromat azzal, hogy az egyik barna hajtincsemet kezdem el csavargatni.
-Én pedig Chris vagyok-mutatkozik be, és nyújtja a kezét, mint egy hivatalos bemutatkozásnál. Eléggé meglep a gesztus, de azért kezet fogok vele, és amint egymáshoz ér a kezünk, ő magához húz és megölel. Na ez még jobban meglep, de be kell vallanom, hogy rohadt jól esik. Mikor eltávolodunk egy kicsit egymástól, újra szemügyre tudom venni Chris-t: szőkésbarna (de inkább barna) haj, mélykék szemek, napbarnított, kreolos bőr, izmos felsőtest(konkrétan feszül rajta a póló) és hihetetlenül aranyos mosoly. Áhh, kicsit sem az esetem.
-Jó kis házatok van-mondja, és közben ő is végigmér engem a szemével. A hajam még mindig kócos, nincs rajtam smink és egyszerű fehér topot viselek farmershorttal. Hozzá képest elég pocsékul festek.
-Igen nekem is nagyon tetszik-válaszolok, mikor eszembe jut, hogy reagálnom kéne a megjegyzésére. Francba, hogy ennyire összezavar ez a srác.
-Na gyere, megmutatom neked a fontosabb dolgokat a városban-mondja és elindul. Konkrétan loholok utána. Először megmutatja a város legfinomabb fagyizóját (nyami), ami tök közel van a házunkhoz, majd a sportpályát, ami elég jól fel van szerelve. Kültéri edzőgépek, futópálya, focipálya és egy kosárpálya. A sportpályától nem messze van egy rendes edzőterem, ahova mint megtudtam, Chris is elég sokat jár a haverjaival. Meg is látszik-teszem hozzá magamban. Chris megmutatja még a kedvenc helyeit is, egy parkot és egy kalandparkot. A második helynél elég furcsán nézek rá, mire elmondja, hogy nyaranta itt szokott dolgozni már 3 éve.
-Egyszer elhozlak ide-mondja, majd rám kacsint.
-Ezt megbeszéltük-vigyorgok rá lelkesen. A város amúgy hihetetlenül tetszik: sok-sok utca, megszámlálhatatlanul sok bolt, pörgés, emberek, és ami a legjobban tetszik, hogy rengeteg lehetőség van a sportolásra. Uszoda, gördeszka pályák, biciklis utak, foci-,kosár-, tenisz-pályák, télen-nyáron nyitva tartó jégpályák és még sorolhatnám. A másik nagy szenvedélyem a ruhatáram frissítése, ezért is döbbenek le, amikor meglátom a szinte felhőkarcoló méretű plázákat. Ez teljesen új nekem. Chris mosolyogva figyeli, ahogy imádattal nézek meg mindent.
-Mindjárt megérkezünk az utolsó helyre-mondja, majd visszaránt a járdára, mielőtt elütne egy kocsi.
-Uhh, köszi, elbambultam-mondom neki.
-Tényleg? Nem is tűnt fel-mondja nevetve.-Na itt is vagyunk-áll meg egy hatalmas épület előtt.
-Ne szívass, hogy ez a suli-mondom ámulattal a hangomban.
-De, bizony. Üdvözöllek a Norton Gimnáziumban-mondja ünnepélyes hanggal. A suli még annál is jobban néz ki, mint ahogy a képeken láttam. Vörös téglás épület vajszínű falakkal, amik nagyon kellemes összhatást nyújtanak. Nagyon modern az épület, és ahhoz képest, hogy a sulira a legjobb szinonima a börtön, olyan érzésem van, hogy ide nagyon szeretnek járni a tanulók.
-Sajnos most nincs nyitva a suli, szóval belülről nem tudom megmutatni neked. Amúgy hányadikos leszel?-kérdezi tőlem.
-11. És te?-kérdezek vissza.
-Én is. Melyik osztály?
-Ha jól tudom B-s leszek-nézek rá, miközben magamban reménykedek abban, hogy ő is B-s.
-Hát akkor évfolyamtársak leszünk. Én A-s vagyok. Jó lesz az osztályod, bár jár oda pár szar arc-mondja, miközben egy kavicsot kezd el rugdosni.
-Na, ez aztán a jó hír-mondom kicsit kedvetlenül.
-Nyugi, jó lesz ez. Amúgy gondolkodtál már azon, hogy milyen foglalkozásra mész?-kérdezi.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Jajj bocs, elfelejtettem, hogy új vagy-mondja bocsánatkérő arckifejezéssel. Mondjuk,nem tudom, hogy ezt hogy lehet elfelejteni.-Mindenkinek kell választania egy sulis foglalkozást, amit szeretne csinálni. Ilyen például a rajzszakkör, barkácsműhely, sakk kör, és a sportok. Úszás, amerikai foci és sima foci, röpi, kosár, tánc, és ide sorolják a pom-pom csapatot is. Téged mi érdekel?
-Egyértelműen a kosár, bár táncolni is nagyon szeretek-válaszolok.
-Kosár? Komolyan?-kérdezi csodálkozó arckifejezéssel. Ettől kicsit felmegy bennem a pumpa.
-Miért, szerinted nem kosarazhatok?-kérdezem kicsit dühösebb hangszínnel, mint kellene.
-Nem, dehogy, nem erről van szó-mondja, miközben védekezően felemeli mindkét kezét.
-Akkor meg??
-A kosárcsapatba nagyon nehéz bekerülni. Elég durva válogatás van. A csapatkapitány, Kate nagyon komolyan veszi a kosárt-mondja magyarázatképp.
-Ahogyan én is. A kosár az életem. Az előző sulimban én voltam a kapitány-mondom neki komoly arccal.
-Jó, nyugi elhiszem. Azt hiszem ideje lenne visszamennünk, gondolom azért egy kicsit fáradt vagy-mondja. Válaszképp csak bólintok egyet.-Hazakísérlek.
-Köszi-mondom neki. A hazavezető út csöndben telik, amikor eszembe jut valami.
-Chris, te milyen foglalkozásra jársz?-kérdezem. A kérdésem mosolyt csal az arcára.
-Focizok. De nem amerikai focit játszok, azt utálom.-válaszolja.
-Mióta focizol?-teszem fel a kérdést, és innentől kezdve sínen van a beszélgetés. Elmeséli, hogy 2. óta focizik, és hogy a bátyja beszélte rá, hogy elkezdje. Onnantól kezdve a foci szerelmes lett. Furcsa volt hallgatni egy másik sportolót, aki legalább annyira imádja a sportját, mint én. Chris nagyon kellemes társaság, és szinte fel sem tűnt, hogy már haza is értünk, de Chris figyelmeztet erre is.
-Na, a körbevezetésnek hivatalosan is vége van-mondja mosolyogva.
-Köszönöm. Az egészet-mondom neki hálás arccal és hirtelen jövő felindulásból szorosan megölelem. Eléggé meglepi a heves reakcióm, de azért viszonozza az ölelésemet.
-A suli hétfőn fél 9-kor kezdődik. Sajnos nem tudlak elkísérni, mert suli előtt edzésem van, de nagyon remélem, hogy odatalálsz-mondja.
-Persze. Hát hogy is tévedhetnék el, mikor ilyen jó idegenvezetőm volt?-mondom rákacsintva.
-Az már egyszer biztos-mondja nevetve.-Na én megyek, jó pihenést Reb.
-Reb?-kérdezem tőle.
-Gondolom mindenki Beccának hív, ez is egy becenév, csak különlegesebb-mondja, majd hátat fordít nekem és befordul a sarkon. Az arcomra valami letörölhetetlen vigyor ül ki. Felsietek a másodikra, majd hanyatt vetem magam a kényelmes francia ágyon, és kb.10 percen belül kidőlök.
Remélem tetszik nektek az új részt, a véleményeteket kommentben írjátok meg nekem! További jó hétvégét <3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro