{Sam szemszöge}

Miért? Miért kell az isteneknek így megkínozniuk minket?
Na igen. Szóval amikor Zoe kiáltotta hogy ugorjunk félre én egyből félre ugrottam magammal rántva Jessicát. Mikor újra odanéztem egy hatalmas kráter tátongott a terem közepén. Zoe a túlsó oldalon állt. Elősször nem vettem észre de aztán szemetszúrt hogy teljesen kék a válla. Látszódott rajta hogy nagyon fáj neki hogy új bőrszínt szerzett. Majd mikor Uranosz elmondta hogy mi ez teljesen lefagytam. Jessicát már majdnem elvesztettük. Nem fogom tűrni hogy Zoet elvegyék tőlem, vagyis tőlünk!
De őszintén nem tudtam mit tegyek.

Ekkor egy nő rohant be a kapun. Barna haja lobogott, szeme smaragd zöldben ragyogott. Egy fehér khitónt viselt. Fülében eléggé nagy arany karika fülbevalók lógtak. Szerintem picit túl sok sminket viselt magán, pirosítót szemhély festéket és még sok másfélét. Mindig is utáltam ha egy lány arca túl van sminkelve és nem lehet tudni milyen is igazából az arca. De neki kifejezetten jól állt. Sőt fantasztikusan! De ami nagyon furcsa volt hogy a táskája ott futott mellette. Úgy bizony a nő mellett, egy számomra ismeretlen fehér anyagból készült táska futott kacsa lábakon. Amikor meglátott minket és a lyukat a terem közepén, elmosolyodott. De volt a mosolyában valami hideg és kegyetlen.

-Á, Kirké!-mondta lágy hanglejtéssel Uranosz-hát megjöttél! Már vártalak. Tedd el láb alól ezeket a kölyköket ha megkérhetnélek

Kirké? Máris kezdtem kicsit félni. Kirké egy szigeten élt. És az arra a szigetre érkező férfiaknak egyszerű ajánlatokat ajánlott fel ,hogy például, ha megiszod ezt, csodás és hibátlan leszel! Erős leszel! És nem olyan egyszerű ennek ellenálni. Még sose találkoztam vele de nem is akartam. Ugyanis ezek a férfiak akik ezt elfogadták csapdába estek mert az adott bájitalok nem tökéletessé tesznek hanem tengerimalaccá. Jól hallottad. A férfiakkal egy tengerimalac főzetet itat meg. A nőknek meg felajánlja a tökéletes életet egy szigeten, férfiak nélkül, gond nélkül, és ők meg is kapják. Egy szigeten maradnak örökké és azt csinálnak amit akarnak. Fürödnek mulatoznak, örökké fiatalok maradnak, ha beleeggyeznek abba hogy néha ha Kirké kér valamit akkor ők azt teljesítik. Maga a paradicsom.

Nem akarok tengerimalac lenni.

De legalább itt van nekünk Zoe. Ő neki is vannak bájitalai. És reméljük elég sok. De legalább nálunk is van pár Jessicával. De nem biztos hogy elég. Azért vész esetére elővettem a füstöset, és elő húztam a kardom, a többiek meg a tőrüket.
Kirké felemelte a kezét, és halkan motyogott valamit. A kezében egy fénygömb jelent meg. A levegő forrósodni kezdett, és Kirké haja lebegni kezdett a teste körül. Ó görögül kezdett hadarni, de olyan gyorsan hogy senki se tudná megérteni. Majd azon kaptam magam hogy lebegek. Igen. Már vagy fél méterrel a levegőben jártam, ahogy Zoe és Jessica is. És csak emelkedtünk és emelkedtünk a plafon felé. A szívem a torkomban dobogott. A kardom nem hajjíthattam a nő felé mert akkor fegyvertelen leszek. De a bájitalt még használhatom!
Eldobtam a kezemben lévő füstbájitalt, ami csak repült és repült Kirké felé. De mire odaért hozzá, a nő egyszerűen maga elé tartotta a kezét és mintha a bájital egy láthatatlan falnak ütközött volna, megállt, és remegni kezdett.

Fel fog robbanni-gondoltam. Erre a többiek is rájöttek és mind a hárman a összehúztuk magunkat, és a fülünkre tapasztottuk a kezünket. A bájital robbant, és a hang ami ezt követte fülsüketíően borzalmas volt. De ahelyett hogy a bájitalból tűz robbant volna elő, inkább tollpihék szálltak szerte szét. És ahogy minden eggyes pihe a fpldre ért, újabb hang hullám érkezett.
Kirké letette az eggyik kezét, de a másik még mindig a levegőben volt és a fénygömböt tartotta