1 évvel ezelőtt:
-Halló?-vettem fel a telefont, amely annyira csörgött.
-Elizabeth Tomlinson?-szólalt meg egy ismeretlen férfihang.
-Igen, én vagyok.-furcsa fejet vághattam, mert nem értettem hogy miért hív.
-Az édesanyjukról lenne szó.-mikor ezt kimondta, a szívem ezerrel kezdett dobogni.
-Mi történt vele?-már a sírás határán jártam.

Tudtam hogy anya beteg volt, de azt nem hogy milyen..

-Sajnálom, de az édesanyjuk ma reggel elhalálozott.-fel sem fogtam mit mondott. Egyszerűen nehéz volt elfogadni, hogy anya nincs többé..
-Ez nem lehet. Biztos összetéveszt valakivel..-habogtam, pedig tudtam hogy ez a fájdalmas igazság..
-Sajnálom kisasszony.-mondta, majd lerakta.

A telefonom kiesett a kezemből, majd ahogy csak tudtam ordítottam. Nem érdekelt hogy a többiek még aludhatnak, csak az járt a fejemben hogy elment...Nincs többé...
Pár másodperc után, berontottak a szobámba, de semmilyen arcot nem láttam, mert eltakarta a könnyfátyol a szemeim..

-Hugi!-hallottam meg Lou hangját, de nem érzékeltem semmit.-Mi baj van?! Hallod?!-mikor nagynehezen ránéztem, újra rámtört a sírás.
-Elment! Nincs többé..-belemarkoltam a vállába, és úgy sírtam.
-Ne..-halkan mondta, de már akkor éreztem, hogy tudja mi történt.

Nem tudom hogy a sírástól, vagy a hatalmas nagy fájdalomtól, de elájultam, és már csak a kórházban keltem fel.
Ez történt egy éve..

Jelen:
Szélsebesen járom London utcáit, ugyanis nemsokára karácsony lesz, és megvettem már a fiúknak az ajándékot.

Pár perc után hazaértem, ahol csodás hangulat fogadott. Mindenhol karácsonyi díszek, és az egész házat belepte a fenyő illat.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam, majd hallottam ahogy a három fiú jön lefelé.
-Hol voltál ilyen sokáig?-kérdezte Harry, mire ki kellett találnom valamit.
-Ruhát kellett vásárolnom.-hazudtam.
-Megmutatod őket?-kiváncsiskodott Niall.
-Majd igen, de nem most. Lou?-kérdeztem, mire csak elhúzták a szájukat.-Megint?-Tommonak italproblémái vannak, mióta anya elment, és így a zenekart is veszélybe sodorja.
-Rendbe jön.-próbált megnyugtatni Payno, de nem ment neki.
-Ezt mondod már három hónapja Liam! Folyamatosan reménykedek abban, hogy egyszer úgy futok össze vele hogy nem részeg! Elegem lett mostmár!-fogtam magam, majd felbaktattam Lou szobája elé, és minden zokszó nélkül benyitottam.

Undorító volt..A levegőben terjengett az állott pia szag, és a dohányfüst.
Ránéztem az ágyra, ahol a bátyám hót részegen feküdt. Ezt megelégelve, bementem a fürdőbe, majd egy pohár vízzel jöttem vissza, amit ráöntöttem Louis fejére.

-Mi a..?-pattant fel hirtelen, majd mikor meglátta hogy én vagyok, idegesen nézett.-Normális vagy ember?!
-Tőlem kérdezed hogy normális vagyok-e? Már megint ittál?!-kezdtem bele a veszekedésbe.
-Semmi közöd hozzá.-válaszolt flegmán, majd vissza akart feküdni, de nem engedtem.
-Ezt már nem! Fogd meg magad, és menj el fürdeni! Bűzlesz mindentől! Miért jó ez neked?!
-Nem értesz te semmit. Inkább maradj ki ebből.-legyintett.
-Dehogynem értem, sőt! De ez mind egy éve volt Lou! Én tudom, hogy fáj, mert nekem is! De nem csinálhatod ezt magaddal! Mit gondolhat most odafentről?-fájó volt felhozni, de megkellett tennem.
-Állj le..
-Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni basszus.-elkezdtem könnyezni, mire rámnézett.
Az összes világfájdalma a szemében volt.
-Én is nagyon szeretlek, de annyira fáj.-keservesen kezdett zokogni. Odasétáltam hozzá, majd szorosan megöleltem, és együtt sírtunk. Miután lenyugodtunk, elküldtem fürdeni, én meg visszamentem a srácokhoz.

-Gyere ide bæ!-tárta ki felém a kezeit Hazza. Gondolkodás nélkül elfogadtam, amit kínált.-Jól vagy?
-Megleszek, illetve leszünk.-szipogtam.
-Készítek egy kis vacsit, mit szóltok?-szólalt fel Payno.
-Beszélhetnénk?-reménykedve néztem rá.
-Persze. Gyere a konyhába.-elindult, majd utánna mentem.
-Sajnálom. Nem akartam rád zúdítani az összes gondom, de már nem bírtam. Akkora nagy baromnak érzem magam, és nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz bocsájtani.-válaszult csak kitárta a kezét, majd meg is öleltem.
-Nincsen semmi baj. Megértem hogy ilyen voltál, hisz nehéz időszakon mentél keresztül. Ne felejtsd, én itt leszek neked mindig.-puszilta meg az arcom, amibe belepirultam.

Liam-mel a kapcsolatunk...nos..eléggé érdekes. Úgy nézünk ki, mintha együtt lennénk, pedig csak legjobb barátok vagyunk.

-Szeretlek Payno.-suttogtam a fülébe.
-Én is szeretlek drága.-válaszolt.

Akkor még nem sejtettem, hogy én leszek a világ legboldogabb embere, hisz egy olyan ember szívét loptam el, mint Ő..

-Skacok, nagyon romcsik vagytok, de egy kicsit elhalasztanátok ezt, mert kilyukad a hasam.-jött be a konyhába Niall.
-Csinálom már.-mondta Liam, majd elfordult tőlem, és nekilátott a vacsorának.

Én fogtam magam, és vörös fejjel kimentem a konyhából.

-Veled meg mi van?-kérdezte Harry.
-Niall..Mindig butaságokat mondd..-egy picit haragudtam rá, de amúgy imádom a mi kis Ír manónkat.
-Mikor nem mondd azt?-kérdésén felnevettem, mikor lejött Lou.
Százszor jobban nézett ki, és már szaga sem volt.
-Ez igen.-csodálkozott Harry.-Jó hogy itt vagy Lou.
-Kellett egy kis inspiráció.-mondta, miközben rám mosolygott, amit viszonoztam.
-Felmegyek a szobába, és átöltözök.-mondtam, majd felbaktattam a helyemre.

Nagy keresgetés közben, rábukkantam egy levélre.

Ezt még a legjobb barátnőmnek írtam, mikor még élt...

"Kedves Laura!
Nagyon rég beszéltünk, és hiányzol..Borzalmas a nélküled töltött idő..
A mai napig nem tudom felfogni, hogy miért kellett aznap annak a kamionosnak innia...Ha nem tette volna, akkor még mindig itt lennél, és együtt röhögnénk minden hülyeségen.
Tudd, hogy nagyon hiányzol, és majd egyszer találkozunk!
Addig is légy jó, és vigyázz ránk!
Szeretlek;
Elizabeth."

Borzalmas érzéssel olvastam újra és újra ezt a levelet.
Anyának is írtam egy ilyet, majd elvittem hozzá..

Letöröltem a könnyeim, majd remélve hogy nem veszik észre a fiúk, már átöltözve mentem le.
Harry gyanakvóan nézett rám, majd akkor tudtam hogy látta a sírás nyomait, mikor intett a terasz felé, hogy menjünk ki.
Felvettem a kabátom, majd a hűvös levegőre léptem ki, ahol már a zöld szeműm várt.

-Mesélj..-mondta.
-Én tudom hogy egyszer mindenki meghal, de ne ilyen korán!-megint elkezdtem sírni.-Megtaláltam azt a levelet, amit Laurának írtam, és borzasztó érzés ez az egész! Ha nincs az a baleset, még mindig itt lenne! Ráadásul anya is itt van! Mindig csak a jók mennek el, de miért?! Miért Harry?! Olyan könnyen tűnünk el az életből! Én nem akarok mégegyszer valakit elveszíteni! Nem!-hadartam el egy szuszra, miközben bőgtem.
-Jajj Kicsi..-magához húzott, majd a hajam kezdte el simogatni.-Rossz érzés az biztos, de tudod mit mondanak: "A szívedben örökké ott lesznek."
-Tudom..-nyugodtam le nagyjából.-Köszönöm Hazza.
-Ugyan, hisz nem kell megköszönni.-adott egy puszit az arcomra.
-Remek barát vagy.-mondtam neki, mire eltorzult az arca.
-Igen..Remek barát..-olyan reményveszetten mondta ki ezt az egyetlen szót.
-Ugye nem mondtam semmi rosszat?-mentegetőzni próbáltam.
-Te tényleg csak a barátodnak tartasz?-kérdezte, mire nem tudtam válaszolni rögtön.
-Nézd Harry..Én tényleg nagyon szeretlek, de nem tudok máshogy gondolni rád. Sajnálom, hogyha ezzel megbántottalak, de én tényleg így érzek..-mondtam, mire cisszentett egyet.
-Értem.-eléggé mérgesnek tűnt.-Csak tudd, hogy én máshogy tekintek rád. Azért voltam itt neked mindig, mert azt hittem te többet érzel irántam!-az utolsó mondatán lesokkolódtam. Mire rájött mit mondott, már késő volt.-Nézd Liza..
-Ne..Hagyjd.-mosolyogtam a fájdalomtól.-Nekem nem azért kellettél, hogy többet érezzek irántad. Csupán csak egy barátra vágytam, egy lelkitársra, akihez fordulhatok! De ha te ezért voltál csak velem, akkor köszönöm, de én nem kérek belőle.
-Sajnálom basszus. Hülyeséget mondtam..-próbálta magát kihúzni ebből.
-Nem kell. Ha te csak érdekből voltál velem, akkor ez van. Ezt is át kell élni, nem?!-könnyeztem.-Én meg..Jézusom..Azt gondoltam, hogy te vagy a második bátyjám! Mennyi mindent elmondtam neked! Miközben én ott meséltem, addig te meg folyamatosan azt gondolhattad, hogy: "mikor fejezi már be?!"... Tudod mit?! Nincs több hozzáfűzni valóm..Csalódtam benned Harry Edward Styles!-mondtam, majd otthagytam, és felmentem az emeletre.

Becsaptam az ajtóm, és összekuporodtam az ágyamon.
Nagyon rossz érzés volt, hogy ezt mondta..

Elővettem a laptopom, majd felmentem Twitterre.
Mindenhol csak anya megemlékezési postjai voltak..

-Hiányzol.-suttogtam a közös képünkre nézve.

Pár perc múlva hallottam, ahogy a többiek megvacsoráztak. Gondolom Harry szólt az állapotomról nekik, és azért nem jöttek fel.

Kopogtak az ajtómon, majd odasétáltam. Szerencsémre Liam volt az.
-Gyere be.-nyitottam szélesebbre az ajtóm.
-Ne haragudj rá. Mindig butaságokat mondd, mikor tetszik neki valaki.-kezdett bele rögtön a közepébe.
-Nem haragszom rá, csak rosszul esett. Majd holnap beszélek vele.-döntöttem el.
-Szuper. Mit szólnál, ha ma nálam aludnál?-mosolygott.
-Jó lenne!-felcsillant a szemem.-De én alszok a bal oldalon.-stoppoltam le, mire Payno kinevetett.
-Mindegy hol alszol, mert úgyis rajtam fogsz felkelni.-válaszába belepirultam, mert olyan félreérthető volt.-Na gyere baba.-megfogtam a kezét, majd átcuccoltam hozzá.

Behuppantam az ágyába, ahol kellemes Liam illat áramlott mindenfelé.

-Imádom az illatod.-mosolyogtam rá.
-Én meg azt, ahogy mosolyogsz.-megint előjött az a fránya pirulás.
-Inkább aludjunk, mert álmos vagyok.-feküdtem le, majd a takarót magamra húztam.

Éreztem, ahogy besüpped a másik széle, majd egy meleg kéz öleli a derekam.

-Jó éjszakát Baba.-puszilt a nyakamba.
-Jó éjszakát Payno.-viszonoztam, majd lehunytam a szemem, és már pillanat múlva elaludtam.

Hát sziasztok babák!😘
Itt is lenne az első rész, amivel kicsit megszenvedtem!😂😌
De a lényeg az, hogy itt van.😘
Jó olvasást nektek, és kellemes hétvégét!❤️