Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.fejezet

-Szia! Gondolom te lennél Rebecca-mondja nekem a görög félisten, miközben közelebb jön hozzám.

-Igen, én vagyok-mondom, és próbálom leplezni irtó nagy zavaromat azzal, hogy az egyik barna hajtincsemet kezdem el csavargatni.

-Én pedig Chris vagyok-mutatkozik be, és nyújtja a kezét, mint egy hivatalos bemutatkozásnál. Eléggé meglep a gesztus, de azért kezet fogok vele, és amint egymáshoz ér a kezünk, ő magához húz és megölel. Na ez még jobban meglep, de be kell vallanom, hogy rohadt jól esik. Mikor eltávolodunk egy kicsit egymástól, újra szemügyre tudom venni Chris-t: szőkésbarna (de inkább barna) haj, mélykék szemek, napbarnított, kreolos bőr, izmos felsőtest(konkrétan feszül rajta a póló) és hihetetlenül aranyos mosoly. Áhh, kicsit sem az esetem.

-Jó kis házatok van-mondja, és közben ő is végigmér engem a szemével. A hajam még mindig kócos, nincs rajtam smink és egyszerű fehér topot viselek farmershorttal. Hozzá képest elég pocsékul festek.

-Igen nekem is nagyon tetszik-válaszolok, mikor eszembe jut, hogy reagálnom kéne a megjegyzésére. Francba, hogy ennyire összezavar ez a srác.

-Na gyere, megmutatom neked a fontosabb dolgokat a városban-mondja és elindul. Konkrétan loholok utána. Először megmutatja a város legfinomabb fagyizóját (nyami), ami tök közel van a házunkhoz, majd a sportpályát, ami elég jól fel van szerelve. Kültéri edzőgépek, futópálya, focipálya és egy kosárpálya. A sportpályától nem messze van egy rendes edzőterem, ahova mint megtudtam, Chris is elég sokat jár a haverjaival. Meg is látszik-teszem hozzá magamban. Chris megmutatja még a kedvenc helyeit is, egy parkot és egy kalandparkot. A második helynél elég furcsán nézek rá, mire elmondja, hogy nyaranta itt szokott dolgozni már 3 éve.

-Egyszer elhozlak ide-mondja, majd rám kacsint.

-Ezt megbeszéltük-vigyorgok rá lelkesen. A város amúgy hihetetlenül tetszik: sok-sok utca, megszámlálhatatlanul sok bolt, pörgés, emberek, és ami a legjobban tetszik, hogy rengeteg lehetőség van a sportolásra. Uszoda, gördeszka pályák, biciklis utak, foci-,kosár-, tenisz-pályák, télen-nyáron nyitva tartó jégpályák és még sorolhatnám. A másik nagy szenvedélyem a ruhatáram frissítése, ezért is döbbenek le, amikor meglátom a szinte felhőkarcoló méretű plázákat. Ez teljesen új nekem. Chris mosolyogva figyeli, ahogy imádattal nézek meg mindent.

-Mindjárt megérkezünk az utolsó helyre-mondja, majd visszaránt a járdára, mielőtt elütne egy kocsi.

-Uhh, köszi, elbambultam-mondom neki.

-Tényleg? Nem is tűnt fel-mondja nevetve.-Na itt is vagyunk-áll meg egy hatalmas épület előtt.

-Ne szívass, hogy ez a suli-mondom ámulattal a hangomban.

-De, bizony. Üdvözöllek a Norton Gimnáziumban-mondja ünnepélyes hanggal. A suli még annál is jobban néz ki, mint ahogy a képeken láttam. Vörös téglás épület vajszínű falakkal, amik nagyon kellemes összhatást nyújtanak. Nagyon modern az épület, és ahhoz képest, hogy a sulira a legjobb szinonima a börtön, olyan érzésem van, hogy ide nagyon szeretnek járni a tanulók.

-Sajnos most nincs nyitva a suli, szóval belülről nem tudom megmutatni neked. Amúgy hányadikos leszel?-kérdezi tőlem.

-11. És te?-kérdezek vissza.

-Én is. Melyik osztály?

-Ha jól tudom B-s leszek-nézek rá, miközben magamban reménykedek abban, hogy ő is B-s.

-Hát akkor évfolyamtársak leszünk. Én A-s vagyok. Jó lesz az osztályod, bár jár oda pár szar arc-mondja, miközben egy kavicsot kezd el rugdosni.

-Na, ez aztán a jó hír-mondom kicsit kedvetlenül.

-Nyugi, jó lesz ez. Amúgy gondolkodtál már azon, hogy milyen foglalkozásra mész?-kérdezi.

-Nem tudom miről beszélsz.

-Jajj bocs, elfelejtettem, hogy új vagy-mondja bocsánatkérő arckifejezéssel. Mondjuk,nem tudom, hogy ezt hogy lehet elfelejteni.-Mindenkinek kell választania egy sulis foglalkozást, amit szeretne csinálni. Ilyen például a rajzszakkör, barkácsműhely, sakk kör, és a sportok. Úszás, amerikai foci és sima foci, röpi, kosár, tánc, és ide sorolják a pom-pom csapatot is. Téged mi érdekel?

-Egyértelműen a kosár, bár táncolni is nagyon szeretek-válaszolok.

-Kosár? Komolyan?-kérdezi csodálkozó arckifejezéssel. Ettől kicsit felmegy bennem a pumpa.

-Miért, szerinted nem kosarazhatok?-kérdezem kicsit dühösebb hangszínnel, mint kellene.

-Nem, dehogy, nem erről van szó-mondja, miközben védekezően felemeli mindkét kezét. 

-Akkor meg??

-A kosárcsapatba nagyon nehéz bekerülni. Elég durva válogatás van. A csapatkapitány, Kate nagyon komolyan veszi a kosárt-mondja magyarázatképp.

-Ahogyan én is. A kosár az életem. Az előző sulimban én voltam a kapitány-mondom neki komoly arccal.

-Jó, nyugi elhiszem. Azt hiszem ideje lenne visszamennünk, gondolom azért egy kicsit fáradt vagy-mondja. Válaszképp csak bólintok egyet.-Hazakísérlek.

-Köszi-mondom neki. A hazavezető út csöndben telik, amikor eszembe jut valami.

-Chris, te milyen foglalkozásra jársz?-kérdezem. A kérdésem mosolyt csal az arcára.

-Focizok. De nem amerikai focit játszok, azt utálom.-válaszolja.

-Mióta focizol?-teszem fel a kérdést, és innentől kezdve sínen van a beszélgetés. Elmeséli, hogy 2. óta focizik, és hogy a bátyja beszélte rá, hogy elkezdje. Onnantól kezdve a foci szerelmes lett. Furcsa volt hallgatni egy másik sportolót, aki legalább annyira imádja a sportját, mint én. Chris nagyon kellemes társaság, és szinte fel sem tűnt, hogy már haza is értünk, de Chris figyelmeztet erre is.

-Na, a körbevezetésnek hivatalosan is vége van-mondja mosolyogva.

-Köszönöm. Az egészet-mondom neki hálás arccal és hirtelen jövő felindulásból szorosan megölelem. Eléggé meglepi a heves reakcióm, de azért viszonozza az ölelésemet.

-A suli hétfőn fél 9-kor kezdődik. Sajnos nem tudlak elkísérni, mert suli előtt edzésem van, de nagyon remélem, hogy odatalálsz-mondja.

-Persze. Hát hogy is tévedhetnék el, mikor ilyen jó idegenvezetőm volt?-mondom rákacsintva.

-Az már egyszer biztos-mondja nevetve.-Na én megyek, jó pihenést Reb.

-Reb?-kérdezem tőle.

-Gondolom mindenki Beccának hív, ez is egy becenév, csak különlegesebb-mondja, majd hátat fordít nekem és befordul a sarkon. Az arcomra valami letörölhetetlen vigyor ül ki. Felsietek a másodikra, majd hanyatt vetem magam a kényelmes francia ágyon, és kb.10 percen belül kidőlök.


Remélem tetszik nektek az új részt, a véleményeteket kommentben írjátok meg nekem! További jó hétvégét <3

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro