Sammel elindultunk a gyengélkedőre. Egyre jobban égetett a seb amit az a virág-mocsoda csinált. Nyári meleg volt ennek ellenére mégis fáztam. Csoszogva fojtattuk utunkat. Sam hirtelen megállt és letépett egy virágot (asszem kamillavolt,na de most miért? Attol még hogy Hekatés vagyok nem kell ismernem minden növényt) szépen letépte a szárát és a virágfejet
a vérző sebbre tette ami ettől vöröses árnyalatot vett fel. Aztán eldobta a véres virágfejet

-Ez most valamilyen varázs virág volt vagy mi?-kérdeztem

-Nem. Egyszerű százszorszép

Na tessék! Százszorszép. Pedig simán elment volna kamillának.

-Csak azért raktom oda hogy egy kicsit felitassam a vért-mondta Sam-nézni is fáj ahogy szerencsétlenkedsz a járással

-Ez bíztató volt. De ugye nem szerencsétlenkedek annyira?

-Hááááát...-kezdte Sam

-Sam te úgy feltudod dobni az embert!

-Na hagyd abba a gúnyolódást mert megérkezdtünk!

Csak most vettem észre hogy egy nagy hmmm...épület felé értünk. Nem voltak falai, csak fából ,,felvázolták" és  azt egy nagy lepellel leterítették. Bementünk az ajtaján. Belülről a helység tele volt ággyakkal aminek a zömén beteg/sérült félistenek feküdtek, és sürögtek forogtak körülöttük az orvosok.  Sam elindult balra én pedig követtem őt. Sam épp egy fekete hajú barna szemű orvoshoz tartott.

-Szia! John Freeman vagyok. Aszképiosz a gyógyítás istenének fia vagyok.-köszöntött maj meghajolt

- Szia!Theresa Zoe Russel. És amúgy Aszklé-kicsoda?-kérdeztem
Bárhogy gondolkoztam nem ugrott be

-Apollón fia-segített ki Sam

-Óóóó tényleg...köszi-mondtam

-John,Zoe megsérült miközben fegyvert választottunk neki.-mondta Sam

-Hogyan?-kérdezte

-Egy repülő tüskéket lövöldöző virág majdnem lelőtt-mutattam fel neki a jobb vállamat.

-Semmiség adok egy kis nektárt és már kutya bajod se lesz

-Nektárt? Az mi?-kérdeztem

-Mindjárt meglátod-Felelte John

Pár perc múlva már vissza és jött kezében egy üvegcsével amiben sárga valami volt. Kinyitotta az üvegcsét és adott nekem egy kanállal. A Nektárnak gyümölcs szirupos gofri íze volt. Pont amilyet apukám sütött. JIESSZUS TÉNYLEG! Apa! Már két napja hogy eljöttem otthonról. Haza kell mennem. Eddig elis felejtettem!

-Sam haza kell mennem!-mondtam

-De miért?-kérdezte

-Már két napja hogy elmentem otthonról. Azt fogja hinni hogy meghaltam!

-Zoe hidd el nem hiszi azt hogy meghaltál-nyugtatott meg Sam-Ilyenkor Kheiron azonnal értesíti az apukádat hogy élve eljutottál a táborba

-De...

-Nem kell félned.

-Rendben...ha te mondod...

-Tessék Zoe. A sebednek nyoma sincs.-szólt közben John

A jobb vállamra néztem. Ahogy John mondta a sebnek nyoma sem volt. És már nem is fájt. Szereznem kell ebből a nektárból.

-Öhh...John kaphatok egy kos nektárt a küldetésre? Tudod. Ha baj történne.-mondtam

-Persze! Bár ez alap ,,felszerelés" és így ha nem kérdezted volna akkor is adtam volna.-mondta

-Oké. És köszi!-szóltam és kisétáltam a gyengélkedőröl mögöttem Sammel.

-Na,és most?-kérdeztem

-Gyakorolunk. Elősször végigmész az akadálypályán aztán a láva falon,majd kardozunk.

-Az akadály pályát meg a kardozást (igaz tőröm van) még megértem de LÁVAFAL?!

-Igen. Majd meglátod. És ha jól tudom ma éesz kapd el a zászó-t is!

-Az mi?

-Meglátod

-Oké. Na merre van az az akadály pálya?

-Kövess.

-Oké.- mondtam

És azzal Sam elindult az erdő felé. Akkor még nem tudtam hogy milyen akadálypályáról van szó...

Sziasztok! Ez arész ennyi éett volna mára. És azért jönnek ilyen ,,ritkásan" a részek mert sokat kell tanulnom és így alig van időm. Köszönöm ha elolvastad!

~ZoeNightside~