Sziasztok! ha nem bánjátok az utolsó részt Zoe szemszögéből írom meg.

{Zoe szemszöge}

Be kell hogy valljam, tényleg jobban éreztem magam a szépítkezés után. A hajam ki lett fésülve, megmostam, Jessica begöndörítette, és tiltakozásom ellenére kisminkelt. Bár sikerült leszedem a pirosítót meg a szemhéj festéket ,a rúzs nem jött le. Majd vacsorázni hívtak minket. Az ebédlő mellett ott volt a hatalmas tábortűz ami most vörös hatalmas lánggal égett, ami azt jelezte hogy mindenki boldog. Szememmel megkerestem a Hekaté bungalló asztalára, majd odamentem és leültem a szélére. Mellettem Donna foglalt helyet.

-Végült sikerült feltakarítani a bájitalt?

-Végül igen de hagyott maga után nyomot...nem is kicsit.-válaszolt Donna

Körülöttünk már mindenki evett, de én most nem voltam nagyon éhes.

-Nem eszel?-Kérdezte Donna

-Nem, most nem vagyok éhes-mondtam

-Biztos nem eszel? Most jöttél csak vissza a küldetéről

-Nem, köszi nem kér...-Kezdtem, de aztán Kheirón lépett elő és mindenkit csöndes intett.

-Mint tudjátok a küldetés sikerrel járt. Ezért ma este, vacsora után egy órával játszunk egy kivételes Kapd el a Zászlót ma este!-mondta Kheirón

Ennek örömére tapsvihar tört ki, amibe én is beleszálltam. Még sosem játszottam ilyet, de az öröm kiáltás ok hallatán biztos jó lehet

************************************
A vacsora nemrég ért véget , és visszaindultunk a bungallónkba. Bent mindenki, összeszedte a bájitalait, fegyverét, páncélját. Én meg igazából csak álldogálltam ugyanis fogalmam sem volt hogy mit kell csinálni, ezért odamentem megkérdezni Donnát.

-Mi az a "kapd el a zászlót "?

-Hát, bungallók szerint két csoportra oszlunk, és az eggyik a piros  a másik meg a kék csapat. És meg kell szerezni a másik zászlóját. Mindent lehet használni amit a képességed, varázslást, kivéve a Ködöt, azt Kheirón megtiltotta, de bájitalokat lehet használnunk, bizonyos feltételek között. Igazán egyszerű .-mondta

-Rendben köszi! És tudnál adni kölcsön páncélt?

-Persze-mondta majd pár másodperc múllva, odaadott egy melvértet. Volt ám súllya! Felvettem, és szerencsére pont rámjött

Mivel nincs előkészített bájitalom, így marad a varázslás, még a tőröm. Felcsatoltam az övem, és beraktam a tőröm a tartójába. Ismerős, kellemes érzés töltött el mikor újra kézbe vettem.

************************************

Az erdő előtt álltunk, és Kheirón most készült csapatba osztani minket.

-Nos, akkor kezdjük! A kék csapatban lesznek, a Démétéresek, a Hermészesek, a Hekatésok, és az Apollónosok.
A piros csapatban, az Athénésok, a Héphaisztosok, az Árészosok, és a Hüpnoszosok.
A szabályokat tudjátok, meg kell szerezni egymás zászlóját, aztán hazafutni vele. Itt vannak a sisakok rajta a csoportoknak megfelelő színű taréjjal. Minden engedélyezett, kivéve a köd használata. A folyó a határ. Ha lehetséges ne öljünk meg senkit se. Menjetek rejtsétek el a zászlótokat!

Mindenki beszaladt az erdőbe. Én lihegve követtem a csapatomat, nem volt kellemes páncélban futni. Még egy pár percig futottunk, aztán egy hatalmas sziklához értünk ami egy ökölre emlékeztetett .

-Rejtük el Zeusz öklén!-mondta egy Hermészes.

-Ne, túlságosan feltűnő! Miért nem visszük kicsit arrébb! Majd néhány embert felállítják Zeusz öklére, mintha ott lenne a zászló és ezzel eltereljük a figyelmüket!-mondta egy Démétéres

-Rendben, rejtsük el az ököl mögött. -helyeselte mindenki

Majd egy szőke Apollónos, szólalt meg.

-Akkor a Démétéresek, védjék a zászlót, a Hermészesek ,mint gondolom hozták csapdákat állítsák fel őket a közelben, és járőröztek a közelben. Mi Apollónosok, és a Hekatésok utána nézünk az ellenfélnek.-mondta. Mindenkinek tetszett az ötlet. Majd futásnak eredtünk és szétszóródtunk.
Fenyő követett fenyőt. Az erdő csodás színben pompázott. Gyökereken, lépkedtem át és kerestem az ellenség zászlóját, mikor reccenést hallottam. Kihúztam a tőröm és megpördültem.

Mögöttem egy piros taréjos lány állt, karddal a kezében. Ordítva nekem romtott, amiből azt feltételezték hogy Árészos. Fejbe akart csapni a kardja markolatával, de kitértek, előle, így a lány megbotlott, de nem esett el. Villámgyorsan megfordult, és oldalba rúgott. Még a szuszt is kiszorította belőlem. A fájdalom úgy nyilallt belém hogy még az is fájt hogy megállapították hogy fáj. Összegörnyedtem, és a lány kihasználva ezt, előre lökött, elestem . De feltápászkodtam. A lány dühbe gurult, és megint nekem jött, ezúttal karddal támadott, hárítottam, és térden rúgtam. De valószínüleg nem annyira hogy fájjon is neki. Megint támadott, ezúttal a lábára célzott. Felugrottam. Próbáltam előre szaladni , de gyorsabb volt nálam és elémvágott. Majd támadt egy ötletem. Felemeltem a kezemet, és ókölbe szorítottam. Reméltem hogy az történik amit szeretnék és nem más. Behunytam a szemem. Mikor legközelebb kinyitottam, azt láttam hogy a lány ilyedten bámulja a földet. Akkor ezek szerint az történt amire számítottam. Lenéztem és elmosolyodtam. Körülöttem a föld, egészen a térdemig felcsapó lánggal lila lánggal égett. A lány hátrálni kezdett. Elkezdtem  előre futni, remélve hogy a tűz követ. Egy 50 méter után megálltam. A tűz még mindig lobogott körülöttem. De sajnos más is követett. Mostmár gondolom észre vettek, és már 5-en futottak utánam. 3 fiú és 2lány. Nem kábé egy 25 méter lehetett köztünk. Az egyikük elővett egy kis golyót és felém dobta.
Nem olyan messze, pár méterre ért földet tőlem, és néhány másodperc múlva a golyó felrobbant. A kezemet a fejemre húztam hogy védjem magam. Majd elővett még eggyet és újabb dobásra készült.
Gyorsan elhúztam a kezemet magam előtt és ahogy reméltem, tőlem nem olyan messze, egy 1 méter magas, é lángfal emelkedett. Ez remélem egy ideig feltartja őket. De sajnos a olyan robbanó ítélet még dobálták utánam. Mindegyik elég közel kerüld hozzám, így eszembe se jutott fázni.
Azt hittem a dobhártyám majd kiszakad. Csak futottam és futottam előre. Majd megláttam a távolban egy dombot. A tetején pedig 3 őr. Mögöttük meg a pirosak zászlója.

Gyorsan elbújtam egy terebéjesebb bokor mögött, majd kilestem.

Az őrök sas szemmel figyelték mindent. Nem lesz egyszerű elvenni a zászlót, ráadásul még haza is futni vele.

Majd megláttam a dombról egy pár méterre pár Apollónost, amint a domb felé közelítenek.Kiáltásokat hallottam magam mögül. A francba! Mindjárt utol érnek. Csalogassák már el azt a pár őrt! Gyerünk! Egyre közelebbről
hallottam ahogy futnak. Az eggyik Apollónos épp kihúzta az íjját, mikor észre vették. A vesszője jó pár méterrel arrébb ment, és 2 őr rohant is utánuk. Az utolsó nekem háttal ált. Olyan gyorsan kezdtem el futni ahogy csak bírtam. Mikor felértem a domb tetejére, meglöktem a fiút, aki egyensúlyát elvesztette és elesett. Kihúztam a zászlót a földből, és megint futásnak eredtem. Le a dombról, gyökereket átugrálva, elkezdtem futni. Megint kiáltásokat hallottam, és még jobban bele húztam. Mellettem megjelent egy piros taréjos fiú. Nekem akart jönni, de lelassítottam így a lendülettől elesett. A távolban már láttam Zeusz öklét. Mindjárt a saját térfelükön vagyok. 10 méter...9...8...7...6...5...4...3...2...1...és beértem! Még azért odaszaladtam a sziklánkhoz és csak ott álltam meg. Lihegve szúrtam bele a földbe a zászlót. És ezzel a győzelem a miénk lett. Körülöttem mindenki tapsolt és újjongott . Hátba veregettek és fütyültek. Mindenki gratulált. Majd odajött hozzám Sam.

-Gratulálok!-mondta

-Öhmm...köszi, de tudod azért nem olyan nagy dol...-de nem tudtam befejezni ugyanis olyat tett amire nem számítottam, de ez kellemes meglepetés volt.

Megcsókolt.

Nagyon szépen köszönöm a sok voteolt,a kommenteket, amik végig segítettek a könyvön. Ezek nagyon, nagyon sokat jelentenek nekem. És köszönöm hogy itt voltatok velem az egész könyv során, köszönöm hogy olvastátok. Ezennel a Titán lánya című könyvének vége.