Izuku ötödik szülinapja előtt:

- Hé, Deku!

Izuku felnézett a virágkoszorúról, amit éppen fűzött. Katsuki futott felé a napsütéses réten. A zöld hajú fiú gyorsan felállt, és a háta mögé rejtette a virágokat.

- Szia, Kacchan - mosolygott.

- Mit rejtegetsz? - kérdezte Katsuki Izuku hátra tett kezére mutatva, mire szegény fiú megmutatta a művét.

- Már megint a virágokkal szórakozol? - grimaszolt a szőke gyerek, majd mielőtt Izuku válaszolhatott volna, folytatta. - Nézd! Megkaptam az első láncom! - mutatott a narancssárga gyöngysorra, amin két, hegyes, szintén narancssárgára festett szemfog volt. Valószínűleg farkasé.

- Nahát Kacchan, ez csodálatos! Akkor ezek szerint már képes vagy használni a mágiádat? - lelkendezett Izuku, és még a virágkoszorú miatti szégyenéről is elfeledkezett.

- Igen! Képzeld, azt mondták, hogy nagyon erős képesség, de még nem nagyon tudom előhívni. Apám azt mondta, hogy mikor tíz éves leszek, megkapom a második láncomat is - babrált a lánccal Katsuki. - És mikor meglesz az ötödik is, akkor én leszek a Sárkánytörzs vezére.

- Ez nagyon jól hangzik - bólintott mosolyogva Izuku, azzal visszaült a földre, hogy újabb virágokat fűzzön a félkész koszorúba.

- Gyere játszunk valamit, hagyd azokat a hülye virágokat! - hívta Katsuki.

- De én szeretném ezt befejezni - ellenkezett Izuku, ám a másik fiú a karjánál fogva felrántotta, a virágkoszorú pedig a földre esett, és széthullott.

- Ne... - hüppögött Izuku. - Olyan sokat dolgoztam vele...

- Már megint bőgsz? - nézett rá Katsuki. - Hihetetlen vagy. Ha ennyire szeretted, akkor újrafűzöm neked.

Azzal lehuppant a fűbe, és fél perc alatt rendbe tette a koszorút. Még fűzött bele pár szál virágot, és a végeredmény még szebb is lett, mint volt.

- Nahát, Kacchan, nagyon gyorsan megcsináltad! - vette szemügyre az elkészült koszorút Izuku.

- Persze, hiszen mindent meg tudok csinálni! - húzta ki magát büszkén a megszólított. - Nem is értem, hogy te hogyan dolgoztál rajta annyit.

- Tudod, hogy lassabb vagyok...

- Persze. És lassabban futsz, sokkal nehezebben úszol, mindig elesel ha nagyot akarsz ugrani, és még kacsázni sem tanultál meg. Szerencsétlen vagy...

- Kacchan! - Izuku elvörösödött szégyenében.

- ...Éppen ezért, ha felnövünk a menyasszonyommá teszlek, hogy ne sérülj meg mindig amiért ilyen szerencsétlen vagy, mert én meg tudlak védeni.

- D-De Kacchan, én nem lehetek menyasszony... Én fiú vagyok. És neked a Sárkánytörzs leendő vezéreként olyan embert kell majd elvenned, aki hozzád illik.

Katsuki elgondolkodott, majd megszólalt.

- Szerintem te illesz hozzám. Én kiegészítem a szerencsétlenségedet, te pedig próbára teszed az én erőmet. És nem érdekel, hogy fiú vagy. Akkor is a menyasszonyom leszel - azzal Izuku fejére helyezte a virágkoszorút.

A zöld hajú most zavarában pirult el. Nem akarta lerontani legjobb barátja kedvét azzal, hogy amikor az egymáshoz való illésről beszélt, konkrétan egy nőre gondolt, ezért nem szólt egy szót sem. Katsukinak olyan embert kellett elvennie, aki egészséges gyermekeket tud neki szülni, hogy továbböröklődjön a Sárkánytörzs vezércsaládjának vére. Ezt már a születése pillanatában elrendelték.

Bakugo tizenegyedik születésnapja után:

- Hamarosan megkapom a harmadik láncot is - forgatta ujjai közt Katsuki a második fonalat, amire vörösre festett fogakat fűztek. A titkos rejtekhelyükön üldögéltek, ami egy kisebbfajta barlang volt az egyik sziklaszirt mentén.

Izuku szomorkásan nézte annak jelképét, hogy Katsuki már teljesen uralta a képességét. Ha megkapja a harmadik láncot, az azt fogja jelenteni, hogy elismert harcossá edződött. A törzse felnőtt harcosai képezték, ezért már most el tudott bánni akár egy átlagos felnőtt férfival is. A negyedik lánc jelképezte a készenlétét arra, hogy vezetővé váljon, az ötödik által pedig elnyeri a posztot.

- Aztán megkapom a negyediket, majd az ötödiket, és vezetővé válok. Aztán elveszlek...

- Kacchan, nem vehetsz el - vágott a szavába Izuku.

- Már megint ezzel jössz? Hányszor mondjam el, nem érdekel, hogy fiú vagy, és a menyasszony elnevezést nőknek találták ki...

- Én nem erről beszélek - rázta meg a fejét Izuku, és ellökte magát a kőfaltól, aminek eddig nekidőlt. - Mivel te vagy a vezető legerősebb örököse, olyan embert kell elvenned, akinek a személye nem torzítja el a Sárkánytörzs szentnek is nevezhető szokásait és törvényeit. Olyan embert kell elvenned, aki nő, aki képes neked gyereket szülni, aki erős harcos, büszke, és méltó hozzád...

- Hagyd már abba! - fakadt ki Katsuki. - Nem érdekelnek az idióta szokások! Hadd éljem már úgy az életem, ahogy én akarom!

- De... de nem szabad... igazándiból ezt sem szabadna, hogy te egyedül tartózkodj egy nem törzsbelivel, mivel még nem vagy tizenkét éves, és te vagy az örökös...

- Hajj, fogd már be a pofád! Elég sokat beszélsz vissza, ahhoz képest, hogy csak Deku vagy! - szidta meg Katsuki, majd minden figyelmeztetés nélkül megcsókolta.

Izuku a szája elé kapta a kezét meglepetésében, és fülig elvörösödött. Ez volt az első csókja.

- K-Kacchan?!

- Most mit vagy úgy meglepve? Anyám azt mondta, hogy a szerelmesek megcsókolhatják egymást - vonta meg a vállát Katsuki, de az ő arca is vörös volt egy kicsit. - És én szeretlek, Deku! És te is szeretsz engem, nem? - ezt Katsuki mintha kicsit aggódva kérdezte volna.

Izuku még mindig vörösen, de őszintén válaszolt.

- D-De... Én is szeretlek téged, K-Kacchan.

- Akkor nincs probléma - jelentette ki Katsuki vigyorogva.

Jelen, Bakugo tizennyolcadik születésnapját megelőző hét:

- Hé, Bakugo! - integetett Katsukinak Eijiro, és elegánsan landolt előtte a földön.

Még kora reggel volt, de ő már megtette az első körberepülését.

- Mi van? És már megmondtam, hogy Katsukinak szólíts!

- Hivatalosan tilos a leendő vezéremet a keresztnevén szólítanom, ezt te is tudod! Híreket hoztam, amiket igazából már tegnap el kellett volna mondanom... Mindegy, szóval északon van az a falu, ahol az a gyógyító céh üzemel...

- Mi van vele?

- Kineveztek egy új gyógyítót. Ha jól emlékszem, még csak tizenhét éves, de már annyira ért a szakmájához, hogy mesterként tekintenek rá a felnőttek is. Mivel a falu a területünkhöz tartozik, el kéne mennünk, hogy megnézzük, ki is ez a kölyök.

Katsuki pontosan tudta, hogy ki volt az. Dekunak sikerült megszereznie a kitüntetést. Azért majd szétveri a hülye fejét, amiért nem ő mondta el neki, de mégis hogyan tudta volna. Eijiro volt a leggyorsabb sárkánykölyök, akit valaha a földön látott, és az információit rendkívül részletesen és gyorsan szerezte meg.

Vörös, tüskés haja, vörös szárnyai és az igazi sárkányokéhoz hasonló füle teljesen illett az őszinte, ambiciózus személyiségéhez. Nem beszélve arról, hogy magára tudta ölteni acél keménységű pikkelyeit anélkül, hogy felvette volna a sárkány alakját. A családjában mindenkinek megvolt azon képessége, hogy képes sárkánnyá alakulni, valamint az emberi alakjukat kiegészítették a sárkányfülek és szárnyak.

- Rendben, majd teszek róla egy jelentést apámnak, ha visszaérünk. Csak alakulj már át! Így nem tudok a hátadra ülni.

Eijiro teljesítette a kérést, és Katsuki fél perc múlva már a hatalmas, vörös sárkány hátán ült, ami elképesztő sebességgel szelte át az eget.

Izuku szemszöge:

Letért az erdei ösvényről, és belevetette magát a sűrűbe. Nem aggódott, már úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét, ezért pontosan tudta, hogy merre találja a különféle gyógynövényeket. November eleje volt, ezért a galagonyák felé vette az útját.Az ősz már megtette a hatását. Mindenhol az avar ropogott a talpa alatt, és a fák kérgét megrágcsálták a különféle növényevő állatok.

Ha máshoz nem is nagyon értett, Izuku mindent meg tudott érteni, ami növényekről és állatokról szólt. Imádta a természetet, az állatokkal jól meg tudta értetni magát, és sokszor hallotta a neszezésüket, amiket senki más, talán csak a Sárkánytörzs alakváltói.

- Ha! Megvagytok! - örült meg a galagonyabokroknak, mikor elérte a csoportnyi növényt. - Sokat kell szedni belőletek, mert kifogyóban vagyunk... Ha a bogyótokból lekvárt vagy teát készítek, akkor gyógyítjátok a mellkasi fájdalmat és a hasmenést. És a szívnek is jót tesztek. A hajtásaitokat habár nyáron szedtem, ők is nagyon hasznosak tudnak lenni...

Motyogva elkezdte szedni a bogyókat, egész addig, míg meg nem hallott maga mögött egy furcsa neszt, ami a füle szerint az erdő egyik állatfajához sem tartozott. Gyorsan megfordult, hogy megnézze, de addigra már rá is ugrott az, aki a zajt csapta.

- Megvagy, Izuku!

- Mitsuki-san! - kiáltott fel Izuku, mikor felismerte a "támadójában" Katsuki anyját. - Mit keresel... akarom mondani... mit keres ön itt?

- Hagyd már a formaságokat - legyintett a Sárkánytörzs másodlagos vezetője. - Amúgy Katsukit keresem. Reggel láttam, ahogy Kirishimával errefelé szállnak. Nem tudom miért, de biztos nem túl nyomós az ok arra, hogy elkerülje a szülinapja előkészületeit. Ha megtalálom, szét fogom rúgni a gyenge seggét.

Mitsuki előszeretettel hívta a fiát gyengének és minden másnak, amivel képes volt felidegesíteni, Katsuki pedig visszavágásként egyfolytában anyja korára tett megjegyzéseket.

- Szerintem a faluba készültek - vetette fel Izuku. - Ahhoz képest gyorsan beérted őket.

- Eh, fiatalabb koromban sokkal gyorsabb voltam, és akkor az erdőben is többet jártam, így jobban ismertem a környéket. Most viszont szinte minden az ikrek körül forog - sóhajtott a nő. - Nemrég kapták meg a második láncukat, ezért megkezdődtek az edzéseik.

Katsuo és Katsuro Katsuki öccsei voltak, nemrég múltak tíz évesek. Mikor Izuku először hallotta meg a neveiket, csak arra tudott gondolni, hogy Mitsuki és Masaru Bakugo sem a szomszédba mentek kreativitásért. Az ikrek alapvetően kedvesek voltak, és kevésbé kirobbanóak mint az anyjuk és a bátyjuk. A hajszínük is az apjuké volt, akár a természetük, de az anyjuktól örökölték Katsukiéhoz hasonló vörös szemeiket.

Viszont ha akartak, nagyon akaratosak tudtak lenni, és mindkettejüknek rejtett vágya volt: Bárcsak ők születtek volna elsőnek. Ez a vágyálom láthatatlan feszültséget okozott köztük és Katsuki között, mivel a törzs törvényei kimondták, hogy elsőszülött ikrek közösen válhatnak vezetővé. Ők pedig sokkal logikusabbnak tartották azt, hogy ketten kormányozzanak, mintsem a forróvérű bátyjuk, ezért igyekeztek mindenben túlteljesíteni nála, habár a képességeik nem voltak olyan erősek, mint Katsukié.

- Aztán ott van még Katsuki szülinapja is - folytatta fesztelenül Mitsuki, és ecsetelni kezdte a vezetőváltás fesztiváljának előkészületeit.

Izuku szomorkásan ballagott a nő mellett. Már megint Kacchan szülinapja. Másról sem lehetett hallani legalább egy hónapja a Sárkánytörzs egész területén. És jövő hét szerdán elérkezik, és Katsukiból vezető lesz.

Rá egy hónapra pedig el kell vennie a számára kijelölt nőt, akivel az egész életét le fogja élni. Erre a gondolatra Izuku mindig mélabúba süllyedt, és ott is volt pár óráig. Sírni nem sírt a dolog miatt, ez sokkal elkeserítőbb volt annál. Szerette Katsukit, gyerekkoruk óta. Nem tudta mikor szeretett bele, de ismerte, mióta csak az eszét tudta. A nevelőszülei azt mondták, hogy az édesanyja mikor még élt, jó barátságban volt Mitsukival.

Fél füllel, de odafigyelt valamennyire Mitsuki beszédére.

- ... és nagyjából ezer-ezerötszáz embert várunk a hivatalos vendégeken és a Sárkánytörzsieken kívül. A területünk nem a legnépesebb, de sok emberre számítunk...

A Sárkánytörzs területe akár egy kisebb ország is lehetett volna. A Bakugok évszázadok óta irányították Tania országának északi hegységeit. Jó kapcsolatot ápoltak az uralkodójukkal, és vállalták a hegység védelmét. Ők már azelőtt megérkeztek a hegyek közé, mikor az ország még nem is létezett, de nem akartak háborút, így a békés egyesülés mellett döntöttek. Elit harcosaik és alakváltóik a hegylánc segítségével áthatolhatatlan védelmet építettek ki Tania északi részén.

Míg Mitsuki beszélt, kiértek az erdőből, és eléjük tárult a kis, völgyben elfekvő falu képe. Csodálatos kilátás nyílt a települést és a mellette lévő rétet körülölelő hatalmas hegyekre. Izuku sokszor megmászta őket, mivel a hegyek tetején, a hó alatt rengeteg értékes gyógynövény volt.

Amikor beértek a faluba, szinte rögtön megpillantották Kirisihimát. A fiú vörös hajával és szárnyaival erősen elütött a többi embertől. Mikor a többi ember meglátta Mitsukit, félrehúzódtak az útjából, de inkább tiszteletből és barátságból, mintsem félelemből és megalázkodásból.

- Kirishima! - kiáltott oda Mitsuki, mire a vörös hajú fiú felé fordult.

- Bakugo-sama! Mit keres itt?

- A fiamat. Láttam, ahogy errefelé repültök, miközben az ünnepségre kéne készülnünk - tette csípőre a kezét Mitsuki. - Nem tudod, merre találom?

- A céhben van, mivel egy jelentést kell majd tennie az apjának az új gyógyszerészről.

Erre a mondatra Izuku összerezzent. A Sárkánytörzs máris tud erről? Tényleg Kirishima-kun a legjobb hírszerző - gondolta.

- Miféle gyógyító? Tudtommal a jelenlegi mesternek csak tanítványai vannak. Vagy talán... csak nem - fordult Mitsuki Izuku felé, majd egy szempillantás alatt lerántotta a fiú válláról az inget amit viselt.

- Mitsuki-san! - kapálódzott Izuku, de a nő megtalálta amit keresett.

Izuku vállán ott díszelgett az új tetoválás, aminek a felfestését összeszorított fogakkal tűrte el. A tanítványok indáit, amit még gyerekkorában varrtak fel rá, most arany és fehér színű virágok díszítették, amik kiegészítésként kerültek fel alig három napja.

- Kalmia latifolia? - szólalt meg egy hang a háta mögött.

- Kacchan?!

- Végre megvagy, Katsuki! Már féltem, hogy összetalálkoztál valami őzikével az erdőben, és felfalt téged - élcelődött Mitsuki.

- Hát, amilyen öreg vagy, téged már nem falt volna fel - vágott vissza a fia. - Azt hitte volna, hogy csak egy elhullott döggel van dolga.

- Mit mondtál, te gyenge kis csitri?!

- A csitri elnevezést nőkre használják! Mi van, beütött az öregkori felejtés, vénasszony?!

Anya és fia akkora hangerővel estek egymásnak, hogy a falu macskái farkukat behúzva menekültek be a kertek alá.

- Miről beszélt Bakugo? - kérdezte Kirishima Izuku felé fordulva, mintha a jelenleg mellettük zajló verekedés teljesen hétköznapi lenne.

- A virág nevét mondta - mutatott Izuku a tetoválásra, ami élénken bizonyította, hogy mesterszintű gyógyító. - Kalmia latifolia.

- Nincs valami egyszerűbb neve? - fintorgott Kirishima. Sosem volt az erőssége a bonyolult szakkifejezések megértése.

- Népnyelven hegyi babérként emlegetik - mondta Izuku. - Eredetileg nem arany és fehér színe van, hanem rózsaszín és fehér. Nagyon szép virág, viszont rettentően mérgező, megenni egyenlő a biztos halállal.

- Mit is mondtál, hogy néz ki? - Kirishima aggódó pillantásán Izuku elnevette magát.

- Ne félj, nem fogsz enni belőle. Titeket is megtanítottak arra, hogy mi a mérgező és mi nem, nincs igazam?

- De...

- Akkor nincs mitől félned - bólintott Izuku, és visszahúzta a vállára az ingét.

- És hogy vagyunk szerelmi ügyekben? - kérdezte vigyorogva Kirishima, mire Izuku gyorsan körbenézett, majd riadtan fordult vissza a sárkányfiúhoz.

- Kirishima-kun, itt nem szabad erről beszélned! - suttogta riadtan. Kirishima volt az egyetlen, aki tudott a Katsuki és közte lévő kapcsolatról. Mivel mindkét fiú legjobb barátja volt, könnyűszerrel átlátta a helyzetet, mikor még tizennégy évesek voltak. Azóta megígérte, hogy soha senkinek sem fog mondani semmit a titkukról.

- Elnézést, csak kíváncsi voltam. Mivel tudod, egy hónap és Bakugo...

- Tudom! - vágta rá sebesen Izuku. Semmi kedve nem volt erről beszélni.

Közben Katsuki és az anyja is lerendezték a vitájukat, és - habár kissé megtépázva - napirendre tértek a dolog fölött.

- Szóval te lennél az új gyógyító, Izuku? - kérdezte Mitsuki. - Gratulálok a kinevezésedhez!

- Köszönöm... - motyogta Izuku, és zavartan megvakarta a tarkóját.

Mikor Mitsuki odébbállt, a három fiú bement a Izuku nevelőszülei által vezetett céhbe, ami egyben gyógyszertárként is üzemelt. Rengeteg ember fordult meg itt, mivel a céh mestere, egyben Izuku nevelőapja kiváló füvész hírében állt.

- Én ha már itt vagyok, veszek egy kis tartalékot a sebekre való kenőcsökből... - mondta Kirishima, majd elindult a legtávolabbi polc felé, előzékenyen kettesben hagyva Izukut és Katsukit.

- Öhm... nem megyünk fel? - mutatott a lépcsőre Izuku.

Katsuki bólintott, és követte őt az emeletre. Épphogy csak befordultak a kihalt folyosóra, mikor a fiú megragadta a vállainál, maga felé fordította, és szenvedélyesen megcsókolta.

Izuku lehunyt szemmel viszonozta a csókot, és egyikük sem akarta megszakítani egyhamar a pillanatot. Végül a levegőhiány miatt elváltak egymástól, és Katsuki magához ölelte Izukut.

- Gratulálok a kinevezéshez - suttogta Katsuki.

- K-Köszönöm Kacchan - Izuku belesimult az ölelésbe, amivel csak arra ösztönözte szerelmét, hogy még szorosabban magához vonja.

- Kacchan... mondanom kell valamit... - mondta Izuku, mikor elengedték egymást. Katsuki kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Sz-Szerintem ezt abba kell hagynunk - motyogta Izuku. Fájt neki kimondania ezeket a szavakat, de mégis meg kellett tennie. - É-Én nem bírnám elviselni, hogy megházasodsz, miközben egy tiltott kapcsolatot folytatsz velem... megsérteném a törzsed szokásait... már eddig is rettentően bemocskolódott miattam, csak az emberek nem tudják...

Katsuki egy gyors mozdulattal befogta a száját. Izuku értetlenül pislogott. Meghallotta volna, ha valaki felfele indul a lépcsőn, de senki sem volt a közelükben. Katsuki a füléhez hajolt.

- Gyere el a titkos rejtekhelyünkre ma este. Szokás szerint ne hagyd, hogy bárki meglásson vagy kövessen.

Yahho, mindenki! Új sztori első része. Annyira izgatott vagyok a vélemények miatt! Remélem, jól kezdtem bele. Igyekszem hozni a következő részt is, mivel mint minden történet elején, nagyon benne vagyok a dologban.

+ pár kép: