Negyedik fejezet
-Már megint ki az?-fordultam hátra...
-Én vagyok! Szia Jug!-oh, meglepődtem egy picit.
-Öhm, bocsi Betty!-mondtam neki fejvakargatva.
-Semmi gond. Tudnál nekem valamiben segíteni?-kérdezte tőlem fülig érő mosollyal a lány.
-Persze! Miben?
-A kék és Arany suliújságban. Lehet, hogy anyáék újságírok, de te weboldalt is vezetsz, és gondoltam, téged kérlek meg, hogy segíts nekem.-Hogy tud ennyit mosolyogni ez a lány?
-Hát ha megmutatod, hogy mit kell segíteni, és hogy, akkor segítek!-követtem Bettyt.
-Na hát akkor ez lenne az!-mutatta Betty a termet.
Minden tiszta por volt, sok bútor le volt takarva. Betty lehúzott egy takarót, ami alatt egy számítógép volt. Gondolom akkor ez lenne a jövendőbeli Kék és Arany suliújságnak az irodája, ahol mi fogunk dolgozni. Mit beszélek én, lehet hogy nem is fogok itt dolgozni.
-Ez lenne majd az irodája a Kék és Arany-nak és remélem beszállsz mellém dolgozni, nagyon örülnék neki! :)
-Hát ha szeretnéd jöhetek ide írni. Még egy kérdés. Miről írnánk?
-Jason-ről, az iskoláról, a város történeteiről, történéseiről.-Mesélte nekem Betty.
-Na akkor majd még beszélünk, én megyek! Na szia!...
-----Sziasztok! Jesszus, nagyon rövid lett ez a rész! :o, Nagyon sajnálom! Holnap hozok új részt! Na sziiasztook!-----
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro