Az út hosszú volt és fárasztó, nem tagadom. Nem nagyon szóltunk egymáshoz. A hangulat pocsék volt. Ha utunkba akadt egy szörny megöltük. Sam nem nagyon firtatta hogy mi bajom és én ezt nagyra becsülöm. A gondolataimba merülve mentem tovább. Jó lett volna ha kapok még egy kis kiképzést a táborban. A többiek már sokkal felkészültebbek nálam. Én alig értem oda a táborba máris egy hülye küldetést sóznak rám. Miért pont engem szemeltek ki az istenek? Végre volt egy családom, és egy hely ahol jól éreztem magamat. Lehet egy másik Hekatésnek kellett colna mennie helyettem

-Bukj le!-hallottam hátulról

Valami elsuhant a fejem felett, és egy pillanatra minden lángba borult. A fák elhajlottak és a közelben felrobbant valami. Felnéztem és a többiek szemében is a meglepődés csillogott.

-Ez mi volt?-kérdezte Sam

-Nem tudom. Nézzük meg.-mondtam

************************************

Pár száz máterre egy hatalmas krátert találtunk. Vagy tíz méter mély volt és tíz méter átmérőjű. A legfurcsább hogy semmi sem volt a kráterben. Mármint nem láttuk hogy mi okozta a becsapódást.

-Szerintem menjünk tovább ne ragadjunk le-mondta Jessica és hallatszódott a hangjában hogy ez őt is meglepte és hogy kivételesen abbahagyja most a gonoszkodást.

Pár pillanat múlva újabb valami suhant el a fejünk fölött. Továbbmentünk. Majd még egy és még egy. És még vagy 10.

-Felmászok valahova megnézem hátha megtudunk valamit a szórásképről miszerint lövöldöznek-mondtam majd elindultam felmászni egy magas fára. Az eggyik fenyőfa elég magasnak és erősnek bizonyult ehez. Az ágai elég alacsonyan voltak szóval egyszerű volt felmászni. Felértem a tetejére. A szél kellemesen fújott. Lenéztem a völgyre. Mindenhol mély kráterek jeleskedtek. Elősször nem tudtam kitalálni milyen mintát ábrázolhat vagy csak úgy megpróbáltak eltalálni minket. De ahogy egyre koncentráltam egy felhő alakzatot véltem felfedezni. Elkeztem lemászni

Lépj egy vékony ágra

Hallottam a fejemben. Próbáltam ellenálni de a hang győzött. Ráléptem egy kicsi vékony ágra, ami nagyot reccsent én pedig lezuhantam. Figyelmeztetés: Sose ugorj le egy fenyőfáról! Jobban fáj mint gondolnád. Pörögtem a levegőben, forogtam, és ágakhoz csapódtam. A tüskék úgy áltak belém mint tű a párnába. Mindenhol ragadtam a fa nedvtől, majd a földre zuhantam. Sam odarohant hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte
-Igen igen jól vagyok-mondtam és feltápászkodtam
A ,,háttérben” Jessica nevtett rajtam. És szerintem mindenkinek világos hogy miért léptem egy kis ágra. Varázsbeszéd. Bosszúsan kihuzogattam magamból a tűleveleket és egy egy sebből vér folyt. Letöröltem a pólóm szélével.
-Menjünk. Még hosszú az út.-montam

-Láttál valamit?-kérdezte Sam
Nem válaszoltam csak mentem tovább

-De nem kérsz egy kis nektárt?-kérdezte Jessica gúnyosan

-Nem. Gyerünk-mondtam
************************************
Tovább sétáltunk az erdőben. Egyszer csak nyöszöörgést hallottam a közelből.

-Ti is halljátok?-kérdezte Sam
-Igen de mi ez?-kérdeztem
-Sírás. -mondta meg Jessica

Előre szaladtam hogy megnézzem mi ez. A sírás egyre hangosabb és hangosabb lett. Majd egy fa tövében észrevettem nőt. Összekucorogva sírt. Üajd egyszer csak felpattant és ijedten körbenézett. A haja vörös zuhatagként omlott vállára, szeme írisze pedig smaragd zöld volt. És ami azt illeti bőre halvány zöld volt de ez még nem rontotta el a kinézetét. Ijedten körbenézett, nyilván üegérezte hogy itt vagyunk. És mondjuk nem is láthatott mert elbújtam egy bokor mögött.

-Ki az? Ki van ott?-kérdezte kissé hisztériás hangon
Előbújtam a bokorból. A nő egyenesen a szemembe nézett
-Egy félvér.-mondta és folytatta-Hekaté leány Theresa Zoe Russel
Mögülem pár másodperc múlva Samék is elő jöttek
-Zoe te meg...ó-mondta Sam. A lény Samet és Jessicát is megnézte megának, majd újra megszólalt.

-Sam Frewen Hermész fia, Jessica Bell Aphridté leánya. Mit akartok?-kérdezte hangja már nem volt hisztérikus inkább nyugodt

Mielőtt Sam megszólalhatott volna megelőztem

-Te mi vagy?-kérdeztem

A lény felém fordította a fejét.

-Drüász vagyok-mondta- a fa lelke

-És miért sírtál?-kérdezte Sam

-Bántott-mondta

-De ki?-kérdeztem és furdalt a kíváncsiság

-Ő-és felmutotott az égre. A többieknek lehet hogy már leesett de nekem még nem

-De ki az az „Ő”?

A lény úgy nézett rám mint egy csecsemőre akinek mindent elkell magyrázni

-Uranosz-mondta