{Zoe szemszöge}

Sötét folyosók ezrein vezettem végig a többieket, csak a hangra koncentrálva, amely csak erősödött és erősödött. Végül végre nem csak motyogást hanem szavakat is kihallottam. Megálltam a folyosó elején.

-Ha meg is találnak, nem győzhetnek le.-mondta egy mély hang

Ez biztos Uranosz lesz.

-Rendben uram de...

-Semmi de Janus, semmi de! És most menj. Keresd meg és öld meg őket.

Összerezzentem. Muszáj volt kiatalálnunk egy tervet.

-Figyeljetek, Uranosz itt van ennek a folyosónak az utolsó termében. Valahogy megpróbálom Samet elrejteni a köddel aki beviszi a kardját és hogy is mondjam... szúrd le Uranoszt. -mondtam

-Rendben-mondta Sam

-És én?-kérdezte Jessica

- Te itt maradsz és eltereled Janus figyelmét mert Uranosz most küldte ki hogy öljön meg minket. Valószínűleg szörnyek is jönnek vele, rajtuk használhatod a varázsbeszédet.

-És aztán?-kérdezte Sam

-Boldogan haza sétálunk-feleltem

-És az alma?-kérdezte Jessica

-Útközben be dobtam a heszperiszeknek így a küldetés lényegében teljesítve

-Te lazán futás közben odadobtad a heszperiszeknek az egyik ősi görög ereklyét???-kérdezte hitetlenkedve Sam

-Igen, és?-kérdeztem
Nem értem mi baja. Jó ősi és híres de mindjárt napfelkelte. Nincs idő cicózni.

-Mindegy, az a lényeg hogy csináljuk. Akkor most rejts el engem  a köddel-mondta Sam

Koncentráltam. Arra gondoltam hogy Sam nincs itt hanem Görögországban van és épp a Artemiszt templomát nézi. Egy a sok túristából. Aztán arra gondoltam hogy én is ott vagyok mellette, ő pedig nekem magyaráz, én pedig megfogom a kezét és...nem. Csak magyaráz én pedig figyelmesen hallgatom. Remélem mindkettőnket elrejtettem a köddel. Sam ott állt mellettem, de halványan. Mintha egy függöny relytette volna el a világ elől. Majd magamon is végig néztem és ugyanezt tapasztaltam .

Ahogy sejtettem, pár szörny, nem sok csak 6, egy kígyónő, 4 telekhin, és egy baziliszkusz (hú de utálom ezeket a dögöket),
Annyit láttam hogy a folyosó végén egy alak 2 fejjel befordul a sarkon és elmegy. Igazam volt. Biztos voltam benne hogy Janus nem akar belekeveredni.

Remélem Jessica boldogul,
Megböktem Samet hogy induljon ő pedig ment is. Sokszor, éreztem azt hogy a Köd kezd szétoszlani, ami furcsán csikiző érzés volt, de megpróbáltam visszatartani, aminek nagy fejfájás lett az eredménye

Bejutottunk a terembe. Ez szinte ugyanúgy nézett ki csak kisebb volt. Ez is fehér volt, oszlopok voltak körbe a teremben, és a plafonja az egekben volt.

Uranosz a terem másik végében ült, a trónján.

-Ha valami balul sül el azonnal kiálts, ugyanis én csukot szemmel koncentrálok a ködre.
-súgtam oda Samnek

Erre ő bólintott és előre kezdett araszolni. Én behunytam a szemem, és elképzeltem egy hatalmas köd tömeget amint egy helyre kezd terelődni.

A köd néha el-el akart szökni de nem nem hagytam.

Majd egy mély ordítást hallottam. Koncentrál álomból kizökkenve, felkaptam a fejem,

A padlót arany ichór borította, és nem is olyan messze tőlem, egy tőből levágott óriási kar feküdt. Alig bírtam ki, nehogy felsikítsak.
Sam ott állt Uranosz előtt, egy szál karddal a kezében. Gyorsan lehunytam a szemem és megpróbáltam Samet elrejteni a köddel. Nem ment. Túlságosan kétségbeesett voltam.
Idegesen a hajamba túrtam, és gondolkodni kezdtem. A háttérben, nem is tudom miket hallottam. Kiáltásokat vagy fegyverek csörömpölését. Agyam szinte könyörgött a megoldásért. Mindegy. Lehet most talán csak, egy kevés ügyészségre van szükség. Majd közben kitalálom a tervet. Tőrömet elővettem, és kiléptem az oszlop mögül. Uranosz most "normális" emberi méretben harcolt Samnek. Mindketten karddal vívtak egymással.