-Legalább ezt kipipálhatjuk-mondta Sam
-Akkor indulás!-mondta Jessica és felakart álni de amint felállt gondolom elkezdtett neki nagyon sajogni ahol...leszúrták. Így mi segítettünk neki.

-Várjatok! Valamit megakarok nézni-mondta Jessica és felhúzta a félvér táboros pólóját,gondolom hogy megnézze ott van e valamilyen heg vagy akármicsoda a leszúrása után. De nem volt ott semmi. És ez mint láthattam talán kicsit elszomorította őt. Nem mintha én kérkedni akarnék majd azzal a táborban, hogy leszúrtak és visszajöttem. De azért na...

-Szóval most?-kérdeztem

-Őszintén? Fogalmam sincs-mondta Sam

-Nem mintha eddig egyszerű lett volna de csak nekem tűnik ez túl egyszerűnek? Még rá se jöttünk hogy a buszon ki altatott el vagy az erdőben ki okozta a krátereket. Úgytűnik a küldetésnek még nincs vége-mondta Jessica

És tényleg. Még annyi elvarratlan szál van hogy meg se tudom számolni.

-Akkor nézzünk szét ebben az épületben hátha találunk valamit, de maradjunk együtt!-mondtam

És ezzel nyilván mindenki eggyetértett.
Elindultunk a sötét folyosókon. És eggyikünk sem szólt egy szót se, bár érthető volt hogy miért. Még se volt kellemetlen a csönd. Majd egy 10 perces gyaloglás után hangokat hallottam meg. Megáltam és vissza húztam a többieket is.

-Mi az?-kérdezte Sam

-Shh! Hangokat hallok-feleltem

Kicsit közelebb mentünk és úgy halgatóztunk.

-Már rég vissza kellett volna érnie azzal a lánnyal-mondta egy mély ingerült hang

-De uram nem olyan egyszerű megölni őt hisz szinte az összes szörnyünket rá küldtük de még mindig nem halt meg-mondta egy kis vékony hang de olyan halkan hogy alig hallottam

-DE NEKEM SZÜKSÉGEM VAN A VÉRÉRE! ÉLVE VAGY HALVA NEKEM MINDEGY! EÓNOK ÓTA VÁRTAM A MEGFELELŐ STEMÉLYRE. HAGYTAM HOGY KRONOSZ ÉS GAIA ELŐTTEM ELBUKJANAK DE ÉN NEM FOGOK! NEM EGY KIS SENKI HÁZI KISISTEN MINT TE JANUS! ÉN URANOSZ VAGYOK!

-I-igen uram-mondta a hang

-MÁR AZ IS SZÁNALMAS HOGY AZ ITT A SZOMSZÉDOS TEREMBEN LÉVŐ ATLASZ SZENVEDÉSÉBŐL KELL ERŐT MERÍTENEM!

-I-igen uram-mondta most egy valamivel mélyebb hang

-Most pedig menj, készísd fel a kígyónőket meg a többi szörnyet, ÉS MÉGIS MIKOR FOG MEGÉRKEZNI KIRKÉ?!-ordította Uranosz de olyan hangosan hogy két folyosóval arrébb is hallottam.

-Ki az a Janus?-kérdeztem a többiektől

-A választás istene akinek két arca van de ez hogy jön ide? Mikor hallottad azt a szót hogy Janus?-kérdezte Sam

Két arca van? Az meg mégis hogy nézhet ki?

-Ti nem hallottátok?-kérdeztem

-Mit? Én semmit se hallottam így nem is értettem mire fülelsz-mondta Jessica

-Kövessetek-mondtam és előre indultam kezemben  μίζερ-el.

Elősször halk morgást hallottam majd egyre hangosabb lett és hangosabb.

-Most már halljátok?-suttogtam oda a többieknek

Mire ők megrázták a fejüket. De mégis miért nem hallják?

Befordultam egy sarkon. Egy hatalmas kör  alakú terembe értem a plafon olyan magasan volt hogy azt nem láttam. Itt a falak fehérek voltak ami elég rikítóan hatott a fekete után. A falakon faliszőttesek ami a titánok győzelmeit ábrázolták. A teremben körbe kb. minden 2 méter után egy hatalmas fehér tipikus görög oszlopok álltak. És egy olyan vastag volt hogy hárman alig érjük körbe. Így simán el tudtunk bújni egy mögött. Elkezdtem halgatózni de csak morgást hallottam. Kihajoltam az oszlop mögül és a terem túlsó végében egy hatalmas fekete trónt láttam meg. Belekarcoltak felhőket, hurrikánt, és szenvedő embereket akik menekülnek valami elől. A trónon egy hatalmas alak ült viszonylag halvány kék bőrrel. Tipikus fehér görög ruha volt rajta. Oldalán kard lógott. Nagy szakálla volt ami valamiért a borús eget juttatta eszembe. Vagy éppen egy szép nyári napon a csillogó eget. A férfinak nagy izmai voltak, és a belőle áradó energia olyan ősi volt hogy majdnem levitt a lábamról  (senki ne gondoljon semmi perverzre) szemei kékek de valami nyugatalanított, de nem tudtam pontosan hogy mi. Halgatózni kezdtem és megint hangokat hallottam. Mintha valami vagy valaki morogna. Majd a sarokban megláttam egy óriási kutyát. Szeme vörösen izzott, fogai tű hegyesek, és kétszer akkora volt mint én. Egy pokol kutya. A kutya beleszagolt a levegőbe, majd ugatni kezdett, de olyan hangosan hogy majd beszakadt a dobhártám. Lebuktunk.

-Ki van ott?-kérdezte a férfi
Na most meghalunk-gondoltam

-KI VAN OTT?!-kérdezte megint mostmár ingerültebben.

Mit volt mit tenni kimentünk az oszlop mögül.
A férfi felnevetett.

-Három kisgyerek megölte a szörnyeimet amiket küldtem, megölte Alphoszt és eljutottak ide hogy legyőzzenek!-mondta

Igaz így belegondolva tényleg hülyeség volt.

-Ki vagy?-kérdezte Sam de láttam rajta hogy ő is tudja a választ. Az ég ősi istenével találtuk szembe magunkat. Három félisten, egy ősi isten ellen. Semmi esélyünk sincs.

De van esélyetek. Itt vagyok

hallottam a fejemben

-Uranosz vagyok-mondta-ti meg mindjárt halottak lesztek

Uranosz felemelte a kezét amiben egy kék gömb jelent meg. És valami kavargott benne. Valami fehér. Képtelenségnek tűnt de mintha felhők lennének. Majd eszembe jutott. Amikor az erdőben sétáltunk és krátereket találtunk. Amikor felmásztam a fára egy felhő alakzatot alkottak. Ebből óriási robbanások lesznek.
Uranosz elhajjította a kék gömböt, ami a levegőben egyre nagyöbb és nagyobb lett.

-Ugorjatok félre!-kiáltottam a többieknek
Mind elugrottunk a hatalmas égi „bomba” elől, de még így is éreztem azt a borzalmas hideget ami  belőle sugárzott. Hátra pillantottam és ahol az előbb áltunk hatalmas kráter keletkezett. Lenéztem a vállamra mert valamiért borzalmasan sajgott, de amikor megláttam nem hittem a szememnek. A jobb vállamon a bőr szinte bekékült és egy vékony réteg jég fedte. Nem is értem hozzá a gömbhöz máris lefagyott a vállam. És a jég darabokon kis forgószelek voltak és néhány felhő. Még viccesnek is találtam volna hogy a vállamon felhők vannak , csakhogy az egész úgy égetett mintha lávába mártottam volna. És az érzés terjedni kezdett. Jó ez hülyén hangzik de egyre több helyen éreztem hogy mondjuk a kezem lezsibbad és éget ezerrel. Néhány helyen ragacsos voltam a vértől de ez zavart a legkevésbé. A fejem sajgott. Éreztem ahogy a vér szó szerint lassan megfagy az ereimben tompán hallottam és a halál hirtelen nagyon csalogatónak tűnt. Mindenem sajgott és mintha egyszerre égnék és fagynék meg . Éreztétek azt amikor fogjátok a jégkockát és lefagy az ujjatok? Na képzeljétek el hogy ez az egész testetekkel történik és sokkal sokkal hidegebb mint egy jégkocka.

-Hmm...már rég szoborrá kellett volna fagynod. Az ég hidegét érzed és attól már rég megkellett volna fagynod. Látom Hekaté nem hagyja magát. De a hülye varázsitalai nem sokáig segítenek. Amint a hideg eléri a szívedet olyan szenvedések fognak rád várni hogy el se tudod képzelni. Könyörögni fogsz hogy öljelek meg én pedig szívesen meg is teszem. De a halálod lassú lesz és fájdalmas.