Nori szemszög

Lángok amere a szem lát és egy mély hang mondta

-Fuss,fuss és meg ne álj. Te vagy az utolsó remény csillag. Szóval menekülj és ne néz vissza.-mondta én csak áltam mire csak azt mondtam
-Nem hagylak itt téged nem hagyok itt senkit
-Ne felesej most az egyszer halgas rám és menekülj.-mondta
-De...
-Semmi de. Most menj és ne néz vissza. -mondta kiabálva,hogy jól megértsem- Nori kicsi húgocskám menj és ne néz vissza de tud,hogy mi mindig szeretni fogunk.-hangja itt lágy meg nyugtató volt.
-Én is szeretlek titeket.-össze szorult a gyomrom már-már sírás kerülgetet, de én el szaladt nem áltam meg míg nem voltam elég távol és vissza néztem az egész falu lángba égett. Mindenki oda lett a szüleim, a testvéreim, a barátaim, a kedves falusiak akik mindig mosolyogtak de most már senki sincs egyedül én. Egy árva köny csep szaladt le arcomról én meg szaladtam tovább nem áltam meg. Bal karommat szorongatam amin egy 4 cm-es mély seb volt. Szaladtam nem érdekelt mere el inen el azoktól a szörnyektől, el múltól.
Bárcsak valaki más élte volna túl és nem én. Ekkor eszembe jutot mit mondot a bátyám "Fuss,fuss és meg ne álj. Te vagy az utolsó remény csillag."
Igaza van én vagyok az utolsó remény csillag.

/három nap múlva/
Alig álok a lábamon. Három napja nem ettem nem ittam csak néha öt percre meg áltam piheni. Lábaim el fáradtak már, bal karommon a seb helyén egy kisebb szakat, véres ruha darabot szorítotam amit a ruhámból téptem le. Hosszú már-már földig érő sötét barna hajam vége néhol véres volt. Anyira fáradt voltam már szárnyaimat nem tudtam használni.
Hirtelen víz csobogást halotam meg. A hang felé kezdtem rohani a meg maradt erőmmel egy vízesést látam meg.
-Végre egy kis víz-sutogtam majd oda mentem levetem a sebemről a ruha darabot és kimostam a rászáradt vért, és vissza raktam. És itam a vízből nagyon jól eset. Hirtelen hangokat halotam meg. Gyors kerestem egy rejtek helyet és elbujtam. Meg halotam a beszélgetésüket és a szívem kihagyott egy ütetmett. Nem hitem a fülemnek. Egy mély hang volt és egy kicsit vékonyabb férfi hangjai voltak. Ide értek a vízeséshez és jobban halottam.

-Na és pontosan miről akartál beszél Shun?-kérdezte a mélyebb hangú
-Tudod amikor a múlt héten elmente át kelet menem azon a falun ami nem szereti a többi klánt ezért álruhába mentem. És azt kell mondjam elég szép falu volt és mindenki kedves volt.
-Mire akarsz ki jukadni Shun? Szővetséget hozunk létre vagy mi?-kérdezte. Hangjából kitudtam veni a gúnyt.
-Lemészároltak mindenkit.
-Tessék?-érezni lehetet a döbenetet a hangján.
-Két nappal ezelőt mikor jötem vissza csak holt testeket találtam és egy...
-Egy mit?
-Egy túlélőt - Ezek szerint van még valaki aki túlélte talán valki akit ismerek de jól lene-de-szólalt meg újbol-amint elmondott mindent ő is meg halt.-lesókolt amit mondott azt hitem van még valaki valaki aki segíthet de nem mért mért van ez. Lasan egy könycsep szököt a szemebe és folyt le mikor újból beszélgetni kezdtek.
-És mit mondot?-kérdezte
-"Védjétek meg,védjétek meg őt. Ő az utolsó remény csillag, végyétek meg Nori-t."-amint meg halotam a nevem nem bírtam tovább némán sírtam tudhatam volna,hogy ő volt az mikőzben sírtam újra neki kezdtek beszélni.
-Ki támadta meg őket?
-A fekete koponyák-sutogtam,hogy nehogy meg halják de meg haloták és a relytekemhez jötetk és rám néztek. Egy magas vörös hajú király kékszemű srác és és egy barna hajú égszín kék szemű srác ált előtem. Engem néztek majd egy másra és a vörös hajú legugólt mély hangján csak anyit kérdezet:
-Ki vagy te?-eddig bírtam erővel nem bírtam. Látsom lasan homályos lett. Minden elsőtétül. Még halok egykettő hangot aztán vége.

Sziasztok remélem tetszik majd hamarosan jön a következő rész adig is sziasztok.

By:. Animefan