-Kellj fel Sarah -csapott rám a párnájával Cady.
-Mi van? -kérdeztem nyűgösen.
-Ohh semmi csak gondoltam szólok, hogy az éjszaka folyamán kék melírcsíkos lett a hajad -vonta meg a vállát.
-Mi van? -ugrottam ki az ágyból és a tükörhöz szaladtam. Való igaz a hajam némely helyen kék színben pompázott. -Ez, ez....Cady mondd, hogy te tetted -néztem rá könyörögve.
-Tiltakozom, nem én voltam -tartotta fel a kezét védekezve.
-Akkor mégis hogyan? -kérdeztem.
-Fogalmam sincs, de amúgy baszott jól áll -dicsért meg.
-Nem is tudom, nekem olyan furcsának tűnik -fürkésztem a tükörképem.
-Sarah félig lehet banya vagy, kell neked is valami ismertető jegy. Jessica mondjuk talpig kék és nem zavarja -vonta meg a vállát. Halkan sóhajtottam és elléptem a tükörtől. Kihúztam a sporttáskám kivettem a fekete farmerom, egy fekete pólót és egy fekete kapucnis pulcsit. Felöltöztem a hajamat lófarokba kötöttem és ráhúztam a kapucnit. -Elmondod mi történt az éjjel? -kérdezte Cady miközbe belebújt a kék nadrágjába. A dampyr lányoknál nem volt szoknya, ők kék nadrágot hordtak fekete pólóval és bőrdzsekivel. A szobája fala is kék színű volt.
-Nem történt semmi különös -vontam meg a vállam.
-Képzelem, láttam milyen feldúltan rohantál be -forgatta meg a szemét.
-Veszekedtünk ennyi az egész attól voltam annyira ideges -motyogtam.
-Értem ha te mondod -állt fel az ágyáról. -Jössz csajszi? Menjünk reggelizni -kapta a vállára a táskáját.
-Megyek -tápászkodtam fel. Elhagytuk az épületet és elvegyültünk a többiek közt. -Kérdezni is akartam. Itt, hogyhogy nem éjszakai tanítás van? -pillantottam Cadyre.
-Mert itt alig vannak morák, a legtöbbünk nappal aktív -válaszolta.
-Áh értem -bólintottam. -Azért ez furcsa. Vámpírok, farkasok, árnyvadászok. Azt hittem, hogy ellenségek, de tök jól elvannak -néztem körbe.
-Ez az egyetlen hely ahol nincs háborúskodás. Mi azért vagyunk itt mert nem akarunk harcolni. Békében akarunk élni egymással -csapódott hozzánk Alice.
-Mindenkinek ezt a példát kéne követnie -motyogtam.
-Na igen. Mióta Clary és Jace nincs velünk azóta teljesen elszabadult a pokol Idrisbe -húzta el a száját Alice.
-Ismerted őket? -kérdeztem.
-Nem, nem ismertem őket -mosolyodott el halványan. -De rajtuk nőttem fel, a példaképeim -tette hozzá.
-Nem is a nagyszüleid? -vontam fel a szemöldököm.
-De hát persze ők is -jelentette ki. -Te honnan ismered őket? -tágult ki a szeme.
-Könyvek, Végzet ereklyéi, Gonosz fortélyok -magyaráztam. -Hát Magnusal mi a helyzet? -vigyorodtam el.
-Ohó a drága Magnus -nevetett össze Cady és Alice. -Magnus itt tanítja a zöldfülű kis banyákat és varázslókat -vigyorgott rám Alice.
-Hűha komolyan? -tágult ki a szemem.
-Ha szerencséd van talán majd tanítani fog téged -bökött oldalba.
-Nem nehéz neki? Alec nélkül? -kérdeztem halkan.
-Szerintem azóta nincs senkije -sóhajtott fel Alice.
-Sajnálom őt. Szegény mindig elveszti a szeretteit. Előbb Will most meg Alec -suttogtam.
-Jajj csajok ne beszéljetek már szomorú dolgokról -nyögött fel Cady.
-Szép jó reggelt mindenkinek -lépett hozzánk Michael.
-Heló -köszöntem. Michael homlokráncolva fürkészett.
-Más vagy -mondta végül.
-Tök ugyanolyan vagyok mint máskor -húztam jobban a szemembe a kapucnit.
-Na jah -jegyezte meg Cady. -Mutasd már meg Sarah, nem kell ezt szégyelni -nézett rám.
-Mit nem kell szégyelni? -kérdezte Michael. Egy hangosat sóhajtva lelöktem  kapucnimat. -Befestetted a hajad? -kérdezte.
-Nem, az éjjel magától lett ilyen -hajtottam le a fejem.
-Ez tök divatos, tetszik -mosolygott Alice.
-Na mit mondtam -kacsintott rám Cady.
-Michael? -fordultam Michael felé.
-Te mindenhogy szép vagy Sarah -mosolyodott el.
-I love you, I love you -énekelgette Cady.

○○○○

A dampyrok közt ültem Cady és egy Tyler nevű srác között.
-Passzold ide a Nutellát Sarah nálunk elfogyott -kiáltotta Michael.
-Elkapod? -emeltem fel.
-Naná -bólintott.
-Le a fejekkel -kiáltottam és eldobtam egyenesen Michael kezébe.
-Köszi -vigyorodott el.
-Közeledik az éjszakai pasid -bökött oldalba Cady.
-Ő nem a pasim -morogtam.
-Sarah előrébb hozták a tárgyalást rólad azonnal indulnunk kell -hajolt le hozzám Nathan és a vállamra tette a kezét. Félre nyeltem a falatot.
-Máris? -köhögtem.
-Igen én is csak nemrég tudtam meg. Klassz így a hajad -mosolyodott el halványan.
-Nyálmester -motyogta Cady. Nathan figyelmen kívül hagyta őt.
-Mennünk kell Sarah -nézett a szemembe.
-Oké mehetünk -pattantam fel. Nathanel a kijárat felé igyekeztünk.
-Hova mentek? -állta el az utunkat Michael.
-Semmi közöd hozzá -kerülte ki Nathan.
-Előre hozták a tárgyalásom -mondtam.
-Megyek én is -jelentette ki.
-A francokat jössz -horkantott fel.
-Megígértem Sarahnak, hogy megvédem. El se tudod képzelni mennyi veszély leselkedik rá odakint -komorodott el Michael.
-Képes vagyok megvédeni őt -jelentette ki Nathan élesen.
-Kétlem. Ha anyádtól képtelen voltál megvédeni őt akkor, hogy véded meg Lucifertől aki rá vadászik? -kérdezte Michael.
-Fiúk az Istenit. Damon megmondta, hogy nem fog bántani. Azt akarja, hogy megbízzak benne és nem azt, hogy féljek tőle -fakadtam ki.
-Sarah ő a pokol ura. Nem tudhatod mit akar -ellenkezett Michael.
-Jobban ismerem mint ti ketten -jelentettem ki.
-Sarah ő nem jöhet, nem kapott rá engedélyt -mondta végül Nathan.
-Tudjátok mit? Oldjátok meg ti ketten én mentem. Nem szeretnék rossz fénybe feltűnni Lisa királynő előtt -tartottam fel a kezem és ott hagytam őket.

○○○○

Egy sötétített ablakú terepjáróval hagytuk el az akadémia területét. Mellettem Nathan ült, Michael elől a sofőr mellett. Mögöttünk még vagy három kocsi jött szóval úgy néztünk ki mint valami gyászmenet.
-Hol is van amúgy ez a bizonyos udvar? -kérdezte.
-Ezt nem tudod? -pillantott rám.
-Mindent én se tudok megjegyezni -vontam meg a vállam.
-Pennsylvania-ban van -mosolyodott el halványan miközbe szórakozottan tekergette az egyik hajtincsem. Ez a könnyed érintés emlékeztetett arra, hogy mit tettünk tegnap és az arcom lángolni kezdett. -Izgulsz? -kérdezte halkan.
-Igen egy kicsit -mondtam halkan.
-Nem kell, nincs okod rá, minden rendben lesz -nézett a szemembe.
-És ha hazugnak tartanak ahogy az anyád? -kérdeztem keserűen.
-Sarah -kezdte.
-Csak válaszolj a kérdésemre Nathan -néztem a szemébe.
-Sarah lehet ott lesz Janine testőr is. Ha ő belátja, hogy te tényleg a lánya vagy akkor nincs okod félelemre. Te nem tehetsz semmiről csak azt mondtad amit neked mondott az anyukád -érintette meg az arcom.
-Te hiszel nekem? -kérdeztem.
-Igen hiszek neked Sarah. Hiszem, hogy te jó vagy -mondta csendesen.
Nem hisz neked Sarah. Süt róla.
Ijedten tágult ki a szemem amikor felismertem Damon hangját.
-Itt van -suttogtam.
-Sarah ki van itt? -kérdezte Nathan aggódva.
Persze, hogy itt vagyok. Még csak nem is szakítottunk, te meg már egyszerre két sráccal nyomod. Nagyon nem szép ez tőled.
-Damon -hunytam le szorosan a szemem.
Tetszik így a hajad. Egyre jobban felszínre törnek a képességeid. Kíváncsi leszek mire leszel még képes.
-Sarah zárd ki a fejedből -fordult hátra Michael.
Nem tudsz Sarah. Ne is próbálkozz. Csak beszélgetni akarok.
-Damon hagyj békén -kértem.
-Sarah nézz a szemembe -fogta két keze közé az arcom Nathan. Nathan hüvelykujja az arcomat simogatta miközbe a tekintete az enyémbe mélyedt.
Jajj, de félek.
Damon hangja gúnyosan szólalt a fejemben aztán csend lett. Nathan kimerülten hunyta le a szemét és hátradőlt az ülésen.
-Nem hallom -suttogtam.
-Levédtem az elméd. Most már nem hatolhat senki a fejedbe. Remélhetőleg kitart amíg az udvarba érünk -mondta Nathan.
-Nathan. Használtad rajtam a lelket. Ez nagyon veszélyes -estem pánikba.
-Sarah nincs semmi baj -mosolyodott el gyengéden.
-Nekem ne mondd ezt. Adrian iszik, hogy ne őrüljen meg, Lisa-nak ott van Rose -hadartam.
-Csak volt. Rose már nem árnyékcsókolta -szólt közbe a sofőr.
-Jah tényleg. Amúgy magát, hogy hívják? -érdeklődtem.
-Mikael -mutatkozott be.
-A könyvbeli Mikael? Sonya Karp párja? -érdeklődtem.
-Igen -bólintott elmosolyodva. Ekkor az út élesen jobbra kanyarodott.
-Vigyázz -kiáltottam tágra nyílt szemekkel. Mikael a fékbe taposott és egy centire sikerült megállnia Damontől. Talpig feketébe volt öltözve, fekete szárnyait széttárta. -Istenem milyen gyönyörű -suttogtam. Damon győzelemittasan elmosolyodott tekintetét az enyémbe fúrta. Félrebillentette a fejét és felém nyújtotta a kezét. Menni akartam. A kezem már a kilincsen volt, hogy kiszálljak amikor Nathan körém fonta a kezét és a mellkasára húzott.
-Taposs bele, ha kell gázold el -kiáltotta.
-Ne engedj. Hozzá akarok menni -vergődtem a szorításába.
-Nem akarsz Sarah. Manipulált téged -mondta komoran miközbe szorosan magához húzva tartott.

○○○○

Némán bámultam ki a repülő ablakán. Most hagytuk el a Covingtoni repteret egy magán géppel.
-Folyton ez történik. A szemébe nézek és vele akarok lenni -suttogtam.
-Talán ez az egyik pokoli képessége -morogta Michael.
-Akkor rátok miért nem hat? Miért csak rajtam? -pillantottam hol az egyik fiúra hol a másikra.
-Sarah köztetek kapcsolat van, halványan, de létezik köztetek egy kapocs -fogta meg a kezem Nathan. Kezének hűvös érintése most nagyon jól esett.
-Akkor igaza van. Én hozzá tartozok -motyogtam.
-Nem tartozol hozzá. Te döntöd el kihez tartozol -mondta Michael élesen.
-Mi van ha nem? Mi van ha az a sorsom, hogy mellette legyek? -lábadt könnybe a szemem. -Nem akarok gonosz lenni -sírtam el magam.
-Te soha nem leszel gonosz -karolta át a vállam Nathan. -Azt én nem hagyom -suttogta a fülembe.
-Sehol sem vagyok biztonságba. Mi van ha jön és tönkre teszi a gépet? -kérdeztem a kezemet tördelve.
-Légyszi ne adj neki ötleteket -húzta el a száját Michael.
-Sarah nem tenné meg. Fontos vagy neki, nem kockáztatná meg, hogy valami bajod essen -mondta Nathan csendesen. Halkan sóhajtottam egyet és a vállára hajtottam a fejem.