{Sam szemszöge}

Mikor? Mikor kerültünk ilyen reménytelen helyzetbe? Jessicával ültünk egy felhő ketrecben, ami már így is nevetséges, és Zoet elvitték. Kis csoportunk legerősebb tagját, kihurcoltág. Be kell hogy valljam kétségbe voltam esve. Nem tudom mit csináljak. Kardommal a ketrec rácsait kezdtem el vagdolni. De az akadálytalanul suhant át a felhőkön, bezzeg amikor kézzel próbálom kemény mint a kő. Na és persze hideg. Iszonyatosan hideg. Mintha egy extra hideg jégkockás tálba nyúlnék. Egy ideig Jessica is próbálkozott, de aztán reménytelenül sóhajtott és leroskadt a földre. A teremben rajtunk kívül, csak pár kígyónő állt, Uranosz valamikor kiment de fogalmam sincs mikor.
Halk hörgést hallottam a hátam mögül. Megforsultam és két kígyónő suttogva beszélgetett, de még így is hallottam szóval nem lehettek túl ügyesek.

-Akkor elvetted tőle az almát és kicserélted a hamisra?

-Persze ezt nézd-mondta az eggyik és elővette az aranyalmát

-Biztos ez az? Nem fénylik annyira

-Igen persze hogy ez az

-Hagy nézzem-mondta a másik és elvette a kígyóbő társától az almát majd a földhöz vágta. Az alma aranyfüstté robbant.

-Te hülye! Rosszat hoztál el!

-Figyelj Amanda

-Te csak ne Amandázz nekem!-csattant fel- A tőrét legalább elvetted?

-I-igen itt van-majd átnyújtotta Amandának Zoe tőrét

Amit Amanda megint a földhöz vágott,de a tőr most csörömpölve hullott a földre

-Hmm...még most sem vagyok biztos benne hogy ez az igazi-mondta

-De hát miért?

-Nézzük csak... próbáljuk ki élesben

-Jó szúrjuk le az eggyik félist...-de nem tudta befejezni a mindatot uganis egy tőr markolata állt ki a kígyó farkából.

A kígyónő aranyló hamuvá porladt.

-Úgyis sokat járt a szája-szólt Amanda majd a tőrt nekitámasztotta az eggyik oszlopnak.

Reménytelenül tekintettem körbe, majd valami fekete lobbanást láttam.

Jobban megnéztem és egy lányt láttam. Narancs ,szakadt, Félvér Táboros póló volt rajta, és fekete haja szinte lobogott körülötte.
Zoe

-Jessica! Ezt nézd-suttogtam neki

Jessica odanézett és elmosolyodott

-Bírom ezt a csajt

Zoe oszoptól oszlopig araszolt míg megkerülte a fél termet. Teljesen a ketrecünk mögé került, de nem állt meg, ment tovább. Követtem a tekintetés és rájöttem hogy a tőréhez araszol. Majd óvatosan elvette az oszlop mellől. A terem gomolyogni kezdett a szemem előtt, és egy kard szelte át a teremt ami beleállt az eggyik kígyónőbe. A többi szörny oda futott (inkább siklott hisz láb helyett kígyó farkuk van)
Majd a látóterem szélén megint gomolyogni kezdett minden, és Zoe már előttem volt míg a kígyónők, azt firtatták mi történt.
Zoe előhúzta az előbb megszerzett tőrét, végigsuhintott a ketrec rácsain, ami most tényleg felbomlott és a felhőketrec elillant.