A dampyr lakóház felé tartva összefutottunk Nathanel.
-Már mindenhol kerestelek -állt meg előttem.
-Keress tovább -kerültem ki.
-Héé -rántott vissza a táskámnál fogva. -Ezt honnan szedted? -kérdezte.
-Hazamentem pár ruháért -rántottam meg a vállam.
-Micsoda? Kimentél? Miért nem szóltál? -förmedt rám.
-Hátrébb az agarakkal -állt elém Alice.
-Te ebből maradj ki -morogta Nathan.
-Különben? Szállj már le szerencsétlen lányról, ne etesd tovább azzal, hogy kedveled. Mindenki tudja, hogy csak magaddal foglalkozol -húzta ki magát Alice.
-Fogalmad sincs arról miről beszélsz -sziszegte Nathan.
-Hagyjátok abba. Menjünk Alice -húztam el a karjánál fogva.
-Sarah a francba is beszéljünk -szaladt utánam.
-Hagyj békén -pördültem felé dühösen.
-Mit tettem Sarah? Egyszerűen elrohantál és órákra eltűntél -suttogta az arcomat fürkészve.
-Nézd ha nem kedvelsz megértem csak ne játszd el, hogy mégis. Nincs szükségem kamu barátra -szorítottam össze a szám.
-Mi? Én...-kezdte. -Hallottad? -túrt a hajába.
-Hál Istennek igen. Így legalább nem hiszem azt, hogy megbízhatok benned -néztem rá.
-Sarah félre értetted -győzködött.
-Még csak nem is kedvelem. Mégis mit lehet ezen félre érteni? -csattantam fel.
-Sarah -kezdte majd körbe nézett. -Kérlek beszéljük ezt meg máshol -morogta.
-Mi az félsz, hogy az anyuci fülébe jut, hogy velem társalogsz? -mosolyogtam gúnyosan.
-Ne beszélj így az anyámról -emelte meg a hangját.
-Mert ő beszélhet így az enyémről? Attól, hogy igazgató meg nemes nem kéne ennyire fent hordania az orrát. Mindenkit lenéz maga körül és ez alól a fia se kivétel. Semmi kedvem egy olyan családdal együtt lakni akik csak magukkal törődnek és szarnak mások érzéseire. Velem ezt nem tehetitek, mert én nem fogok meghunyászkodni. Csapjatok ki, vessetek tömlöcbe nem érdekel. Senki nem sértegethet se engem se pedig a családom. Ha annyira kedveltél volna akkor kiállsz mellettem, de te a füledet farkadat behúztad. Remélem Lisa királynő úgy dönt, hogy nem kell ide visszajönnöm mert akkor esküszöm, hogy öngyilkos leszek -lábadt könnybe a szemem majd minden további szó nélkül sarkon fordultam és megragadtam Alice karját.
-Razielre -nyögte ki Alice. -Te aztán jól megmondtad neki -pillantott rám elismerően.
-Komolyan is gondoltam amit mondtam. Torkig vagyok a kamu barátságokkal. Nem csodálom, hogy nincs barátnője az a gyerek nem képes szeretni -puffogtam.
-Senki nem mer róla így beszélni -sandított rám.
-Magasról leszarom, hogy hercegecske. Ugyanolyan mint mi magunk. Semmivel se különb tőlünk. Én nem félek tőle se a szüleitől -fakadtam ki.
-Hallkabban Sarah -tapasztotta a kezét a számra. -Komolyan azt akarod, hogy kibasszanak? -kérdezte.
-Igen -vágtam rá.
-Gondolkodj már. Nem tudnál menni sehova -nézett a szemembe.
-De haza -válaszoltam.
-Menthetetlen vagy -sóhajtott fel.

○○○○

Cady rendes lány volt. Azonnal beleegyezett, hogy nála lakhatok. A plafont bámulva feküdtem és hallgattam az egyenletes lélegzetvételét aztán az álom lassacskán engem is magával ragadott.

Egy ízlésesen berendezett hálószobába voltam. Zavarodottan ültem fel az ágyba.
-Szia Sarah -köszönt hirtelen Damon. Ijedten pattantam fel és pördültem felé.
-Mit akarsz? -kérdeztem hidegen.
-Ne csináld ezt Sarah -kérte a tekintetemet keresve. Nem voltam hajlandó a szemébe nézni, ha megtettem volna akkor elveszek.
-Hazudtál nekem Damon -vágtam az arcába.
-Ugyanmár Sarah. Hittél volna nekem ha eléd állok és azt mondom én vagyok Lucifer a pokol ura? -nevette el magát.
-Nem, de nem kellett volna hazudnod -szűrtem a szavakat a fogaim közt.
-Nem hazudtam csak elhallgattam valamit előled -ellenkezett. -Sarah kicsikém -jött közelebb hozzám.
-Ne gyere közelebb. Maradj ott ahol vagy -emeltem magam elé a kezem védekezve.
-Ilyen hamar elfelejtettél? 2 napja még odaadóan simultál hozzám -jegyezte meg keserűen.
-Akkor még nem tudtam mi vagy -morogtam.
-Bezzeg ha vámpír lennék akkor kellenék mi? -csattant fel.
-Nem azzal van a baj, hogy mi vagy. A francba is te Lucifer vagy, ha Raffael lennél vagy Gabriel lennél akkor meggondolnám a dolgot, de én nem fogok a halállal járni -fakadtam ki.
-Ezért inkább maradsz a mocskos vérszívók közt? -kérdezte idegesen. -Ott ahol semmibe vesznek? -kérdezte hidegen.
-Még mindig jobb mint veled lenni -motyogtam. Damon arca elsötétült.
-Hát nem bántam veled jól? Talán bántottalak bármikor is? -jött felém. A falnak hátráltam míg ő a testével alig pár centire állt tőlem. -Válaszolj Sarah -sziszegte.
-Nem voltál ott. Nem jöttél segíteni. Hagytad, hogy azok az átkozott strigák megöljék a szüleimet -morogtam.
-A strigákat nem én irányítom a rohadt életbe -csapott ököllel a falba.
-Téged csak a hatalom érdekel Damon. Ha igazán szerettél volna akkor szárnyat növesztessz és megmentesz minket -suttogtam.
-Persze az én hibám igaz? Elmenekültél előlem. Mikor olvastad a levelem miért nem maradtál otthon? -kérdezte dühösen.
-Mert nem akartam -vágtam rá.
-Azt gondolod, hogy egy szörnyeteg vagyok igaz? -kérdezte halkan. -Mondd meg Sarah. Szörnyetegnek tartasz? -suttogta a fülembe. Az ajka végigsimított a nyakamon és apró csókokkal hintette tele. -Mi ketten összetartozunk Sarah. Ketten együtt uralkodnánk az egész világon. Bosszút állnánk azokon akik bántottak téged -fűzte az ujjait az enyémbe. -Tudod, hogy mellettem boldog lennél -csúsztatta a kezét a derekamra és maga felé húzott. A lélegzetünk elkeveredett és elvétettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Zakatolt a szívem, gondolataim kuszák voltak.
-Kellj fel Sarah -hallottam Nathan ideges hangját. Damon cifrát káromkodott és az álom semmivé lett.

Zavart tekintettel néztem fel az ágyamon ülő Nathanre.
-Nathan -suttogtam aztán hirtelen felültem és a fejünk összekoccant. -Jajj -kaptam a homlokomhoz a kezem.
-Sss -csúsztatta az ujját az ajkamra.
-Te meg mi a francot csinálsz itt? -löktem el a kezét.
-Beszélni akarok veled, muszáj megbeszélnünk a történteket -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nincs mit megbeszélnünk -fontam össze a kezem magam előtt.
-Kérlek -suttogta.
-Nem Nathan. Hallottam mit mondtál az anyádnak -sütöttem le a szemem.
-Azt azért mondtam, hogy leszálljon rólam -érintette meg az arcom.
-Na persze -löktem el a kezét. -Menj el különben sikítok -fenyegettem meg.
-Hidd el nekem, megteszi -dörmögte Cady a párnájába. -Túl hangos vagy nagyfiú, hallottam amikor bejöttél -kapcsolta fel a villanyt. Fény árasztotta el a szobát. Nathan elkeseredetten sóhajtott.
-Ki tudnál jönni egy percre? -intett a fejével az erkély felé.
-Nem -vágtam rá.
-Sarah kérlek -sóhajtott fel.
-Nem Nathan. Megmondtam nem akarok kamu barátot -morogtam.
-Nem csak arról van szó -húzta el a száját.
-Akkor miről? Ki kell fényesítenem a cipődet? -kérdeztem keserűen mire Cady elröhögte magát.
-Srácok ez jobb mint a mozi -jegyezte meg. Nathan bosszúsan felpattant, egy mozdulattal felkapott és már az udvaron is voltunk.
-Ehez nincs jogod -sziszegtem.
-Sarah ki volt veled? Valaki belemászott a fejedbe. Éreztem. Tudnom kell ki az -nézett a szemembe.
-Mi? A fejembe? De én csak...csak álmodtam -dadogtam.
-Nem, nem álom volt. Nem teljesen valaki irányított téged -hadarta a hajába túrva.
-Honnan tudod? -vágtam csípőre a kezem mire a hálóing megfeszült a mellemen. Bassza meg, hogy nincs rajtam melltartó. Nathan pillantása a hálóingen átütő mellemre tapadt és egy hatalmasat nyelt. -Te is lélekhasználó vagy -suttogtam.
-Igen -bólintott.
-Ne, az Istenit ne bámuld a mellemet -fontam magam köré a kezem.
-Ne haragudj, csak még soha nem láttam ilyen...ilyen formás melleket -kapta el a tekintetét.
-Ó Te jó ég -motyogtam és éreztem, hogy az arcomba pír szökik.
-Sarah ki volt az? -kérdezte.
-Damon a pasim pontosabban az ex pasim -nyögtem ki.
-Ő természetfeletti? -kérdezte az arcomat fürkészve.
-Igen -suttogtam.
-Micsoda? -lépett felém.
-Azt azt nem mondhatom meg -sütöttem le a szemem.
-Sarah -kezdte.
-Lucifer a francba is. Az ex pasim Lucifer egyenes a pokolból -fakadtam ki.
-Mi? -sápadt le. -Tudtad amikor összejöttél vele? -faggatott.
-Nem, nem tudtam -ráztam meg a fejem.
-Sarah ezt nem mondhatod el senkinek -nézett a szemembe.
-Nem akartam elmondani. Csak Michael tud rólam mert velem volt -néztem farkas szemet vele.
-Szóval Michael ment veled? -szívta be élesen a levegőt.
-Igen ő -bólintottam. -Michael igazán rendes fiú -jegyeztem meg.
-Méghogy rendes -morogta a földet bámulva. -Ha rám hallgatsz nem lógsz vele és jobban tennéd ha rám hallgatnál -nézett a szemembe.
-Akkor legyek egyedül? Anyád megtiltja, hogy velem legyél, szóval veled nem lehetek ebből az jön, hogy a hugoddal se lehetek. Te pedig megtiltod, hogy Michael-el legyek -morgolódtam.
-Csak jót akarok neked -suttogta.
-Kérlek Nathan ezt ne. Azzal lógok akivel akarok. Michael-el és Alicel nagyon sok közös van bennünk, Cady-vel is megtalálom a közös hangot -túrtam a hajamba.
-Nem azt mondom, hogy ne barátkozz, de Michaelt kerüld el messziről -nézett a szemembe.
-Ezt neked -mutattam be neki. Nathan tekintete megvillant és egy szempillantás múlva a falnak szegezve találtam magam. A tekintetem villámokat szórt felé.
-Sarah -suttogta különös tekintettel nézve rám. Lesütöttem a szemem és az ajkamat kezdtem el rágcsálni. Nathan közelebb hajolt hozzám ajka az arcomra simult. -Sarah -lehelte és gyengéden beleharapott a fülembe. Lehunytam a szemem lélegzetem szaporább lett. Nathan becsúsztatta a térdét a két lábam közé mire elakadt a lélegzetem. Még senki nem volt rám ilyen hatással. Na jó talán Damon, de teljesen másként. -Sarah -mormolta miközbe az ajka az ajkamra simult. Ó Te jó ég! A kezem erősen markolta meg a pólóját miközbe egész testemben megremegtem. Nathan magához szorított nyelve a nyelvemmel játszadozott. Istenem! Ez jobb mindennél a világon! Magamba szívtam bódító illatát és meghúztam az alsó ajkát majd az ajkam a nyakára siklott és apró csókokkal hintettem tele. Nathan felnyögött, keze őrült erővel szorította a derekam. Gyengéden lazítottam a szorításon majd a kezem a pólója alá csúszott. Atya Isten! Azok a kőkemény izmok! Nathan halkan sóhajtott ujjai a hajamba markolt míg a másik keze a mellemre csúszott és gyengéden végig siklott rajta. Közelebb húztam magamhoz, ágyékomat a térdének dörzsöltem. Vágy lángolt az ereimbe, bőröm felforrósodott az érintése nyomán. -Sarah -suttogta. A hangja rekedt volt, vágytól túlfűtött.
-Hé ti ketten. Miért nem vagytok ágyba? -dörrent ránk egy őr és megvilágított minket az elemlámpjával. -Nathan herceg, az édesanyja nem fog örülni -tett hozzá.
-Neki nem kell mindenről tudnia -jelentette ki Nathan. Lehajtott fejjel csusszantam ki a karjai közül és hátra se nézve vissza szaladtam a dampyr házba. Lihegve estem be Cady szobájába.
-Hűha itt már volt valami -jegyezte meg vigyorogva.
-Jajj fogd már be -szaladtam az ágyhoz és egy párnába temettem a fejem.