Reggel kellemes simogatásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, magam előtt láttam Liam arcát.
-Jó reggelt! Nem kéne már kelned?-kérdezte, mire szörnyülködve néztem rá.
-Még korán van Payno!-mondtam.
-Kicsi, 13:47 van.-mondta, mire kipattantam az ágyból.
-Miért nem keltettél hamarabb?-most én kérdeztem.
-Talán mert én is nem rég keltem?-nevetett.
-Hogy aludhattam ilyen későig?-inkább magamtól kérdeztem, mint tőle.
-Hát velem mindig jól alszol.-kuncogott.
-Haha. Ne örülj a fejednek Liam.-nyújtottam rá a nyelvem, mire válaszul csak rámutatott a hátsó fertájára.-Haljál ki akkor.-puszit dobtam neki, majd kiléptem-immáron átöltözve-a folyosóra.

Az utam rögtön a konyhába vezetett, mivel éhen haltam.
Lent a srácok voltak, miközben kényelmesen ették az ebédjüket.
-Jó reggelt Csipkerózsika.-mosolygott Lou. Jó érzés őt így látni.
-Jó reggelt.-lehuppantam a székre, Harry mellé.-Mi az ebéd?
-Lasagne.-felelte szűkszavúan, mire rájöttem hogy még mindig haragban vagyunk.
-Beszélhetnénk?
-Tudtommal csalódtál bennem.-köpte a szavakat.
-Nehogy már neked álljon feljebb Harry!-kitértem a hitemből.
-Elnézést hogy elmondtam, amit érzek!-nem érdekelt hogy a többiek figyelnek minket.
-De nem így kellett volna!-kontráztam.
-Mindegy.-leintett, mire felidegesített mégjobban.
-Tudod mit?-csaptam az asztalra, mire a többiek megrezzentek.-Bazd meg!
-Te is!-válaszolt.
-Köszi az ebédet srácok!-hiába hogy nem ettem, de ez az illem.-Inkább megyek és próbálok.
-De nem is ettél semmit.-mondta Niall.
-Nem is fogok.-mosolyogtam.-Egyes emberek elveszik az étvágyam.-mondtam, majd elindultam a próbaterembe.

Olyan rég gyakoroltam. Már 11 éve táncolok, és ha felidegesítem magam, csak lejövök ide, és kiadom magamból.

A lámpákat felkapcsolva léptem be a terembe.

Nagyon szeretek itt lenni. Anya is folyton azt hajtotta, hogy belőlem még nagy tehetség lesz..

Átöltöztem a gyakorló ruhámba, majd benyomtam a zenét.

Tánc közben varázslat vesz körül. Minden összeáll. A világot pedig harmónia uralja. És egyetlen tökéletes pillanatig minden porcikáddal azt érzed, hogy élsz. De ahhoz, hogy táncosként megélj, olyan dolgokon kell keresztül menned, amik már nem tűnnek annyira varázslatosnak...

Miután kellően kitáncoltam magam, fáradtan zuhantam le a földre.
Semmit nem észleltem magam körül, mikor mozogtam, és erre akkor jöttem rá, mikor tapsot hallottam a hátam mögül. Nem várt személy volt ott.
-Hát te?-kérdeztem.
-Sajnálom.-mondta, mire egy kicsit megenyhültem.
-Megbocsátok, ha veszel nekem egy fagyit.-alkudoztam vele.
-Az egész fagyis boltot megveszem neked, ha cserébe kibékülünk.-nevetett.
-Nekem nem kell fagyi, se semmi más.-felálltam, majd elé sétáltam.-Nekem csak az kell, hogy a barátom legyél. Semmi más.
-Megfogok ezzel barátkozni. De csak akkor, ha adsz egy hatalmas ölelést.-nem kellett sokáig kérlelnie. Beleugrottam az ölébe, majd beszívtam az illatát.
-Úgy hiányoztál Harry.-suttogtam.
-Te is nekem Kicsi...Te is nekem.-sóhajtott.
-Én tudom hogy mit érzel, de te is tudod jól, hogy ez nem az igazi érzelmed irántam. Csak azért tettszek most neked, mert közel kerültünk egymáshoz. Nem akarom elrontani a barátságunkat Nagy Maci.-puszit nyomtam az arcára.
-Maci?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Akkor te nagy medve!-nevettem, mire mégjobban "bedühödött".
-Ó, igen? Akkor most ez a nagy medve megfog, és jól megcsikiz.-alig mondta ki, de én kiugrottam az öléből, majd futásnak eredtem.

-Nee!-sikítottam, mikor felértünk az emeletre, ahol a többiek voltak.
-Úgyis elkaplak te mocskos! Nem futsz el előlem!-jött mögülem a hang. Teljes erőmmel neki rohantam Lou-nak, majd mögébújtam.
-Védj meg bratyó! Halálra akarnak csikizni!-dramatizáltam.
-Harry! Hogy gondolod hogy a hugicámat megcsikized?-vonta kérdőre a zöld szeműt, majd kezdtem megnyugodni, mikor is mondta tovább.-Nélkülem nem csikizheted meg.-akkor elakartam szaladni, de lefogott Tommo, így nem volt menekülési útvonalam.
-Neeee!-visítottam, mikor felfogott a hátára, majd letett a kanapén.-Kérlek! Bármit megteszek!
-Igen?-húzta pimasz mosolyra a száját a bátyjám.-Akkor maszírozd meg a talpam.
-Fúj!-fintorodtam.
-Akkor gyere Harry!-szólt Hazza-nak.
-Nee! Niall!-reménykedtem benne, de ő csak evett.
-Bocsi Liza, de olyan finom lett az ebéd.-majszolta tovább.
-Liam!-már csak ő volt az egyetlen reményem, de csak nevetett.-Utállak titeket!-ordítottam, persze nem gondoltam komolyan.
-Na akkor! 3...2...1!-és akkor elkezdtem vergődni, ahogy csak tudtam. Minden egyes porcikámat csikizték, és én meg már sírtam a nevetéstől.
-E..Eléééég!-olyan voltam, mint egy retardált fóka.
-Jólvan. Most már hagyjátok békén.-jött oda Liam.
-Persze! Most meg már tudsz jönnii!-veszekedtem.
-Cica, nyugodj le.-nevetett.
-Szemetek vagytok.-nyújtottam rájuk a nyelvem.
-Tudod hogy szeretünk hugi.-jött volna hozzám Lou, de nekem ekkor nagyon jó terv jutott az eszembe.
-Ne gyere...-és elkezdtem fulladozni.
-Mi a..?-rohantak oda hozzám.
-Me..megfogok...full..fulladni!-tettem, amit csak tudtam.
-Jézusom! Hívjátok a mentőket!-kiabálta el magát Niall. És eddig bírtam nézni, ahogy a többiek aggódva figyeltek. Elnevettem magam.
-Teee!-kiáltott Harry.
-Szopaaacs! Szarok vagytok drágáim!-kacsintottam rájuk.
-De ne már! És ha tényleg baj lett volna?-vállalta Lou az apa szerepet.
-A ti hibátok lett volna. Na mindegy. Azért jó próbálkozás volt édeseim, de ne feledjétek, hogy mindig csak a hátsómat nézhetitek.-küldtem nekik egy puszit, majd mint egy díva, felvonultam az emeletre.

Mikor beértem a szobámba, elnevettem magam, de úgy hogy a többiek ne hallják.
Magam elé vettem a laptopom, majd felnéztem Twitterre, ahol semmi érdekes nem volt már most. Anyu megemlékezése ennyi volt, de nem is hibáztatom őket, mert nagyon köszönöm nekik hogy itt vannak velem.
Feltettem egy közös képet anyával, majd kiléptem.
Kifújtam a levegőt, majd valaki kopogott az ajtón.
-Fáradj be.-tudtam már hogy ki az.
-Zavarok?-kérdezte Liam, mikor bekukkantott az ajtón.
-Nem.-mosolyogtam rá.-Mondjuk most lehetnék szemét, és mondanám hogy árulókat nem engedek be, de nem vagyok az.
-Áruló?-kérdezte, mintha nem tudná miről van szó.
-Igen. Jól hallottad.-alig bírtam visszatartani a nevetést.
-Akkor..-elkezdett közelíteni az ágyam felé, aminek következtében a pulzusom százszor gyorsabb lett.-..ez az áruló már nem is hívhat el téged holnap este vacsizni?-nagyot nyeltem. Akkor ez most egy randi?
-Öhm..Miért?-legértelmesebb "válasz", ami kifért a számon.
-Sokat gondolkoztam.-most felvette a komoly arcát, majd leült mellém.-Már egy ideje ismerjük egymást, és hát eléggé jóban vagyunk.-vakarta meg a tarkóját zavarában(!!!).-Meg persze eléggé..hogy is mondjam? Nem mondanám azt hogy szerelem első látásra volt, mert akkor hazudnék. Csak nagyon tettszel. És remélem eljönnél velem.-fejezte be, mire tiszta piros lett.
-Zavarba hoztam Mr. Liam James Payne-t?-kötözködtem vele, miközben belülről majd szétszakadtam az örömtől.
-Hát az lehetséges.-nevetett fel kínjában.-Szóval, ez most egy igen?
-A válaszom..-feltérdeltem az ágyon, majd szembenéztem Liam-mel-..egy határozott igen Payno.-látszott rajta mennyire megkönnyebbült.
-Akkor holnap nyolc óra?-kérdezte.
-Kész leszek.-mosolyogtam.
-Szuper. Akkor, én most..-mutogatott össze-vissza.-én most megyek..
-Jó éjszakát Liam.-küldtem felé egy puszit.
-Neked is Baba.-elkapta a légpuszim, majd a szívére helyezte. Esküszöm, annyira édes!

Kilépett a szobám ajtaján, majd én pedig a párnámba sikoltottam örömömben.
A világ legboldogabb emberének gondoltam magam, majd ez megszűnt, mikor hallottam egy dobbanást, majd egy ordítást.
Eszeveszetten rohantam ki a folyosóra, majd megláttam, ahogy a bátyjám a földön fekszik.
Odarohantam hozzá, majd letérdeltem mellé.
-Lou!-pofozgattam óvatosan, de semmi jel.-Harry! Hívd a mentőt! Most!-remegő kezekkel néztem meg a pulzusát. Hála az égnek hogy egészségügyet is tanultam!-Rendben.-nyugtattam magam.-Niall! Hozz ide egy takarót!-adtam ki az utasításokat. Másodpercek alatt ideért a kért cucc, majd a bátyjám feje alá helyeztem.-Hol van már az a kibaszott mentő?!
-Azt mondta azonnal jönnek!-és így is volt. Pillanatok alatt meghallottam a mentő jelzését.
-Engedjétek be őket!-mondtam nekik, mire mind lementek.-Liam! Maradj itt kérlek!-itt kapott el az a rossz érzés, mikor anya elment.
-Itt vagyok.-simogatta meg a vállam bíztatás képpen.
-Nem akarom elveszíteni.-keservesen sírtam.
-Nem fogod. Higyj nekem.-bólintottam, majd utánna megérkeztek a mentősök.

Kórházban:

Míg a többiek kocsival, én addig Lou-val egy autóba jöttem.
Miután bevitték őt egy vizsgáló terembe, azonnal itt voltak a fiúk is.
Szó nélkül odarohantam hozzájuk, majd a legközelebben álló átöleltem. Jelen esetben ez Nialler volt.
-Nyugodj meg. Jól lesz.-győzködtek.
-Remélem.-és akkor jött még egy fekete leves. A riporterek...-Nem értesítettétek Paul-t?-ugyanis a fiúk most kaptak egy hónap szabadságot.
-Nem akartuk. Úgy is rá fog jönni.-rántott vállat Harry.
-Most mit kezdjünk ezekkel?-ideges lettem, hisz nem tudunk majd velük elbírni.
-Nem fognak semmit tenni. Max annyit csinálsz hogy kimész, és elmondod mi történt.-válaszolt Liam.
-Nem vagyok abban az állapotban, ahogy ti sem! Ezt Paul-nak kellett volna megtennie, ha ti értesítettétek volna!-vontam őket felelősségre.
-Jólvan! Álljatok le! Ez egy kórház, és nem egy bulizóhely! Majd én felhívom, és lerendezem vele. Így jó?-esküszöm, ha Niall nem lenne, már rég rosszra fordult volna a helyzet.
-Visszamegyek a váróba.-ennyit mondtam, majd el is indultam.

Már egy órája várunk, és Paul is megérkezett, de el is ment mikor elküldte a riportereket. Valami fontos dolga volt.

-Nemsokára kijön az orvos, hidd el!-bíztatott Liam.
-De már egy órája bent van! Mi az Isten folyik ott?!-ideges voltam, és szerintem nem oktalanul.
-Te tudod a legjobban, hogy egy vizsgálás nem fél óra. Szóval nyugodj meg.-ölelt át.
-Őt már nem akarom elveszíteni Liam. Őt már nem...

Mintha csoda történt volna, kinyílt Lou szobájának az ajtaja, és kilépett rajta az orvos.
Azonnal lerohantam.
-Nyugodjon meg kérem.-mondta.-A bátyjának voltak alkoholproblémái?
-Igen..-féltem.-Kérem mondja hogy nincs semmi baja.
-Kérem ne értsen félre, de ezt általában úgy mondják, hogy kezdő alkoholista.-nem veszekedtem vele, hisz tudtam, hogyha elfajul ez az egész, akkor olyan is lesz.-Már egy ideje nem ivott, és a szervezete nem tudta ezt elfogadni. Ezért történt az, hogy összeesett. Ez olyasmi, mint a drog. Ha rászokik valaki, vagy akár elkezdi, soha nem tudja abbahagyni. Viszont ez a bátyjánal nem így volt, és ezért reagált a szervezete ilyen rosszul. De ne aggódjon, minden rendben van vele, csak most alszik. Ha akarnak bemehetnek hozzá.-hálás voltam ennek az orvosnak.
-Köszönjük szépen doktor úr.-mondtam.-Akkor most be lehet menni hozzá?
-Csak kérem ne legyenek olyan sokáig bent mindannyian.-mondta.
-Rendben. Mégegyszer köszönjük.-hálálkodtam.
-Teszem a kötelességem.-mosolygott, majd tovább ment.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, de mégis bennem volt egy kis félelem.
-Akkor megyünk?-kérdezték tőlem.
-Persze.-vettem fel a mosolyom.

Benyitottunk, majd egy szundikáló Lou-val találtuk szembe magunkat.
Azonnal leültem a mellette lévő székre, majd a kezembe vettem a kezét.
-Szia Lou.-köszöntem neki, pedig tudtam hogy most nem hall.
-Beszélj még hozzá.-bíztatott Niall.
-Beszéltem az orvosoddal, és elmondta nekem mi bajod volt.-bekönnyeztem.-Azt mondta, hogy...hogy kezdőalkoholista voltál.-borzasztó érzés volt ezt kimondani.-Annyira butaság volt ez Tommo! Átvészelhettük volna ezt az alkohol nélkül is! Nézd mihez vezetett ez az egész.-szorítottam a kezén.-Anya most csalódott lenne, és egyben félne is, de akkor is te lennél az egyetlen kisfia, én meg a kislánya, akikre annyira büszke! És szeret minket! Nagyon!-pusziltam meg a kezét.
-Liza..-éreztem egy meleg kezet a vállamon.-Hagyjd egy kicsit, had pihenjen.-felnéztem az illetőre, aki Harry volt.
-Rendben. Menjetek haza nyugodtan, én meg bent maradok.-mondtam nekik.
-Biztos?-bizonytalan volt Niall.
-Igen. Jó éjszakát srácok.-köszöntem el tőlük.
-Majd reggel benézünk.-pusziltak homlokon.
-Rendben. Puszi.-kiléptek az ajtón, én meg fáradtan Lou-ra hajoltam.
-Jó ékszakát bátyus.-suttogtam, majd lehunytam a szemem, és elaludtam.

Reggel egy kézszorításra ébredtem...

Sziasztok drágáim!❤️❤️
Íme egy újabb rész!❤️
Kissé hosszú lett, de remélem tettszik nektek!💗💗
Jó olvasát!❤️❤️
Puszi❤️❤️❤️😘