-De hát az lehetetlen!-mondta Sam-őt feldarbolta Kronosz eónokkal ezelőtt!

-Épp ezért lehet hogy ő az. Rengeteg ideje volt hogy összeálljon. Kronoszt is feldarabolták mégis visszatért-mondta Jessica

-Bocs hogy megszakítom a beszélgetést de arról az Uranoszról beszélünk? Gaia férjéről? A tizenkettő titán apjáról?-kérdeztem

-Nem arról az Uranoszról aki feltalálta a pillecukrot-mondta gúnyosan Jessica mire én egy lesújtó pillantást vetettem rá. Valami lehuppant a közelben. A drüász sikítani akart de valami beléfolytotta a szót. Zöld szeme összeszűkült ő pedig összcsuklott. Hátából egy fekete nyilvessző állt ki. Pont mint az empuszából annál az akadály pályánál!

-Ez mi?-kérdezte kicsit rémülten Sam

-Én már láttam ilyet-mondtam-kövessetek.-és elkezdtem futni egy bokor felé. Egy nyíl épp a lábam előtt csapódott a földbe. Felkaptam és lándzsaként magam elé tartottam miközben kihúztam μίζερ-et. Berohantam a bokor mögé. A többiek is követtek. Kilestem az ágak között és egy fekete csukjás alakot láttam meg, kezében íjjal, hátán tegezzel.

-Jöjjetek elő. Tudom hogy ott vagytok-mondta.-hiába való menekülni. 200 méterről is eltalállak benneteket

Nem volt bálasztásunk előjöttünk a bokorból. De azért a kezemben tartottam a tőröm ahogy a töbiek is a fegyverüket.

-A fegyvert dobjátok el!-mondta
Ki ez? Rendőr?

-Előbb mondd el ki vagy-mondta Sam

-Még senki se hallott rólam. Pár száz éve faragott meg sárból maga Tartarosz.-láthatólag szeret magáról beszélni úgyanis leengedte az íjjat és úgy hangsújjozott mint egy mesélő versenyen-Ő lehellt életet belém majd felküldött a földre-Tartarosz lehellt belé életet? Ez azért kicsit vicces-sokan tévesztenek össze Órionnal. Aki szintén íjjász és ennyi amit maximum tudhattok rólam. És most fegyvereket le!

-Neved?-kérdezte Sam remélem van terve

-Vagy úgy. Nem tudsz belőlem semmit se kiszedni Hermész fia. Lehet hogy az apád ebben profi hogy hogyan tudjon meg emberekről sokat és aztán kicselzhesse őket, de te nem vagy Hermész csak egy kis félvér akit könnyen ellehet tenni lábalól. Ó tudod mit, játszuk ezt a játékot-mondta majd nyilat tett az íjba,kifeszített és egyenesen Jessicára célzott.

-Ha nem dobjátok el mind a fegyvert, lelövöm.-fenyegetőzött. Tudom hogy megakar ölni de akkor is felelősséget érzek iránta hogy megmentsem.

-Vagy, szépen leteszed az íjjat és boldogan elsétálsz.-mondta Jessica varázsbeszéddel

-Rajtam nem hat a varázsbeszéded kislány.-mondta hogy bírja ilyen sokáig kihúzva tartani azt az íjjat?

Eszembe jutott valami. Amíg ez az íjjas fickó Sammel és Jessicával foglalkozik, megpróbálom elővenni a bájitalalaimat. Óvatosan hátra nyúltam, és benyúltam a táskám oldalzsebébe, majd megragadtam az eggyiket. Ó csak ne a regenerációt húzzam ki!
Gyorsnak kellett lennem. Fogtam a bájitalt és beledobtam szó szerint az arcába mármint a csuklyályába. A füst fénysebességgel lepte el a levegőt. Alig dobtam el máris mindenhol füst volt. Szerencsére Sam vette a lapot és követett, de Jessica még mindig sokkolódva állt ott.

-Menj be oda a barlangba! Én visszamegyek Jessicáért-mondtam
Sam bólintott majd előre futott. A füst csípte a szememet, amit pislogással próbáltam elhárítani de nem nagyon vált be. Mire visszaértem a helyszínre nem volt ott senki. Körbe futottam de nem találtam se a csuklyás embert se Jessicát.
Majd a távolból enyhe sikoltást hallottam. Követtem a hangot, majd homályosan láttam ahogy Jessica azzal a fickóval akinek egy sötét fekete kard volt a kezében, egy szakadék szélén harcol. És Jessica vesztésre állt. Már alig állt a lábán. A korlát a szakadéknál leszakadt, így simán lelehetett esni a mélységbe. Cselekednem kellett. A csuklyás mögé osontam, és kigáncsoltam. Sajnos az emberünk gyors volt talpra állt. De jessicát sehol sem láttam. Ahh biztos elfutott! De megint egy sikítást halllttam. Ez viszont már közelről. Ez viszont elterelte a figyelmem ami esélyt adott az ellenfelemnek egy végzetes csapásra. De a kard alig pár centire megállt felettem. Felnéztem és Sam állt ott kivédte a csapást.

-Menj keresd meg Jessicát-mondta kisebb erőfeszítéssel a hangjában. Gyorsan felálltam és elindultam. Még egy sikítást hallottam a szakadék felől.
Lenéztem és megláttam Jessicát kb. egy méterrel alattam amint egy kiálló ágba kapaszkodik, ami mindjárt letörik

-Fogd meg a kezem!-mondtam és lehajoltam
Jessica megfogta a kezemet én pedig felhúztam. Meglepően könnyű volt.
Majd a háttérben hallottam valamit.

-Még nem győztetek! Eljövök értetek mikor a legkevésbé számítotok rá!-mondta a csuklyás.
Sam odasietett hozzánk.
-Jól vagytok?-kérdezte zihálva. Haja szerteszét állt és füst illat áradt belőle

-Igen jól vagyunk, de Sam kicsit magunkra hagynál bennünket?-kérdeztem

-Persze -válaszolt

-Jessi...-kezdtem de ő a szavamba vágott

-Hol vagyok?! Mi történt?!-kérdezte

-E-ezt hogy érted?-kérdeztem vissza majd észrevettvem valami furcsát

-Jessica gyere ide egy kicsit-mondtam és egész közel mentem hozzá és egyenesen a szemébe néztem. Ami most...zöld volt. Pedig a táborban még kék szeme volt!

-Öhm...Zoe-mondta Jessica

-Maradj nyugton!-mondtam és tovább kémleltem a szeme íriszét, ami egyszercsak öhmm hogy is mondjam...forogni kezdett. De szó szerint az írisze forogni kezdett majd kék foltok lettek benne és Jessica írisze újra kék volt.

-Mi a...Jessica mi az utolsó emléked ezelőttről?-kérdeztem tőle

-Öhhm...nem tudom az utolsó tiszta emlékem az hogy a küldetés kezdete előtti éjjelén elaludtam-mondta zavartan

-Az utolsó tiszta? Ezt meg hogyérted?-kérdeztem ez kezd elég zavaros lenni

-Hát... miután elaludtam és felkeltem egy hangot hallottam a fejemben miszerint ezt meg ezt kell csinálnom. Aztán meg...nem tudom. Nem emlékszem semmire se.

Ledöbbemtem. Lehet hogy Jessicát a táboron kívül csak valaki irányította és nem magától volt ilyen?