https://youtu.be/EOvo0t4qUqw

Izuku szemszöge:

Hallotta a villámcsapást, és látta a fényt. Denki hatalmas erőt szabadított fel. Magában imádkozott a többiekért, miközben egy adag magot őrölt le.

A mozsártörő megállt a kezében egy pillanatra, mikor kinyílt a rendelő ajtaja, és Hitoshi lépett be rajta.

- Ugye nincs semmi bajuk? - kérdezte a fiú aggódva.

- Fogalmam sincs, de nagyon remélem, hogy mind jól vannak - sóhajtotta Izuku. - Végül is, erősek. Erősebbek, mint hinnénk.

Nyelt egyet, és folytatta a munkát. Nagyon rossz előérzete volt, és ez semmiben se segített neki.

Hitoshi odaballagott az egyik polchoz, és épp nyúlt volna az egyik üvegcséért, mikor hirtelen az ajtó felé kapta a fejét.

- Te hallod ezt...?

- Micsodát?

- Hagyd abba amit csinálsz! - kiáltott fel a fiú, és Izuku érezte, hogy talán akaratán kívül is aktiválta a képességét.

A keze megdermedt, és meg se tudott szólalni. A beálló csendben ő is meghallotta.

Távoli, riadt kiáltások és sikolyok, majd mintha valami nagy és súlyos esne le valahonnan.

- Mi történhetett?!

Hitoshi kisietett a rendelőből, magára hagyva Izukut, aki végre felszabadult a varázs alól. Megrázta a fejét, és a mozsárt letéve utánaigyekezett.

Mikor kiért az épület erkélyére, felkiáltott döbbenetében és rémületében. A fák közül több is kék lángokban áll. Dabi és Toga a Szent Fa felé gyalogoltak szinte komótosan, ám nem voltak egyedül. Mellettük jött vagy még tíz másik ember is, akik szintén ott tettek kárt a fákban és a házakban, ahol csak tudtak.

Aki az útjukba került, megölték, és volt pár izgatottabb emberük is, akik élvezettel vettek részt a pusztításban. A lakók fejvesztve menekültek, tombolt a káosz.

Hirtelen Ishiyama és Kamui ugrottak a képbe. Egyikük a fákról zuhant alá, míg a másik mintha a földből bújt volna ki.

- Nem kérdezünk semmit, mert nem érdekel, hogy kik vagytok, vagy honnan jöttetek.

- Egyetlen kérésünk van: Most azonnal hagyjátok el az erdőt!

A két védelmező fegyver nélkül, a mágiájukban bízva vettek fel támadó pózt.

- Nem fogjuk elhagyni az erdőt, amíg meg nem szereztük amit akartunk - válaszolt nyugodtan Dabi, lehúzva övéről az ostorát. - Adjátok át nekünk Todoroki Reit és Fuyumit, és Midoriya Izukut. Ha a kérésünket teljesítitek, talán megkíméljük az életeteket. Az erdőtöktől pedig búcsúzzatok.

- A holtestünkön át.

- Nekem tökmindegy - vonta meg a vállát Dabi. - Compress, Twice, Toga, ti itt maradtok. A többiek szétszóródnak és megkeresik őket. Mindenki mással azt tesztek, amit akartok. Mozgás!

A férfi jéghideg tekintete körbevándorolt a lángoló környezetben. Izuku kezét a hasára szorítva gyorsan lebukott, hogy ne lássák meg.

Bekúszott az ajtón, felegyenesedett, és futásnak eredt. Meg kellett keresnie Izumit. Legutoljára az Asui testvérekkel látta, és a Szent Fára mentek. Befordult egy kanyarba, ahonnét két függőhídon keresztül eljuthatott a céljához.

Az első híddal semmi gond nem volt, ám ahogy átsprintelt rajta, és érezte, hogy megszédül. Gyorsan kihajolt, és elhányta magát. Mikor végzett a gyomra tartalmának kiadásával, száját megtörölve futott tovább. Az utolsó, ami most érdekelte, a rosszulléte volt. Meg kellett találnia Izumit, mielőtt őt találja meg valamelyik gonosztevő.

Az épület, amelybe érkezett, az egyik hatalmas kámforfán volt, és lángokban állt. Izuku karját a szája és orra elé téve tört át a füstön, igyekezve kikerülni a lángokat. A tűz még nem terjedt el annyira, és a folyosó belső részén át tudott haladni.

Köhögve érkezett meg a Szent Fára, és ismét futásnak eredt, miközben mindenhova benézett.

- Izumi! Hol vagy, Izumi? IZUMI!

Minden ajtót feltépett, minden sarkot megvizsgált. Mikor végre meghallotta a kisfiú hangját majdnem elsírta magát megkönnyebbülésében.

- Anya! Anya!

- Izumi! - Izuku befordult a következő sarkon, és megpillantotta a gyereket, aki a karjaiba rohant.

- Hé, hé, most meg hova lettél...? - hallatszott egy hang.

A következő pillanatban egy fekete köpenyes, félvak férfi jelent meg a folyosó másik végén, ahol álltak. Izumi szinte beleolvadt Izuku karjaiba, ahogy próbált menedéket keresni a férfi elől.

- Ő az, aki megölte... aki megölte a régi falumat - suttogta rémülten mialatt kis fejét a fiú mellkasába fúrta.

Izuku a férfire meredt, aki amint meglátta őket, megszólalt.

- Áh, te vagy Midoriya, igaz? Már nagyon kerestünk ám téged! Kurogiri azt mondta, hogy a másik kettő külföldit Mitsuki és a két kölyke összeszedte, szóval már csak te kellesz és a három Todoroki.

Izuku az utolsó kilenc szót meg se hallotta. A rémület szép lassan elöntötte az elméjét, ahogy meghallotta a "Mitsuki" nevet. Mitsuki Bakugo az országban, Todoroki és a Gonosztevők Szövetsége oldalán van? A füle csengeni kezdett. Kacchan és Eijiro... "összeszedték őket"? Ez az jelentette, hogy mindkettejüket ártalmatlanították. És ha őket el tudták intézni, akkor a többiek?

Nem volt ideje gondolkodni, ugyanis a férfi lassan megindult felé, mialatt akkora nyers izomtömeget növesztett magára, ami már nem fért a bőre alá. Izuku felkapta Izumit, és futásnak eredt.

- Hé ne fuss már! Gyűlölöm, mikor futnak előlem!

A férfi léptei döngve hallatszottak, ahogy utánuk eredt.

- Futás, futás! - kiáltott Izuku egy mellette elhaladó nőre, aki lefele igyekezett karddal a kezében. Valószínűleg a lent dúló káoszba készült.

Az elf értetlenül nézett utána, és mikor meglátta, mi elől menekül, megdöbbenni se volt ideje. A férfi erőteljesen a falhoz csapta, ami behorpadt mögötte.

A nő a falba vágott lyukban ragadt, és nem mozdult többet. A feje összetört, és lassan folyni kezdett a vére.

Izuku a sírással küszködve rohant. Ha utolérik őket, akkor velük is ez fog történni. Vele, Izumival, és a meg nem született gyermekével. Katsukit és Eijirot bármilyen nehéz volt, ki kellett törölnie a gondolatai közül, és teljes erejével arra koncentrálni, hogy túléljék a jelen helyzetet.

Felrohant több lépcsőn is, végül a fa legtetején kötött ki, az ágak tisztásán. Ha magához hívhatta volna legalább Demissa kardját! De az apja minden bizonnyal harcolt, így ezt nem tehette meg. Az olyan lett volna, mintha aláírta volna a halálos ítéletét. Így viszont a magáé ellen nem tudott tenni semmit. Mit kéne csinálnia? Ez az ember Izumi egész falujával végzett, és most a sors kegyetlen fintoraként ismét meg akarja keseríteni a fiú életét.

Ha őt még csak el is fogja, Izumit biztosan megöli. És ezt nem hagyhatta. Az élete árán is megvédi a fiút, történjék bármi.

- Maradj mögöttem! - figyelmeztette a gyermeket, ahogy zihálva letette az ágakra. Egy másodpercig sem tudta volna tovább megtartani.

Kifáradt, megizzadt, és ismét hánynia kellett a megerőltetéstől. A hasába éles fájdalom nyilallt, mire riadtan kapott oda.

- Ne, légyszíves, ne legyen semmi bajod... - suttogta, és mindkét karját maga köré fonta, hogy csökkentse a kínt.

Ekkor a tisztásra vezető lépcső tetejénél lévő korlát ripityára tört. A gonosztevő kissé kifulladva feléjük tartott.

- Lehet, hogy csak egy nyomorék kis gyógyító vagy, de futni, azt tudsz - lihegte, és megropogtatta az ökleit. - De a fogócskának vége. Megölöm azt a kölyköt mögötted kárpótlásként, aztán mehetünk Todorokihoz...

- Nem! - kiáltotta Izuku. Karjait széttárva próbálta megvédeni Izumit, aki a kezeivel vizet generált, hogy védekezzen.

- Nem érdekel a hülye kis véleményed - a férfi egyetlen ugrással előttük termett, és Izukut a karjánál fogva odébb hajította. A fiú vagy ötöt bukfencezett, mire sikerült felpattannia.

- Hagyjál békén! - sikoltotta Izumi, de hiába támadta vízzel a gonosztevőt, az egyszerűen megragadta a hajánál fogva, és a magasba emelte. Erre a kisfiú felzokogott a fájdalomtól. A férfi az arcába markolt. Az ujjai szinte teljesen körbeérték a fejét.

- Mintha már láttalak volna valahol, kölyök... mindegy. Kegyes halálod lesz, oké? Csak összeroppantom a fejed, és kész...

Egy fehér villanás, és Izumi kiesett a gonosztevő markából. A férfi hátratántorodott, és az arcához kapta a kezét, amin mély seb nyílt.

- Mégis mi...?!

A kérdésre rögtön válasz kapott, ahogy a fehér ág újabb támadást indított. A Szent Fa megmozdult, és ismét lecsapott. A gonosztevő félreugrott előle, de így is majdnem elérte őt az ág.

Izumit eközben két másik fehér inda óvatosan közrefogta, és elemelték a közeléből, egyenesen Midoriya mögé. A férfi felé pillantott, és elakadt a lélegzete.

A fiú zöld fürtjei lágyan hullámzottak a mágikus szélben. A bőre hófehér volt, mint maga a fa, felemás szemei szinte izzottak.

- Tűnjetek el az erdőnkből - suttogta. Az aurája hatására még a gonosztevő is hátrált ösztönösen egy lépést. Teljesen megváltozott.

A bőre körül fehér, ragyogó pókhálóként táncolt a Szent Fa ezeréves mágiája, amivel az előbbi pár pillanatban vált eggyé. A szeme összeszűkült a dühtől, majd egyetlen intéssel a fa legnagyobb ágait ráuszította a gonosztevőre.

Yahho, mindenki! Két rész egy nap! Örültök? Igaz, hogy kicsit rövidebbek a megszokottnál, de nem akartam őket egybeömleszteni, mert az csúnya lett volna. Na, miután Izuku kisöpri a gonosztevőket az erdőből, Katsuki és Eijiro után mehet. Addig meg persze az ikrek és Denki anyja is ki lesz bontva egy kicsit, mert őket is szeretem. Főleg Denki mamát.

Ami pedig úgy magát az egész sztorit illeti... szent isten, átlépte az ötezres olvasottságot! Imádlak titeket, és nagyon nagyon nagyon köszönöm a szavazatokat és a hozzászólásokat!

A következő részig minden jót.