Fejfájásra ébredtem, amin meg se lepődök. Az ágy szokásosan üres volt mellettem, mert Lou hamarabb felkelt mint én. 

Próbáltam magam lelkileg biztatni, hogy én is erőt vegyek magamon, majd kikeljek az ágyból, de csak egy szimpla nyögés szaladt ki a számon, majd inkább a kezembe vettem a telefont. Húsz darab üzenetem jött Liam-től, amelyekben megpróbálta megmagyarázni a dolgokat, de hidegen hagyott. A tegnapi eset óta próbálta bekönyörögni magát Lou szobájába, de a testvérem nem engedte, aminek nagyon örültem. Nem akartam, hogy még ennél is jobban elrontsa a dolgokat.

Félredobva a telefonom, egy hatalmas nagy erőt vettem magamon, majd felültem. A fejembe mintha ezer kést szúrtak volna, annyira fájt. 

Elfordítottam a kobakomat, mikor egy papírt véltem felfedezni az éjjeliszekrényen. Féltem, hogy Liam hagyta itt, de mikor megláttam azt a bizonyos kézírást, már tudtam ki volt az.

"Pihenj nyugodtan, mert szükséged van rá, majd én tartom a frontot. Puszi a világ legjobb testvére."

Elmosolyodtam, hisz igaza volt az utolsó mondatban. Tényleg ő a világ legjobb testvére, és ha változtatnék a helyzeten, akkor is ő lenne az én kiválasztottam.

Mindenesetre tényleg nem volt más tervem mára, mint az, hogy egész nap a saját ágyamban pihenjek, miközben a Netflixen nézek valami jó sorozatot. De persze előtte lekell mennem, mert kilyukad a gyomrom. 

A kezemet ráhelyeztem a kilincsre, de megálltam mikor lépteket hallottam, ami egyre jobban közelített felém. Rémületemben visszaszaladtam az ágyhoz, majd olyan gyorsan vetettem bele magam a paplanok közé, hogy az csak na.

Kinyitódott az ajtó, majd halk léptek közelítettek felém, mire én rögtön lehunytam a szemem, hogy azt higgye az illető, hogy alszok. Már megakartam nyugodni, hogy Louis az, de mikor az orromba áramlott az a bizonyos parfüm, a szívem gyorsabban kezdett el verni a normálnál.

Liam.

A keze rásiklott a hátamra, majd simogatni kezdte. Ez az egész jó érzéssel töltött el, de visszagondoltam a tegnap estére, és utána már csak a fájdalom volt az egész.

-Annyira sajnálom, hogy ezt átkellett élned. Bárcsak visszafordíthatnám az időt, de nem lehet. Sajnálom. 

Mondani akartam, hogy szeretem, de egyszerűen nem ment. Talán egyszer majd visszatudok úgy gondolni erre az egészre úgy, mintha csak egy vicc lett volna. De addig is magamra kell koncentrálnom.

-Liam, jössz már?-hallottam meg Louis hangját, majd hirtelen elhalkult.-Mit keresel itt bent? Mondtam, hogy ne zavard, mert pihennie kell.

-Tudom, csak látni akartam őt. Fontos nekem Lou, kérlek hidd el.

Újra. Megint az a fránya érzés. Szerelem.

-Ne nekem mondd el tesó, hanem neki. De adj neki időt, mert ezt az egészet még felkell dolgoznia.

-Rendben. Köszönöm tesó.

Nem láttam, de tudtam, hogy megölelték egymást, aminek örültem. Nem szerettem volna, hogy a testvérem és a barátja miattam vesszenek össze.

-Most pedig gyere, mert lekéssük a fotózást.

Becsukódott az ajtó, majd vártam még pár percet hogy biztosra menjek, hogy elmentek itthonról.

Újra erőt vettem magamon, majd most már ténylegesen lesétáltam a konyhába, de ott nem várt személy fogadott.

-Én azt hittem, hogy elmentél a többiekkel.

Meglepődtem Harry-n, hiszen neki is ott kellett volna lennie a srácokkal.

-Gondoltam tartok egy kis szünetet. Veled akartam lenni most.

Nagyon rég nem tartottunk egy közös napot egymással, mert valahogy mindig valami közbejött.

-El se hiszem, hogy mióta nem hülyéskedtünk.-mosolyogtam.

-Bizony. Viszont most csak egy nyugis napot szeretnék. Mondjuk elmenni fagyit venni a plázába, meg mondjuk valami pizzát, aztán szépen elhelyezkedünk a kanapén, majd megnézzük a Trónok Harcát.

-Te gondolatolvasó vagy Harry Styles. Viszont mivel már csak pár nap és karácsony, így nagyon sokan lesznek.

-Nem baj, majd elrejtőzünk, ne aggódj.

-Ugye nem úgy akarsz elrejtőzni, mint múltkor?

Harry-vel akkor is úgy döntöttünk, hogy majd mi elmegyünk vásárolni, de pont akkor voltak ezek a nagy leárazások, és ez miatt unikornis pizsamában kellett járkálnunk, de a drágalátos barátunk nem gondolta végig, hogy egy ilyen szettben sokkal feltűnőbbek voltunk, mintha csak egy sima ruhában sétáltunk volna végig. Akkor kettő hétig hallgathattuk Paul szidását, miszerint mennyire felelőtlenek voltunk.

-Nem, most kivételesen nem fogok ilyen bugyuta ruhákat felvenni.

-Harry, mióta meg van az a pizsama, azóta csak abban alszol.

-Most elrontottad a pillanatot.

Úgy nézett rám, mintha értenem kellett volna, hogy miről beszél, de inkább ráhagytam, majd a fejemet csóválva visszaindultam az emeletre.

-Mit csinálsz?

-Bocsi, de nem szeretnék egy ilyen elnyűtt pólóban, és egy rövidnadrágban sétálgatni a jég hidegben.

-Mondjuk tényleg szarul nézel ki most.

-Én is szeretlek Harry.

Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, és ezért is szeretem őt, mert mindig tudja kezelni ezeket a dolgokat.

A gardróbom előtt álltam, majd csak bambultam ki a fejemből. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene felvennem, mert nem akartam túl feltűnő lenni.

Nagy nehezen megtörtént a ruhaválasztás, majd az arcomat és a hajamat is rendbe raktam, és így már kevésbé nézek ki úgy, mint egy ufó.

Lefele menet beszélgetésbe botlottam, amit éppen Hazza váltott valakivel telefonon.

-Nem, minden rendben van, csak ne zaklass. Most a barátommal szeretnék lenni, és egy kicsit elfelejteni ezt az egészet, ami köztünk történt.

Még csak most jöttem rá, hogy mennyire szörnyű barát vagyok. Észre se vettem, hogy valami bántja az én barátomat.

Liza hogy te mekkora önző vagy!

Bambulásomat Hazza szakította félbe, mert megölelt.

-Minden rendben van baba?-olyan rég hallottam már ezt a becenevet az ő szájából.

-Persze, de a legfontosabb kérdés az, hogy te hogy vagy? Látom rajtad, hogy valami nem okés, és ne haragudj, hogy nem vettem észre.

-Tudod mit? Mindent elfogok mesélni a plázába vezető úton. Te pedig nehogy azt hidd, hogy nem vagy jó barát, mert megverlek. Nem kívánhatnék nálad jobbat te maki.

-Szeretlek, de nagyon.

-Én is szeretlek kicsi. De most már gyere, mert már majd éhen halok.

Kézen fogva sétáltunk ki a kapun, amiről fogalmam sem volt, hogy mennyi galibát fog okozni...

-Szóval mesélj nekem kedves Harry.

Már három perce elindultunk.

-Van egy lány, aki iránt fogalmam sincs, hogy miként érzek. Nagyon fontos lett számomra így pár nap alatt, de mégsem merem neki elmondani, mert akkor azt hinné, hogy én lelkileg gyenge vagyok. Ezért is próbálom őt ignorálni, mert félek hogy szerelmes leszek. 

-Jaj Harry! Egy lánynak nem az a fontos, hogy úgy beszélj vele, mint egy kutyával, mert hallottam, és ne haragudj de ez övön aluli volt. Neki törődés kell, és rengeteg kedvesség. Kedvel téged, mert érdeklődik irántad, és azt is látom, hogy te is kedveled őt.

-Mégis miből gondolod?

-Ha látnád magad kívülről, akkor te is ezt gondolnád. Csak nézz a tükörbe! Csillog a szemed, mikor róla beszélsz, na meg persze akaratlanul is elmosolyodsz. Fontos neked, és hidd el, hogy te is neki.

-Mikor lettél te ekkora szerelmi tanácsadó?

Keservesen elmosolyodtam.

-Ha az én szerelmi életem nincs rendjén, akkor legalább másé legyen az.

-Hallottam mi történt tegnap. Figyelj...

Nem akartam hallani, amit mondani szeretett volna, így inkább félbeszakítottam.

-Nem szeretnék róla beszélni, ne haragudj.

-Rendben, viszont egy dolgot jegyezz meg. Szeret téged teljes szívéből, és egyszer elmagyarázza majd ezt az egészet.

Az egész kedvem elkezdett ingadozni, mert jól esett, hogy ezt mondta Harry, viszont mégis fájt.

-Minden okés drágám?

Kezét az enyémre helyezte, miközben egyfolytában az utat pásztázta. Olyan kellemes és nyugodt kisugárzást árasztott az egész testéből, hogy az emberhez csak hozzá kell érnie, és máris elfelejti, hogy van valami baja.

-Szerencsés lány az, aki veled együtt lesz Harry Styles.

-De nekem mindig is a legelső lány leszel az életemben, aki iránt valamit éreztem, ezt ne feledd.

Próbált engem zavarba hozni, de már hozzászoktam hogy piszkál, szóval magamra se vettem.

-Jaj te sosem fogsz javulni kis csibész.-nevettem vele egy jót.

Időközben megérkeztünk a célpontunkhoz.

-Sapka, szemüveg fel, aztán indulás.

Már vagy fél órája próbálunk kifizetni két doboz fagylaltot, de annyira nagy a sor, hogy szerintem még itt leszünk egy ideig.

-Lehet hülye ötlet volt egy plázába jönni.-vallotta be Hazza, amivel most nem tudtam kötözködni.

-Muszáj nekünk itt vásárolni? Miért nem megyünk  el egy kisebb boltba?

Már nagyon nyűgös voltam, ahogy Harry is, és az sem javított a helyzetünkön, hogy biztonsági őrök nélkül jöttünk el ide, ahol több ezer ember van most.

-Tudod mit?-letette a fagyit, majd kézen fogva sétáltunk ki a boltból, és már nagyon jól esett, hogy nem vagyok annyira körülvéve emberekkel.-Még mindig iszonyod van a sok embertől?

-Ez nem fog egy könnyen elmúlni tudod jól.

-Szeretnél inkább hazamenni?

Bólintani akartam, de akkor egy tíz év körüli kislány jelent meg mellettünk, majd óvatosan ránk mosolygott.

-Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy zavarok, de nem ti vagytok Harry Styles és Elizabeth Tomlinson?

Annyira félve kérdezte, hogy nem tudtam nem elmosolyodni rajta.

-De mi vagyunk. Téged hogy hívnak?

Kedvesen mosolyogtam rá, mert nem akartam, hogy megrémisszem.

-Én Laura vagyok, és egyben a rajongótok.

Meglepett ez a mondata, mert nem gondoltam volna, hogy vannak olyanok, akik értem is úgy mondva rajonganak.

-Nagyon szép neved van Laura.-vette át az irányítást a barátom. Persze a kislány rögtön zavarba jött, hisz kapott egy bókot az egyik kedvencétől.

-Köszönöm szépen.-mosolygott, de nem sima mosoly volt. Ez egy olyanfajta volt, ami egy egész életre beleégett a szemembe, mert annyira aranyos volt.-Esetleg kaphatok tőletek egy képet?

-Persze kis csillag. Hogy szeretnéd? Külön-külön, vagy mindhárman együtt?

-Lehet tolakodó leszek, de lehetne mindkettő fajta?

Nagyon szégyenlős volt, de ez tette őt aranyossá.

Miután megcsináltuk a képeket, még Harry külön megölelgette, meg aláírást is adott neki, aminek a végére Laura elsírta magát. Elbúcsúztunk tőle, de én megbeszéltem vele, hogy még találkozni fogunk, mert egyszerűen imádnivaló volt.

-Olyan hihetetlen ez az egész. Annyira más vagy, mikor találkozol valamelyik kis rajongóddal. Nem is tudom annyira megfogalmazni, de inkább azt mondanám, hogy olyan vagy, mint egy apuka.

Hazza csak nevetett egy jót, majd elindultunk immáron tényleg hazafelé, mert inkább úgy döntöttünk, hogy kaját rendelünk.

-Tudod nekünk nagyon fontosak, mert nélkülük nem lennénk sehol. Olyankor, amikor találkozok velük, akkor sose tudom megállni mosolygás nélkül.  Boldogságot sugároznak magukból, ami persze rám tapad, ezért is vagyok mindig vidám körülöttük.

Válaszolni szerettem volna, de ekkor megcsörrent Harry telefonja.

-Niall küldött üzenetet, hogy végeztek, szóval ők is hazafele tartanak.

A szívem gyorsabban kezdett el verni, mert belegondoltam hogy ott lesz Liam is, aki miatt biztos megváltozik az egész hangulatom. Nem akartam ezzel Harry-t terhelni, ezért inkább rámosolyogtam, majd témát váltottam.

-Hol jársz a Trónok Harcában? Én már lassan végignézem.

-Még nagyon az elején járok, de most biztos újból megnézzük az első évadot.

-Rendben, de csak akkor, ha nem alszol el közben.

Általában ha valamit közösen nézünk, akkor mindig az lesz, hogy bealszik.

-Nem fogok most ígérem.

-Ajánlom is Harry Styles, vagy különben egy hétig a szolgám leszel.

-Rendben van. Fogadjunk én azt mondom. Ha te alszol be, akkor te leszel egy hétig az én szolgám, viszont ha én alszok be, akkor ez fordítva lesz.

-Oké, én benne vagyok.

Időközben megérkeztünk, majd láttam hogy a fiúk is akkor jöttek haza. Szóval ez elkerülhetetlen lesz, hogy ne találkozzak vele.

Tesómat meglátva rögtön kiugrottam a kocsiból, majd szaladtam hozzá, hogy megöleljem. Ma még alkalmam se volt rá.

-Hát szia hugi! Minden rendben van?-az utolsó mondatot csak suttogta.

Nem szerettem volna őt is felzaklatni, ezért csak bólintottam.

-Remélem tudod, hogy beszélned kell vele.

Nem akartam, de igaza volt Tommo-nak. Be kell látnom, hogy nem élhetünk úgy egy fedél alatt, hogy haragudjak rá.

-Még ma beszélek vele ne aggódj.

-Jössz Liza?

Harry hangja zökkentett ki a beszélgetésből.

-Persze, hogy megyek. Ki nem hagynám.-ezer wattos mosollyal válaszoltam.

Hazza után eredtem, majd gyorsan elfoglaltuk a helyünket a kanapén. Mint egy szerelmes pár, úgy néztünk ki, mert egymással összebújva magunkon egy pléddel néztük a sorozatot. 

Sok idő elteltével éreztem, ahogy kedves barátom mélyen szuszogva alszik, és hála a melegnek engem is valahogy elragadott az álom.

Sziasztok!

Itt is van a következő rész első része. Ugyanis 1788 szavas lett ez, de csak azért mert elkapott engem az ihlet! Lehet (nem ígérem biztosra) hogy még ma kijön ennek a folytatása, de ha nem ma, akkor holnap biztos, ugyanis ezt egész nap írtam. Addig is jó olvasást kívánok nektek!

Puszi!