Nem nagyon tudom elmondani hogy milyen zajra ébredtem, leginkább a hörgésre hasonlított, és a tűz pattogására. Már reggel volt. Felálltam. Samék még aludtak így  elkezdtem őket rázogatni hogy ébredjenek fel.

-M-mi van?-kérdezte álmosan Jessica

-Psszt! Szerintem van itt valaki-mondtam és jobban körülnéztem a buszon. Már mindenki kimenekült és valószínüleg neki mehettünk egy fenyőnek ugyanis ahol betört az ablak, ott ágak álltak be a buszba

Elkezdtem a kijárat felé halkan sétálni, de akkor a mellettem lévő ablak kitört és két lény ugrott be rajta.
Empusza. Jaj de utálom őket. A hajuk égett szájukból vér csorgott. És valamiért szakadt pompomlány ruhában voltak
És még részletezném de már így is majdnem hánytam.

-Nocsak megint találkozunk- mondta
Felismertem a hangját. Ő volt az az empusza aki bekergetett a táborba.

Kihúztam a tőröm és magam elé tartottam.
A többiek is így tettek. Csak valamiért Sam nem. Leragadt.a Majd egyszer csak Jessica megszólalt.

-Hekaté nagyon nem örülne ha megölnétek a lányát-mondta és hallottam a hangjából a varázsbeszédet.

-Hekaté most nincs itt. És nem is lesz. Gondoskodtunk róla.-mondta az első

- De Kelly...-kezdte a másik empusza

-Halgass Clary!-torkollta le a magasabb, akit úgy látszik Kellynek hívnak.-Az a lényeg hogy Hekaté nem tudja megakadályozni hogy megöljem ezt a csitrit.

Kezdtem begurulni. Az empusza kivillantotta tűéles fogait.
Meglepődtem hogy Sam nem csinál semmit se, ez nem vall rá. Kelly ugrott egyenesen Sam felé de Jessica odéb rántotta és felrázta. Én Claryre támadtam aki halálos gyorsasággal fordult felém, és valamiért megakarta harapni a nykam. Értem hogy a harapás fáj de akkor inkább a tőrt tartó kezemet ne a nyakamat. Vagy az is lehet hogy az empuszák vámpírok? Egy pillanatra oldalra néztem. Sam a busz sarkában állt még mindig kábultan. Jessica azonban mindent beleadva harcolt. De nem úgy mint azzal a csuklyással tényleg látszott rajta hogy küzd.
Jessica empuszálya Kelly sokkal hevesebben próbálta megölni Jessicát mind Clary engem. De mkt is mondott? Hekaté nem örülne ha megölnének? De miért? Nyilván senki se örülne annak ha megölik a gyerekét. Nem volt sok időm gondolkozni, beakartam ezt fejezni. Nem gondoltam hogy beválik de a legegyszerűbb megoldást választottam. Fogtam a tőröm és bele csúsztattam Clary gyomrába. A lény élettelenül esett össze. Odafutottam Jessicának segíteni. Kelly valahogy érzékelte hogy közeledek, villám gyorsan megfordult és megpróbált megharapni szintén a nyakamon. Oké most már biztos benne hogy vámpírok. Kelly a karmaival Jessica felé kapott és majdnem eltalálta. Abban a pillanatban nagyon megijedtem. Rájöttem hogy nagyon fontos nekem. Nem tett értem nagyon semmit mégis...nem tudom miért. Az empusza felé szúrtam egyenesen a hátába, mire összeesett.

-Szép volt-mondta kicsit túlságosan zihálva és szakadtan vedte a levegőt.

-Jól vagy?-kérdeztem tőle

-Persze csak kicsit megijedtem az előbb-mondta, de én tudtam hogy nem csak ennyiről van szó

odaszaladtam Samhez. Elkezdtem rázogatni mire ő pislogni kezdett és értetlenül nézett körbe.

odasúgtam Jessicának

-Mi van vele?

-Ez természetes az empuszák általában pompom lány alakban elszokták csavarni a férfiak fejét aztán egy óvatlan pillanatban kiszívják a vérüket. Néha a lányokét is. Kicst olyanok mint a szirének. Sokan kómába esnek mint Sam. Mások egyszerűen nem bírnak gondolkodni-mondta

tényleg vámpírok.

-M-mi történt?-kérdezte Sam

-Semmi pár szörny de már megöltük őket-mondtam-menjünk szerintem közel van a hegy

kiszálltunk és igazam lett a Diablo hegy alig  500 méterre feküdt tőlünk ahová egy hosszú kacskaringós út vezetett fel, az emelkedő végén egy fekete épületet láttam de távolról nem lehetett kivenni, ugyanis a hegy fölött sűrű köd kavargott. A mellettem álló Jessica hirtelen összegörnyedt és hevesen zihálni kezdett miközben az arca bezöldült.

-Jessic...-kezdtem de ő egyenesen rámdőlt és láttam az arcán a fájdalmat.

oldalán a vér átáztatta a ruháját.